Tartalom Előző Következő

BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Viszonválasszal szeretnék élni, amihez - úgy tudom - jogom van. A következőt szeretném elmondani: az én legnagyobb problémám - az enyém?, a 800 dolgozóé, akik engem ebben az ügyben megkerestek, az, hogy gyakorlatilag négy hónapja nincs döntés. Én megértem, hogy az Állami Vagyonügynökség jól akar sáfárkodni az állami vagyonnal, és ezért valami olyan megoldást keres, amiből a lehető legtöbb pénzt ki lehet hozni. Amit nem tudok elfogadni az, hogy a dolgozók nincsenek egyértelműen tájékoztatva arról, hogy mire számíthatnak. Két jegyzőkönyv birtokában vagyok, az egyik a vállalatvezetés kínálata dolgozók felé végkielégítés nyugdíjazás ügyében, a másik pedig az érdekvédelmi szervezetek érthető és jogos követelése ugyanebben az ügyben. Nos, azt hiszem, nem kell önöknek ecsetelnem, hogy ez a két elképzelés milyen messze áll egymáshoz. De ha igaz - és miért ne tételeznénk fel és fogadnánk el, amit miniszter úr jellemzett, hogy több százmillió dolláros projekt van kilátásban, akkor én azt nem tudom elfogadni, hogy erről a dolgozók legalább egy olyan tájékoztatást és olyan ígéretet ne kapjanak, amiben megfogalmazódik az, hogy az üzlet létrejötte esetén tisztességes végkielégítést kapnak. Most a 30 évnél nagyobb szolgálati viszonnyal rendelkező dolgozónak mindössze 7 hónapos ígéret van, a legutóbbi információ már csak háromról szólt, úgyhogy egyre rosszabb a helyzet. Ugyanakkor a korkedvezményes nyugdíjazás szférájába nem tartozó dolgozókkal az a probléma, hogy a kihelyezett munkaerő-szolgálati iroda a 40 éven felüli szakmunkásoknak Budapest területén nem tud munkát biztosítani. Tehát itt az én legnagyobb problémám az, hogy az emberekkel kapcsolatban nincs megfelelő tájékoztatás, ezért van a bizonytalanság. Mert én azt megértem, hogy az országnak, Budapest fővárosnak, esetleg a III. kerületi önkormányzatnak jelentős anyagi érdekei fűződnek ahhoz, hogy itt egy nagy üzlet legyen, de akkor ebbe az üzletbe igenis tessék bevonni valamilyen formában az embereket, legalább a végkielégítés tekintetében. Egyébként szeretnék még annyit elmondani, hogy a svéd cég tőkeerejéről nyilvánvalóan nekem sincsenek megbízható információim, azonban két német szakértői cég jegyzőkönyve a birtokomban van, amelyek azt állítják, hogy ez a svéd cég igenis tőkeerős; ezt nagyon szívesen a miniszter úr rendelkezésére bocsátom. Ezek után sajnos azt kell mondanom és ismét hangsúlyozom, nemcsak a magam, hanem azok nevében, akik engem az interpellálásra felkértek, hogy a miniszteri választ elfogadni nem áll módomban.