DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Közel kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztust egy testként, egy emberként feszítették keresztre, mert azt hirdette az emberiségnek, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A magyar szabadságharc régi dicsőségünk és párducos Árpád eszmeiségével kezdődött, és belehullott a gyilkos Ferenc Jóska ölébe. Nemzeti tragédiánk, hogy Ferenc József matuzsálemi kort ért meg, és így a magyar földkérdés a mai napig nem oldódott meg, mert az első világháború után Magyarországot Trianonban feldarabolták, és darabjaiban most már egy országot feszítettek keresztre. (Zaj.) Ez a keresztrefeszítés a második világháború után az emberiség dicstelenségére megismétlődött, mert az ismét földarabolt országot ismét keresztre feszítették és megszállással megbecstelenítették. Az ezek után következő 34 év már az emberiség szempontjából és a nemzet szempontjából hullagyalázás volt, és most itt van ez az ország 34 éves diktatúra után - mármint kádári diktatúra után - teljesen kivéreztetett biológiai, erkölcsi, társadalmi, politikai állapotban. És ekkor következik az 1020-as és az 1439-es, földtulajdonról és kártalanításról rendelkező törvényjavaslat. Amikor a tisztelt Ház erről a törvényjavaslatról tárgyal, legyen tisztában azzal a felelősségével, amellyel ennek a népnek tartozik és a magyar történelemnek. Nincs kevesebbről szó, minthogy kié lesz ez az ország a következő ezer évben; nincs kevesebbről szó, mint nyelvemlékként fognak itt minket keresni 3-4-500 év múlva, vagy a fiaink még a mi nyelvünkön fognak itt beszélni. (Taps középen.) Amikor a földről beszélünk, a 2x2=4 egyszerűségével állunk szemben. A tulajdon azé kell hogy legyen - a termőföldtulajdon -, akitől elvették! A többi már csak politikai, erkölcsi és jogi csűrcsavarás és perfiditás. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a két számon benyújtott törvényjavaslat nagyfokú különbözősége. Ím lám, az első alkalommal 600s a kárpótlásnak a százalékos aránya, a másikban 900s. Nem részletezem, az aránytalanság később nő. Hát kérem szépen a lóvásártéren is van egy bizonyos fokú tisztesség. Az ötpengős lóért,(szórványos taps) az ötpengős vak lóért nem lehet harminc pengőt kérni, még akkor sem, ha vakmerő. A következő a helyzet. Miután a földről, és kihangsúlyozom, hogy az általános vitánál tartunk, tehát kimondottan csak a lényegről igyekszem beszélni, és az állásfoglalásomnak a lényege az, hogy a Parlamentnek rendkívül sok időt, és az országnak rendkívül sok időt, pénzt és bosszúság elleni mérget takarítsak meg, és ezért a következőt javasolom - mint ahogy azt már ügyrendi felszólalásomban előrebocsátottam -, hogy a két kérdés, földtulajdon és kárpótlás, kártalanítás - mindegy, hogy hogy nevezzük - nem tárgyalható együtt. (Bekiabálások: így van.) A földtulajdonról való tárgyalásunk is kétlépcsősen tárgyalandó. Egyszer az a rész, ami fehéren-feketén jogilag tisztázott, hogy akié a föld, annak vissza kell adni, és utána, miután itt jónéhány felszólaló bizonyította, hogy van még lehetőség a földdel való ésszerű és felelősségteljes gazdálkodásra, fel kell mérni egyéb jogosultak törvényes földhöz való jutásának jogszerű lehetőségét. Miután a földnél kimondottan jogról, jogszolgáltatásról beszéltem, a kárpótlás és kártalanítás kérdése már az igazság és a lehetőség kategóriájába tartozik. Éppen ezért a kártalanítást, a kárpótlást a magam részéről, ismerve saját lehetőségeinket, adósságkötegeinket, hazai, belföldi helyzetünket, háromlépcsős megoldásban javaslom a tisztelt Parlamentnek elfogadásra vagy legalábbis tárgyalási alapul. Azért szükséges a háromlépcsős megoldás, hisz létszámban, térben, vízszintesen, időben, függőlegesen rendkívül széthúzott és nagyrétű, nagy időívű a kárpótlandók, a kártalanítandók mértéke és mennyisége. Hiszen Zimányi képviselőtársam javaslata sok százezer embert érint. Bethlen képviselőtársam javaslata pedig a harmincéves időkre nyúlik vissza. Tehát nem tárgyalható a kettő együtt, sőt a kártalanítás, a kárpótlás tárgyalása csak három lépcsőben történhet. A háromlépcsős tárgyalásra a következő a javaslatom. Először tárgyalandó az a rehabilitáció - szántszándékkal használom a rehabilitáció szót -, ami lehetővé tette azt, hogy erről beszéljünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, amely leveretésében is győzött. Ebből következik, hogy az '56- ban elítéltek és jogtalanul hátrányt szenvedettek, kivégzettek hátramaradottai legyenek a rehabilitáció és a kártalanítás első jogosultjai. Ezután lehet beszélni a másik két lépcsőről, amelynek a kézenfekvő logikája az, hogy az 1944. március 19-i megszállás utáni sérelmeket 1956-ig a második lépcsőben; még egyszer kihangsúlyozom, vonatkozik az első lépcsőre is, hogy a jogi rehabilitáció és anyagi rehabilitáció mellett igazságszolgáltatás jelleggel lép fel, nem jogi jelleggel, hiszen a jog eszközei erre alkalmatlanok, nincsenek meg a lehetőségek. A második lépcsőben lévő kártalanítottak száma alkalmával fel kell hogy említsem azokat is, akik még mindig a Szovjetunióban vannak, és a magyar Kormánynak kötelessége szót emelni a Szovjetuniónál és a világ nyilvánossága előtt azokért a magyar állampolgárokért, akik még mindig katonailag titkos helyen dolgozva és rákényszerítve a szovjet állampolgárságra, még mindig kényszerűen a Szovjetunió területén rabságban vannak. (Szórványos taps.) A harmadik lépcső pedig az 1944. március 19-i kárvallottak, aminek, azt hiszem, hogy 1938 elé nem illik visszamenni. Azonban a kártalanításnak ennél a rétegénél figyelembe kell venni azt, hogy abban az erkölcsi és gazdasági helyzetben voltak, hogy jóllehet kártalanítani, kárpótolni szenvedésért, halálért senkit sem lehet, de az adott körülmények között bizonyos jóvátételből - Németország jóvátételéből -, bizonyos nemzetközi segítségből, és sok esetben a magyar államtól is részbeni kárpótlást kaptak. Tekintettel arra, hogy itt a kárpótlásnál és a tulajdonlásnál valóban megnő, és közgazdasági szempontból, nemzetközi szempontból pozitív értelemben megnő és megnőhet a lakosság válallkozási kedve, életkedve; tehát feltétlenül egy ésszerű és jó kárpótlást - amit a jelenlegi teherbírás és körülmények elbírnak - én feltétlenül jogosultnak és indokoltnak tartok. Erre a felelősségre szeretném felhívni a tisztelt Parlament figyelmét akkor, amikor ebben a kérdésben dönt. Előre szeretném bocsátani, hogy ügyrendi felszólalásomból következik, hogy az általános vita ha abba a fázisába jut, kérem a tisztelt mindenkori elnöklést, hogy vegye tekintetbe a módosító indítványomat, jelen felszólalásomat, sőt a beadott módosító indítványomat, és amikor erre alkalom van - igen sok idő megtakarítandó -, szavazzon a tisztelt Ház abban a kérdésben, hogy a tulajdont külön, és a kártalanítást, kárpótlást külön tárgyalja. Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps.)