DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói kerestek meg azzal, hogy mintegy egyoldalas levelet ismertessek, illetve annak tartalmát, Önökkel. Bizonyára megvolt az okuk, amiért ezt tették. A következők vannak benne: "Igen tisztelt országgyűlési Képviselők! Február eleje van. Közeledik a tavasz. (Moraj.) Gondolhatnánk, hogy a derék földművesek, a parasztemberek kinyújtják elzsibbadt lábaikat (derültség), kiegyenesítik derekukat, és munkába állnak. Előkerül a vetőmag+ de ne folytassuk! A falu most tétova. Maga is önmaga elé mered. Pedig tudja, tudná, mit kell, kellene tennie! Mégis kiábrándult, várakozik. Az elkeseredettebbek törvényt szegnek. Tisztelt országgyűlési Képviselők! A tulajdonviszonyok, a földkérdés rendezése nem politika, nem pártpolitika és főként nem kisgazda-ügy! A jövőnk, a magyar élet múlik ezen. Miért lenne nekünk hát érthető, hogy a szabadon választott legitim Parlament pártjaiban a földkérdést sokan még saját érdekeik szerint sem értik és kezelik? A mezőgazdaság húzóerejét, a parasztság reményteljes birtokos részének üzenetét sem hallják, véleményükre legyintve, sorsukról irodákban, íróasztalok mögül kívánnak titkos kézfogóikon, paktumokban dönteni. Nem kezdeményez jobban és jobbat - mindannyian tudjuk - a gúzsba kötött szakminisztérium sem. Hogyan lehetséges az, hogy a parasztember, a gazdálkodó várakozik, keserűségében tejet önt a csatornába? Mi pedig, agráregyetemi hallgatók, megtanuljuk egy netán sosem-lesz termelési rendszer játékszabályait, és közben nem tudjuk, hol lesz a helyünk! Egyáltalán lesz-e feladatunk a vajúdó magyar mezőgazdaságban? Mivel már a holnapban sem lehetünk biztosak, bizonytalanságunk élő, kilátástalanságba hajlik. Ami már biztos, drámai helyzet lesz, ha a most diplomázó agrárértelmiségiek is téblábolnak majd, mondjuk, a flaszteron. Tisztelt országgyűlési Képviselők! A mi óránk is már más ritmusra jár, mint a Parlamenté. A parasztembereknek is most kell majd vetniök, a magnak is most kell csíráznia, nekünk is most kell tudnunk, mi lesz a dolgunk. Kérdezzük: mi kelhet ki az el nem vetett magból?" Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)