Szabad György, dr. Szűrös Mátyás és Vörös Vince elnöklete alatt
Jegyzők: Dr. Horváth József, Boros László, dr. Pásztor Gyula, dr. Kóródi Mária, Tóth Sándor, Glattfelder Béla, Balogh Gábor
Az ülésen jelen voltak:
GÖNCZ ÁRPÁD a Magyar Köztársaság elnöke, DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter, DR. ISÉPY TAMÁS igazságügy-minisztériumi államtitkár, DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter, DR. BOTOS KATALIN tárca nélküli miniszter, DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter, DR. GÁLSZÉCSY ANDRÁS tárca nélküli miniszter, DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter, DR. HORVÁTH BALÁZS tárca nélküli miniszter BOGÁR LÁSZLÓ, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY munkaügyi minisztériumi államtitkár DR. SZABÓ TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter, SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár
Az ülésnap megnyitása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm köztársasági elnökünket, miniszterelnökünket, minden képviselőtársunkat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat.
Ülésszakunk mai ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Horváth József jegyzők lesznek segítségemre.
A mai ülésünkről 15 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távolmaradását. Ha valamelyikőjük mégis meg tudott volna jelenni, kérem jelentkezését. (Fodor Tamás, SZDSZ, jelez.) Igen, Fodor Tamás kérem Fodor Tamás gépét bekapcsolni. (Megtörténik.)
Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem képviselőtársaimat, nyomják meg az "igen" gombot. Most! (Megtörténik. Torgyán József jelzi, hogy nem működik a gépe.) Torgyán József gépét is kérem bekapcsolni. (Torgyán József: Be van kapcsolva, de a gépemnek egy része, ahol jelentkezni lehet... - Derültség.) (A jelenlévők száma 247; 65%.) Megállapítom, hogy a gép 247 képviselőtársunk jelenlétét állapította meg, az ülés határozatképes.
Emlékeztetem Önöket, hogy az országgyűlési képviselők száma jelenleg 381, a határozatképességhez így 191 képviselő jelenléte szükséges.
Napirend előtt
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Bejelentéssel kíván élni Torgyán József képviselőtársunk.
Napirend előtti felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásra jelentkeztem, de miután a Ház legnagyobb örömére és megtiszteltetésére megjelent körünkben a köztársasági elnök úr, nagy udvariatlanság lenne előtte szólni.
Ezért kérem, hogy szíveskedjék későbbre sorolni a napirend előtti felszólalásomat. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésnapunk munkatervét. Előszór a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására kerül sor.
Ezt követi egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetve egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint hozzá kapcsolódóan egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatással foglalkozó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának megkezdése.
Majd a megyei, illetve fővárosi földművelésügyi hivatal létesítéséről és egyes hatáskört megállapító jogszabályi rendelkezésekről szóló törvényjavaslat új változatának általános vitája következik.
Ebédszünet után, 14 órától az interpellációk és kérdések előterjesztése következik.
Ezt követi az Országgyűlés 1990. december 18-ai zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló határozati javaslat megtárgyalása.
Majd a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárását tervezzük.
Ezután a helyi önkormányzatok és szerveik rövidítve mondom - hatásköréről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására kerülhet sor.
Majd személyi javaslatokban döntünk.
Végül pedig mentelmi ügyek megtárgyalásával zárjuk ülésünket.
A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása.
Felkérem Göncz Árpád köztársasági elnök urat, tegye meg előterjesztését.
Göncz Árpád köztársasági elnök, a napirendi pont előadója
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök:
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Tisztelt Ház! Elnézésüket kérem, hogy a benyújtott javaslat tárgyalására igénybe veszem drága idejüket, éppen most, amikor az Országgyűlés lázas törvényalkotói tevékenysége az ország életét alapjában érintő kérdésekre összpontosul. Szolgáljon mentségemre, hogy olyan javaslatot kívánok alkotmány adta jogommal élve - dr. Györgyi Kálmán főügyész úr felkérésére Önök elé terjeszteni, amely nem jogot konstituál, hanem jogot konstatál. Hiszen való helyzetet rögzít korrekt jogi formában.
Ismeretes Önök előtt, hogy a taxisblokád záróaktusaként a Kormány és a fuvarozók képviselői között létrejött megegyezés alapján a Kormány kinyilvánította: nem szorgalmazza, hogy büntetőeljárás induljon a blokád részvevői ellen.
A javaslat benyújtását az teszi időszerűvé, hogy a kormányzati szándék - amely a gyakorlatban következetesen érvényesült - jogi formát mindezideig nem öltött. Hadd fűzzek ehhez néhány szó magyarázatot.
A hatályos magyar jogi szabályozás értelmében amennyiben a büntetőügyekben eljáró hatóságok bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúját észlelik, kötelesek lefolytatni az eljárást, ami azt jelenti, hogy a rendőrség mint általános nyomozó hatóság köteles lefolytatni a nyomozást, az ügyész köteles vádat emelni, és a bíróságnak meg kell hozni az ítéletet. Ezt az elvet a büntetőeljárási törvény 2. §-a juttatja kifejezésre, amikor rögzíti a hivatalból való eljárás elvét. Ezen elv alapján a hatóságoknak nincs lehetőségük, hogy mérlegeljék, indokolt-e a felelősségre vonás vagy sem. A hivatalból való eljárás elve, az officialitás elve a nemzetközi gyakorlatban általánosan ismert és elfogadott elv.
A különböző jogrendszerek azonban különböző megoldást adnak arra a kérdésre, hogy mi történjék abban az esetben, amikor az állam büntetőigényének érvényesítése az állam számára nagyobb kárt okoz, mint az igény érvényesítésének elmaradása. Erre a helyzetre a nyugat-európai jogok jelentős részében ismert és élő gyakorlat az az elv, amit opportunitás elvének neveznek. Ennek értelmében a büntetőügyekben eljáró hatóságok célszerűségi megfontolásokból eltekinthetnek a büntető felelősségre vonástól. '
Ami a közkegyelemről szóló törvénynek aktualitást adó eseményeket illeti, azt láthatjuk, hogy nagy számú állampolgár, vélhetően több százezer követett olyan magatartást, amit a büntetőügyekben eljáró hatóságok bűncselekménynek tekintenek. Ebben az esetben mindenekelőtt politikai döntést kell hozni. El kell döntenie az államnak, hogy kívánja-e ennek a vélhetően több százezer embernek a felelősségre vonását vagy sem. Amint az ez esetben meg is történt.
Közbülső megoldás nem áll rendelkezésre, hiszen a törvény előtti egyenlőség elvét sértené, ha csak néhány feltételezet elkövetőt vonnának felelősségre, s nem minden személyt, aki az eseményekben aktív szerepel játszott.
Amennyiben az állam úgy dönt, hogy nem kíván felelősségre vonást alkalmazni, mert nagyobb kárt okozna a büntetőjogi igény érvényesítése, mint annak elmaradása, a hatályos magyar szabályok szerint ennek egyetlen lehetősége van, és ez a közkegyelem gyakorlása. Mivel a magyar jogi berendezkedés nem alkalmazza a büntetőügyekben az opportunitás elvét, a rendőrségnek mint nyomozó hatóságnak nincs joga nem eljárni olyan esetekben, amikor a törvény egyébként ezt előírná.
Mindezek alapján a hatályos magyar jogban annak az állami akaratnak az érvényesítésére, amely a felelősségre vonás elmaradását kívánja, egyetlen lehetséges út a közkegyelmi törvény.
Mindehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottságának a tárgyalás során felmerült módosító javaslatokkal kapcsolatos helyeslő vagy elutasító álláspontjával egyetértek, és azt fenntartás nélkül elfogadom.
Szeretném remélni, hogy a tisztelt Ház a benyújtott javaslatot törvényerőre emeli, és ezzel sikerül pontot tennünk egy hónapok óta lezáratlan kérdés végére, és korrekt jogi formában, nemzeti konszenzus alapján túlléphetünk végre legújabb kori történelmünk e sokat vitatott mozzanatán.
Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps.)
ELNÖK. Megköszönöm köztársasági elnökünk előterjesztését. Megkérdezem Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét, kíván-e bizottságuk előadót állítani.
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottság külön előadót nem állít.
A bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta, és ezzel kapcsolatosan megtárgyalta a módosító javaslatokat is. Tárgyalásának eredményéről a bizottság jelentést terjesztett a tisztelt Ház elé, amely képviselőtársaim rendelkezésére áll. Az alkotmányügyi bizottság egyébként a módosító javaslatok nagy többségével együtt, amit támogat, e módosító javaslatokkal támogatja az amnesztiatörvény-javaslat elfogadását.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz több képviselőtársunk módosító javaslatot nyújtott be. A módosító javaslatok az önök rendelkezésére állnak. Ezek: Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum részéről, az 1383. számon; Hack Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, az 1407. számon; Gali Ákos, a Magyar Demokrata Fórum részéről, az 1461. számon. Bejelentem továbbá, hogy Dornbach Alajos alelnök úr, képviselő, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az 1382. számon benyújtott módosító javaslatát visszavonta.
A módosító javaslatokra tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk.
A törvényjavaslat általános vitája következik. Több képviselőtársunk kérte, hogy szólhasson az általános vitában.
Elsőként Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum részéről iratkozott fel. Tessék!
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A múlt év október 25-től október 28-ig terjedő időben fennállott útelzárások kérdését a közvélemény, a politológia, a zsurnalisztika, a társadalom egésze számos szempontból és számtalanszor végiggondolta és megvitatta. Hogy most ismét foglalkozni kell vele, az a blokáddal kapcsolatosan felmerülő jogi - közelebbről büntetőjogi - kérdések miatt elkerülhetetlen.
A blokádban való részvétel, illetve az ahhoz kapcsolódó különféle magatartásformák, annak szervezésében való közreműködés, a részvevők támogatása különböző alakzatokban különféle bűncselekmények megvalósulását eredményezték. Politikai és pártbeli állástól is függetlenül minden büntetőjogász előtt egyértelmű, hogy a megvalósult magatartásformák kimerítették a Büntető Törvénykönyvben, azaz a Btk.-ban foglalt bűncselekmények, különféle bűncselekmények törvényi tényállásait, így adott esetben a kényszerítés, a személyi szabadság megsértése, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, közérdekű üzem működésének megzavarása, törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, illetve az elöljáró intézkedés elmulasztásának törvényi tényállásait.
Én most kerülném annak vitáját, hogy egyébiránt minek tekintendő a blokád. Nevezetesen, hogy a gyülekezési jog keretein túllépő demonstrációnak, vagy polgári engedetlenségnek, vagy valami másnak. Csupán egyetlen, egyéb irányú minősítési kérdésre, a polgári engedetlenség kérdésére térnék rá. Arra is csak azért, mert a polgári engedetlenség fogalma az, melyet egyesek a blokáddal kapcsolatosan a bűncselekmény fogalma helyett használni szeretnek.
Felesleges vitákat kerülve is hadd mutassak rá, hogy ez a megközelítés mindenképpen téves. Nemcsak azért, mert a polgári engedetlenség fogalmilag engedetlenséget jelent ugyan az állammal, engedetlenséget a törvénnyel szemben, de nem foglalja magában mások jogainak közvetlen és aktív megsértését, hanem azért is, mert a polgári engedetlenség politológiai fogalom, a bűncselekmény pedig jogi, és ezek egymást át is fedhetik. Erre kitűnő példa a bevonulási kötelezettség megszegése vagy korábbi nevén behívóparancs iránti engedetlenség, amely lehet a polgári engedetlenség egyik megnyilvánulása, ugyanakkor ettől függetlenül vétséget, háború esetén történő megvalósítása pedig bűntettet képez.
Tehát minősüljön a blokád esetleg politológiai, szociológiai vagy egyéb szempontból bárminek, egyértelmű az, hogy végrehajtóinak és a végrehajtókhoz kapcsolódóknak a magatartása büntetőjogi megítélés alá esik, azaz a végrehajtók, szervezők és támogatók bűncselekményeket követtek el.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt kiemelem, akkor vitatkoznom kell azzal a most elhangzott adattal, hogy itt százezrek lennének érintve. Úgy gondolom, sokkal kevesebben vannak azok, akik tekintetében ilyen bűncselekmény elkövetéséről beszélni lehet. Pontos, számszerű adatokkal én ugyan nem tudok szolgálni, de meggyőződésem, hogy nagyságrendekkel kisebb számokról van szó.
Ezek közül a bűncselekmények közül egyébként néhány nem is kis súlyú. Míg a kényszerítés a nem túl szigorú három évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő, és míg a személyi szabadság megsértése ennél enyhébb büntetés alá esik, addig a közérdekű üzem működésének megzavarása - ennek minősül egyébként a közlekedés megbénítása - alapesetében öt évig, minősített esetben pedig kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A törvény konzekvens alkalmazása esetén e cselekmények elkövetői a végrehajtható szabadságvesztést aligha kerülhetnék el.
Az előbbi jogkövetkezményekkel nehezen összemérhető, de mindenesetre igen kellemetlen további hátrány a Btk. 77. szakasza által elrendelt további következmény, az elkobzás. Ennek értelmében el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az eszköz az elkövető tulajdona. Ennek a rendelkezésnek értelmében a blokádban részt vevő gépkocsik elkobzás alá esnek.
Végül a kérdéssel kapcsolatos büntetőjogi problémák teljességéhez tartozik, hogy - mint ama előbb szóhasználatomból kitűnően már utaltam is - a törvény nemcsak az elkövetőket, hanem a részeseket is, azaz jogi kifejezéssel a felbujtókat és a bűnsegédeket is büntetni rendeli.
A fogalmak pontos értelmezése érdekében idézem az ide vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket. Eszerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, míg bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
Itt jegyezném meg, hogy a büntetőjogi gyakorlat ismeri az úgynevezett pszichikai bűnsegély formáját is, amikor valaki nem fizikai úton, hanem azon kívül eső más segítségnyújtási formát valósít meg. Ide tartozik a töretlen bírói gyakorlat szerint a tanácsadás, a bíztatás és minden más szándékerősítő magatartás. Utólagos segítségnyújtási magatartások pedig bűnpártolásnak minősülhetnek. (Zaj az SZDSZ padsoraiban.)
Végül idézem a Btk. 21. szakasz 3. bekezdését is. Ennek értelmében a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem, ne zavarjuk a szónokot.
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A blokádban részt vevők közkegyelemben részesítése politikai döntés. Ezt a döntést támogatja a Magyar Demokrata Fórum is, ha nem is teljesen az előterjesztő indokai alapján. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum igényli, hogy a közkegyelmi rendelkezésben azok is részesüljenek, akik jogaik sérelmétől indíttatva maguk is a jogellenesség talajára léptek, illetve a Fórum ennek a közkegyelemnek a biztosítását annak feltételezésével tudja támogatni, hogy amikor az esetből ki-ki a rá vonatkozó tanulságokat levonja, a most érintetlek számára is legyen egyértelmű, hegy hasonló cselekmények elkövetésére ismételten büntetlenül nem kerülhet sor. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a közkegyelmi törvény elfogadását számos körülmény indokolja. Mindenekelőtt nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a taxisblokádot kiváltó benzináremelés sokkhatásként érte a társadalmat, hogy a kormányzat a múlt év őszéig nem készítette fel megfelelően a társadalmat a rá váró nehézségek fogadására. Nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy az áremelés bejelentésének konkrét formája olyan látszat felkeltésére lehetett alkalmas, hogy a kormányzat nem tanúsít kellő érzékenységet a taxis társadalom iránt. Nem lehet elvonatkoztatni tehát attól, hogy az előbbiekből fakadóan bizonyos részben egzisztenciális félelmi reflex és jórészt indulat motiválta a magatartásokat.
Úgy gondolom, különleges megítélést tesz szükségessé az a körülmény, hogy még csak kóstolgatjuk a demokrácia ízét. Negyven évi diktatúra után még csak most tanulunk bánni a demokrácia intézményeivel, a gyülekezési joggal, a tüntetés, a demonstráció és más, a jogállamokban régóta bevett és ismert intézményekkel.
Negyven évi diktatúra után túlzott igény volna rögtön elvárni mindenkitől, hogy a kezébe adott szabadsággal, a kezébe adott jogokkal tökéletesen, rendeltetésének megfelelően bánjon.
Itt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jelen esetben alapvetően társadalmi, szociális és műveltségi összetételében heterogén, de érdekérvényesítési lehetőségeit tekintve viszonylag hatékony eszközökkel rendelkező foglalkozási rétegről van szó, mely részben a tagjaikat olykor érő atrocitásoktól, részben egyes tagjaik által olykor elkövetett túlkapásoktól kísérve nem kis részben olyan miliőben fejti ki tevékenységét, melyben uralkodó viselkedési normákat nem a jogi karon, de nem is a teológián tanítják.
Hogyan lehet elvárni a demokrácia iskoláját ki nem járt, a diktatúra által a politikai kulturáltság megszerzésének lehetőségétől évezredeken át megfosztottaktól annak felmérését, hogy meddig terjed a jog, és mettől kezdődik a jogtalanság, hogy miként lehet jogszerűen élni jogainkkal, hogy meddig terjed a demonstráció jogszerűsége, és hol kezdődik mások jogainak csorbítása, hogy mikor válik a demonstráció választott formája már társadalomra veszélyes cselekménnyé, azaz büntetőjogilag is rosszalt bűncselekménnyé.
Ezzel összefüggésben még figyelembe kell venni egy további lényeges körülményt is. A taxisblokád napjaiban nem egy felelős politikai tényező, politikai párt vagy társadalmi szervezet fogalmazott meg olyan álláspontot, mely nem differenciált kellőképpen az áremelés, az ahhoz kapcsolódó elégedetlenség érzése, illetve az országot megbénító, másokat jogaiban és szabadságában sértő, bűncselekményeket megvalósító megmozdulási forma megítélése tekintetében.
Ezek a meggondolatlan, esetenként az egyesülési jogot is, egyesülési törvényt is sértő megnyilatkozások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a blokádban résztvevők magatartásuk társadalomra veszélyességét, bűncselekményi jellegét ne ismerjék fel egyértelműen, vagy legalábbis ezek jelentőségét alábecsüljék.
Úgy gondolom, hogy abban az abszurd helyzetben, ami múlt év október 25 és 28 között a hídfőknél és az útkereszteződéseknél kialakult, az is közrehatott, hogy a kormányzat már említett hibái mellett a tömegtájékoztatás sem igyekezett világos képet adni arról, hogy gazdasági csődhelyzetünk az országot kifosztó korábbi, több évtizedes rablógazdasági politika következménye, hogy a kormányzatnak gazdaságilag mennyire behatárolt volt - mint ahogy ma is az - a mozgástere, hogy milyen nagymértékben meghatározott a kényszerlépések köre, és hogy általában mennyire nem kedvére való népszerűtlen intézkedéseket hoznia.
Ennek világos megláttatása sokban mérsékelhette volna az indulatokat, és megértethette volna, hogy az országban egyes számítások szerint mintegy 12 milliárd forint kárt okozó blokád, annak törvénysértő, bűncselekményeket megvalósító mivoltától függetlenül is nem megoldás.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Sok mindent elmondtam abból, ami a közkegyelmi döntés megfontolása során az amnesztia alkalmazása mellett szól. Elnézést kérek, ha túlzottan kibújt belőlem az ügyvéd.
Még egy utolsó szempontot szeretnék végezetül megemlíteni.
Ez a demokrácia nagyon fiatal ugyan, de azt hiszem, a demokráciát támogatók odaadásából és lelki elszántságából eredően elég erős ahhoz, hogy a megtévedtekkel szemben ne a megtorlás eszközéhez nyúljon. A felvázolt körülmények mellett ugyanis a büntetőjogi eszközök alkalmazása, a megtorlás a bosszú eszköze lenne nem kellően tájékozott, egzisztenciális pozíciójuk romlásától félő, tiltakozási formáikban bűnelkövetési útra tévedt, nem is felismerhetetlen politikai szándékokra felhasználni megkísérelt emberekkel szemben.
Ez a megtorlás nem lenne hozzánk méltó, és nem lenne összeegyeztethető annak a megbocsátásnak a szellemével sem, mely a kormánykoalíció által vállalt keresztény értékek sajátja. (Zaj a bal oldalon.)
Tisztelt Országgyűlés! Amikor elfogadjuk a közkegyelem gondolatát, akkor kiemelt hangsúllyal állunk ki az igazságosság jegyében emellett, hogy ne csak az egyik oldalon megtévedtek részesüljenek a kegyelem gesztusában, hanem azok is, akik a másik oldalon jogaikban, szabadságukban háborítva maguk is olyan cselekményeket követtek el, melyek a Büntető Törvénykönyv tilalmaiba ütköznek. Az igazságosság annál inkább is megkívánja ezt, mert aligha vitatható az, hogy az említett és néhány esetben előfordult konfliktusok során ez utóbbi kör volt az, mely a jogszerűség talaján állva ebben az állapotában háboríttatott és megsértetett. Abszurd jogi helyzet lenne, és morálisan is elfogadhatatlanná tenné a törvényt, ha ezek a személyek nem kapnának teljes körű védelmet az ilyen szituációval szemben, és nem kapnának teljes mentesítést jogaik védelmének érvényesítése során és azzal összefüggésben elkövetett delictumaik jogkövetkezményei alól. Ezt az igényt módosító javaslat formájában terjesztettem a tisztelt Ház elé, mely végső formájában 1461. szám alatt került kiosztásra képviselőtársaim között.
Ezen túl a törvény egyéb fogyatékosságai kijavítása érdekében további módosító javaslatokkal éltem, melyek 1383. szám alatt állnak képviselőtársaim rendelkezésére. E további javaslatokat most az általános vitában külön indokolni nem kívánom. Külön ki kell azonban térnem még egy módosító javaslatra, mely nélkül a közkegyelmi törvény a társadalmilag kívánatos büntetőjog-politikai céljait nem érheti el. Külön hangsúlyozom, hogy ilyenfajta rendelkezés minden korrekt közkegyelmi törvény sajátja. Ez a következőképpen hangzik: a kegyelem hatályát veszíti azzal szemben, akit e törvény hatályba lépését követő öt éven belül szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. Én e módosító javaslat indokául két szempontra szeretnék hivatkozni.
Az egyik: hogy a társadalom védelme a növekvő bűnözési hullámmal szemben kemény és határozott politikát kíván. Semmiféle megfontolásból biztosított kegyelem se szolgálhasson védőpajzsul azoknak, akik a jövőben súlyosabb megítélésű bűncselekményekkel bizonyítják méltatlanságukat a mostani gesztusra.
A másik szempont a köztársasági elnök úr által előterjesztett törvényjavaslat indoklásában jelenik meg. Hibája azonban a javaslatnak, hogy csak az indoklásban szerepel, és eme cél a törvény normaszövegében nem jelenik meg. Ezt kívántam pótolni módosító javaslatommal.
Befejezésül hadd idézzem ennek a módosító javaslatnak a köztársasági elnök úr által előterjesztett indokait. "Legyen ez a közkegyelmi törvény intő figyelmeztetés mindazok számára egyaránt, akiknek drága az, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, és azoknak is, akik vélt érdekeik érvényesítése végett a törvénytelen eszközök alkalmazásától sem riadnak vissza! A törvényes rend biztosítása az egész társadalom érdeke." (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről.
Felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hosszasan lehetne értekezni ennek a rövid törvényjavaslatnak a jogi jellegéről és sajátosságairól, de úgy hiszem, hogy nem ebben van az előterjesztés lényege. Mi az előterjesztés lényegét egyrészt abban látjuk, hogy a köztársasági elnök úr megpróbált - ahhoz hasonlóan, ahogy a krízishelyzetben viselkedett - egy korrekt megoldást találni, hogy ezt az egész ügyet lezárjuk. Mi üdvözöljük és támogatjuk ezt a törekvést még akkor is, hogyha ennek a javaslatnak jogi szempontból vannak bizonyos hiányosságai. Tehát mi a szándékot üdvözöljük és támogatjuk.
Ugyanakkor nem hallgatjuk el, hogy a kérdés számunkra elsősorban mégis úgy vetődik fel, hogy mindazok a tízezrek, százezrek és - a szimpatizánsokat figyelembe véve - milliók, akik a blokád konkrét megszervezésében részt vettek és valamilyen módon támogatták, azok most a bűncselekményt elkövetők megbélyegzésével kerülnek-e ki ebből a törvényjavaslatból, vagy pedig arra helyezzük-e majd a hangsúlyt, hogy lehet megelőzni olyan eseteket, amikor az emberek százezrei a törvényen kívül próbálnak - és csak így próbálhatnak - érdekeiknek érvényt szerezni.
Azt hiszem, hogy számunkra ennek a törvényjavaslatnak az üzenetrésze ebben van. Abban tehát, hogyan lehet elkerülni olyan eseteket, hogy az emberek ne kényszerüljenek úgymond állampolgári elégedetlenségi mozgalmakban részt venni. Tehát a mi felfogásunk szerint ez a törvényjavaslat nem azoknak elégtétel, akik ezt az egész eseményt gonosz emberek gonosz módon kitalált manipulációjának látták és látják esetenként még ma is, és nem is azoknak elégtétel, akik sajnálják, hogy nem tudtak időben rendőrért kiáltani és nem tudták buldózerekkel elnyomni a kereszteződésekből az autókat. Nem ezeknek, és ezeknek a felfogásoknak elégtétel megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat csak azoknak lehet elégtétel, akik a köztársasági elnök úrral egyezően a krízis napjaiban is világosan látták, hogy ebben az ügyben nem egyszerűen a benzináremelés van benne, nem egyszerűen a taxisok érdekérvényesítési képessége van benne, hanem ebben egy politikai válság van, és ez a politikai válság arra vezethető vissza, hogy a Kormány és a kormányzat nem tekintette partnernek a társadalmat, nem tekintette partnernek azokat az érdekképviseleti szerveket, amelyek hivatottak lennének arra, hogy az emberek érdekeit világosan megfogalmazzák.
Éppen az események bizonyítják, hogy menynyire hasznosabb társadalmi irányítási módszer ez, semmint ha itt most jogászkodás körében próbáljuk ezeket a dolgokat elintézni. Megítélésünk szerint tehát ez a törvényjavaslat azoknak elégtétel, akik arra helyezik a hangsúlyt, hogyan lehet olyan szituációkat megelőzni, mint ez az októberi blokád volt, és úgy hiszem, hogy ezt azért is hangsúlyoznunk kell, mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy megvannak jelen pillanatban ebben a társadalomban annak reális lehetőségei - ha szabad így mondani, veszélyei -, hogy hasonló szituációk kialakuljanak, és a társadalomnak fel kell készülnie arra, hogy ilyen szituációkat kezelni tudjon, és nem hiszem, hogy elsősorban olyan módon kell kezelni, hogy büntetőjogi, fegyelmezési eszközökkel próbáljunk ezekre a szituációkra felkészülni. A Szocialista Párt nem támogat és nem támogatott semmiféle olyan érdekérvényesítést, amely túllépi az alkotmányos kereteket. Folyamatosan hangsúlyoztuk viszont az októberi események során és azóta is, hogy ez a tétel csak akkor igaz, hogyha hozzátesszük a másik oldalát, vagyis azt, hogy az embereknek legyen módjuk törvényes eszközöket alkalmazni arra, hogy a kormányzat döntéseit befolyásolják, legyen törvényes eszközük arra, hogy őket a kormányzat partnerként kezelje, ne pedig érdekképviseleti szerveiket - jobbik esetben - egy kikerülendő vagy kicselezendő és legitimációs válságokkal küzdő szervezeteknek minősítő kormányzati munkára és felfogásnak érvényt szerző kormányzati irányítás. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Valóban, egy kicsit belebonyolódtam, de úgy hiszem, a taps igazolja, hogy az urak értették, miről van szó. (Derültség, taps a bal oldalon.) A kérdés most úgy vetődik föl, hogy ebben a társadalmi átalakulásban gyenge érdekképviseleti szervekkel működik-e a társadalom, vagy pedig olyanokkal, amelyek partnerei a Parlamentnek, partnerei a kormányzatnak. Azt hiszem, a benyújtott törvényjavaslat ilyen felfogásban készült, és hangsúlyozom még egyszer - e felfogásban gondolkodóknak elégtétel, hiszen törvényei minden rendszernek vannak. A jogállamisághoz azonban hozzátartozik egy olyan fajta működés és együttműködési készség, amely mindenkinek teret ad, hogy legális eszközökkel érvényesítse érdekeit. Ez a felfogás ad megítélésünk szerint hitelt ennek a törvényjavaslatnak, és egy ilyen felfogás alapján lehet ezt támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Szokolay Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Szokolay Zoltán (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat" - olvashatjuk Pál apostolnak a zsidókhoz írott levelében. Talán éppen ez a bölcs intelem ad magyarázatot arra, hogy rövid, tízhónapos működése során az Országgyűlés már másodszor készül alkalmazni a közkegyelem szép jogintézményét. Nem merném állítani, hogy a tavaly június 12-én hozott amnesztiatörvény tökéletesre sikeredett, sőt, még azt sem igazán mondanám, hogy a tisztelt Ház eddigi határozatainak bármelyike jogi vagy politikai remekműnek volna tekinthető. Most azonban szerfölött csalódottan tudok csak fölpillantani ebből az indítványból.
A javaslat előterjesztője, Göncz Árpád köztársasági elnök úr, megválasztásakor - múlt év augusztus 3-án, az Országgyűlés ünnepi ülésén - úgy fogalmazott, hogy nem fél a vitáktól, nem rejtette eddig sem és nem rejti ezután sem véka alá a véleményét, mert vitákban érik az igazság. Engedje meg, Elnök Úr, hogy akkori szavait biztatásként fogjam föl, és bocsássa meg, hogy - tiszteletem hangsúlyozása mellett is - vitába szállok önnel és indítványával.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az a kisebbségi véleményem egyéni képviselőként - és most nem az MDF tagjaként -, hogy tavaly május 2-a óta a legrosszabbul előkészített törvényjavaslat fekszik előttünk, egy olyan indítvány, amely számos jogi, erkölcsi és politikai ellentmondást hordoz. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, sürgős szükség van erre az amnesztiára, erre a mielőbbi megbékélésre, és ezt a politikai döntést mihamarabb meg kell hoznunk, és jogi formába kell öntenünk. Nem tisztázta azonban az előterjesztő, hogy valójában mi történt Magyarországon tavaly október 25-e és 28-a között; nem gondolta végig a javaslat, hogy kiket kíván közkegyelemben részesíttetni, és hogy ezeknek a személyeknek - vélt vagy valós bűnelkövetőknek - a magatartása vajon a Büntető Törvénykönyv melyik paragrafusába ütközött bele, ha ugyan beleütközött bármelyikbe is. A történtek megítéléséhez és így az általános érvényű közkegyelem esetleges gyakorlásához is hiányzik az események objektív és részletes ismerete. Ezzel a leltárral egyelőre adós nekünk a történelem, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármelyikünk is mentes lehetne az elfogultságoktól. Legfeljebb egyes konkrét eseteket tudunk kiemelni, egy-egy epizódról, egy-egy szereplőről dönthetjük el, hogy a cselekedete törvénybe ütközött-e, és hogy érdemes-e most a közkegyelemre.
Arra kér minket a köztársasági elnök úr, hogy gyakoroljunk közkegyelmet, holott ezt ő maga is megtehetné az Alkotmány 30/a §-ának (1) bekezdése k) pontja értelmében. Vajon miért nem teszi? Attól tartok, éppen azért, mert az ő eljárása egyéni kegyelem lenne, személyükben azonosítható elkövetőkkel és konkrét bűnökkel vagy vétségekkel - tisztázott helyzetben, tehát egyértelműen. Ehhez azonban szükség lenne a történtek tisztázására, az eljárásra, amelyet az előterjesztő nem kíván. A Parlament viszont nem egyéni, hanem általános kegyelmet kellene hogy gyakoroljon, egy széles körű, átfogó kegyelmi aktust, a történtek tisztázása nélkül. Nincs tehát senki, sem e Házban, sem e hazában, akinek megbocsáthatnánk az ő vétkét. Csak azt mondhatjuk ki, hogy az a négy nap törvényen kívüli időszak volt - más szóval: anarchia. (Taps a jobb oldalon.) Ez pedig alighanem azt jelentené, hogy a büntetőjogi felelősség elejtése után felejtsük el mihamarabb a politikai felelősség kérdését is. Márpedig nem hiszem, és nem vagyok hajlandó elfogadni, tisztelt Ház, hogy arra választottak volna ki minket - kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt -, hogy úgy meneküljünk a politikai felelősség megállapítása elől, mint ördög a tömjénfüsttől. Roppant veszélyes dolog akár utólag is kinyilvánítani, hogy bizonyos időközökben a törvények nem érvényesülnek, és a társadalmi együttélés játékszabályai következmények nélkül felrúghatók. Hiszen ha kimondhatjuk ezt a közelmúlt egy behatárolható, párnapos időszakáról, akkor miért ne mondhatnánk ki ugyanígy a jövő bármely tetszőleges időszakára is? Közkegyelmet a törvényhozás általában valamely nevezetes ünnepi esemény kapcsán szokott gyakorolni. Most azonban nem erről van szó. Egy ilyen célzatos, célirányos közkegyelem, amelyet most megalkotni készülünk, ugyanis azt az érzetet keltheti az állampolgárban, hogy kellő szervezettséggel bármikor törvényen kívül helyezheti magát, bármikor hatályon kívül helyezheti átmenetileg a Büntető Törvénykönyv tetszőleges szakaszait, akár csupán azt, amelyik az ő cselekedetére vonatkozik - különösen, hogyha némely politikai erő részéről netán egy-két közjogi méltóság részéről ehhez támaszt és előzetes biztatást kap, vagyis reményt az eljövendő közkegyelemre... (taps a jobb oldalon és középen) . ., a törvénytelenség törvényesítésére.
Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Köztársaság elnökének nem ez volt a szándéka - ellentétes ezzel az esküje is.
Nézzük azonban részletesebben az előttünk fekvő javaslatot! Az előterjesztés szerint hatféle törvénysértő cselekedet gyanítható az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben. (Közbeszólások a bal oldalról.) Nem kívánok vitatkozni azzal, hogy ez a hatféle cselekmény föltételezhető-e az események kapcsán vagy sem, és a Btk. vonatkozó paragrafusai alapján indítható volna-e eljárás az esetleges elkövetők ellen? Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a 174. § szerinti kényszerítés vádja aligha lenne alkalmazható, hiszen a törvény azt feltételezi, hogy más bűncselekmény nem valósult meg az eset kapcsán. Hasonlóképpen nem tekinthető önmagában megvalósultnak a személyes szabadság megsértése sem, hiszen a vélt elkövetők vélt cselekedete, az úgynevezett blokád nem közvetlenül a személyes szabadság megsértésére vagy a kényszerítésre irányult, hanem világosan és egyértelműen deklarált más célokat kívánt megvalósítani, nevezetesen azt, hogy a Kormány vonja vissza az üzemanyagok árának emelését, illetve később azt, hogy a Kormány mondjon le. Mindez pedig nem azt jelenti, hogy az esetleges elkövetők a személyi szabadságot kívánták volna korlátozni, hanem azt, hogy nem az említett paragrafusok alapján lehetne ellenük eljárást indítani, hanem a Btk. 261. §-a szerinti terrorcselekmény miatt, avagy a 140. § szerinti lázadás miatt. (Zaj. Taps a jobb oldalon és középen.) Megmondom, miért. Felolvasom. Terrorcselekményt ugyanis az követ el, aki - idézem - . mást személyi szabadságától megfoszt vagy jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és a személy szabadon bocsátását, illetőleg a javak sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy társadalmi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé." Lázadást pedig többek között az, aki olyan tömegzavargásban vesz részt, aminek közvetlen célja, hogy a Minisztertanácsot alkotmányos jogköre gyakorlásában akadályozza vagy intézkedésre kényszerítse." Így szól a törvény.
Mármost, ha ezeket a szakaszokat illetően nem alkotunk, nem hirdetünk amnesztiát, akkor természetesen az eljárás bárki ellen lefolytatható, az érdeksérelmeik miatt tiltakozó békéscsabai taxisoktól kezdve a blokádokon agitáló és a Kormány lemondását követelő ellenzéki képviselőkön át, egészen a köztársasági elnök úrig... (taps a jobb oldalon) ..., aki köztudomásúlag szintén a kormányintézkedés felfüggesztését kérte. Büntetés, persze, nincsen kilátásban senki számára, hiszen mindkét paragrafus utolsó bekezdése mentességet ígér annak, aki a cselekményt önként abbahagyja - és esetünkben, ugyebár, ez történt. Kérdés azonban, hogy magára az eljárásra szüksége van-e ennek az ezerfelé tagozódott, szerencsétlen kis országnak. Ha nincs - márpedig bizonyára nincs -, akkor viszont az el nem múlt ellentétek szőnyeg alá söprése volna-e az egyetlen üdvözítd megoldás? Nem tudom eldönteni, tisztelt Ház, ezért csak kérdezem azt is, hogy mi, újdonsült képviselők és kisebb-nagyobb politikusok mindahányan, akik így vagy úgy, ezért vagy azért, de megfordultunk a barikádokon, vajon nem követtük-e el a Btk. 244. §-ának (1) bekezdésében c) pont szerint meghatározott, de a (3) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettet. Csavaros eszű jogász bizony ennek alapján is eljárást indíthatna.
Töprengek azon is, hogy vajon a Btk. 299. §-ában leírt hivatalos személy elleni erőszak nem valósulhatott-e meg valamelyik útelzárásnál, mert bár arról hírt kaptunk, hogy egyes kordonoknál az SZDSZ-es igazolvánnyal simán átengedtek embereket, de állítólag akadt példa arra is, hogy az országgyűlési képviselői igazolvány felmutatása ehhez nem mindenütt volt elegendő. Ehhez némiképpen kapcsolódik az is, hogy például aki a postai alkalmazottat, a mentőszolgálat tagját, bizonyos esetben a védőügyvédet, az orvost, a pedagógust, a tűzoltót akadályozza feladatd ellátásában, az a Btk. 230. §-a szerint közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot követ el. Vajon voltak-e ilyen esetek vagy sem? (Az SZDSZ padsoraiból közbeszólás: Nem!) Avagy hogyan minősítsük azt a hírt, hogy Mezőhegyes központjában állítólag egy fára szegezett papíron Antall Józsefet fenyegető és Németh Miklóst éltető felirat fogadta reggelre a járókelőket. (Zaj.) Hogy másutt is akasztással, lincseléssel fenyegetőztek.
Vonatkozzon-e az amnesztia arra az állítólagos esetre, hogy Kecskeméten egy lengyel kamionos elunta a várakozást, nekiindult a torlaszoknak, és megrongálta az egyik szegény blokádozó Citroenjét. A volt belügyminiszter szerint kirakatbetörésekre, vasúti sínek eltorlaszolására is sor került.
Szóbeszéd szerint kész tervek voltak az ország villamos energia-ellátásának a megbénítására. Veszprémben az Almádi úti blokádnál az egyik éjszaka verekedés tört ki, a mentők 5-6 sebesültet vittek kórházba. Több helyen fegyverek is előkerültek. Az Árpád híd pesti hídfőjénél revolvert fogtak egymásra a szembenállók. Nem is sorolom tovább ezeket a sajtóból megismert híreket. Ezek az esetek mindmind más büntetőjogi kategóriához kapcsolódnának. Csak még egyet: MDF-es tüntetők bántalmazták a Televízió elnökét - adta hírül a Kurír október 29-i száma. Ha ez a hír igaz, akkor úgy gondolom, hogy az MDF-es tüntetők példás büntetést érdemelnek, nem pedig amnesztiát, hiszen egyetlen nemzeti televíziónk elnökéről van szó. (Zaj.) Ha viszont nem igaz, akkor a Kurír felelősségre vonható lenne a Btk. 179. §-ába ütköző rágalmazás és a 270. §-ba ütköző rémhírterjesztés minősített esetei miatt egyaránt. (Jobb oldalon taps.) Vajon mi szolgálja a társadalmi békét? - és ha már a sajtónál tartunk: számomra mint elfogult újságolvasó számára úgy tűnik, hogy a napisajtó nemcsak az október 25-28-a közötti időszakban volna gyanúsítható a Btk. 268. §-a szerinti törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás elkövetésével - feltéve persze, ha komolyan vesszük egyáltalán ezt a szocializmusból örökölt és meglehetősen poros paragrafust -, hiszen a blokád előtt és azóta is olvashattunk és olvashatunk általános elégedetlenségre felszólító közleményeket, gondoljunk csak a Népszava mostani kampányára a lakáskamat-emelések ellen. Miért emelnénk ki és vennénk amnesztia alá éppen ezt a négynapos időszakot?
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indoklásának egyik sarkalatos pontja, hogy "olyan ellentmondó intézkedések és megnyilvánulások váltak ismertté, amelyek alkalmasak voltak az eseményekben résztvevőket megtéveszteni abban, hogy magatartásuk mennyiben jogellenes, illetve mennyiben nem." Ha jól értem, akkor ez a mondat utalás a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Ha viszont ez így van, akkor miért kell most mégis közkegyelmet gyakorolni?
Messzemenően egyetértek azzal, hogy az elkeseredett fuvarozók nem a blokádot, hanem a benzináremelést tartották a maguk szemszögéből a társadalomra veszélyesnek. Nem hallgatható el azonban a megtévesztő intézkedések szerzőinek felelőssége sem, ha nem is büntetőjogi, de politikai értelemben. Ebbe a körbe pedig sokan beletartozunk, képviselők és kormánytagok, sőt bocsássa meg, de köztársasági elnök úr is, mindenki, aki a krízis napjaiban megalapozatlan, félrevezető és a válságot elmélyítő nyilatkozatokat tett. (Jobb oldalon taps.) Ezt a tanulópénzt meg kellett fizetnünk. Most viszont úgy vélem, hogy ez az átgondolatlan és ellentmondásos amnesztiajavaslat - mondom: a magam véleménye szerint és az MDF-frakció többségi véleményével ellentétben - szakmailag nem alkalmas az elfogadásra, vissza kell vonni, át kell dolgozni és újra be kell terjeszteni, mégpedig mielőbb és kiegészítve egy olyan konkrét jelentéssel, amely az események részletes és objektív ismertetését tartalmazza. Lássunk tisztán! Tisztelt Ház! Bölcs Salamonnak, Izrael királyának egyik példabeszédéből vett idézettel (SZDSZ padsoraiban derültség) szerettem volna zárni mondandómat, jelesül azzal, hogy "aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer". Engedjék meg azonban, hogy inkább az én kedvenc vitapartneremet, Kőszeg Ferenc képviselőtársamat idézzem, ő június 12-én azt mondta, hogy "az eljárási kegyelemmel a törvényhozó megfosztja önmagát és a társadalmat attól, hogy fény derüljön az igazságra. Mintha valaki valamilyen okból el akarná kerülni, hogy megtudjuk, mi is történt." Köszönöm szépen. (Jobb oldalon és középen taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Szólásra következik Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
(Dr. Horváth József jegyzőt Balogh Gábor jegyző váltja fel.)
Felszólaló: Dr. Szabó Iván (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívül nagy nap ez az én életemben is itt a Parlamentben, hiszen bár többször volt már alkalmam szólni a jeles gyülekezet előtt, mindig kormánypárti mamelukként. Ma adatik meg nekem először, hogy megszólaljak az angol szóhasználattal élve mint őfelsége ellenzéke. Azt hiszem, hogy erre annál is inkább nagyobb szükség van, hogy ebben gyakorlatot tegyek, mert a Parlament legnagyobb ellenzéki pártjának Parlamenten kívüli vezetője nemrégen deklarálta, hogy immár nem a taxisok elégedetlenségének hullámai, hanem az alkotmányosság és a parlamenti demokrácia vizein evezve kíván bejutni a hatalom tengerére. Meg kell szoknunk, hogy ilyen stílusban minekünk is szólni kell. Ha az elmúlt 10 hónapban jól megfigyeltem az ellenzéknek felszólalását induláskor, akkor ugyanarra a következtetésre kellett volna jutnom, mint Szokolay képviselőtársamnak, és ma úgy kellene kezdenem, hogy a törvényjavaslat tárgyalásra alkalmatlan, és a tisztelt előterjesztő a legjobban teszi, ha ezt az egészet úgy ahogy van, visszavonja. (Jobb oldalon szórványos taps.) Nos én ezt nem teszem, csak súlyos aggályomnak szeretnék kifejezést adni, hogy a jelen esetben tárgyalt törvényjavaslat tekintetében nem tudom, hogy valójában igazában miről beszélünk.
Arra vagyunk fölkérve, hogy bocsássunk meg, adjunk amnesztiát. Attól félek, hogy felemásan marad az egész dolog, mert egyrészt mi nem tudjuk igazából, hogy kinek bocsátunk meg, és nagyon félek, hogy az sem fogja tudni, akinek megbocsátunk, hogy ő az, akinek megbocsátottunk. (Taps az MDF soraiból.)
Nekem is megelevenedik egy bibliai kép a szemem előtt: Krisztus Pilátus előtt. Nem vitás, Pilátusnak joga volt keresztre feszíteni vagy elbocsátani. Az sem vitás, hogy ő volt az, aki megvalósította azt a tényállást, hogy keresztre küldte Krisztust. Mégis, mintegy amnesztiaként már ott elhangzott Jézus szájából, hogy "aki engem kiszolgáltatott, annak nagyobb az ő bűne."
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném végre tudni, hogy itt most mi kezüket benzinben mosó pilátusokról tárgyalunk-e, vagy pedig itt is vannak, és ha voltak, akkor kik voltak az áruló júdások, vagy a hatalmukat és tekintélyüket kiterjeszteni szándékozó kajafások? (Taps az MDF és a Kisgazdapárt soraiból.)
Az elmúlt héten Tamás Gáspár Miklós képviselőtársam a Parlamentnek abból a hajlatából a fegyvereladás kapcsán Watergate botrányt emlegetett, és teljes körű parlamenti kivizsgálást javasolt. Voltak hárman, akik ezt formálisan is benyújtották. Az elmúlt hét végén nagy érdeklődéssel olvastam a parlamenti futár által kihozott vastag dossziét, és kerestem, hogy eme októberi napok kivizsgálására vonatkozóan hányan terjesztenek elő parlamenti vizsgáló bizottságra vonatkozó javaslatot. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy senki. Felteszem a kérdést: a magyar nemzet életében, a fiatal demokrácia életében mi jelent és jelentett nagyobb megrázkódtatást, néhány ezer géppisztoly eladása vagy az ország életének több napra való tökéletes megbénítása? (Közbeszólások, taps az MDF soraiból.)
Ezért úgy vélem, akkor járnánk el valóban helyesen, ha ezt az ügyet töviről hegyire sikerülne föltárnunk, és tiszta kép alapján döntenünk arról, hogy kik azok, akik most amnesztiára érdemesek, és kik azok, akik nem. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy a kérdéses tényállásokat talán taxisok valósították meg, mégsem tudok igazán a taxisokra haragudni, hiszen ők ugyanúgy egy átmeneti időszak áldozatai, a piacgazdaságra való átállás áldozatai, mint nagyon sokan mások ebben az országban. Nem ők tehetnek arról, hogy éppen úgy sok van belőlük, mint tejből, húsból, borból és Ikarusz autóbuszból. Ebből következik, hogy nem ellenűk beszélek. Ha róluk van szó, kétségtelen tény, minden cselekedetük mellett megértve az ő jogos elkeseredésüket - egyszer erre fátylat kell borítanunk. Ha fátylat borítunk is, és gyakoroljuk is a kegyelem jogát és az amnesztiát, ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy nem szabad elfelejtenünk, sem Kormánynak, sem Parlamentnek, sem pártoknak, hogy itt mi történt, és mindenkinek a maga módján le kell vonni az akkori eseményekből a következtetéseket. Ezért hangsúlyozom, hogy nagy különbség van a kegyelem és az emlékezetben való megőrzés között, mert, bár tisztában vagyok azzal, hogy a Parlamentnek ezen az oldalán általában a gyengén képzett mucsaiak ülnek, mégis azt hiszem, hogy két szó között tudunk különbséget tenni. Mi a különbség amnesztia és amnézia között? (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Szólásra következik Torgyán József, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezetője. (Mozgolódás.)
Felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezetője:
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezetője: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egész más aspektusból közelítsem meg a most beterjesztett közkegyelemről szóló törvényjavaslatot, mint ahogy az eddigi felszólalásokban elhangzott. Nevezetesen: hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy egy jogalkotási kuriózumról van szó. Egy olyan törvényjavaslatról, amelyet a köztársaság elnöke terjesztett a Ház elé, amely olyan ritkaságnak számít, hogy a Házszabályban még az sincs rögzítve, hogy abban az esetben, ha a köztársasági elnök úr nem tudja személyesen előterjeszteni azt a javaslatot, akkor vajon ki jogosult helyette ezt megtenni. Azért hívom fel az igen tisztelt Ház figyelmét erre a körülményre, mert elszomorodva hallgattam már a miniszterelnök úr felszólalását is, amikor megengedhetetlen bekiabálások, megengedhetetlen reagálás volt a felszólalás közben. Hasonlóképpen olyan hangnemet tapasztaltam egy egy alkalommal a köztársasági elnök úr felszólalása közben, ami személy szerint engem azért bánt, mert mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy addig, míg ez a Parlament képviseli a magyar törvényalkotás házát, addig, amíg ilyen felállásban vezetjük az országot, addig Göncz Árpád köztársasági elnök úr és Antall József miniszterelnök úr a Magyar Köztársaságot, a magyar Parlamentet, az egész magyar népet testesíti meg. Megengedhetetlennek tartom, ha ilyenkor arról beszélünk, hogy az általa előterjesztett törvénytervezet elfogadhatatlan, vonja vissza, és ehhez hasonló megnyilatkozások.
Addig, amíg ezt a felállást legitimnek elfogadjuk, márpedig a parlamenti választások alapján ezt négy évre mindenkinek legitimnek kell tekintenie, a köztársasági elnök úr esetében pedig öt évre, addig legyen szabad arra felhívnom a figyelmet, hogy ha egyszer a köztársasági elnök a Parlamenthez fordul egy kéréssel, adott esetben ez a közkegyelmi rendelet kapcsán valósul meg, akkor azt kellő tisztelettel fogadjuk.
Most ilyen kellő tisztelettel, de éppen azért, mert ez a törvény - ha majd elfogadjuk valamilyen módosítással vagy módosítás nélkül -, nyilvánvalóan a magyar történelemben sokszor elő fog kerülni. Elő fog kerülni mint jogalkotási ritkaság, elő fog kerülni, mint ennek a politikai időszaknak egy rendkívül érdekes eseménye, mint egy politikailag rendkívül nagy érdeklődésre számot tartó okmány. Ezért valóban a magam részéről is helyesnek tartom, ha esetleg félreérthető megközelítés van ebben az okiratban, akkor azt helyesbítsük.
Fölhívnám a figyelmet egy körülményre, és ez a felszólalásom lényege. A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvénytervezet olyan fogalmazást használ, hogy az "útelzárásokkal összefüggésben elkövetett kényszerítés, személyi szabadság megsértése." stb. esetekben ad eljárási kegyelmet. Megítélésem szerint az "útelzárásokkal összefüggésben elkövetett" szóhasználat semmiképpen sem lehet jogilag helyes. Hadd utaljak egy elképzelhető példára. Mondjuk X. feleségét elviszik autóval a megyei kórházba szülni, tudomást szerez X. róla, hogy közben az útelzárás miau nem ér a kórházba a felesége. Efeletti elkeseredésében, felháborodásában a pohár mélyére néz. Egy idő után fölindult állapotban átmegy a szomszéd tanyára - a tanyavilágban játszódik le ez az egész - és bezárja a szomszédasszony feleségét. (Derültség.) Megvalósul a kényszerítés, hogy ő se tudjon majd szülni menni.
Megvalósul tehát a kényszerítés, tulajdonképpen ilyen szövegkörnyezetben rá is vonatkozna a kegyelem. De nyilvánvalóan a kegyelmi előterjesztésnek nem ez a valóságos indoka, hanem csak az, ha ott a helyszínen és azzal összefüggésben történik az a bűncselekmény, amely miatt a közkegyelmi rendeletet meg kellett alkotni. Itt tehát egészen más megfogalmazás látszik szükségesnek, és sajnos meg kell hogy mondjam, nem könnyű megtalálni a helyes szövegkörnyezetet. Én mégis azt javaslom, ahogy most az elnök úr előterjesztette az indítványt, beugrott egy olyan megoldási lehetőség, hogy a "helyben és időben szoros összefüggésben elkövetett" kifejezést alkalmazzuk, ami ebben az esetben kétségkívül megfelelne - megítélésem szerint - a törvényalkotó szándékának.
Ezért be is jelentem az elnök úrnak, hogy most rögtön írásban benyújtom még ezt a módosítványt, mert ez a megoldás, hogy "az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben elkövetett", számos olyan esetben is a kegyelem alkalmazását kellene, hogy maga után vonja, amelyre nyilvánvalóan a jogalkotó szándéka nem terjed ki. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezni szeretném Torgyán József képviselőtársunkat, hogy módosítványnak tekinti-e az előadottakat vagy szövegpontosításnak.
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök úr, szövegpontosításnak tekintem.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Zacsek Gyula, a Magyar Demokrata Fórum részéről. (Zaj.)
Felszólaló: Dr. Zacsek Gyula (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim !
Azon túl, hogy a jelen parlamenti ciklusban törvényalkotó vagyok, egyben törvénytisztelő polgára is maradtam e hazának. Ez olyan kettős szerep, amely békésen megfér egymás mellett annak ellenére, hogy ez előző parlamentekre, és azok igen sok tagjára ez nem volt jellemző a közelmúlt évtizedekben.
Nem tudom elképzelni, hogy egy társadalom a saját életét szabályozó törvények nélkül vagy a meglevő törvények betartása, betartatása nélkül nyugodt, rendezett életet képes élni. Az ún. taxis demonstráció szervezetten elkövetett bűncselekmény, és szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem sztrájk volt, méghozzá a köztársasági elnök által beterjesztett közkegyelmi törvénytervezet szerint hatféle bűncselekményt is megvalósító, tehát igen súlyos.
Az események részleteire nem kívánok most kitérni, hiszen az megállapodással zárult, ugyanakkor egy-két igen lényeges dologra rá kívánok világítani az ügy kapcsán, hiszen az október 25-28-a között történt bűncselekményekről tárgyalunk most. A helyes döntéshez viszont kellő tisztánlátásra van szüksége a Parlamentnek is és az egész ország lakosságának is.
Először: A benyújtott törvénytervezet hiányául rovom fel, hogy nem nevezi nevén azokat, akiket közkegyelemben akar részesíteni. Kiknek szól ez a törvénytervezet? Nevezzük nevükön őket, a személyszállító kisiparosok egy részét, köznyelven taxisokat és a hozzájuk kapcsolódó teherszállító kisiparosok egy részét. Ők voltak azok, akik a törvényeket semmibe véve különböző erők támogatásával - erre még a későbbiekben kitérek -, megbénították a főváros és az egész ország forgalmát, életét, és okoztak milliárdos károkat ennek az amúgy is kifosztott országnak. Mindezt azért, hogy nyomorúságos taxis sorsukon változtassanak.
Engedjék meg nekem, hogy a Kurír 1990. november 13-i, keddi számából idézzek: "Rendőrségi felhívás. - A Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztálya nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen, aki 1990. november 3-án 18,43 perckor a Budapest, XII. kerület, Jagelló utca 1-3. sz. alatti Novotel Hotel hátsó parkolójában megtámadta és tettleg bántalmazta Horváth József budapesti magántaxist, majd tőle 75 ezer forint készpénzt elvéve a helyszínről elmenekült." Tudják, azért volt a taxisnál csak ilyen kevés - 75 ezer forint - aprópénz, hogy a nyugdíjasoknak a fuvar után vissza tudjon adni. (Derültség. )
Másodszor: A törvénytervezet indoklásában a következők olvashatók: - idézem - "A Kormány és az eseményekkel kapcsolatban intézkedésre kötelezett hatóságok a konfliktus kiszélesedésének megakadályozására, annak békés megoldására törekedtek. Ennek során olyan ellentmondó intézkedések és megnyilvánulások váltak ismertté, amelyek alkalmasak voltak az eseményekben résztvevőt megtéveszteni abban, hogy magatartásuk mennyiben jogellenes, illetve mennyiben nem." Eddig az idézet.
Mint ismeretes, ezt a most tárgyalandó törvénytervezetet a Magyar Köztársaság elnöke terjesztette a Parlament elé, aki a Szabad Demokraták Szövetségének tagjaként kapta e tisztségét a Parlamenttől. Azt hiszem, jogos elvárás vele szemben is a tárgyilagosság és az elfogulatlanság. Ezért tartom elfogadhatatlannak, hogy csak a Kormány és a kormányszervek intézkedéseinek ellentmondásosságában keresi a súlyos bűncselekményt elkövetők megtévesztettségét. Hogy ez mennyire hiányos indoklás, és mennyire jogos a felvetésem, ismét idézek a Magyar Hírlap akkori számából. Idézet: "Az SZDSZ ügyvivői testülete, amely délelőtt óta ülésezett, az alábbi nyilatkozatot adta ki tegnap délután fél kettőkor: Felhívunk minden Szabad Demokrata Szervezetet, hogy támogassa a békés tiltakozó mozgalmat, valamint a közellátás és a közrend fenntartását. Az SZDSZ ügyvivői testületbe." Ha ez a közrend, amely a taxisblokád idején volt, abból ez az ország nem kér. De nem várhat azoktól sem rendet, kibontakozást, akik a törvénytelenségeket támogatták, támogatják.
Ha az SZDSZ kiállt a törvénysértők, többszörösen bűncselekményt elkövetők mellé, sőt támogatásra szólította fel minden szervezetét, ezzel bebizonyította alkalmatlanságát az alkotmányos, többpárti parlamenti demokráciára, hiszen a parlamenti demokrácia elemi törvénye, ha egy párt bejut a Parlamentbe, akkor csak parlamenti eszközökkel törekedhet álláspontja érvényesítésére. (Taps jobbról.)
Az Alkotmány 2. §-a is rögzíti, hogy a hatalmat a nép elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A fentiek miatt elengedhetetlenül fontosnak tartom a kormányzati szervek tevékenységének megemlítése mellett, ami nem volt törvénybe ütköző, megemlíteni az SZDSZ felelősségét is, ami viszont alkotmányellenes volt. (Szórványos taps.)
Hogy is fogalmaz a törvénytervezet indoklása: "Az Országgyűlés a demokratikus jogállamban alapvető jelentőségűnek tartja az Alkotmányban biztosított gyülekezési jog szabad gyakorlását. Ez azonban soha nem járhat mások szabadságának és jogainak sérelmével, nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekményre való felhívást." Eddig az idézet. Hát erről van szó, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bűncselekményre való felhívásról.
Ez a szervezet - az SZDSZ - állítja magáról, hogy kész a kormányzati felelősség vállalására, bár bevallottan úgy, hogy nincs programja. De ez nem is lényeges - mondta Kis János az SZDSZ elnöke még a taxisblokád ideje alatt. Idézem: "Nem az a kérdés, hogy az SZDSZ mennyire felkészült egy kormányváltásra, hanem az, hogy a jelenlegi Kormány mennyire van tudatában annak, hogy politikailag megbukott."
Ezt a következetességet tartották meg a mai napig is, hiszen közel fél év telt el a taxisblokád óta, programjuk még mindig nincs, de a hétvégi összejövetelükről szóló sajtótudósítások sorai között elbújtatva kilátásba helyezték a tömegek újabb utcára vitelét. Elképzelhető, hogy egy újabb amnesztiatörvény beterjesztését is? Gratulálok az önbizalmukhoz, és szeretném kérni őket arra, hogy ne az előző rendszer alkotmányosságának és törvényességének módján képzeljék ezt el, amint az ügyvivői testületük taxisblokád idején kiadott állásfoglalása sejtetni engedi.
Harmadszor: Idézet a Népszava 1990. október 29-i számából: "Göncz Árpád péntek éjjeli nyilatkozatát, felhívását a taxisok támogatásként fogták fel, és a köztársasági elnök túllépve hatáskörét ily módon egy, szinte kész megállapodást robbantott fel, jóllehet ismerte a Kormány álláspontját." Idézet befejezve. Úgy tűnik, hogy a törvénytervezet indokolásából a köztársasági elnök felelősségvállalása is hiányzik, hiszen a bűntényt elkövetők megtévesztettségét az is fokozta, ami Göncz Árpád nyilatkozatában elhangzott. Felolvasom a nyilatkozatot: Honfitársaim! Hazánkban válsághelyzet alakult ki, ami túlnőtt a benzináremelés kérdésén és a taxisok követelésein, és minthogy ez a válság politikai természetű, politikai megoldást kíván. (Taps az SZDSZ soraiban.) Ezért
1) Javaslatot tettem a Kormánynak, hogy hétfőig, amikor folytatódhatnak a taxisokkal folytatott egyeztető tárgyalások, függessze fel a benzináremeléssel kapcsolatos intézkedését.
2) Felkérem a Kormányt, az illetékes szaktárca irányítását és a taxisokat, hogy a taxisok felajánlásának megfelelően tárgyalják meg, miként lehet kölcsönös egyetértéssel biztosítani, hogy az ország gyér benzintartalékai ne fogyjanak el a felfüggesztés ideje alatt, és ne ismétlődjenek meg a benzinkutaknál a tegnapi nap folyamán tapasztalható felvásárlási rohamok. (Taps az SZDSZ soraiban.) Az ezzel kapcsolatos megállapodásnak természetesen meg kell előzni a felfüggesztés bejelentését.
3) Megkérem a személy- és teherfuvarozókat, hogy a felfüggesztés bejelentésével egyidejűleg térjenek haza, és szüntessék meg az útelzárásokat.
4) Átiratot intézek a Parlamenthez, és javaslatot teszek, hogy a kialakult helyzetet hétfőn rendkívüli ülésen tárgyalja meg.
Kérem az ország lakosságát, hogy a tárgyalások idején már több ízben bebizonyított bölcsességével és megfontoltságával tartózkodjék minden olyasmitől, ami a megállapodásokat nehezítheti és mindenekelőtt az élelmiszer-szállítás és élelmiszer-kereskedelem, továbbá az egészségügy dolgozóit, hogy kövessenek el minden tőlük telhetőt a normális állapot fenntartására. Eddig a nyilatkozat. (Taps az SZDSZ soraiban.) A nyilatkozatban egy árva szó sincs arról, hogy itt bűncselekmény elkövetéséről, alkotmányellenes cselekedetekről lenne szó (mozgás) , de még arról sem, hogy a köztársaság elnöke felszólítaná a bűncselekményt elkövetőket, hogy feltétel nélkül azonnal fejezzék be a törvényellenes tevékenységüket. (Taps a jobb oldalon.) Arról viszont igen, hogy felszólítja a Kormányt, függessze fel intézkedéseit. (Mozgás.)
Azt hiszem, a törvényes rend biztosítása az egész társadalom érdeke, amint azt a törvénytervezet indoklásának utolsó sora megfogalmazza. De minden közjogi méltóságot betöltő feladata is ennek megfelelően cselekedni, nyilatkozni.
Negyedszer és végül: rendkívül fontosnak tartom, hogy világosan lássunk, mindennapi tevékenységeinket, döntéseinket megfelelő informáltság alapján tudjuk megszervezni, ne kelljen minden demonstráció után amnesztiatörvényeket hozni és az eseményeket azzal indokolni, hogy a résztvevők megtévesztettek voltak. (Taps a jobb oldalon.) A törvény nem ismerése nem mentesít a büntetés alól.
A megtévesztettséghez alaposan hozzájárul a sajtó és az az érdekkör, amely azt több évtized óta mozgatja. (Taps a jobb oldalon.) A háttérben még most is azok húzódnak meg, akik elvesztették hatalmuk egy részét saját hibájukból, mert tönkretették ezt az országot, másrészt azok, akik nem jutottak hatalomhoz, mert a nemzet így kívánta. (Taps a jobb oldalon.) Most pedig kart karba öltve azon mesterkednek, hogy az átalakulást és a talpraállást hogyan és mikor lehet megtorpedózni, kilátástalanságot, zavart kelteni a tisztuló fejekben. (Taps a jobb oldalon.)
A magam részéről nem szeretek a levegőbe beszélni, ezért amit elmondtam, bizonyítom is. A taxisblokád után jött a tejdemonstráció, amelyen az előzővel ellentétben legalább nem volt bűncselekmény elkövetése. De ugyanúgy a háttérből szervezett, ugyanannak az érdeknek alárendelt volt, mint a taxisblokád. A sajtó mindkettőről regényeket írt, szidta a Kormányt, ahogy csak tudta. Amikor én A Hét műsorában a tejügy kapcsán szervezett.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem képviselőtársamat, hogy maradjon a tárgynál.
ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF) . Befejezem, igen. Ez ide tartozik, elnök úr. (Mozgás.)
Amikor én A Hét műsorában a tejügy kapcsán szervezett szabotázsról és szervezett hazugságról és a megtévesztett termelőkről kezdtem beszélni, a tejipari vállalatok és nem a Kormány által bejelentett 30-40%-os áremeléstől másnap azonnal minden vállalat visszalépett. (Taps a jobb oldalon.) Azok a vállalatok, amelyeket ma is ugyanazok a személyek vezetnek, mint vezettek eddig, amikor a tényeket 9 oldalban megfogalmazva egy sajtótájékoztatón a tisztelt sajtó képviselőinek a kezébe adtam, továbbra már nem volt érdekes a tejügy, legalábbis a sajtó számára. Ha nem lehet a Kormányt szidni, akkor a felduzzasztott botrányoknak, legyen az tej vagy fegyver, azonnal vége. Hogy az országban 10 millió ember szeretné tudni az igazságot, az a sajtó számára indifferens.
Mindaz, amiről most beszéltem, tény, nagy T, nagy É és nagy NY. (Taps a jobb oldalon.) A tisztánlátáshoz szükséges lenne a közvéleménynek is arra, hogy a fenti tényekről és összefüggésekről tudjon. De kétségeim vannak afelől, hogy erről holnap megtudhasson bármit is. Bele lett fojtva a tejbe, mert ezekkel a tényekkel nem lehet ártani az átalakulásnak, a nemzetnek, a Kormánynak. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Palotás János, Magyar Demokrata Fórum. (Mozgás és derültség az SZDSZ soraiban.)
Felszólaló: Palotás János (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam nagyon fontosnak tartottam a köztársasági elnök úr által beterjesztett törvényjavaslatot, bár vitáját egészen másképpen képzeltem el. Úgy gondoltam, hogy nem kizárólag az ellenzéki pártok rendelkeznek azzal a politikatudománnyal, hogy egy társadalmi konszenzus után, amely a társadalomnak válságot okozott, nem kell a válságot még egyszer felébreszteni. (Taps a bal oldalon.)
Úgy gondoltam, hogy egy beterjesztett és a köztársasági elnök által beterjesztett törvényjavaslattal, amely egyébként jogi hátteret kíván adni a Kormány azon ígéretének, amelyet a Kormány önmaga vállalt fel (úgy van! - taps az SZDSZ soraiban.) , hogy ebben a kérdésben nem kíván élni semmilyen
jogi szankciókkal, nem kíván semmit ellene tenni a tiltakozásban részvevőknek vagy a társadalomban érintetteknek, bármely oldalon álltak is ezek, úgy gondolom, hogy a köztársasági elnök a maga személyével a Kormány által jogosítvánnyal nem rendelkező módon, tehát a kormányzat helyett megtette azt a szükséges lépést.
Azt hittem, és erre tegnap - volt olyan sajtóorgánum, amely megkérdezett a mai vitáról - azt válaszoltam, hogy azt várom a mai naptól, hogy a Parlament a társadalmi konszenzusra felteszi a pontot - mint i-re a pontot - és itt ma különösebben vita nélkül, az előterjesztést meghallgatva nagyon gyorsan megszületik ez a törvény.
Ez természetesen nem zárta volna ki és nem zárta ki azt, hogy akinek jobbító, módosító javaslata van a törvényjavaslat kapcsán, az előtte ezt beterjessze, a bizottságok megvitatják, sőt én igazán jónak azt tartottam volna, ha azok közül azzal, amivel a köztársasági elnök úr egyetért, amely pontosítja azt, hogy olyanok ne maradjanak partvonalon kívül, akik pont úgy érdemesek az amnesztiában való részesítésre, mint bárki más, akire a törvény egyébként kiterjed, ezekkel a módosító javaslatokkal kiegészítve most már nem módosító javaslatként, hanem új előterjesztésként egy és egy előterjesztésként került volna ide, akkor nem lett volna esetleg szükség általános és részletes vitára. Most már látom azonban, hogy ez nem a köztársasági elnökön múlt, hiszen itt nagyon fontosnak tartotta néhány képviselőtársam, hogy szerepeljen, hogy a véleményét minden körülmények között kifejtse. (Taps és derültség az SZDSZ soraiban és a jobb oldalon.)
Szeretném mosolygó képviselőtársaimnak örülök jókedvüknek - ebben a kérdésben elmondani, hogy én nem jelentkeztem előzetesen felszólalásra, nem adtam be módosító indítványt az előterjesztéshez (zaj) , mert úgy éreztem, hogy az elmondottak szerint kellene ezt a társadalmi konszenzust ebben a Parlamentben jóváhagyni. De most már nem ez áll, és ezért az elmondottak kapcsán hozzá kell fűznöm jó néhány dolgot. El kell azt is mondanom természetesen, hogy nagyon sok újságban adtam korábban, annak idején nyilatkozatot. Nagyon hosszan szerepeltem a nyilvánosság előtt ebben a kérdésben (mozgás) , mégis képviselőtársaim közül, akik most hangosan adnak véleményüknek hangot, egyetlenegy sem tud egyet sem felmutatni, ahol én ebben az akcióban én azt mondtam volna, hogy ez a demonstrációs megoldás a helyes út az érdekérvényesítésre, hogy ez a törvényes megoldása az érdekérvényesítésnek, és hogy ezt kell a közeljövőben gyakorolni, és ez a megoldás áll a társadalom előtt, ha esetleg társadalmi válságba, krízishelyzetbe kerül.
Azt hiszem, még csak félre sem érthették az újságírók, ezért következhetett be, hogy aztán több száz cikk közül egy sem hozott le ilyen nyilatkozatot tőlem, pedig a kérdést majd' mindig megkaptam. Erre ugyanis azért nem kerülhetett sor, mert értelemszerűnek tartom, hogy nem ez a helyes megoldás, nem így kell az érdekeket érvényesíteni. S az már a három nap történelme, hogy kit kell a kialakult helyzetért felelőssé tenni, kinek a felelőssége nagyobb a kialakult helyzetben, hogy kinek kellene igazán szólnia ennek az amnesztiatervezetnek.
Én ezért nagyon egyetértettem a legfőbb ügyész úr azon álláspontjával, talán 24 órával a három nap után, hogy ő érti a megállapodásban a Kormány vállalását, de ennek nem az a normál módja, hogy a Kormány ezt vállalja, hanem az, hogy a Parlament elé kerül, mondjuk, a köztársasági elnök beterjesztésében egy vonatkozó amnesztiatörvény. Értettem, elfogadtam, vártam. És ez a gyors reakció tisztázta is a kialakult helyzetet.
Persze várnám a legfőbb ügyész úr hasonló gyors reakcióját néhány olyan esetben is, amikor egy kormánykoalíciós párt prominens képviselői földet mérnek, földet foglalnak... (taps a bal oldalon) ..., vagy amikor egy érvényes parlamenti határozattal - ami a Kormányt a világkiállításra szükséges lépések megtételére kötelezi - ellentétben ezek a lépések nem történnek meg. Én várnám, hiszen ezek is olyan esetek, amiben egy-egy állampolgár igazából nem tud mit tenni.
Jó lett volna egy sima konszenzust tenni ma-nem sikerült.
Szeretnék először néhány tényszerű módosító javaslattal kapcsolatban - amit benyújtott például Salamon képviselőtársam, mert ezek a fontosabbak - valamire felhívni a figyelmet. Az elmondottakban ő ugyan körvonalazta, de nem volt véletlen, hogy erősen nem hangsúlyozta ki, de az ő módosító javaslatának egy részében bővíteni kívánja az amnesztiában részesülők körét, más részében pedig keményen szűkíteni kívánja. Képviselőtársamból valóban előjött az ügyvéd, de esetenként ügyészi funkcióban, esetenként meg védőügyvédi funkcióban. Védőügyvéd volt azokban az esetekben természetesen, amelyeket ő úgy mondott, hogy teljesen abszurd lenne, ha a tiltakozási akció sértettjei amikor túllépik a védekezésükre rendelkezésükre álló törvényi lehetőségeket és törvényt sértenek, akkor órájuk ne terjedne ki az amnesztia, hogy ők ne kapnának teljes szabadságot.
Amennyiben nem érzi abszurdnak, hogy egyáltalán megbüntessék azokat, akik a tiltakozásban vettek részt, és lépték túl a törvényt, pontosan olyan abszurd, ha a védekezés kapcsán lépik túl a törvényt. Én egyébként mind a kettőre természetesen kiterjeszteném ezt a törvényjavaslatot, csak az indoklást azonosnak szeretném tartani, mert az egyiknél az "abszurd" szó kevésbé szerepelt képviselőtársamnál.
Két módosító javaslata van, amit én nem támogatok, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy önök se támogassák. Ebből a bizottság egyikben mellettem van, a másikban képviselőtársam mellett.
Szeretném előrebocsátani, hogy legalábbis remélem, ebben a Parlamentben nincs olyan képviselő, aki feltételezi bármelyik más képviselőről, hogy különösebben szimpatizálna akár a többszörösen visszaeső bűnözőkkel, akár a jövőben szándékos bűncselekményeket elkövetőkkel. Így én sem tartozom ebbe a körbe. De tessék összeadni annak a gondolatmenetét, hogyha akarom ezt az amnesztiatörvény-tervezetet, akkor szabad-e ezt összekötni korábbi vagy későbbi bűncselekményekkel.
Képviselőtársam javaslata az, hogy aki visszaesőként került be ebbe az akcióba, akkor egyébként a társadalom által most ezt általánosságban amnesztiában részesített gondolatban, itt ő akkor is bűnösként, bűnözőként szerepel. Vagy egy későbbi, a tiltakozó akciótól teljesen idegen, szándékos bűncselekmény esetén azt mondom, hogy korábban ugyan itt nem indítottam ellened vizsgálatot, de majd te leszel annak a precedens pernek, annak a koncepciós pernek - mert ez lesz belőle! - az áldozata, rajtad fogom bebizonyítani azt, amit néhány képviselőtársam hiányolt, mert szerinte nincs bebizonyítva az ok és a valóban elkövetett események.
Én szeretném, ha a bizottság éppúgy, mint a visszaesőknél, nem támogatja képviselőtársam javaslatát, és azt mondja, hogy őrájuk is ki kell terjeszteni a jövőbeni szándékos bűncselekmények elkövetésének eseteit is, a lehető legszigorúbban, a szándékos bűncselekményük miatt ítéljék el, és ne kezdjenek vizsgálatot arról, ahol egy társadalmi konszenzus született. Szeretném, ha ezt nem támogatnák képviselőtársaim.
Ha jól emlékszem, Szokolay képviselőtársam mondta, hogy eddig amnesztia törvényeket ünnepek kapcsán fogadtunk el, olyan időben, amikor egyébként az érintetteknek a dologhoz semmi köze nem volt. Én nagyon szeretném, ha ebben a társadalmi, politikai, gazdasági fordulatos szakaszban ezentúl nem az ünnepekhez kötnénk eseményeket, hanem a tényekhez, politikai helyzethez, és én magam örülök annak a váltásnak, hogy erre az amnesztia-törvénytervezetre nem egy ünnep kapcsán került sor, hanem kollektíven a konkrét helyzet megítélése kapcsán.
Szokolay Zoltán képviselőtársam nagyon sokszor hangsúlyozta - megfelelő bibliai idézetekkel is annak a kimondását, hogy nem járunk jól, ha nem vizsgáljuk ki, hogy mi történt 1990. október 25. és 28. között, hanem egyszer és mindenkorra ezzel a törvénnyel ezt a lehetőséget elvesztjük, annulláljuk, és ez csak feszültséget hagy bennünk, nem tudjuk, kinek szól, kinek nem szól, végül is kinek szánták a tervezetet, ezért nem szabad ezt ilyen formájában elkövetni.
Én azt hiszem - legalábbis én nem értek egyet képviselőtársammal, mert ez az amnesztia-törvénytervezet az érintett egyéneknek szól. Senki nem tiltja senkinek - én leginkább a Kormánynak javasolnám természetesen, hogy akár önmaga kezdeményezze saját magára egy szakértői csoport felállítását, aki a három napot számára elemzi. Ennek az előzményeit meg a következményeit. Rendkívül hasznos volna, de természetesen nemcsak a Kormánynak, a tiltakozásban résztvevőknek is ajánlom, maguknak a kormánykoalíciós pártoknak és az ellenzéki pártoknak is, hiszen hibát hibára halmoztunk ennek az ügynek a kapcsán, ezért alakulhatott ki egy megítélésem szerint rossz kormányzati döntésből egy társadalmi válsághelyzet. Senki nem tiltja e törvény kapcsán, hogy ezekre a vizsgálatokra, ezekre a saját kutatásokra, az én felelősségem megállapítására vonatkozóan bármilyen elemzésre sor kerüljön. Egyet zár ki: hogy egyéneket ragadjanak ki belőle, egyéneket fogjanak meg vagy egyéneken próbáljanak meg valamilyen szankciót, egyéneken bemutatni a három nap eseményét, ott, ahol az egyénen ezt valószínűleg nem is lehet igazából megtenni.
Általam tisztelt képviselőtársam, Szabó Iván, őfelsége ellenzékére utalt jelen felszólalásában. Nekem, sajnos, a felszólalásáról más jutott eszembe. Én magánvállalkozóként és vállalkozók között lévén 1982 óta megszámlálhatatlan barátjával találkoztam a vállalkozói körnek, mármint olyanokkal, akik azt mondták magukról, vagy kormányprogramjukban, vagy pártpolitikai programjukban, hogy ők kizárólag és szinte egyértelműen a magánvállalkozások barátai, bennük látják a jövőt, és utána húztak egy vonalat, és egészen másképpen cselekedtek. Én mindig szeretném, ha az érintett kör mondaná meg, hogy ki az ő barátja. Erről az ellenzéki felszólalásról nekem valahogyan mindig ez a kép köszönt vissza, hiszen az indítás úgy szólt, hogy ő ellenzékiként kívánja megfogalmazni, hogy kik a bűnösök, s eléggé egyértelmű volt az ő gondolataiban, hogy ezt kinek szánja.
Befejezésül fontosnak tartom, ebben a Parlamentben már előfordult az általam a Parlament munkájában elég sokszor kritizált Kisgazdapártban, azt hiszem, Borz képviselőtársam tett egy olyan felszólalást, amit idézni nem kívánok, mert rendkívüli feszültségeket keltett a Parlamentben. De ha jól emlékszem, azonnal felállt Torgyán József, a frakció vezetője, ha jó az emlékezetem... (közbeszólások: Oláh Sándor volt) ..., igen, Oláh Sándor, a párt vezetője, elnézést, nem készülve egy ilyen fölszólalásra, amit képviselőtársam megtett, erre emlékezem... és azonnal elmondta, hogy ez a képviselőtársának az egyéni véleménye, szögesen ellentétes a parlamenti gondolkodásmóddal, amit Oláh Sándor és a Kisgazdapárt frakciója elgondolt, és szeretné, ha ez nem nyomná rá a bélyegét sem a további munkára, sem a Parlamentre, sem a Kisgazdapártra, sem a másnapi média-megjelenésre.
Én hasonló hozzászólást hallottam most Zacsek Gyula képviselőtársamtól, aki élve azzal az ókori demokráciából adódó lehetőséggel, hogy egy képviselő a plenáris ülésen azt mond, amit akar, úgy rágalmaz, ahogy akar, és úgy állít be személyeket, ahogy akar, ő minden további nélkül meg mert a plenáris ülés előtt nevezni minden helyzetismeret nélkül egy vállalkozót, el tudta mondani a nevét, elmondta, hogy milyen eseménynek tették ki, elmondta, hogy mennyi pénzt találtak nála, és hogy erről a pénzről neki mi jutott eszébe, hogy a szegény vállalkozó ezt miért nem adja a nyugdíjasoknak vagy valami hasonló mondat környezetében... (Nagy taps a bal oldalon, felzúdulás a jobb oldalon.)
A Parlamentben egy személynek, a magyar társadalom egy állampolgárának név szerinti behozatala, a helyzetnek ilyen formában valló tálalása oly mértékig méltatlan a képviselői tevékenységtől, hogy bár nyilvánvalóan szankcióval nem sújtható, mert ez helyesen így működik a parlamentarizmusban, de én legalábbis messzemenően elhatárolom magam az ilyen stílustól. Nagyon örültem, hogy képviselőtársaim többségében megítélésem szerint felháborodást keltett. És egyébként nagyon örülnék, ha Kónya Imre- nem kényszerítem és nem is késztetem Kónya Imrét, hogy erre reagáljon, de azért utaltam a Kisgazdapárt frakciójának a viselkedésére, amely ez esetben számomra rendkívül szimpatikus volt. (Nagy taps a bal oldalon.)
Én csak a magam képviselői nevében - magam mint országgyűlési képviselő nevében - tudom megkövetni a Parlament előtt az igen negatív beállítottságban felhozott állampolgárt, vállalkozót, akinek, gondolom, százezer oka lehetett arra, hogy miért volt nála annyi pénz. Magam nem tudom, mert nem kívánok találgatni. De azt hiszem, hogy több tízezer olyan ok lehet ma a társadalomban, ami nem engedi meg azt az összehasonlítást, amit képviselőtársam itt megtett.
Valóban záró gondolatként, de a három naphoz - ma már így alakult - el kell mondanom, hogy én mélyen tisztelem köztársasági elnökünket. Itt Torgyán József képviselőtársamtól elhangzott egy a köztársasági elnöknek szánt védelem. azt mondta, hogy nem szabad egy beterjesztett törvény kapcsán ha azt a köztársasági elnök kuriózumként terjeszti be- azt mondani, hogy rossz, alkalmatlan, vissza kell vonni. Én úgy értek vele egyet, hogy nem úgy kellene előadni, hogy a köztársasági elnök által beterjesztett, mert a köztársasági elnöknek ez a tiszte, de ha az a véleménye a törvényről, hogy rossz és vissza kell vonni, akkor azt így elmondhatja.
Ellenben ha a háromnapos tiltakozás után valamelyik napisajtónkban - de mert nem készültem ilyen stílusú hozzászólásra, nem tudom, melyikben én olvastam a köztársasági elnökünknek címzett gondolatokat Csengey Dénes képviselőtársamtól. Nem idézem azt az írást, ami elhangzott, mert oly méltatlan egyébként a Parlament elé, de egyetértek Torgyán József képviselőtársammal, hogy lehet kritizálni a Kormány munkáját, lehet kritizálni törvénytervezeteket, de tisztelettel kellene végighallgatni, ha a miniszterelnök szól és tisztelettel, ha a köztársasági elnök. És képviselőként is néha szívesen venném, ha tisztelettel szólnának a miniszteri válaszok minden párt képviselőinek az interpellációjára is. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Kónya Imre, aki már megszólíttatása előtt jelezte szólási szándékát.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Kónya Imre (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Valóban, Elnök Úr, bár kissé tartva Palotás János minősítésétől, hogyha szólásra jelentkezem, akkor esetleg feltűnési vággyal fog megvádolni engem, mint ahogy kezdte a bevezetőjében. De mégis szükségesnek tartottam, mindenekelőtt a következő miatt. Megnyugtatni elsősorban Palotás Jánost, mert aggódott, hogy nem fog lezárulni megnyugtatóan ez az ügy. Igenis, tájékoztathatom a tisztelt Házat és a közvéleményt is és Palotás Jánost is arról, hogy a frakcióülésen - amelyen, sajnos, ő nem vett részt mint a frakció tagja olyan megállapodásra jutott hosszas vita után a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, hogy támogatja ezt a törvényjavaslatot. Természetesen azokkal a módosításokkal, amelyeknek az előterjesztésére szintén nem feltűnési vágy vezette Salamon László képviselőtársunkat, hanem az a meggyőződés, amit oszt a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, hogy csak úgy lehet kegyelmet adni, amnesztiát adni, hogy egyben komoly figyelmeztetést teszünk az egész társadalom felé, hogy ez volt az utolsó alkalom. (Moraj.) És ezt fejezi ki ezt a módosító indítvány.
És még egy dolog, amire eredetileg nem szerettem volna kitérni, de most, hogy látom a Szabad Demokraták Szövetsége vezető képviselői részéről ezt a gúnyos mosolyt, amit - nem kizárt, hogy - a televízión keresztül láthatnak a nézők is, ez a feltevés egyáltalán nem kizárt, és éppen ezért felhívom a figyelmet még valamire. A jogegyenlőség követelményeire. Hogy nehogy az legyen a képzet a társadalom egyes tagjaiban, hogy most, amikor kimondjuk, hogy bűncselekményt követtek el egyes személyek, ha nem is százezrek, de tízezrek, mert ezzel az amnesztiarendelettel azt is kimondjuk egyértelműen, hogy itt bizony bűncselekmény történt; hogy ugyanez a minősítés nem vonatkozik a társadalomnak csak egy részére, bár nagyobb részére, és nem tudják magukat kihúzni azok, akik itt ülnek és mosolyognak. Mert igenis, ők is bűncselekményt követtek el akkor, nem személy szerint az itt mosolygó képviselők, de a Szabad Demokraták Szövetségének azok a vezetői, akik az ügyvivő testület nevében aláírták azt a bizonyos nyilatkozatot, amiben helyi szervezeteiket felhívták a blokád támogatására, és maguk is jogosnak ítélték az elégedetlenséget és támogatták azt. Ez pszichikai bűnsegédi minőségben megvalósítja azt a bűncselekményt, amit a blokád részvevői tettesként elkövettek.
És ezt nem azért kell kimondani, hogy itt politikai küzdelem színterévé tegyük a Parlamentet, hanem azért, mert azok a tízezrek, akik ellen most bizonyos fokig ítéletet mond a Ház - mert azt mondja, hogy bűncselekmény elkövetői -, nem lehetnek abban a hiszemben, hogy egyesek politikai pozíciójuknál fogva mentesülnek ettől a megítéléstől. Mert igenis a jogellenesség alapvető... (derültség és zaj) ... a jogegyenlőség az alapvető a Magyar Köztársaságban. (Taps jobbról.) És erre rá kell mutatni.
Rá kell mutatni, valóban azért is, amit Szabó Iván mondott, hogy tudjuk, hogy kinek adunk kegyelmet, és ha tudtuk, hogy kinek adunk kegyelmet, akkor ezt az amnesztiarendeletet meg kell hoznunk, ezt az amnesztiatörvényt el kell fogadnunk, természetesen a szükséges módosításokkal együtt.
És még egy dolog, amiért szót kértem, az az, hogy itt igen tisztelt képviselőtársaimat a Magyar Demokrata Fórum körében megkérjem arra, hogy amennyiben lehetséges, akkor a további hozzászólásaiktól álljanak el. Adjunk lehetőséget - természetesen az itt elhangzotta ellenzéki ízű felszólalást követően - a többi ellenzéki képviselőnek is, hogy meghalljuk a véleményüket, amennyiben erre igényt tartanak, és főleg azért, hogy túl tudjunk jutni már ezen az ügyön, zárjuk le végre az általános vitát, hozzuk meg az amnesztiatörvényt, és mindannyiunk egyetértésével végül is úgy tegyünk pontot a magyar demokrácia első komoly megrázkódtatására, hogy ne perek tízezreire kerüljön sor, ne büntetőügyeletre, hanem egy nagyvonalú és nagylelkű gesztusra a magyar Parlament részéről. És azt követően lássunk hozzá a legfontosabb feladatainkhoz, hozzuk meg végre a gazdasági törvényeket, és azt se feledjük el, hogy a legközelebbi napirendünk keretében végre elvehetjük a kiemelt nyugdíjakat azoktól, akik jogellenesen részesültek eddig belőle. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az ügyrendi kérdésben állást foglalunk, kétperces felszólalást kért Hack Péter.
Felszólaló: Dr. Hack Péter (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták részéről nem kívántunk részt venni ebben a vitában. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi konszenzus azt kívánja, hogy a törvényt minél hamarabb elfogadja az Országgyűlés. Egyetértünk a köztársasági elnök előterjesztésével.
Amiért mégis két percre jelentkeztem, az Kónya Imre felszólalása volt, aki gúnyos mosolyt vélt látni a szabad demokraták arcán. (Moraj.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Igazából kétségbe vagyunk esve attól, ami itt zajlik ennek a törvénynek a vitája kapcsán.
Ezért nem mosolygunk. Ha valami mosolynak látszik, az a kétségbeesésnek a jele. (Derültség.) Annak a kétségbeesésnek, hogy sokan valóban nem érzékelik azt, hogy mi történt az országban 1990. október 25-e és 26-a között, és mi történik ezekben a napokban. (Közbeszólások jobbról: Nagyon jól tudjuk.)
Szeretnénk elmondani azt, hogy ellentétben Kónya Imrével úgy gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaságban bűncselekmény elkövetéséről kizárólag a köztársaság bíróságai dönthetnek, az Országgyűlés erre nincs felhatalmazva, Kónya Imre pedig még kevésbé. Tehát az 6 nyilatkozatát nem tartjuk elfogadhatónak, a leghatározottabban visszautasítjuk. Nincs joga Kónya Imrének egyetlen személyről, egyetlen pártról sem kinyilatkoztatni azt, hogy bűncselekményt követett el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Nagyszámú képviselőtársunk jelentkezett. Meg kell mondanom, kétperces kérések is vannak, mégis hadd tegyem föl szavazásra az elhangzott ügyrendi javaslatot. (Zaj.) Tessék.
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Az ügyrendi javaslatom úgy hangzott, hogy az ellenzéki képviselők kivételével, tehát nyilván, hogyha ellenzéki képviselő jelentkezik, akkor annak meg kell adni a lehetőséget. (zaj)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. A Házszabály ugyan nem ismer fenntartásos javaslatot, de való igaz, hogy az ellenzéki képviselők nevei most jelentek meg a monitoron, korábban az MDF részéről jelentkeztek képviselők. Katona Bélát illeti a szó.
Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem árulok el titkot, mert valószínűleg a többi frakcióban is úgy történt, hogy ezt a törvényjavaslatot, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását a mi frakciónkon belül is nagy viták előzték meg. És mi úgy gondoltuk, hogy ezt az ügyet jogi kérdésként kell kezelni, és ebben mondott véleményt Gál Zoltán. Most viszont úgy látjuk, hogy egészen más irányba ment ez a mai vita, és azt hiszem, hogy az a nézőközönség, amely a Parlament üléseit a tévé előtt figyeli vagy a rádiónál hallgatja, most döbbenten ül.
Döbbenten ül, mert arra vártak, hogy lezárjunk egy régi ügyet, méghozzá lehetőleg konszenzussal, közösen, ezzel szemben hallottak egy egyoldalú politikai vádaskodást, amely a tényeknek az elferdítésén és részbeni elhallgatásán alapszik.
Ezért szeretném elmondani a mi politikai állásfoglalásunkat is ezzel kapcsolatban. A Gál Zoltán képviselőtársam által elmondottakat nem akarom megismételni. Egyetlen törvénytelen cselekedetet a Szocialista Párt nem támogatott eddig sem ebben az országban, és nem fog a következő időkben sem támogatni. De az üggyel kapcsolatban nem hangzottak el olyan fontos tények, amiket ma itt is el kell mondani, ha már az eddigi fölszólalók elfelejtették.
Szeretném elmondani, hogy ennek a válságnak a kirobbantója egy átgondolatlan, előkészítetlen és ostoba kormányintézkedés volt. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Én nem vagyok jogász, de végighallgatva Salamon László képzett jogász képviselőtársamat, az az érzésem, hogyha pontosan megnézzük, talán még ez az intézkedés egy felbujtás fogalmát is ki tudná merevíteni jogilag. (Derültség.)
A másik: szeretnék arra emlékeztetni, hogy a válság kezdeti szakaszában az ügy, amikor még valószínűleg könnyedén megoldható lett volna, akkor az akkori belügyminiszter teljesen félreértve a helyzetet olyan fenyegetéseket hangoztatott, amelyeket beváltani nem tudott, és amelyek ahelyett, hogy megoldották volna a helyzetet, csak tovább fokozták a válságot. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Szeretném elmondani, hogy amikor kényszerből, nagy nehezen, a Kormány végre leült a két érdekegyeztető képviselettel együtt azon az emlékezetes vasárnapon a tárgyalóasztalhoz, akkor egy ország láthatta, hogy nem volt fölkészülve a tárgyalásra, nem volt álláspontja, és nem volt mit képviselnie, és hogyha akkor nem hagyják véletlenül öt percre egyedül a már lemondott pénzügyminisztert, akkor lehet, hogy ez a válság még ma is tart. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy nem a köztársasági elnök ígért mentességet a válság során részvevőknek, hanem a miniszterelnök és a Kormány. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) És szeretném felhívni a Kormány és a miniszterelnök figyelmét, hogy próbáljanak érvényt szerezni akkori ígéretüknek.
És nagyon sajnálom, hogy ebben a szituációban olyan helyzetbe került a köztársasági elnök, hogy a nyilvánvalóan nem általa fogalmazott törvényre azt lehet mondani, hogy ez a legrosszabb törvény, ami a Parlament elé került. Én tudnék néhányat még sorolni, amik legalább azonos szinten vannak ezzel. És nagyon sajnálom, hogy, ugyan nagyon udvarias formában, de odáig eljutott a magyar Parlament, hogy a köztársasági elnököt terrorcselekménnyel és lázadással vádolja egyik képviselője. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Számunkra a legbiztatóbb az egész válság ügyével kapcsolatban az a két beszéd volt, amelyet Antall József, egyiket még a válság estéjén a betegágya mellett mondott el, és a másikat, amelyet gyakorlatilag hasonló hangnemben megismételt itt, a Parlamentben. Akkor mi azt hittük, hogy alakul egy új, valóban a társadalmat bevonó nemzeti konszenzusnak a lehetősége ebben az országban, hiszen Antall József akkor olyanokat mondott, hogy lám, a válság megoldása megmutatta, hogy az országban a parlamenti pártokon, a politikusokon kívül szükség van olyan érdekképviseleti szervekre is, amelyek egy ilyen esetben fölvállalják a társadalom képviseletét. És azt is mondta, hogy a jövőben ezekre a szervezetekre jobban fognak támaszkodni. Meg kell mondjam, hogy ez ígéret, szép szó maradt. És azóta mi nem azt látjuk, hogy ezek a szervezetek működnének, hanem azt látjuk, hogy még kevésbé működteti őket a Kormány, mint eddig, még kevésbé veszi figyelembe a véleményüket, mint eddig, és ezzel sajnos, jó néhány ilyen válság lehetőségét hordozza magában a helyzet.
Szeretném elmondani, lehetőség szerint közbekiabálások nélkül...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Csendet kérünk.
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) ...hogy amit Szabó Iván mondott, hogy megérne ez az ügy is egy plenáris vizsgálóbizottságot. Nosza, tessék, fölkérem Szabó Ivánt, terjesszen be ilyen javaslatot, mi is fontosnak tartjuk az ilyet, meg fogjuk szavazni ennek a bizottságnak a felállítását is.
És végezetül szeretném azt mondani, hogy nagyon kellemetlen lenne, ha itt Salamon László képviselő úr véleményét fogadnánk el alapnak, és azt hinnénk, hogy amikor itt döntünk ma, akkor holmi keresztényi könyörületességet gyakorlunk. Ez óriási tévedés. Ennek a Parlamentnek nem lehet keresztényi megbocsátásból dönteni egyetlenegy esetben sem. Nekünk politikai felelősségből kell döntenünk, és én nagyon remélem, hogy amikor a döntésig jutunk, akkor ennek a politikai felelősségnek a tudatában leszünk.
És szeretném azt mondani, mert ez nagyon kellemetlen volt számomra a mai vitában, hogy nem lehet egy olyan kérdést, ami az egész társadalmat így vagy úgy érintette, leszűkíteni olyan módon, ahogy ez ma történt az eddigi vitában, az MDF és az SZDSZ közötti pártharcban. Nagyon kérem, hogy ezt legalább ebben az ügyben, egy rövid időre felejtse el a Parlament. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Két képviselőnek adom meg a szót az ügyrendi javaslat megszavaztatása előtt. (Zaj. Közbeszólások:,Miért ?)
Egy pillanatig. Mert egyetlen ellenzéki képviselő jelentkezett, és két percre személyes megtámadtatás címén Szokolay Zoltán. Tehát egyetlen ellenzéki képviselő. Kónya Imre javasolt.
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Hol az ügyrendi javaslat?
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Pillanatig. Kérem szépen, az elnök mindig meg fogja indokolni lépéseit. (Derültség a bal oldalon.)
Most Szokolay Zoltán két percre szót kap személyes megtámadtatás címén.
Felszólaló: Szokolay Zoltán (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Ház! Valóban 2 perces reagálásra kértem lehetőséget, de még Torgyán József képviselőtársam felszólalásakor. Most már a címzettekhez csatlakozott Palotás János és Katona Béla is. Én megnyugtatásképpen szeretnék szólni: őszintén remélem, hogy Torgyán képviselőtársamon kívül senki sem értette úgy a mondandómat, tehát a köztársasági elnök úr sem értette úgy, miszerint én azzal, hogy a törvényjavaslatot szakmailag ellentmondásosnak és átdolgozandónak tartottam, egyszersmind - Torgyán Józsefet idézem - kétségbe vontam volna a köztársasági elnök úr, vagy pláne a miniszterelnök úr legitimitását (zaj ; közbekiáltás: pfuj!) .és egyáltalán bármiféle tiszteletlenséget elkövettem volna velük szemben.
Ha mondandóm mégis úgy lett volna érthető, akkor minden érintett szíves elnézését kérem, a tamáskodóknak pedig a jegyzőkönyvet ajánlom figyelmébe, de a büntetőjogi szempontok alapján elmondott véleményemet szeretném fenntartani. Szeretnék rámutatni ara, hogy feltehetőleg számos más büntetőjogi kategóriát is érintettek az események.
Csak annyit még, tisztelt Ház, hogy úgy gondolom, szerencsésebb volna, ha a vita további része nem politikai természetű lenne immár (zaj) , hanem a jogalkotásra tennénk kísérletet, ezért én arra kérném képviselőtársaimat, hogy mondandójuk lényege erre irányuljon. Nekünk a büntetőjog vonatkozásában kell ma vagy később ezen előterjesztés alapján vagy egy precízebb alapján, de dönteni! A politikai felelősség megállapításának más lesz a módja, és az majd végső soron, legalábbis másodfokon a történelem ítélőszéke elé tartozik, ott pedig köztudomásúlag nem alkalmaztak még soha amnesztiát. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Szokolay Zoltánt a legitimitással kapcsolatos mondata miatt, egy, ismeretlen közbekiáltót pedig a "pfuj" szó használata miatt elnöki megintésben részesítem. (Taps. Derültség a FIDESZ soraiban.)
Szólásra következik Iványi Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Iványi Gábor (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint hallották, a Szabad Demokraták Szövetsége nem kívánt volna hozzászólni ehhez a vitához már ismertetett okok miatt. Amiért mégis lehetőséget kértem megszólalásra, az az a sajnálatos gyakorlat, ahogyan képviselőtársaim a Szentírást használták. (Közbekiáltás: Így van!) A Szentírásban nincs benne, hogy aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel, és az még kevésbé, hogy aki megdob kővel, azt dobd vissza Szentírással. (Derültség.)
A Szentírás nem használható - főként arra, hogy indulatos gondolatainkat alátámasszuk, és hogy a közkegyelemről szóló törvényjavaslat vitájában elmondjuk, hogy miért nem is akarunk igazán a kegyelem gyakorlatával élni. (Taps a FIDESZ és az SZDSZ soraiban.)
Engedjék meg, hogy valamit itt szóba hozzak. Az elmúlt választási kampányokban megjelent két plakát, amely a Miatyánk gondolatait tartalmazta. Az egyik volt ugye a "Jöjjön el a Te országod", a másik a helyhatósági választások előtt pedig: "Legyen meg a Te akaratod!". Nagyon szégyellem, hogy ennek az imádságnak egy hasonlóan igen fontos gondolatát - "És bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk" - már nem írhatjuk oda semmiféle plakátra. A Szentírásban található az a gondolat a korinthusiakhoz írt első levélben, hogy "Ha mi magunkat ítélnénk, nem ítéltetnénk el!" Amikor itt a közkegyelem kérdésével foglakozunk, megkerülhetetlen az a tény most minden indulaton kívül -, hogyan is jutottunk abba a helyzetbe, hogy ez az elégedetlenség megtörtént, és bizony le kell hajtanunk a fejünket és bűnbánatot kell tartani, és ez lenne méltó az első szabadon választott Parlamenthez, és ezt meg kéne tennünk, és meg kéne még inkább tennünk ennek a délelőttnek a nyomán.
Nem vagyunk méltók arra, hogy közkegyelmet gyakoroljunk. nem gyakorolhatjuk ezt úgy, hogy előbb megütöttünk és leköptünk embereket érzésem szerint ez történt - és nekem az a gondolatom támadt, hogy valójában vissza is kéne tennünk csakugyan a köztársasági elnök igazságos és jóindulatú kezébe ezt az ügyet, hadd gyakoroljon 6 egy személyben kegyelmet ebben a kérdésben. Nem vagyunk méltók arra, hogy kegyelmet gyakoroljunk.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a társadalomban igen nagy elégedetlenség van nemcsak a kormánypártokkal, hanem az egész Parlamenttel kapcsolatban. Felelősségünk bizonyos szempontból közös más és más ponton, de ugyanazért a társadalomért, ugyanazért az országért kellene hogy minden erőnkkel és minden tiszteletünkkel küzdjünk. Ezért arra gondolok, hogy ebből az egész ügyből vonjuk le a szükséges következtetéseket, és talán hadd indítványozzam valamennyi eddig helytelenül megszólalt pártvezetőnek, hogy egy főhajtással, egy elnézés-kéréssel forduljon szembe a néppel, és mondja ki, hogy bizony nem cselekedett helyesen. Itt nem jogi vitáról van szó, itt nem pártok közötti vitáról van szó, hanem egy megbántott néppel szemben vétettünk, és kérjünk tőle elnézést. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Szólásra kért lehetőséget Kónya Imre.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Kónya Imre (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Azt hiszem, most valóban eljött az ideje, hogy formálisan is előterjesszem indítványomat. Amennyiben nincs több ellenzéki képviselő, javaslom, hogy zárjuk le a vitát és térjünk át a részletes vitára.
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Ügyrendi javaslat hangzott el. Határozathozatal következik. Megkérdezem a tisztelt Házat, egyetért-e azzal, hogy - miután lezártam az általános vitát - a törvényjavaslatot bocsássuk részletes vitára. Kérem állásfoglalásukat. Most kénem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés a 7 államtitkári szavazattal, 249 szavazattal 5 ellenében 17 tartózkodás mellett a törvényjavaslat általános vitáját lezárta.
20 perc szünet következik. A szünetben a házbizottság a korábbi értesítésnek megfelelően a delegációs teremben ülést tart. Jegyzői bejelentés következik.
BALOGH GÁBOR, jegyző:
BALOGH GÁBOR, jegyző: A délutáni első szünetben a honvédelmi és a szociális bizottság együttes ülést tart a főemelet 55-ös számú tanácsteremben.
(Szünet: 11 óra 10 perctől 12 óra 4 percig - Az elnöki székel dr. Szűrös Mátyás foglalja el. Jegyzők: Pásztor Gyula és dr. Kóródi Mária)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatásul megemlítem, hogy a házbizottság még folytatja az ülését egy másik napirendi kérdéssel kapcsolatban, de rövidesen a házbizottság tagjai is visszajönnek a terembe.
Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat feletti részletes vitát. Ha valamelyik képviselőtársunk fel kíván szólalni, kérem, szíveskedjék azt gombja megnyomásával jelezni.
Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Palotás János képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Palotás János (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kizárólag a szakmai vitához, kizárólag szakmai kérdésben szeretnék szólni, hiszen a részletes vitáról van szó. Salamon László képviselőtársam két módosító javaslatát szeretném kiemelni, ez az egyetlen, amire ki akarok térni, mert meghatározónak tartom. Nem terjed ki a közkegyelem - a módosító javaslat szerint - a visszaesőkre, illetve nem terjed ki a közkegyelem, a kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit a törvény hatályba lépését követő 5 éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. Az általános elveket az általános vitában e kérdés kapcsán elmondtam. A gyakorlatot szeretném ehhez hozzáfűzni a részletes vitában, mert meghatározó fontosságúnak tartom.
Mindössze egy lehetőség van megítélésem szerint e két módosító javaslat végrehajtására. A másodikból szeretnék kiindulni, hiszen azt a bizottságok támogatják, az elsőt nem támogatta az alkotmányügyi bizottság. 1996-ban Magyarországon, ha valakit bármilyen bűncselekmény kapcsán elítélnek, vizsgálatot folytatnak, és ha azt elkövetett szándékos bűncselekménynek minősíti a bíróság, emiatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ezen személyek esetében csak egy esetben van lehetőség ezen törvényben megfogalmazott paragrafus érvényesítésére, az ebben lévő jogalkotói szándék érvényesítésére. Abban az esetben, ha 1990 végén, illetve 91-ben a nyomozóhatóságok elvégzik az eljárást, a nyomozást. Külön, az amnesztiatörvény szellemével ellentétesen elvégzik, és listát állítanak össze arról, hogy kiket kell abban az esetben az amnesztia alól kivételnek tekinteni, ha az elkövetkező évben valamilyen bűncselekményt követnek el, ami a szándékossága miatt szabadságvesztés ítélettel jár. Ha ezt a nyomozóeljárást nem végeznék el ebben az időszakban, akkor csak egy elképzelhetetlen lehetőség volna előttük, egy 1996-os bűncselekményben, mégpedig az, hogy bármit követ el bármelyik bűnelkövető Magyarországon, aki ebbe a kategóriába tartozik, az eljárását fel kell függeszteni, és ki kell adni a nyomozóhatóságnak, hogy nézzen utána, hogy az illető mit csinált 1990. október 25. és 28. között, hátha vonatkozik rá ez az eset. Miután ez az eljárási mód valószínűtlen, hogy valamennyi bűncselekménynél kiterjesszék erre vonatkozóan a vizsgálatot a következő öt évben, ezért másik megoldásként csak az kínálkozik, hogy most elvégzik a háttérben a vonatkozó vizsgálatot. Ez a visszaesőkre éppígy vonatkozik, hiszen ma a visszaesőket nem mentesítené Salamon László képviselőtársam javaslata, tehát valamennyi, e kategóriába tartozó, és bűncselekménytől egyébként független, az elmúlt időszakban bűnt elkövetők, aki a bűncselekmény szempontjából visszaesőnek lenne minősíthető, a következő hónapokban feladatul kell adni a nyomozóhatóságoknak, hogy az illetők ellen folytassák le a vizsgálatot, hogy mit csináltak 1990. október 25. és 28. között. Ha ezt nem folytatják le, akkor nem lehet rajtuk érvényesíteni ezt a törvényalkotói szándékot.
Miután a visszaesőknél sem hiszem, hogy a Parlament gondolkodásával vagy a Parlament szándékával összhangban lenne, szerintem ez ott sem valósítható meg. Ugyanúgy nem valósítható meg a következő öt év szándékos bűncselekményeinél. Szeretném, ha értenék képviselőtársaim, hogy lehet, hogy csak egy jogtechnikai dolog lenne ez. Végül is nem szokták amnesztiában részesíteni azokat a bűnözőket, akik különösen károsak a társadalom számára. Lehet, hogy ezért került csak bele a "szándékos". A valóságban nem kívánnak a háttérben nyomozati munkát elvégezni. Az érintett társadalmi körben ezt így nem lehet megmagyarázni. Az ő számukra erre nem lehet biztosítékot adni. Az ő számukra egy biztosíték van, hogy az előterjesztett törvénytervezet zárja ki ezt az akár hátsó szándékot is, a törvénynek nem szabad olyan feladatot kirónia, amelyikből következik, hogy a megvalósítás, az érvényesítés szándéka esetén mégiscsak sor kerülne legalábbis a nyomozati eljárásokra.
Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a két módosító javaslatot ne támogassák. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Gali Ákos képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Dr. Gali Ákos (MDF)
GALI ÁKOS, DR. (MDF)
GALI ÁKOS, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a többé-kevésbé kialakult játékszabályoknak megfelelően a részletes vitában szóljak néhány szót a közkegyelmi törvényjavaslathoz benyújtott 1417-es számú módosító indítványomról. Ennek kapcsán azonban bővebben érintenem kell Hack Péter képviselőtársam módosító indítványát, hiszen módosító indítványaink párhuzamosan futnak egymás mellett. Nem a szándékot kívánom vitatni, Hack Péter szándékát korrektnek tartom. Nagymértékben megegyezik az enyémmel, semmiképpen nem erről az oldalról kívánok vitatkozni az indítványával.
Ha elolvassák Hack Péter indítványát, az úgy szól, hogy a közkegyelem terjedjen ki az 1. §-ban megjelölt eseményekkel összefüggésben elkövetett szabálysértésekre is. Két megállapítást szeretnék tenni ezzel kapcsolatban. Ha Hack Péter módosító indítványát elfogadjuk, akkor az egyrészt azt jelenti, hogy túl tágan értelmezzük az ide vonatkozó szabálysértések körét. Hack Péter javaslata nem egyszerűen több az enyémnél, hanem már túl sok. A másik megállapításom: ha ezzel a szöveggel fogadja el a tisztelt Országgyűlés, akkor nem a magyar Országgyűlés fog közkegyelmet gyakorolni, hanem a szabálysértést előadó.
Ezzel a két megállapításommal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. Harmadikként pedig engedjék majd meg, hogy a saját módosító indítványomról ejtsek néhány szót. Kezdjük az elsővel. Miért gondolom úgy, hogy Hack Péter javaslata túl sok? Torgyán József képviselőtársam már említette ezt gondot. A "valamivel összefüggésben" kitétel az, ami nekem gondot okoz. A magyar joggyakorlatban a "valamivel összefüggésben" meglehetősen tágan értelmezhető, oda meglehetősen tág módon vonhatók be az eseményekkel összefüggő más események. A bizottsági ülésen ugyan fölmerült az, hogy a magyar jogtörténetben volt már olyan törvény, az 1956-os eseményekkel összefüggésben rendelkező jogszabály, amely ezt a kifejezést alkalmazta. Egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, tisztelt Országgyűlés, hogy ez akkor fontos volt, arról pedig igen határozottan meg vagyok győződve, hogy ebben az esetben ez a valamivel összefüggésben kifejezés nem feltétlenül pontos.
Mire gondolok? Egy példát említek csak. Az eseményekben résztvevő vagy bámészkodó terhére elkövetett tulajdon elleni szabálysértést és a blokád ténye között az okozati összefüggést nem hiszem, hogy valaki is tagadni merné. Ugyanakkor viszont nem vonható szándékunk szerint a közkegyelmi rendelkezés hatálya alá ez, Hack Péter javaslatának szövegszerű elfogadása esetén azonban nem kell jó ügyvédnek és nem kell ügyes szabálysértési előadónak lenni ahhoz, hogy ez e körbe bevonható legyen.
Mondhatnék más példát is, a nem gépi meghajtású jármű önkényes elvétele szabálysértésének minősül. Pl. valakinek eltolják a biciklijét, kizártnak tartom, hogy ebbe a körbe kívánnánk vonni, márpedig a szövegszerű javaslat elfogadása esetén ezt kénytelenek lennénk megtenni.
Joggal vetheti fel bárki, hogy az 1. §-ban ugyanez a szöveg alkalmazódik, "valamivel összefüggésben elkövetett bűncselekményekről van szó". Igen ám, Tisztelt Országgyűlés, de ott ezt a kifejezést, hogy összefüggésben egy tételes felsorolás követi. A különbséget - ahogy szokták mondani zongorázni lehet a kettő között. Nyilvánvaló, hogy az sokkal szűkebb, egyértelműbb meghatározás, mint a szabálysértésekre vonatkozó Hack Péter-féle szövegjavaslat.
Úgy gondolom tehát, hogy következetesen kell eljárni, s a szabálysértések esetében is meg kell mondani az Országgyűlésnek azt, hogy mely szabálysértésekre gondol, amelyek összefüggésben lehetnek ezekkel az eseményekkel, melyekre kívánja a közkegyelmet kiterjeszteni. Annál is inkább, tisztelt Országgyűlés, mert a közkegyelmet az Országgyűlés úgy gyakorolhatja, ha maximálisan ura az akaratának, ha százszázalékosan biztosan meg tudja mondani a szándékának a lehetséges következményeit s százszázalékosan ura ezeknek a következményeknek.
Nincs más megoldás tehát, ha az én állításomat elfogadjuk, mint hogy az ember előveszi a szabálysértésekről szóló 68/1. törvényt, s megnézi a 17/1968-as kormányrendeletet, amely az egyes szabálysértésekről szól, és megpróbálja ebbe a keretbe bevonni a konkrét szabálysértéseket. Van néhány tényállás, aminél meg lehet állni, de valóban a Hack Péter módosító indítványának indoklásában említett ún. közlekedési szabálysértések azok, amelyek a legjellemzőbben talán ebbe a körbe vonhatók lennének.
Itt sem egyértelmű azonban a helyzet. Gondoljunk pl. az ittas vezetésre. Ki gondolná azt - ha egyáltalán elkövetnek ilyet, nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni -, hogy azt a közkegyelem körébe akarnánk vonni. A közlekedés rendjének megzavarása c. szabálysértés eleve gondatlan szabálysértés, nem vonható tehát ebbe a körbe. Ilyenek maradnak meg, mint a jobbkéz-szabálynak durva megsértése, a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése, szabálytalan parkolás.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy szükségünk van-e nekünk arra, hogy a köztársasági elnök úr által előterjesztett közkegyelmi rendelkezést ilyen módon komolytalanná tegyük. Nem beszélve arról, ezeknek a szabálysértéseknek háromféle megközelítési lehetősége adódhat.
Az egyik az, hogy valaki kényszerült arra, hogy ezeket a közlekedési szabálysértéseket elkövesse. Kényszer alatt most nem a tiszta jogi fogalmat értem, hanem azt, hogy valamilyen ok kényszerítette arra, nem fért el stb., hogy közlekedési szabálysértést kövessen el. Ebben az esetben a szabálysértési jog általános szabályai teszik lehetővé számára a mentesülést, nem kell tehát közkegyelem alá vonni.
Van másik eset, amikor valaki szándékosan, sőt célzatosan az eseményekben való részvétel szándékával s azzal a célzattal, hogy az eseményekben tevőlegesen részt vegyen, követte el ezeket a magatartásokat, ebben az esetben meg kell hogy mondjam, az esetek 99%-ában nem szabálysértésről van szó, hanem az 1. §-ban említett közlekedési bűncselekmények valamelyikéről.
A köztes megoldást úgy fogalmazhatnám meg, hogy köznapi renitenskedés, köznapi közlekedési szabálysértés, ez értelemszerűen figyelembe sem vevődik ebben a körben, tehát ezzel nem kell foglalkozni.
Még továbbmegyek tisztelt képviselőtársaim, ezek a szabálysértések, amelyek szóba jöhetnének a Hack Péter indítványa szerint, a hatóság tudomásszerzése szempontjából tipikusan tettenérés jellegűek, másfajta információszerzés gyakorlatilag kizárt. Rosszabb esetben helyszíni bírsággal végződnek, jobb esetben egy figyelmeztetéssel.
Mi van akkor, ha X-et megbírságolták, a rend éber őre ezt tette, Y-t viszont nem? Hogyan fogja ez a közkegyelmi rendelkezés utólag a kettőt azonos helyzetbe hozni? A rendőrkapitányságokra délelőtt 9-től 13-ig be lehet menni a befizetési csekkel vagy a helyszíni bírság cédulával s a pénztárban vissza lehet kapni az összeget? Ki fogja ezt hónapokkal később, utólag elbírálni, hogy kinek a bírsága volt összefüggésben, s kié nem volt összefüggésben az eseményekkel?
Még továbbmegyek tisztelt képviselőtársaim. Mindenki tudja, a jogban nem járatos képviselőtársaim is, hogy a jogban az idő múlásához, tapadnak bizonyos következmények. A felelősség elenyészhet, a felelősségrevonáshoz fűződő érdek elenyészhet vagy megcsappanhat. A szabálysértések általános elévülési ideje 6 hónap. Ha számolunk, rájövünk, hogy ebből már 4 hónap idestova eltelt, nem hiszem, hogy valakinek érdekében állna - s éppen erről tárgyalunk -, hogy tömeges eljárásokat indítson. Arról nem beszélve, hogy itt - mint mondottam - tettenéréses tudomásulszerzésről van szó. Ha valakit tetten értek, akkor helyszíni bírságot alkalmaztak zömmel, vagy már az eljárás megindult, sőt le is zárult. Ha valaki akkor információt szerzett a szabálysértési hatóság részéről - itt egyébként rendőrhatósági szabálysértésről van szó -, s hónapokon keresztül nem indított eljárást, akkor az munkaköri kötelességszegést követett el, hiszen egy nem létező vagy csak a jövőben várható amnesztiára hivatkozva nem szüneteltetheti az eljárást.
Jelen pillanatban kinek áll szándékában tömeges szabálysértési eljárásokat indítani? Úgy gondolom, senkinek. Alkalmazható a szabálysértési törvénynek az a rendelkezése, a 14. §-ában olvasható, hogy a felelősségre vonás mellőzése a cselekmény jellegére, az eltelt időre, az elkövető körülményre, a cselekmény körülményeire tekintettel a szabálysértési hatóság saját hatáskörében megtörténhet.
Nem kell ehhez közkegyelem. Arra akarok tehát rávilágítani, hogy azok a cselekmények, amelyek Hack Péter szövege szerint szóba jöhetnének, jelentősen túlterjeszkednek azon a szándékon, amit mondani akar, el akar érni egyébként korrekten a javaslat, és jelentősen hátrányos, mondhatnám botrányos eredményeket is produkálhat adott esetben, ha ezt így elfogadjuk. A jog más, konstans szabályai lehetővé teszik azt a szabálysértésekben eljáró hatóságok számára, hogy a hatályos jog szerint megnyugtatóan, senki által kétségbe nem vont gondolkodás szerint rendezzék ezt. Ez a dolognak az egyik fele.
A másik megállapításom az volt, ha ezt a szöveget így, változatlan formában elfogadjuk, akkor nem a magyar Országgyűlés fog közkegyelmet gyakorolni, hanem az egyes szabálysértési előadók. Ugyanis, ha mind az összefüggést, mind az alá vonható szabálysértések körét a szabálysértési előadó fogja megállapítani, akkor nem közkegyelemről van szó, amit az Alkotmány szerint az Országgyűlés gyakorol, hanem egy szubdelegációról döntünk itt, arról, hogy a magyar Országgyűlés átadja a közkegyelmi hatáskörét, a konkrét esetben való döntési hatáskörét, mérlegelési jogát az egyes szabálysértési előadóknak. Ez, úgy gondolom, nem lehet sem az előterjesztő szándéka, sem az Országgyűlésnek a szándéka.
Nem vagyok a jogi szakma császára, nem tartom magam annak, de én úgy gondolom, hogy erre az Alkotmány szerint sem lehetősége, sem semmilyen indok nincsen, hogy az Országgyűlés így cselekedjen. Ugyanakkor viszont a jelenlegi megfogalmazás, ha Hack Péter javaslatát fogadjuk el, akkor így általánosságban véve mindenképpen ezt fogja eredményezni. Úgy gondolom tehát, hogy ez semmiképpen sem fogadható el, mindenképpen valamilyen más megoldást kell találni. Ezt a más megoldást nyújtja az én javaslatom, amelyről harmadsorban szeretnék beszélni.
Megnevezek egy konkrét szabálysértést, a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértését, amely elég súlyos szabálysértés, hiszen a szabálysértések körében 20 000 forintos pénzbírsággal sújtja a törvény, kiemelten súlyos szabálysértés. Azt senki nem vitathatja, hogy a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértése nem egyszerűen összefüggésben állt az eseményekkel, hanem azok szerves keretét adta. Pro és kontra elkövették, törvényellenesen követték ezt el, tehát az amnesztia, hogyha erre gyakoroljuk, erre a szabálysértésre, akkor teljesen, 100%-osan uralható, addig a pontig megy el az Országgyűlés az én javaslatom elfogadása esetében, ameddig 100%-osan ura marad az amnesztiának, és - mint említettem - a többi, esetleg e körbe vonható szabálysértésre a hatályos magyar jog más rendelkezései bőven kielégítő megoldást nyújtanak.
Mindezért tehát kérem önöket, hogy Hack Péter javaslatával szemben az én javaslatomat támogassák a szabálysértésekre vonatkozó közkegyelmi rendelkezés tekintetében. Én nagyon remélem tisztelt Országgyűlés -, hogy, némi indulatok közepette én érveket mondtam. Én nagyon remélem tisztelt Országgyűlés -, hogy elfogadható érveket mondtam. Ennek reményében köszönöm meg a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Kutrucz Katalin, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Dr. Kutrucz Katalin (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én Palotás János hozzászólására szeretnék reagálni. Ezt kétféle módon tehetném: elméleti fejtegetésekkel hosszan, és ilyen fejtegetések nélkül röviden. Én ezt az utóbbi utat szeretném választani.
Palotás János kifogásolja Salamon Lászlónak azt a módosító indítványát, amelyik úgy szól, hogy a kegyelem hatályát veszít azzal szemben, akit e törvény hatályba lépését követő öt éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek.
Mondtam: nem fogok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, ezért hadd mondjak csak annyit, hogy ez a rendelkezés az amnesztiatörvények szokásos és bevett rendelkezése.
Nem akarok nagyon hosszú időre visszamenni, előhozhatnék sok amnesztiatörvényt vagy törvényerejű rendeletet, amely ugyanilyen rendelkezést tartalmaz, és amelynek ugyanilyen rendelkezése a jogalkalmazásban semmiféle problémát nem okozott.
Engedtessék meg nekem, és akkor ezzel be is fejezem, hogy egyetlenegyet hozzak föl csak, az 1990. évi XXXIX. törvényt a közkegyelem gyakorlásától, amelyet már ez a Parlament hozott, mi szavaztunk meg, Palotás János is, bár nem néztem a szavazócéduláját, tehát nem tudom, hogy tételesen a szavazásban részt vett-e, de hogy ilyen közkegyelmi törvény volt a Parlament előtt, arról nyilván tudott, hiszen tagja ennek a Parlamentnek, és érdekes módon akkor semmiféle kifogása nem merült fel az idézett törvény ma már hatályos, érvényben lévő 9. szakasza ellen, amely ugyanígy szólt. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Palotás János kért lehetőséget reagálásra.
Felszólaló: Palotás János (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm Elnök Úr! Először képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy itt voltam, tudok róla, és megszavaztam, ha ezt mindenképpen úgy gondolta, hogy így kell előadni képviselői hozzászólásában.
De azt is szeretném elmondani, hogy nem egy szokásos amnesztia-törvény-tervezetet tárgyal a Parlament, és amit ez a Parlament múlt év nyarán elfogadott, az döntően azoknak biztosított amnesztiát, akiket már elítéltek, tehát az volt a lényeges és a többség, akik ellen eljárás folyt, tehát ahol egy felfedett vagy felfedés alatt lévő bűncselekményről volt szó. Tehát döntő többség ilyen volt, és csak elvben fordulhatott elő, hogy valamikor később juthat tudomására, mondjuk, egy nyomozó hatóságnak, hogy abban az időszakban, amire az amnesztia kitért volna, abban ő érintett lenne. Most pedig egy olyan területen alkotunk amnesztiatörvény-tervezetet, ahol eddig nem került sor ezeknek a vizsgálatára, ahol eddig nem tárták fel ezeket a személyeket, nem tárták fel az alapvető okokat. Magyarul ez megítélésem szerint egy egészen más kiindulási pont, és én pont attól félek, hogy a Salamon László által benyújtott törvénymódosító javaslat majdnem hogy kötelezővé teszi, hogy amire itt nincs meg, ami minden eddigi amnesztiatörvény-tervezetekben megvolt, hogy döntő többségében mire vonatkozik, ami most nincs meg, ezt kellene felkutatni, és én pedig azt szeretném kémi a Parlamenttől, úgy tudom, hogy ez a közös szándékunk, hogy ezt ne kutassák föl még közvetve se. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen. Kutrucz Katalin kér újra lehetőséget reagálásra. Kérem.
Felszólaló: Dr. Kutrucz Katalin (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Egyetlen mondatot. Kérem Palotás Jánost, olvassa el az idézett törvény eljárási kegyelemről szóló 6. szakaszát. Nem akarok felolvasást tartani a Parlament előtt (Gyér taps az MDF padsoraiban.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Lukács Tamás, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője.
Felszólaló: Dr. Lukács Tamás (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy József Attila-i gondolattal kell kezdeni, nevezetesen azzal, hogy rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Ennek a szellemnek kellene, hogy áthassa a vitát, és akkor hadd folytassam egy József Attila-i etikai gondolattal, hogy minden felszólalásban, akár a Kormány bírálatában, akár egyes szereplők bírálatában jó volna, ha ez az etikai alapvetés visszatükröződne, hogy érted haragszom, nem ellened.
Ezeket tartottam szükségesnek elöljáróban mondani, hiszen a vita úgy gondolom, hogy néha olyan itt a Parlamentben, mint a süketek párbeszéde. Nevezetesen azért, mert Salamon László egy, valóban jogilag megalapozott, rendkívül korrekt és olyan tanulmányszerű felszólalást terjesztett elő, amelyre később ellenérvek nem érkeztek, ezzel szemben érkeztek más politikai motívumú, indíttatású beszédek, amelyekkel nyilván részben egyet tudok érteni, és részben fórumot kellett volna teremteni ennek megbeszélésére, de nem biztos, hogy most és ez a hely az, amelyik erre alkalmas. Ezért kizárólag a részletes vitában azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy miért támogatom Salamon László minden módosító indítványát, és miért támogatom Hack Péter módosító indítványát Éppen abból a jogpolitikai alapvetésből, amelyet ennek az egész törvénynek kell szolgálni, a nemzeti egység és a nemzeti egyetértés megteremtésén való munkálkodást. A jövőnk érdekében. Hiszen ha valaki kegyelmet gyakorol, akkor valami gesztust kíván, és ezzel ki kíván fejezni valamit, ki kívánja azt fejezni, hogy a jövő érdekében zárjunk le egy kérdéskört és zárjuk le a múltat, jogi eszközöket ne vegyünk igénybe a jövőben annak érdekében, hogy ezeket a napokat jogi eszközökkel vizsgáljuk. És ennek a gondolatnak a jegyében születtek azok a módosító indítványok, amelyeket Salamon László tesz, és így válik teljessé a törvény.
Így válik teljessé a törvény, mert az igazságosság megköveteli, hogy a barikád bármely oldalán állók ugyanabban a kegyelemben részesüljenek.
De az igazságosság megköveteli azt is, hogy a megbocsátásnak legyen egy előfeltétele, mégpedig az, hogy mindenki önmagába nézve a bánatot próbálja felindítani, és legyen belátási képessége, hogy cselekménye társadalmi veszélyességét felismerje, és legyen belátási képessége arra, hogy a jövőben hasonló cselekményt nem kíván elkövetni, hiszen képviselőtársaim - itt nem kevesebb érték, és nem kevesebb érdek múlik, mint hogy nehéz vajúdások között megszülető demokráciánk védelme érdekében kell azt a védelmi szabályt is meghozni, amelyet az 5. pontosan Salamon képviselő úr a módosító indítványaiban előterjeszt.
És Palotás János képviselő úrnak válaszolva, sajnálatos, hogy a jogi szakértői feltehetően nincsenek itt most a környezetében: ez eljárásjogi kegyelem, ami nem azt jelenti, hogy ha öt év múlva valaki ellen más szándékos bűncselekmény esetén eljárás indul, abban az esetben ezt a kérdést ne lehetne vizsgálni. Nem előfeltétele, hogy ezen törvény megalkotása után egyetlen nyomozó hatóság vizsgálhatna ilyen cselekményt. Azért nem előfeltétele, mert ez csak abban az esetben merül fel, hogyha tehát öt éven belül valaki súlyos bűncselekményt, szándékos bűncselekményt követ el.
Nem tudom, miből táplálkozik a félelme a képviselő úrnak és annak a körnek, hiszen az Ön ismeretei és az én ismereteim szerint ilyen eljárásokat nem folytatnak, és nem is kívánnak folytatni. A jogi aktust éppen ezzel a törvénnyel kívánjuk lezárni.
Úgy gondolom, ha valaki viszont szándékos bűncselekményt követ el öt éven belül, abban az esetben igenis vizsgálható a cselekménye. Ez még akkor is igaz, hogyha a nyomozó hatóság rendkívül nehéz helyzetbe kerül, hiszen az ártatlanság vélelme alapján a nyomozó hatóságnak kell egyáltalán ezt bizonyítani, hogy az a személy, aki öt éven belül szándékos bűncselekményt követ el az adott időszakban, az adott helyen, az adott módon bármilyen bűncselekményt elkövetett, mégpedig olyan bűncselekményt, ami az eljárási kegyelem alá esne. Ez a nyomozó hatóság nehézsége, de az ártatlanság vélelme alatt egy jogállamban én ettől a nehézségtől nem félek. Az az előfeltétel azonban, hogy az elkövetők megbánása valóban komoly, valóban belátták cselekményük társadalomra való veszélyességét - ennek az előfeltételnek a vizsgálata az, hogyha ezt a módosító indítványt elfogadjuk.
Én úgy gondolom, nem a magamutogatás, hanem az vezérelte Salamon képviselő urat, hogy ezt a törvényt teljessé tegye, és ez a törvény valóban olyan jogalkotási termék legyen, amely a társadalmi megbékélést és a társadalmi igazságosságot hordozza.
Éppen ezért vagyok kénytelen támogatni Hack Péter javaslatát is, mert én úgy gondolom, hogyha az alapvető jogpolitikai célt, a nemzeti egységet és a társadalmi megbékélést kívánja szolgálni, akkor ne legyünk szűk markúak és bízzunk a jogalkotók kellő felkészültségében, abban, hogy meg tudják ítélni, mely szabálysértések azok, amelyeket az adott bűncselekménnyel kapcsolatban követtek el. Nyilvánvaló - hogy az idézett példára válaszoljak -, egy ittas vezetés semmiképpen nem kerülhet olyan jogalkalmazói mérlegelés alá, amely esetben a felsorolt cselekmények között összefüggést találhat.
Ezzel a kérdéssel a jogalkalmazás mindig szembe fog kerülni, hogy jól kell alkalmazni a jogot. Persze, ennek előfeltétele az lenne, hogy tisztességes és jó törvényeket hozzunk.
Mindezeket elmondva én úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító indítványokkal együtt ezt a törvényt alkalmasnak találom arra, hogy a nemzeti egységet és a társadalmi megbékélést szolgálja, ami az alapvető jogpolitikai szándék. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik dr. Fekete Gyula képviselő a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Képviselőtársaim !
Kérem, hogy támogassák Salamon László képviselőtársam indítványát, miszerint egy új 9. § intézkedjen arról, hogy a törvény rendelkezései és a károkozó magatartások kártérítési következményeit nem érintik. Miért kérem ezt? Ne adjunk arra precedenst, hogy akár a Parlament, akár a kormányzat beavatkozzék magánszemélyek közötti vitás ügyek eldöntésébe, és valamely fél előnyére vagy kárára döntsön. Ez tűrhetetlen beavatkozás lenne a bírók, ügyészek törvényhozói és végrehajtói hatalomtól független munkájába is.
Miről is van szó? Alkalmazottak alkottak torlaszt olyan gépjárművekből, amelyek tulajdonosai erre nem adtak engedélyt. Ne viselje az ebből eredő vagyoni kárt a vétlen tulajdonos! Úgy vélem, hogy a tulajdonreform gondolata és a tulajdonosi jogok becsületének a helyreállítása valamennyi párt szívügye.
Az ország sok részén teljesen értelmetlen volt a torlasz állítása, mert az - a frissen vetett, zsenge vetésen át - megkerülhető volt. Az okozott kár megítélését kérhesse a gazda, ha meg tudja jelölni a károkozókat vagy az erre felbujtó szervezeteket.
Olvashattunk ezer tonnaszám megromlott húsokról, kamionokban éhen baromfiak tízezreiről. Itt sem fogadható el, hogy a vétlen gazdák vagy kiskereskedők viseljék a kárt.
Külföldi üzletemberek panaszolták, hogy komoly váltságdíjat követeltek tőlük, hogy elhagyhassák az országot. Például a Fórum Szállóból 100-150 dollár volt a tarifa Ferihegyig. .Az ilyen taxik előtt minden sorompó fölnyílt, azaz valószínűsíthető, hogy központi keverőkasszába folyt be a pénz, és annak hasznából a torlaszosok tételesen részesedtek. (Zaj.) Ez a másoktól való függés sem menti fel az egyedi bejelentés esetén a gyanúsítottat, hiszen tudjuk, hogy a külföldi ítélete az emberi szabadságjogok sérelme esetén nagyon érzékeny.
Azokban a napokban két olyan ország volt a világon, ahol külföldiek ezreit túszul tartották, szabad mozgásukban erőszakkal - azaz bicikliláncokkal, dorongokkal, gázspray-vel - akadályozták. Ez a két ország az Iraki Köztársaság és a Magyar Köztársaság volt.
Nem volt persze mindenki olyan szerencsés, hogy legyen 150 dollárja vagy a Zacsek Gyula áltat említett 75 ezer forint váltságdíjra. Beteg kisfiú halt meg mentőautóban kilenc-tízórás hiábavaló úttorlasz-kerülgetés közben; idősebb külföldi hölgy a fél napokig álló levegőtlen buszban. Voltak persze további halálestek is, például ütközésből eredő haláleset a torlasz előtt váratlanul fékező busz után; illetve találtak megkéselt holttestet (Közbekiabálás az ellenzék soraiból: Ez a részletes vita) őrzőiktől gyanús gyorsasággal elhagyott, elárvult torlasz előtt is.
Ha a Parlament a szándékos vagy gondatlanságból elkövetett emberölésekre felmentést is ad.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) (Közbeszól.) Tisztelt Képviselő ! A részletes vitánál tartunk!
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Persze! (Zaj.) .felmentést is ad e rendeletben, a károkozókat ne mentse fel tartási kötelezettség vagy más kártérítési díj alól, és ne mentse fel a sérültek ápolási díjára, kieső kereseteire vonatkozó követelések alól sem.
Megjegyzem, hogy ezeket a kárigényeket már be kellett jelenteni, hisz nemsokára elévülnek. Még egyszer jelzem; ha komolyan meg akarjuk teremteni a tulajdonosok, a vállalkozók országát, akkor komolyan kell vennünk a tulajdon szentségét, a tulajdon- és a vagyonbiztonság követelményét is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon és középen )
ELNÖK: Köszönöm Tisztelt Országgyűlés! Megjelent a monitoron utólag dr. Zétényi Zsolt képviselő úr neve. Magyar Demokrata Fórum. Kérem!
Felszólaló: Dr. Zétényi Zsolt (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Rövid leszek. Az indoklás, azaz a szöveg második oldala második bekezdésének első mondata véleményem szerint nyelvtanilag kifogásolható. Ez bárki számára, aki elolvassa, nyilvánvaló. Egyeztetési hiba is van benne. Azt mondja, hogy "Az érintettek jelentős száma bűncselekményeket követtek el." Ebben az esetben egyes szám lenne az indokolt - nem beszélve arról, hogy a fogalmazás is problematikus.
A másik észrevételem az, hogy ennek a bekezdésnek a második része a gyülekezési jog szabad gyakorlását említi, és azt, hogy a gyülekezési jog nem rendeltetésszerű gyakorlásáról volt szó. Én ennek az elhagyását indokoltnak tartanám azért, mert véleményem szerint nem a gyülekezési jog gyakorlása végett jöttek össze a különböző közlekedési csomópontokon, hanem kifejezetten abból a célból, hogy az ország közlekedését megbénítsák. Nem arról volt szó, hogy én gyűlést szervezek egy hídfőnél, és körül nem tekintő módon ezzel a közlekedést akadályozom, hanem arról volt szó, azért mennek oda, hogy ott a közlekedés leálljon. Szerintem a gyülekezési jognak és az azzal kapcsolatos fejtegetésemnek nem biztos, hogy itt helye van.
Ezenkívül itt szóba lehetne hozni azt - az általános vitában erről nem került szó, de nem hiszem, hogy haszontalan lenne -, hogy itt a polgári engedetlenség kérdése is fölvetődik, ami a magyar jogrendszerben elég régi múltra tekint vissza, hiszen már az Aranybullában is szerepel az ellenállási jog. Én nem akarok a részletes vitában ezzel a kérdéssel foglalkozni, csupán azt szeretném megállapítani, hogy a polgári engedetlenség feltételei az adott esetben nem voltak meg. Nemcsak az egyesülési joggal való visszaélést nem tartom tehát indokoltnak, mármint ennek a fölemlítését - hiszen egyesülési jog gyakorlásáról sem volt szó szerintem -, hanem a polgári engedetlenség fennállását sem, amire, nagy örömömre nem hivatkozott az ellenzék részéről senki. Éppen ezért nem akarom taglalni, hogy miért nem voltak meg ennek a feltételei. Köszönöm szépen. (Dénes János tapsol.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Remélhetőleg záró felszólalóként jelentkezett szólásra dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr. Megadom a szót.
Felszólaló: Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását jogilag korrektnek tekintem; a törvény minőségét javítják az állásfoglalások, ezért azok elfogadását javaslom. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelzett hozzászólási szándékot, a vitát lezárom. Megkérdezem dr. Salamon László bizottsági elnök urat, hogy véleménye szerint hangzott-e el olyan módosító javaslat - gondolok többek között dr. Torgyán József szövegmódosítására -, ami miatt szükségesnek tartaná az alkotmányügyi bizottság összehívását.
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is, mert nem volt egyértelmű, odamentem az ülés alatt Torgyán Józsefhez és kérdeztem, hogyan érti? - persze az lenne a megnyugtatóbb, ha itt lenne és ó nyilatkozna. Ott nekem - én úgy értettem - úgy foglalt állást, hogy ő csak szövegpontosítási javaslatot tett, azonban ezt nem tekintette - nekem tett közlés szerint módosító javaslatnak. Szerencsésebb lenne, ha ezt ő mondaná el, de talán perdöntő az, hogy írásban elő van-e adva. Az általános vita megtörtént, ha ezt most nem tudjuk egyértelműen eldönteni, akkor ennek a tisztázása teljesen egyértelművé teszi a kérdést.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Ezek szerint dr. Salamon László nem tartja szükségesnek a bizottság összehívását és ehhez - ha jól értettem - dr. Torgyán József sem ragaszkodott és valóban írásban nem terjesztette elő a módosító javaslatát.
Ezek után megkérdezem Göncz Árpád köztársasági elnök urat, kíván-e az elhangzottakra most válaszolni, vagy szünetet kér válaszának végiggondolásához.
Felszólaló: Göncz Árpád köztársasági elnök
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök:
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Köszönöm szépen. Nem kérek szünetet és nem kívánok hozzászólni. Mint a bevezetéskor említettem, egyetértek mindazokkal a javaslatokkal, amelyeket a bizottság javasolt, nincs hozzátenni valóm.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik, melyet az alkotmányügyi bizottság 1475-ös számú korábban kiosztott jelentése alapján folytatunk le. Kérem ezt a jelentést elővenni. Kérem az államtitkár urakat, hogy fáradjanak a képviselői helyükre.
Tisztelt Országgyűlés!
1. pont nincs, miután dr. Dornbach Alajos képviselő úr visszavonta a módosító javaslatát
A 2. pontban dr. Salamon László a törvényjavaslatnak új 2. §-sal történő kiegészítését javasolja. Lényege: nem indítható büntetőeljárás azon bűncselekmény miatt sem, amelyet az útlezárásokkal akadályozott személyek az útlezárásokkal összefüggésben követtek el, feltéve, hogy a törvény cselekményüket 5 évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegeti.
A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja. Megkérdezem tisztelt köztársasági elnök urat, szükséges-e, hogy külön-külön megkérdezzem.
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök:
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Nem szükséges. Köszönöm.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem ezek után, hogy elfogadják-e képviselőtársaim a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 196 "igen" szavazattal 6 ellenében, 79 tartózkodás mellett elfogadta.
A 3. pontban dr. Salamon László a törvényjavaslat új 3. §-sal történő kiegészítését javasolja. Lényege: mentesüljön a büntetés végrehajtása alól, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az, akit e törvény hatálybalépése előtt jogerősen elítéltek, feltéve, hogy az 1. és 2. §-ban foglalt és közkegyelem alá eső bűncselekmény miatt szabták ki büntetését.
A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, a köztársasági elnök úr a javaslattal egyetért. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 246 "igen" szavazattal 12 ellenében, 22 tartózkodás mellett elfogadta.
Felhívom képviselőtársaim figyelmét, amennyiben Hack Péter javaslatát elfogadják, akkor dr. Gali Ákos módosító javaslatáról nem kell szavaznunk, mivel Hack Péter önálló indítványa ezt is magában foglalja.
Dr. Hack Péter a közkegyelmet javasolja kiterjeszteni az 1. §-ban meghatározott eseményekkel összefüggésben elkövetett szabálysértésekre is, míg dr. Gali Ákos a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértésre javasolja csak kiterjeszteni a közkegyelmet. Lehet, hogy nem egészen pontos, de talán a szöveg rendelkezésre áll.
Először dr. Hack Péter javaslatát teszem fel a 4. pont szerint szavazásra. A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, a köztársasági elnök úr is egyetért vele. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 188 "igen" szavazattal 38 ellenében, 56 tartózkodás mellett elfogadta.
A 6. pontban az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslat új 5. §-sal történő kiegészítését javasolja. Lényege: a közkegyelem terjedjen ki az e törvényben foglalt bűncselekmények eszközéül használt dolgok elkobzására is. A javaslattal a köztársasági elnök úr egyetért. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 253 "igen" szavazattal 9 ellenében, 21 tartózkodással elfogadta.
A 7. pontban dr. Salamon László a törvényjavaslat új 6. ponttal történő kiegészítését javasolja. Lényege: a közkegyelem a visszaesőkre ne terjedjen ki. A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja és köztársasági elnök úr is egyetért vele. (Közbeszólások: nem támogatja.) Bocsánat, az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. A köztársasági elnök úr?
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök:
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Nem támogatom.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Nem támogatja. Elnézést a tévedésért
Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja és a köztársasági elnök úr sem ért vele egyet. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)
Az Országgyűlés a módosító javaslatot 58 "igen" szavazattal, 189 ellenszavazattal, 39 tartózkodás mellett elvetette.
A 8. pontban dr. Salamon László a törvényjavaslat új, 7. §-sal történő kiegészítését javasolja. Lényege: a közkegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit szándékos bűncselekmény miatt 5 éven belül végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek.
A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, a köztársasági elnök úr is egyetért vele. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazni. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 165 "igen" szavazattal 96 ellenében, 20 tartózkodás mellett elfogadta.
A 9. pontban dr. Salamon László a törvényjavaslat új, 8. §-sal történő kiegészítését javasolja. Lényege: a törvényjavaslatban meghatározott esetekben megszüntetett büntetőeljárást folytatni kell, ha azt a terhelt az eljárást megszüntető határozat közlésétől számított 8 napon belül kéri.
A javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, a köztársasági elnök úr egyetért vele. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot? Kérem, szavazni. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 251 "igen" szavazattal 5 ellenében, 25 tartózkodás mellett elfogadta.
Dr. Salamon László kért közben szót. Kérem!
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Következne a szavazásban az utolsó módosító javaslatom, amelyet egyébként az alkotmányügyi bizottság nem támogatott. Ebben a meghatározó elem annak kimondása, hogy e törvény rendelkezései a károkozó magatartások kártérítési következményeit nem érintik. Ezt a bizottság azért nem támogatta, és ebben én is egyet kell, hogy Értsek. (Zaj - ellentmondások.) Nem. Bejelentést kívánok tenni indoklással. Nem támogatta, mert ez egy evidencia, ez akkor is így van, ha ezt a közkegyelmi rendelkezés nem mondja ki, viszont azáltal, ha ezt ide bevesszük, egy fölösleges ismétlésre kerül sor. Ezt az érvelést magamévá téve nem kívánom, hogy ebben a rendelkezésben külön ez mint ismételt rendelkezés feltüntetést nyerjen, és ezt a módosító javaslatomat erre az indoklásra tekintettel, de még egy megjegyzés mellett visszavonom. A megjegyzés arra irányul, hogy ne legyen zavar. Az eredeti törvényjavaslat 3. §-a kívánt rendelkezni a törvény hatályba lépése tekintetében, eredeti 3. §-a, én pedig ide, a 9.-be vittem volna be. Nyilvánvaló, hogyha én ezt a módosító javaslatomat most visszavonom, akkor a törvény eredeti szakaszában megjelenő hatálybalépési rendelkezés mint önálló rendelkezés a törvény szerkesztése folytán a 9.-be kerül, minden különösebb törvényhozói lépés nélkül.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen. Tisztelt Országgyűlés! Arról van szó, hogy a hatálybaléptetése kihirdetéskor valósuljon meg. Erről van szó?
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Így van, csak azért kellett, hogy ezt elmondjam, nehogy valamilyen elnézésnél fogva úgy értelmezhessék, mivel 3. §-ként más szövegezést fogadott el most már az Országgyűlés, a szavazás menetében egy másik rendelkezést, nehogy olyan félreértés keletkezzék, hogy a törvény hatálybaléptetésére vonatkozóan semmiféle rendelkezés nincs.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Ezért tartottam ezt szükségesnek hangsúlyozni, hogy akkor a törvény eredeti 3. §-ában foglalt hatálybaléptető rendelkezés nyilvánvalóan majd ide kerül a szerkesztés folyamán, és ezek tekintetbe vétele mellett is vonom vissza a javaslatomat.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen. Köszönöm. Tehát a számozásra majd figyelni kell. Köszönöm szépen.
Végezetül megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosításokkal együtt elfogadja-e a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. Kérem erről szavazni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 225 "igen" szavazattal, 21 ellenszavazattal, 39 tartózkodással a törvényjavaslatot elfogadta. Köszönöm.
Dénes János képviselő úr jelentkezik. Kérem, megadom a szót.
Felszólaló: Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban a helyzetben voltam, hogy ezen amnesztiatörvény megszületésénél nem kellett bábáskodjam, már csak azért sem, mert mi ennek a szándékát már 1990. október 29-én a köztársasági elnök úrral együtt szorgalmaztuk akkor, amikor a köztársasági elnök úr akarata az volt, hogy 29-én kerüljön az Országgyűlés nyilvánossága elé. (Zaj.) És miután ez elmaradt, történt az én sorsom, hogy erről az oldalról beszélek és az én idejutásom a felkiáltójel, az áttételes benzines palack magamra öntése nemcsak az MDF képviselőcsoportjának (zaj) , nemcsak a koalíciónak, hanem a tisztelt Parlamentnek és a Kormánynak szólt.
Köszönöm a Parlamentnek, köszönöm a Kormánynak, köszönöm a köztársasági elnök úrnak, hogy nem kellett 34 évig várni, mint 1956 után, ahol egy szem állampolgárként is 34 évig vártam az igazságra, mert az elmúlt hónapok meghozták bölcs ítéletük alapján. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Dénes János Képviselő Úr! Azért meg kell jegyeznem, hogy ez nem ügyrendi felszólalás volt, és nem a részletes vitához tartozott, tehát szokatlan volt, nem egészen helyénvaló a felszólalása. (Mozgás.)
Tisztelt Országgyűlés! Most egyórás ebédszünet következik, majd ezt követően interpellációk és kérdések elmondása, azt követően pedig a megyei, fővárosi Földművelésügyi Hivatal létesítéséről szóló törvényjavaslat általános, részletes vitája és esetleg határozathozatal. Köszönöm. Jó étvágyat kívánok az ebédhez!
(Szünet - 12 óra 58 perctől 14 óra 12 percig. Elnök: Vörös Vince. - Jegyzők: Boros László, Tóth Sándor)
Interpellációk
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, és a folyosón lévő képviselőtársaikat szólítsák be! (Rövid várakozás után.) Tisztelt Képviselőtársaim! Létszám-ellenőrzést tartunk! Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot (Megtörténik. Jelenlévők száma: 144, 38 % - határozatképtelen ülés.) Az Országgyűlés még mindig határozatképtelen. (Rövid várakozás.) Szíveskedjenek elfoglalni a helyüket, Képviselőtársaim! (Rövid várakozás.) Ismét létszám-ellenőrzést tartunk! Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot. (Megtörténik. Jelenlévők száma: 176, 46 % határozatképtelen ülés.) Az Országgyűlés még mindig határozatképtelen, nem tudjuk folytatni a munkánkat! (Rövid várakozás.) Képviselőtársaim! Létszámellenőrzést tartunk. Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot. (Megtörténik -191 fő, 50% - az ülés határozatképes. Szórványos taps.)
Köszönöm, az Országgyűlés határozatképes. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünknek megfelelően az interpellációk és kérdések elmondásával folytatjuk munkánkat. Az elnöki teendők ellátásában Tóth Sándor és Boros László jegyző képviselőtársaim lesznek a segítségemre.
Az első interpelláló képviselő Speidl Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, interpellálni kíván a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez "Salgótarján és környéke távközlési helyzete ügyében" címmel.
Speidl Zoltán képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Speidl Zoltán (MDF) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Salgótarján és környéke távközlési helyzete ügyében" címmel
SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Senkit nem óhajtok az ország keserves távközlési helyzetének lefestésével untatni. Tudjuk, ebben is messze van még Európa. Hadd tegyem hozzá, tudjuk azt is, hogy sok évtizedes mulasztás következményeit nyögjük mindahányan.
Ha mégis szólok Salgótarján és környéke érdekében, teszem azt azért, mert ez a térség az országos átlagot is messze alulmúló viszonyok közt tengődik a távfizetést illetően.
Tisztelt Miniszter Úr! Egy olyan tájékról, valaha virágzó iparvidékről van szó, ahol a nagyon nehéz gazdasági viszonyok pozitív irányú elmozdulását még remélni is nehéz, ha egyebek közt a távközlésben sem áll be mihamarabb valamelyest is biztató változás. hiszen csakis az iparszerkezet gyökeres átalakítása, csakis a töke beáramlása, a vállalkozói kedv növekedése segíthet a helyzeten! Csak megjegyzem, tudok olyan potenciális tőkebehozóról, aki, amikor az egyik nógrádi településen meglátta, hogy a telefonos kisasszony időtlen idők óta holmi zsinórokkal babrál, hiszen a külföldi üzletember Stockholmmal óhajtott volna beszélni, közölte, hogy ilyen körülmények között egyetlen fillért sem hajlandó idehozni!
Engedtessék meg még egy, igaz, nem a gazdaság szférájába eső érv felemlítése. Nevezetesen Salgótarján és a tarjáni iparmedence sajátos történelmi hagyományai következtében hamarabb lehet nemkívánatos politikai mozgolódások színtere, mint az ország egyéb részei, hacsak nem adatik meg az itt élők számára az elmozdulás reménye, amihez a távközlés javítása is hozzájárulhat, mivel új munkahelyek megteremtését segíti elő. Szakértelemben és potenciális lehetőségekben ugyanis nem volna hiány!
Néhány szót a konkrét helyzetről. 1969-es adatok szerint a távbeszélő-sűrűséget tekintve Nógrád a megyék között a 14. helyen állt. A megye jelenleg még egyetlen crossbar-típusú távbeszélőközpontja Salgótarjánban épült 1979-ben, de kapacitása 1986-ra 90%-ban telítetté vált. Mondani sem kell, hogy ily módon a külvilággal való kapcsolat, különösen munkaidőben, amikor például üzletek és megállapodások köttetnének, sokszor reménytelen.
Tény, hogy 1990-ben kétezer állomással bővült a tarjáni telefonközpont, azonban a térségből, sót, az egész megyéből közvetlenül ma is csak innen lehet az országba és a nagyvilágba telefonálni, mert ez a központ továbbítja egyebek közt Pásztó, Bátonyterenye és Szécsény hívásait is. Vagyis ha a salgótarjáni központ jelentősen nem bővül, akkor az említett, ugyancsak sanyarú helyzetben lévő városok külső kapcsolattartása tovább romlik.
Közbevetőleg: Bátonyterenye foglalkoztatási szempontból immár egy éve kritikus térségnek minősíttetett, de ha egyebek közt a távközlés alig léte miatt Salgótarjánban nem kerülhet sor az iparszerkezet korszerűsítésére, nincs messze az idő, amikor Salgótarjánt is ilyen térséggé kell nyilvánítani.
Tisztelt Miniszter Úr! Remélem, sikerült indokolnom, miért oly sürgető Salgótarján és környéke távközlésének fejlesztése. Kérem tehát, hogy a jelenlegi súlyos és a várható még nehezebb viszonyok ismeretében adja meg válaszát. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszol.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr? Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr? A képviselő úr által ismertetett helyzet, sajnos, a legteljesebb mértékig igaz. Nógrád megyében a távközlési szolgáltatás önmagában is, de az országos szinthez mérten is rendkívül elmaradott. Tudom, ma már nem mentség, hogy a korábbi hibás elosztás okozta a mai helyzetet. Az azonban tény, hogy a mostani nehézségeket - ahogy képviselő úr említette - nyögi Nógrád, de nyögi az egész ország.
Itt, az Országházban már több kérdés, interpelláció kapcsán kifejtettem, hogy rövidesen elkészülés ma már mondhatom azt is, hogy elkészült - egy átfogó távközlési fejlesztési program, melynek keretében három év alatt legalább félmillióval, de minden valószínűség szerint 750 ezerrel több üzemelő telefonkészülék lesz az országban, ami az 1990. évi szinthez viszonyítva az igen jelentős 70 %-os növekedést jelentené.
Ahhoz azonban, hogy bárhol az országban bekapcsolható legyen egy-egy új telefonközpont, első lépésként ki kell építeni az országos digitális gerinchálózatot. Az 1992. év végéig kiépülő hálózat a megyeszékhelyeket alkalmassá teszi a megyében lévő egyes kisebb helyi központok bekötésére az országos hálózatba.
Az elmondottak alapján Nógrádban a helyzet konkrétan a következők szerint várható. 1993 végéig Salgótarjánban és körzetében 11 700 központkapacitás létesül, hat környező település automatizálásával. Balassagyarmat körzetében pedig nyolc község kapcsolódik az országos távhívóhálózathoz, összesen 5800 központkapacitással. Ez azt jelenti, hogy a 12 350 állomásos hálózat 17 500 vonallal bővül, mely nemcsak a jelenlegi mintegy 7700 fős igénylői kört elégíti ki, hanem jelentős kapacitástartalék is rendelkezésre áll majd.
De nem kell mindenkinek 1993 év végéig várnia Nógrádban. Jelenleg folyik Salgótarján környékén Pásztó, Bátonyterenye, Nemti és Mátraterenye automatizálása; ez mintegy 2600 állomáskapacitást jelent ez évi üzembehelyezéssel. A másik megyei csomópont, Balassagyarmat automatizálása ez év közepére elkészül.
Tisztelt Ház! Számolunk azzal is, hogy a távközlési törvény elfogadása után új formákban a távbeszélő-hálózat további jelentós fejlesztése lesz elérhető. De már az ismertetett fejlesztések is gyökeres változást jelentenek a megye távközlési ellátásában, több mint megkétszerezik a távbeszélő-állomások számát, ezzel is elősegítve Nógrád megye felzárkózását az ország fejlettebb gazdasági körzeteihez.
Az építkezésekhez azonban idő kell. Ezért is kérem képviselőtársam és a megyei lakosság megértő türelmét a következő két-három esztendőre.
Kérem a tisztelt Házat válaszom elfogadására. (Taps )
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Siklós Csaba miniszter úr válaszát. Megkérdezem Speidl Zoltán képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem véletlen, hogy az interpellációmban már utaltam arra, hogy itt több évtizedes mulasztásokat kellene pótolni, és tisztában vagyok azzal is, hogy ezeknek a pótlása bizony nem megy egyik napról a másikra.
Amit a miniszter úr elmondott konkrétan Nógrád megyét illetően, az - hogy is mondjam csak? - vigasszal és bizakodással tölt el, és úgy vélem, hogyha ezek a fejlesztések, amelyekről itt szó esett, ráadásul nem is túlzottan hosszú idő alatt, hiszen két-három évről van mindösszesen szó, akkor a megye helyzete, legalábbis önmagához képest jelentősen javulhat.
Így mindezeknek a birtokában köszönettel elfogadom miniszter úr válaszát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Speidl Zoltán képviselőtársunk a miniszteri választ elfogadta. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés a miniszteri választ 151 "igen" szavazattal 9 ellenében, 54 tartózkodás mellett elfogadta.
Varga Mihály, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez "A szovjet alakulatok által használt magyar repülőterek hasznosítására kiírt pályázat ügyében" címmel. Varga Mihály képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Varga Mihály (FIDESZ) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "A szovjet alakulatok által használt magyar repülőterek hasznosítására kiírt pályázat ügyében" címmel
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, interpellációm nemcsak a hét érintett repülőtérnek: Csákvárnak, Debrecennek, Kalocsának, Sármelléknek, Kunmadarasnak, Kiskunlacházának és Tökölnek az önkormányzatát, lakosságát érinti, hanem a nemzetközi pályázat, a nemzetközi tenderkiírás miau hatással van az ország nemzetközi gazdasági tekintélyének megítélésére is. Az üggyel már több napilap foglalkozott - szinte minden napilap, azt mondhatom -, több hetilap is, legutóbb például a Világ vagy a Magyar Narancs. Tudomásom van róla, hogy még egy interpelláció van ebben az ügyben miniszter úr előtt, Fodor Tamás interpellációja. De én úgy gondolom, hogy miniszter úr szinte minden oldalról tájékozódhatott már ebben az ügyben.
Mégis azon képviselőtársaim számára, akik annyira nem figyelték ennek az ügynek minden részletét, engedjék meg, hogy néhány szóban felhívjam a figyelmet, hogyan történik ma Magyarországon egy tenderkiírás, és milyen különös, hogy úgy mondjam, felettébb furcsa körülmények között születik meg az eredményhirdetés.
Az 1990 augusztusi miniszterelnöki irányelveknek megfelelően a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezeld és Hasznosító Intézménye pályázatot írt ki a szovjet csapatok által használt magyar repülőterek hasznosítására. A cél az volt, hogy minél előbb a légiforgalom, illetve a repülés számára hasznosítani tudják ezeket a repülőtereket, és itt azt hiszem, a mielőbbön van a hangsúly. Több napilapban közzétették a pályázati felhívást, megküldték huszonhat ország külképviseletének, tizennégy külföldi légitársaságnak, és ezek után a tervdokumentációkat ezer dollár ellenében lehetett átvenni magyar és angol nyelven szeptember 30-ától, 1990-ben. A pályázat beadási határideje november 30-a volt, a pályázat bontása december 4-én; az eredményhirdetésre január 15-én került sor.
A kiírók igen szigorú feltételeket szabtak a pályázókkal szemben, például, hogy 1991. április 3-ig kötelesek érvényben tartani a beadott pályázatot, addig azt bármikor elfogadhatják. A pályázó köteles május 15-ig érvényes ajánlati bankgaranciát letenni az éves bérleti díj 50%-os értékének megfelelő összegben. Egy ilyen komoly és tekintélyes összeg közel féléves lekötését jelenti ez.
Gyakorlatilag minden problémás esetben a kiírót illette meg a bankgarancia összege. Nem megfelelő vagy késedelmes teljesítés esetén a ZÁVKI jogosult a szerződést felbontani és kártérítésért perelni a pályázókat.
És most lássuk, hogy a szigorú követelményekkel szemben mit vállaltak a kiírók? Például a pályázók részére augusztus 15-ig írásban kérdéseket tesznek fel, ezek számára konzultációt biztosítanak. A beérkezett pályázatokat megfelelő gondossággal kiértékelik december 30-ig, és erre az időpontra hívnám fel a figyelmüket. A kiértékelés elősegítése érdekében írásban pontosításra kérték fel a pályázókat, hogy elképzeléseiket részletesen kifejthessék a bizottság előtt. Na most a pályázat után elmondhatjuk, hogy ezekből a kiírásokból, ezekből a feltételekből egyetlenegy sem valósult meg, már amit a kiírók vállaltak.
A tervdokumentációt a kellő propaganda hatására 20 hazai és külföldi cég vásárolta meg, tehát azt mondhatjuk, hogy érdeklődés volt. A kiírók megszervezték mind a hét repülőtér látogatását, ám csak három-négy óra állt rendelkezésre a szemrevételezéshez, és úgy gondolom, hogy a kiadott műszaki anyagok hiányos volta miatt ez csak átmeneti benyomások szerzésére volt alkalmas.
Úgy hiszem, hogy egy vállalkozó pusztán nem hagyatkozhat a benyomásaira, amikor egy többmilliárdos vállalkozásba való beruházásról van szó. A kiírók a beadott írásbeli kérdésekre semmilyen választ nem adtak, ezzel az amúgyis rövid kidolgozási időszak és a szigorú kiírási feltételrendszer miatt az érdeklődés rohamosan csökkent. Ennek köszönhetően végül három pályázótól mindössze öt pályázatérkezett be és egy szándéknyilatkozat.
Azt hiszem, az eddig elmondottakból is világos Önök számára, hogy a tenderalap gyengesége, egyoldalú feltételrendszere, a rendkívül rövid határidő, valamint én úgy hiszem, hogy a magyarországi egységes polgári légi közlekedési koncepció hiánya okozta azt, hogy a nagyarányú érdeklődés után csak egy ilyen csekély számú pályázat érkezett be.
Ám a kálvária ezzel sem ért véget. Novemberben kijelölték a döntés-előkészítő bizottság tagjait, ismert szakértőkből, Kálnoki Kiss Sándor helyettes államtitkár és Majtényi Gábor VÁTI-igazgató társelnökletével. A szakértői vélemények a benyújtott pályázatok többségét hasznosításra alkalmasnak, pénzügyileg jól dokumentáltnak, megalapozottnak minősítették. A bizottság azonban néhány személycserén túl, a december 14-i ülésén a szakértői véleményeket figyelmen kívül hagyva, azok tartalmával ellentétes javaslatot hagyott jóvá. Kálnoki helyettes államtitkár úr ennek alapján közölte az eredményhirdetésen, hogy a kiírt nemzetközi pályázat nem érte el célját, hasznosításra elfogadható pályázat nem érkezett.
Úgy vélem (az elnök csenget) - azonnal, Elnök Úr, mindjárt befejezem -, hogy ezek a megállapítások elfogadhatatlanok, cáfolhatók, de különösen az új pályázat kiírása elfogadhatatlan, ami több mint féléves késedelmet jelent ezeknek a repülőtereknek a hasznosításában, jelentós állagromlással jár, és hát egy repülőtér szerintem ugyanolyan, mint egy bánya, amelyre nem elég, ha ráteszünk egy lakatot, az igen-igen komoly értékcsökkenést szenved.
Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, hogy az eddig elmondottakból az Ön számára is érthetők interpellációm okai... Arra kérem, válaszában ne hivatkozzon arra a 4 érvre, ami alapján a pályázatokat elutasították, hiszen ezek véleményem szerint cáfolhatók, de ha ön erre hivatkozik, akkor majd valószínűleg cáfolni is próbálom, és hát arra kérem, hogy válaszoljon azokra a kérdéseimre: elfogadhatónak tartja-e a pályázat kiírásának körülményeit, megalapozottnak tartja-e a bírálóbizottság véleményét, és úgy véli-e, hogy a tenderkiírás és -elbírálás minden tekintetben megfelelt-e a követelményeknek? Tisztelettel kérem válaszát. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Siklós Csaba miniszter úr válaszol.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi, miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi, miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben a múlt héten válaszolhattam volna az akkor feltett három igen rövid kérdésre, három igen-válasszal én is rövid lehettem volna. Időközben azonban tisztelt képviselő úr kérdéseit kiegészítette, ami ha nem is - mint ahogy azt mondotta - az interpelláció problémájának tisztázását segíti, de arra jó, hogy alkalmat adjon részletesebben szólni egy lényegében üzleti kérdésről.
Tisztelt Ház! A szovjet csapatkivonások során 7 olyan repülőtér szabadult, illetve szabadul fel hazánkban, amelyek az állam tulajdonát képezik, és hasznosításuk is az állam gazdasági érdeke. Mivel az állam költségvetési forrásokat nem kívánt és nem is tud hasznosításukhoz, a szükséges kiépítésükhöz és az üzemeltetésükhöz biztosítani, kaptuk feladatul a Honvédelmi Minisztérium javaslatára, a Pénzügyminisztériummal közösen egy nyilvános pályázat lebonyolítását.
A feladatot az érintett minisztériumok szakemberei megfelelően elvégezték. A kiírást - még ha bizonyos, a képviselő úr által is említett tényezők hiányoztak is belőle - alkalmas volt arra, hogy az érdeklődő cégek elkészíthessék pályázati anyagukat, hiszen a kiírás teljesen szabadon hagyta a hasznosítás módjának kiválasztását, abszolút prioritást adva a környezetvédelemmel és az üzemeltetéssel összefüggő kérdések teljes körű bemutatásának.
Nem egészen értem azt az utalást, hogy a kiírás a szokásos nemzetközi normáknak megfelelő mértékben történt-e, de mindenesetre igen kemény feltételekkel, mivel tudomásom szerint ily mértékben elhagyott szovjet katonai repülőterek hasznosítására eddig még sehol sem volt példa, arra azonban igen, mint ahogy a nagy költségkihatású ügyleteknél szokás, hogy referenciát kérjenek az ajánlati szándék komolyságát illetően.
Nagyon felületesnek ítélem meg képviselő úr azon megállapítását is, melyet abból von le, hogy a 20 cégből, aki a tendert megvásárolta, végül is csak négy adott be pályázatot. Ez arra is lehet példa, hogy egyes cégek esetleg nem találták; a felajánlott létesítményeket üzletileg elég vonzónak. Nem felel meg az sem a tényeknek, hogy a kiírók nem teljesítették vállalásaikat. A kiírás szerinti konzultációt igény szerint, a repülőterek megtekintését előre meghirdetett időpontban biztosították az érdeklődőknek.
A bírálóbizottság a Közlekedési, a Pénzügyi, a Honvédelmi, a Környezetvédelmi és a Népjóléti Minisztérium, valamint az érintett önkormányzatok szakembereiből állt. Szaktudásukban nincs okom kételkedni még akkor sem, ha előzetes írásos véleményük egymástól elérő értékelést tartalmazott, mivel ki-ki a saját szakterülete szerint alkotott véleményt.
Az előzetes vélemények alapján is egyértelművé vált azonban, hogy az egyes pályázatok környezetvédelmi és biztonságtechnikai szempontokból nem voltak kidolgozottak. Továbbá egyes beruházási, üzemeltetési költségek, forgalmi és bevételi adatok olymértékben hiányoztak, melyek pótlására a tender keretei között jogszerűen nem volt lehetőség.
Ezenkívül a pályázatok számoltak, illetve felajánlották a kezdeti évek után az állam részvételét, melyet azonban a kiírás kategorikusan kizárt. A bíráló bizottság ezért többszöri egyeztető tárgyalás után - bármennyire is fájdalmas is ez a résztvevőknek - egyhangúlag új pályázat kiírása mellett döntött azzal, hogy az addigi résztvevők a tender újbóli megvásárlása nélkül tehetik meg kiegészítő ajánlatukat.
Elképzeléseink szerint a négy - már üres - repülőtér - Csákvár, Debrecen, Kalocsa, Sármellék hasznosítására április 30-ig, Kunmadaras esetén, amennyiben április 30-ig a szovjet csapatok részéről átadásra kerül, úgy május 31-ig, s a további két repülőtér - Tököl és Kiskunlacháza - esetében pedig az átadástól számított három hónapon belül, a részletes felméréseket követően kerül sor a tender kiírására. A tender kidolgozására és bírálatára minden esetben a kiírástól számított 2 plusz 1 hónapon belül kerül sor.
Tisztelt Ház! Tudom, hogy Magyarországon még nincs nagy hagyománya a tendereztetésnek. Tudom azt is, hogy bírálni könnyebb, mint ajánlatot adni, de kérem, ne feltételezzék, hogy szándékosan érdekeinkkel ellentétes döntést hozunk. Célunk éppen az, hogy az ország számára a legjobb hasznosítást, üzleti szempontból is a legmegalapozottabb megoldást találjuk meg, mert az felel meg a nemzetközi gyakorlatnak is. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a hasznosítást kizárólag a vállalkozói kör kezdeményezésére alapozva kívánjuk megoldani. Köszönöm, Elnök Úr! (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem Varga Mihály képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal.
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) A tisztelt miniszter úr - sajnos - interpellációmra adott válasza azt hiszem - nem segített tisztázni ezeket a kérdéseket, sőt még csak további kérdések merültek fel bennem. Ön azt mondta, hogy nem igaz az, hogy a kiírók nem teljesítették vállalásaikat. A kezemben tartok egy olyan levelet, amelyet Önöknek, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak október 11-én küldött meg az egyik pályázó. Ebben Önöknek feltettek - nem számoltam - legalább húsz kérdést. Erre a mai napig nem érkezett válasz. Ezt őszintén szólva nem értem. Környezetvédelmi szempontokat nem vettek figyelembe. A pályázat nem tartalmazott semmiféle utalást ama, hogy vegyenek figyelembe környezetvédelmi hatásokat. A kérdések között van olyan, ami erre utalt volna, de Önök ezekre sem válaszoltak.
Említettem, hogy a december 30-i időpontot a figyelmükbe ajánlom. A tenderbontás után a bizottság mindössze három napot hagyott arra, hogy a szakértői vélemények alapján meghozza az álláspontját. Milyen alapon tételezte fel ez a bizottság, hogy elég lesz neki három nap a vélemény meghozatalára, amikor köztudott volt, hogy egy csomó hiányos információ, a rövid határidő miatt még további pontosításokra, operatív megbeszélésre van szükség.
Továbbra is kérdéses előttem a szakvélemények összeállítása. A kezemben tartom azt a szakvéleménysort - 16 név van rajta -, akik részt vettek a bizottság munkájában, repülőterenkénti bontásban ki milyen véleményt hozott ki. A 16 névből mindössze egyetlen egy név van, aki minden pályázatot elutasított, Erdélyi Tamás, ő a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság igazgatója, egy potenciálisan ellenérdekelt fél véleménye. Nem tudom, etikusnak tartja-e a miniszter úr, hogy egy monopóliumvédő, ellenérdekelt fél szerepeljen ebben a bizottságban, és az ő egyetlenegy elutasító véleménye legyen a bizottság álláspontja. Mondanom sem kell, például Sármellék, Kunmadaras, Tököl és Kiskunlacháza esetében csak ő mondott nemet a pályázatokra.
Figyelműkbe ajánlanék egy figyelemre méltó hírt, amely a napokban jelent meg az újságokban. Címe: Brit cég Tökölön. Egy brit mérnöki tanácsadó iroda kapott megbízást a tököli légibázis helyén építendő nemzetközi utasszállító repülőgép szerviz tervezésére, és az építkezés vezénylésére. Milyen alapon kerül ki a hét repülőtér közül a tököli repülőtér ügye? Mi adott erre okot? Ezek is kérdések lennének. Továbbá: magyar cégek, német cégek, amerikai, izraeli, svéd pénzintézetek vállalkozásokat hoztak össze, hogy ezek a hazai cégek részt vegyenek ebben a pályázatban. Ilyen csapatot félévenként nem lehet még egyszer összehozni, ezeknek a vállalkozóknak megrendült a bizalma, és én nem lennék meglepve, ha ezek mindenféle pereket indítanának a magyar állam ellen. Arra a címre pályázik-e Magyarország. hogy az ezer gyanús tender országa legyen, és ha egy külföldi pályázó elindul bármilyen tenderkiíráson, az először a jogászait készítse fel, és azzal szerepeljen?
Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezeknek a tenderkiírásoknak a felülvizsgálata ügyében ne fogadják el ezt a választ. Köszönöm szépen. (Taps a FIDESZ soraiból. )
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Varga Mihály képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 139 "igen" szavazattal 73 ellenében, 19 tartózkodás mellett elfogadta.
Körösfői László, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván a miniszterelnök úrhoz a magyar sportolók és természetjárók számára eddig biztosított vasúti kedvezmény megvonása tárgyában. Körösfői László képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Körösfői László (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A magyar sportolók és természetjárók számára eddig biztosított vasúti kedvezmény megvonása tárgyában" címmel
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Nem tudom, ki fog válaszolni, mert a miniszterelnök Úrnak írtam az interpellációt. (Siklós Csaba jelentkezik ) Köszönöm szépen.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A 13/1991 számú kormányrendelet a sportolókat és velük együtt a magyar természetjárókat is megfosztotta a csoportos sportversenyekre, illetve szervezett túrákra eddig biztosított 50%-os vasúti kedvezménytől. Az ország lakossága lassan megszokja, hogy nem múlik el hét anélkül, hogy valamilyen áremelésről vagy újabb fizetési kötelezettségről, esetleg eddigi kedvezményelvonásról ne értesülne. A januárban nyilvánosságra került kormánydöntés mégis megdöbbentette nemcsak a versenyszerűen sportolók százezreit s közel százezer fő természetjárót, de az állampolgárok széles rétegeit is. Megdöbbentette, mert ez a kormányrendelet egyrészt gyökeresen ellentmond annak az elvnek, amit a kormány programjában polgárok egészségmegóvásáról, a családok, idősebb korúak védelméről hirdet, másrészt értelmetlennek is tartja azt.
Köztudott, hogy gazdasági okok miatt sportegyesületek és szakosztályok egyre nagyobb számban válnak működésképtelenné. Ez a legújabb kormányrendelet tovább mélyíti a magyar versenysport válságát. Nem elég, hogy a MÁV a vasúti jegyek árát a közelmúltban majdnem a duplájára emelte, még az eddig biztosított csoportos utazási kedvezmény is megszűnik, így ez a döntés a sportolók, a természetjárók eddigi utazási költségének a négyszeresére való emelkedését jelenti. Ez azt fogja eredményezni, hogy sportegyesületek újabb szakosztályokat szüntetnek meg, mert egyszerűen nem lesz pénzük a sportolók utaztatására. Ez az intézkedés nem a profi labdarúgócsapatokat, hanem főleg a kisegyesületeket és a vidéki, falusi kisegyesületeket sújtja, melyek nem rendelkeznek saját autóbusszal.
Az elmúlt három év alatt 163 sportegyesület és 1341 szakosztály szűnt meg, így 75 ezer fővel lett kevesebb a versenyszerűen sportolók száma, kizárólag anyagi okok miatt. Most ezt a folyamatot fogják gyorsítani.
Tisztelt Miniszter Úr! A MÁV eddig is panaszkodott az utasforgalom nagyfokú visszaesése miatt. A kevesebb sportoló kevesebb utazást is jelent. Nem tudom, hogy meglesz-e itt a várt többletbevétele a MÁV-nak. Ha a kormányrendeletnek a Magyar Természetbarát Szövetségre gyakorolt hatását vizsgáljuk, akkor a rendelet antiszociális jellege is azonnal szembetűnő. A szövetségnek több mint 75 ezer szervezett tagja van jelenleg. Ebből körülbelül húszezer a nyugdíjas, többségükben 70 év alattiak, akiket nem illet meg az ingyen vasúti utazás. Éppen ez a nyugdíjas réteg az, amelyik még olyan egészségi állapotban van, hogy képes természetjáró túrákon részt venni. Számukra a természetjárás az egészségmegóvás, a testedzés egyik leginkább megvalósítható formája. Ezeknek a nyugdíjasoknak a többsége a hegyeket, az erdőket nem tudja személygépkocsival megközelíteni, mert vagy nincs is neki, vagy nyugdíjából nem képes a méregdrága benzint megvásárolni.
A kormányrendelet másik súlyosan érintett rétege a középkorosztály. Azokról az egy- vagy étgyermekes családokról van szó, amelyeknek szociális helyzetük miatt autóra, benzinre nem telik, akiknél a természetjárás az egészségmegóvás mellett a közös családi programot is jelenti, s a család összetartó erejét is növeli. Azt hiszem, ez sem lehet közömbös a miniszter úr számára.
Fel szeretném hívni a tisztelt miniszter úr figyelmét arra is, hogy a természetbarát-mozgalomnak igen nagy a szerepe a hazafias nevelésben és a környezetvédelemben is. A társadalmi erdei szolgálat, amelynek körülbelül 2500 vizsgázott, karszalaggal ellátott tagja van, rendszeresen járja az erdőket, tűzvédelem, szemetelés, télen a karácsonyfa kivágása megakadályozása érdekében. A mozgalom tagjai festik fel az erdei útjelzéseket is, tehát nem egy hobbi, hanem egy mozgalom támogatásáról van itt szó, mely mozgalom a belső turizmus kultúráját teremti meg.
Tisztelt Miniszter Úr! A MÁV illetékeseinek véleménye szerint nem jelentős tétel a kedvezmény elvonásával megtakarított összeg. Ez a kormánydöntés csak arra jó, hogy politikai hangulatot korbácsoljon, s azok igazát bizonyítsa, akik azt állítják, hogy a Kormány nem következetes. Arra jó, hogy tovább nehezítse a magyar versenysport működését, s tömegeket vonjon el a testi, lelki egészséget őrző, hazafiságra nevelő környezetvédő mozgalomtól.
Tisztelt Miniszter Úr! A következő kérdésekre várom válaszát: mivel indokolja a sportolók, a természetjárók számára eddig biztosított csoportos utazási kedvezmény megszüntetését? Másodszor: szándékozik-e visszavonni vagy módosítani a szóban forgó rendeletet úgy, hogy az évtizedek óta biztosított csoportos utazási kedvezmény továbbra is megillesse a sportolókat és a természetjárókat? Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében Siklós Csaba közlekedési miniszter úr válaszol.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszak gazdasági változásai a belföldi személyszállítási, utazási kedvezményrendszer teljes körű felülvizsgálatát és korszerűsítését is szükségessé tették. Az utazási kedvezmények felülvizsgálata során az érintett szaktárcák képviselőinek bevonásával azt az általános alapelvet igyekeztünk követni, hogy az ország jelenlegi igen nehéz gazdasági helyzete ellenére is növeljük a szociálpolitikai kedvezményezettek körét, illetve a kedvezmény mértékét.
Ehhez a Pénzügyminisztérium segítségével a Magyar Államvasutak fogyasztói árkiegészítését az 1990. évi 2,3 milliárd forintról 1991-re 3,9 milliárd forintra növeltük, ezzel lehetővé téve a gyermekek, a tanulók, a nyugdíjasok és a nagycsaládosok jövőbeni kedvezményes utazásainak növelését.
Ezzel egyidejűleg azonban pénzügyi okokból olyan kedvezmény-szűkítéseket is meg kellett tenni, amelyek közvetlenül nem minősíthetők szociálpolitikai jellegűnek. Ezek körébe tartozik a képviselő úr által is kifogásolt, a sportolókat és természetjárókat korábban megillető 50%-os utazási kedvezmény megszüntetése. Nem vitatom képviseld úrnak azon érvelését, hogy a sportolók és természetjárók egyre nehezebb anyagi helyzete mellett fokozott problémát jelenthet az utazási kedvezmény megszüntetése, de talán belátható az is, hogy a központi költségvetési támogatás terhére csak olyan utazási kedvezmény fenntartása ellentételezhető, ahol a szociálpolitikai jelleg egyértelmű.
Segítséget jelent azonban, hogy azok a sportolók, természetjárók, akik diákigazolvánnyal rendelkeznek, korlátlan számú 50%-os utazási kedvezménnyel élhetnek. Azok a 70 év alatti nyugdíjasok, akiknek sorsát, a természetjárásból való kizárását tisztelt képviselőtársam oly drámai hangú szavakkal ecsetelte, évi tizenhat alkalommal 50%-os vagy tíz alkalommal 90%-os kedvezménnyel utazhatnak. Hasonlóan kedvező helyzetben vannak a nagycsaládos természetkedvelők is, 90%-os utazási kedvezményükkel.
Tisztelt Képviselők! Ezen központi, a költségvetés által lehetővé tea utazási kedvezményeken kívül mód van a közlekedési üzemek részéről üzletpolitikai kedvezmények meghirdetésére. Ebbe a körbe tartozik a Magyar Államvasutak által meghirdetett csoportos utazási kedvezmény, amely szerint 10-19 fő együttes utazása esetén 20%-os, 20-49 fő együttes utazása esetén 33%-os, 50 főtől pedig 50%-os a díj mérséklése. Tudom, jó lenne, ha további vagy ennél nagyobb mértékű kedvezményt lehetne adni, erre azonban a jelenlegi körülmények között nincs lehetőség.
Kérem a Tisztelt Házat válaszom elfogadására. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem Körösfői László képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Én őszintén szólva, amikor az elmúlt évben az úszó-világbajnokságon oly gyönyörű eredményt elért magyar sportolókat a miniszterelnök úr táviratban köszöntötte, majd utána fogadást adott a tiszteletükre, úgy gondoltam, a Kormány nemcsak meghirdetett programjában, hanem konkrét intézkedéseivel is bizonyítja, hogy valóban fontosnak tartja a versenysportot. Felismeri, hogy ehhez a nagyszerű eredményhez az kell, hogy sok-sok ezer aktív sportoló legyen, akik közül csak a legjobbak juthatnak el a csúcsra.
Úgy látszik azonban, hogy ez nem egészen így van, egyszerűbb a dísztáviratot feladni, mint a gazdasági döntésekkel elősegíteni a sport működőképességét. Sajnos, hogy ez így van, azt bizonyította a különböző adótörvényeknél benyújtott nagyszámú módosító indítvány, amely a sport fennmaradását célozta, s ezek közül alig egyet-kettőt támogatott a Kormány.
A Magyar Természetbarát Szövetség tagjai és a sportolók - belátom, kicsit naiv módon - az elmúlt hónapokban abban bíztak, hogy az új évben talán a vasúti kedvezmény mellett a helyközi autóbuszjáratra is kedvezményt kapnak. Ehelyett a Kormány visszavonta a meglevőt is, ezzel felgyorsította a szakosztályok és a turistaegyesületek felbomlási folyamatát. Hogy ez mennyire így van, csak néhány kiragadott példa az elmúlt hetekből a Debreceni MTE elnöksége úgy határozott, hogy március 1-jétől hét szakosztályát, köztük a magyar bajnokokkal is rendelkező atlétikai szakosztályt szünteti meg. A Győri Dózsa 9 szakosztálya után tavaly 7-800 ezer forintot költött utazásra, a MÁV tarifaemelése és a Kormány döntése következtében a sportegyesület szakosztályok leépítését tervezi. A Gyulai SE NB II-es férfi kosárlabdacsapata egyszerűen nem tudott elutazni a vasúti jegyek megvásárlási problémái miatt a nagykőrösi bajnoki mérkőzésre. De ezek csak kiragadott példák az elmúlt hetek híreiből.
Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségmegőrzés nemzeti programja kapott léket ezzel a rendelettel, ez az intézkedés, melyről számomra kissé furcsa módon az OTSH is csak az újságokból értesült, nagy károkat okoz a Kormány hitelének és kiszámíthatóságának, hiszen az eddig deklarált elveknek mond ellent, amennyiben a Természetbarát Szövetségre, egy európai polgári értékeket hordozó civil szervezetre mér súlyos csapást.
Igaz, hogy a diákkorúaknak s a három- és annál többgyermekes családoknak is van vasúti kedvezménye, de én szándékosan hangsúlyoztam, hogy az egy-két gyermekes családokról beszélek s a nyugdíjasokról és a versenysportról.
Hadd jegyezzem, említsem meg még végezetül, hogy a Természetbarát Szövetség a megalakulása, 1913 óta minden kormánytól megkapta ezt a kedvezményes vasúti utazási lehetőséget, csak érdekességként hadd említsem meg, hogy amikor a második világháború után átmenetileg (közbeszólás: idő) megszűnt ez a kedvezmény, a közlekedési tárca élére került Gerő Ernő miniszter első rendelkezése volt a vasúti kedvezmény biztosítása. (Taps.)
Nagyon örülök, hogy tapsolnak, kedves Képviselőtársak, bár természetesen távol áll tőlem, hogy Gerő Ernőt példaként állítsam (felzúdulás, zaj) , én ezt csak továbbgondolkodásra ajánlom a tisztelt miniszter úr számára.
Tisztelt Miniszter Úr! Befejezésül arra kérem, ha már nem tudnak a sportnak, a természetjárásnak úgy segíteni, ahogy ezt hirdetik, akkor ilyen intézkedésekkel ne ártsanak. Ha annyit ígért volna miniszter úr, hogy megvizsgálják ezt a rendeletet, vagy felfüggesztik addig, amíg (közbeszólások: idő) egyeztetik a társadalmi szervezetekkel, s ebbe bevonták volna az OTSH-t is, akkor válaszát elfogadtam volna, így semmiképpen nem tudom a választ elfogadni.
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Körösfői László képviselőtársunk a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 129 "igen" szavazattal 52 ellenében, 36 tartózkodással a miniszteri választ elfogadta.
Annus József, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez a falusi lakásvásárlások megnehezedett feltételeiről, avagy egy kormányrendelet d) pontjának a visszaállítása címmel. Annus József képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Annus József (MSZP) - a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez - "A falusi lakásvásárlások megnehezedett feltételeiről, avagy egy kormányrendelet kis d) pontjának visszaállítása" címmel
ANNUS JÓZSEF (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr!
Nem teszek hozzá semmit a leírt szöveghez, pusztán az alcímet szerelném egy picit szelídíteni, talán így lenne pontos: egy d) pont visszaállításának jámbor óhaja címmel szeretnék interpellálni.
Kezdetben volt egy 106/1988. sz. rendelet, amelyiknek a 2. § d) pontjában megengedte, hogy a nem városi településeken üresen álló családi házakat a tanács kijelölése alapján, az ingatlanközvetítő szervezettől való megvásárlására is kedvezmény legyen nyújtható. A 16/1990-es sz. rendelet némiképp módosított ezen, kivette innen az országos jelentőségű üdülőkörzetekben levő ingatlanokat, továbbá - feltehetően a visszaélések megakadályozásának céljából - nem engedélyezte egyenes ági rokoni kapcsolatban állók tulajdonának efféle kedvezményes megszerzését.
Még így is hasznosan működött azonban ez a forma, különöse a Tiszántúl kis és közepes falvaiban, ahol - mint mindenki tudja - szervezett lakásépítés nincs, a községek lakosságmegtartó képessége pedig egyébként is gyenge. Otthonhoz jutottak a támogatás révén ifjú házasok, városból hazatelepülők, sőt - ez sem elhanyagolható - nem kis számban olyan menekült magyarok, akik e lehetőség híján a városi hajléktalanok számát gyarapították volna. Ezt a lehetőséget szüntette meg a 109/1990. sz. kormányrendelet, kihagyva az emlegetett d) pontot.
Mivel igazolható e döntés? Vajon olyan hatalmas összeget jelentene e kedvezményes forma fönntartsa, amely alapjaiban rengetné meg a költségvetést? Bizonyíthatóan nem jelent ilyen összeget. Talán úgy vélték a rendeletmódosítók, hogy ezzel a d) ponttal konzerváljuk az egészségtelen falusi lakásviszonyokat, mintegy a nyomort? Nos, ebben is tévednek. Mint emlékezetes, az épületeket általában a területileg illetékes ingatlankezelő szakemberei értékelték és vizsgálták meg: többségében ezek már téglából épült, és további korszerűsítésre kiválóan alkalmas házak. Magánfölmérésem szerint ezekben a falvakban az épületek helyi értéke kétharmada, olykor fele az országos átlagnak. Ez azt jelenti, hogy 300-400 ezer forintért már elfogadható lakáshoz juthatott a vásárló, nemritkán 800, sőt 1200 négyszögöles telekkel, ami - különösen fiatalok vagy menekültek esetében - nem elhanyagolható jövedelem-kiegészítésre is alkalmas nagyságú terület.
Tisztelettel kérdezem miniszter urat, illetve államtitkár urat, tudják-e támogatni az emlegetett d) pont visszaállítását. Mert bár némely község esetében csupán 15-20 hasonló épületről lehet szó, az egész térségben, azaz 3-4 tiszántúli megyében talán egy-kétezerről, e támogatási forma fölélesztése mérhetetlenül nagyobb haszonnal járna a falvak életképességének megérzésében, mint amekkora ráfordítást igényel. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úr válaszol.
Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár válasza
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Jámbor óhajnak nevezett interpellációja rengeteg valós elemet tartalmaz. Nem volt ismeretlen ez a probléma a Pénzügyminisztérium előtt, hiszen éppen azért kezdeményezte ennek a szerény d) pontnak a megváltoztatását, mert előtte egy hatásmechanizmus-elemzést végzett, és szeretnék néhány tényt megosztani Önökkel.
1966-ban, amikor szerény összegű - 150 ezer forint - kölcsönt lehetett a lakások vásárlására igénybe venni, akkor 2500 ingatlant vettek ebben a konstrukcióban úgy, hogy 210 ezer forint volt az átlagár, és ehhez igénybe vettek 120 ezer forint hitelt.
1989-ben, amikor lényegesen nagyobb kedvezmények léptek életbe - a lényegesen nagyobb kedvezmények a szociálpolitikai kedvezményhez kapcsolódtak, ami 240 ezer forint körüli átlagos összeget mutatott, és egy felemelt hitelhez, ami 230 ezer forint körüli összeget jelentett -, azonnal 600 ezerre vitték föl az átlagárat, de ez önmagában nem segítette elő az ilyen lakások forgalmát, mert egyharmadára esett vissza a lakások forgalma. Nem önmagában ez a kedvezmény volt az, ami ilyen lakások megvásárlását igényelte vagy nem igényelte volna.
Az 1990-es számok folytatták ezt a tendenciát. A lakástámogatások - részben a szociálpolitikai kedvezmény-, részben a kedvezményes hitel - tulajdonképpen az eladónak jutottak, nem pedig a vevőt segítették. Ezért a diszfunkcionális működés miatt javasoltuk, hogy ezt szüntessük meg.
Most nem ott tartunk, hogy semmilyen kedvezmény nem támogatja egyébként az ilyen lakások megvásárlását, mert az általános törlesztési támogatással fölvehető hitel ma is támogatja az ilyen lakások megvásárlását Az várható az elmúlt három év tapasztalatai alapján, hogy egy más árszinten fog visszaállni az egyensúly - mert hangsúlyozom: ezen a területen jól meg lehetett azt ragadni, hogy itt az árat az a fizetőképes kereslet határozta meg, ami a különféle kedvezményekben megjelent.
Induló kérdésére, hogy ez hatalmas összeget jelent-e, ítélje meg Ön: 1991-ben több mint 2 milliárd forintot jelentett volna e támogatás fenntartása. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy nem kell visszaállítani ezt a támogatási formát. Kénem, fogadja el válaszomat. Köszönöm. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Megkérdezem Annus József képviselőtársamat, elfogadja-e a választ.
ANNUS JÓZSEF (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP) Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagyon szerettem volna egy udvarias köszönömöt mondani mindössze a válasza után azok nevében, akik e kedvezmény visszaállítása révén a fejük fölé födelet kaphatnak. Amikor az interpellációmban nem hangsúlyoztam túl a menekült magyarok sorsát, azt azért tettem, mert nem akartam fölöslegesen indulatokat kavarni. Nagyon sok vélemény csatázik itt, de elsősorban rájuk gondoltam - most bevallom. Nagyon sok vélemény csatázik itt. Sokan azt mondják, maradjanak a szülőföldjükön, az a jó, ha mindenki ott boldogul. De tudjuk, hogy Kelet-Európában élünk, és azt is tudjuk, hogy a Kárpát-medence magyarsága még különösen is abszurd helyzetben van. Aki tehát a szülőföldjét elhagyja, nem hazátlan akar lenni, hanem éppen azért jön hozzánk, mert hazára vágyik.
Azt hiszem, hogy ebben a formában nagyon sokakat támogattunk. Az én magánfölmérésem itt van a kezemben. Igaz, kisebb mintavétel, mint amire államtitkár úr hivatkozott - értelemszerűen -, ez nagyjából egy fél megyére vonatkoztatható. Itt nálam a három és fél - négyszázezer forint között állt meg a tavalyi átlag is, tehát ezt is módosítanám. Másfelől éppen az emlegetett okok miatt én nem tartom soknak a kétmilliárd forintot akkor, ha a falvak népességmegőrző képességéről van szó, és ha arról van szó, hogy hazát tudunk adni az otthontalanoknak.
Nem fogadom el a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Annus József képviselőtársunk nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: 105 "igen" szavazattal 73 ellenében, 24 tartózkodás mellett az államtitkári választ az Országgyűlés elfogadta.
Dr. Hatvani Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a miniszterelnökhöz "Növekszik a bürokrácia" címmel. Dr. Hatvani Zoltán képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Növekszik a bürokrácia?" címmel
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miközben az ország népe hitétől, ismereteitől és anyagi teherviselő képességétől függő türelemmel viseli vagy szenvedi az örökölt és újólag rázúduló terheket, csalódottan és bosszúsan látja az államigazgatás növekvő bürokráciáját, és becsülgeti annak költségeit. Csalódott, Miniszterelnök Úr, mert azt hitte, hogy a diktatúra felszámolásával megszűnnek hivatalok és a felülről jövő gondoskodáshoz, a bizalmatlansághoz nélkülözhetetlen, de a demokráciában felesleges, sőt káros beosztások. Ezzel szemben köztársasági megbízotti hivatalról, decentralizált hivatalokról hall. Az a hír járja, hogy a miniszterelnöki hivatalban soha nem dolgoztak annyian, mint most; 49 kormányfőtanácsos működik, s a leváltott miniszterek tárca nélküliek lesznek - és így tovább.
Bosszúsak az állampolgárok, mert tudják, hogy az infláció megfékezésének leghatásosabb eszköze a költségvetési kiadások lefaragása. Bosszúsak, mert őket a Kormány minden intézkedése takarékosságra, a fogyasztások csökkentésére kényszeríti - már-már sokszor az ellehetetlenülés határán túl is -, ugyanakkor ők nem tapasztalnak a Kormánytól hasonlóan példamutató magatartást.
Körzetem ragályi körjegyzőségén például négy falu ügyeit négyen intézik; Imolán a polgármester a takarékosság érdekében a jegyzői munka egy részét is végzi. Egy másik faluban a képviselőtestület a már felére csökkentett állomány további csökkentésének lehetőségét keresi. Úgy tűnik, a költségvetési törvénnyel sikerült az önkormányzatokat, a településeket igazi, takarékos gazdává tenni.
Elvárjuk a Kormánytól, a miniszterelnök úrtól, a miniszter uraktól, ha már a költségvetési törvény ezt nem teszi, tegyenek arról, hogy a kormányhivatalokban is hasonló szemlélet honosodjon meg mielőbb.
Kérdezem a tisztelt miniszterelnök urat, elfogadja-e azt az állampolgári véleményt, hogy az államigazgatási bürokrácia hivatalokban, hivatalnokokkal mérve a rendszerváltás óta növekedett, és ha igen, úgy tervezi-e legalább a következő költségvetési évre a jelenség fékezését. Várom a választ. (Az SZDSZ padsoraiban taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében dr. Boross Péter belügyminiszter úr válaszol.
Dr. Boross Péter belügyminiszter válasza
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Eléggé elcsépelt közhely, hogy bürokrácia volt, van és lesz mindaddig, amíg hivatal van és lesz. Úgy gondolom, hogy ez a bürokrácia is többféle lehet, születhet rossz jogszabályok, rossz szabályzatok következtében, születhet hanyag hivatalvezető miatt, aki engedi, ' hogy a beosztott munkatársai packázzanak a lakossággal, ide-oda küldözgessék az ügyfelet, és mindezt a másik oldalon élők valóban bürokráciaként élik meg. De ha valakinek az ügyét kedvezőtlenül intézik, úgy vélem, hogy a hivatalra szórt átkok közül ez a jelző soha nem hiányzik, tehát annyiféle reagálás, annyiféle ítélkezés létezik bürokrácia címszó alatt, hogy én úgy vélem, ezt valóban komoly dolognak kell tekinteni, és az államgépezet működése szempontjából értékmérő tényező, és ennek megfelelő választ is igényel.
Képviselő úr az interpellációjában utal az ország népére, hogy az emberek csalódottan és bosszúsan látják az államigazgatás növekvő bürokráciája és kérdezi tőlem, hogy ezzel a ténnyel egyetértek-e. Nehéz - főleg a közvélemény nevében válaszolni vagy helyette, de a tényeket némileg ismerve határozottan állítom, hogy a rendszerváltás szükségszerűen nem jár együtt a bürokrácia növekedésével, sőt számos területen a szervezetek és a létszám csökkenése a jellemző. Jár azonban bizonytalansággal, beleértve az egzisztenciális bizonytalanságot is, szervezetek mozgásával, kialakulatlan viszonyokkal és mindazzal, ami az átmenetben valóban többek között a bürokrácia növekedésének a benyomását is kelti. Ugyanakkor megjelentek azok a folyamatok, amelyek az igazgatási létszám csökkentését eredményezhetik. Mindazonáltal a közigazgatás bürokráciáját - talán eltérően a képviselő úr által sugallt véleménytől- nem tartom helyesnek kizárólag a létszám növekvő vagy csökkenő mértékével minősíteni. Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy a közigazgatás mennyire képes szakszerűen vagy hatékonyan működni. Egy jól felépített igazgatási szervezetrendszer és a közigazgatást élethivatásnak tekintő szakértő hivatalnokgárda nélkülözhetetlen feltétele az állam és - beleértve vagy ezen túl - az önkormányzatok hatékony működésének.
Tudomásul kell venni azt is, hogy az igazgatási létszám általános csökkenő tendenciáján belül, átmenetileg, egyes részeknél növekvő és bő létszám is indokolt és szükségszerű lesz.
Engedjék meg, hogy éppen az önkormányzatok átalakulása, az önkormányzati rendszerre való áttérés kapcsán néhány példával illusztráljak: például gyökeres létszámcsökkenés volt a megyei közigazgatásban. A volt megyei tanácsok hivatalaiban korábban általában 120-220 tisztviselő dolgozott, ehhez képest a megyei közgyűlések apparátusa körülbelül 40 fő, és körülbelül ugyanennyi az említett köztársasági megbízottak hivatalnoki létszáma is. Itt jegyzem meg, hogy a Miniszterelnöki Hivatal létszáma a legjobb emlékezetem szerint 500 fő körül mozog, és gyakorlatilag hosszabb idő óta nem változott. Itt utalok azokra az időkre, amikor ennek a hivatalnak a munkáját nagymértékben leegyszerűsítette, hogy létezett egy másik hivatal, egy nagyhivatal, ahol igencsak nagyon sok személyt foglalkoztattak, és ez a hivatal lényegében eldöntött döntéseket küldött át a Miniszterelnöki Hivatal részére. Én kérem ezt tárgyilagosan a létszám megítélésénél figyelembe venni.
Határozottan fellép a Kormány - és utalok majd azokra a tervezett és már folyamatban lévő intézkedésekre - minden olyan törekvéssel szemben, amely szükségtelenül óhajtja a dekoncentrált hivatalok számát növelni. Azonban a dekoncentrált vagy nem dekoncentrált hivatal, úgy vélem, hogy nincs összefüggésben a bürokrácia kérdésével, teljesen más kérdések és alaphelyzetek mérlegelése alapján kell eldönteni, hogy mely hivatal működik jobban és eredményesebben dekoncentrált vagy nem dekoncentrált formában.
Utalok arra, hogy a múlt év decemberében Vastagh Pál képviselő úr interpellációjára adott miniszterelnöki válasz részletesen ismertetésre került a közigazgatás átalakítására, ezen belül a dekoncentrált szervek rendszerére vonatkozó elképzelés, ezért nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni.
A helyi önkormányzatokról szóló törvény a helyi igazgatást kizárólag az önkormányzati képviselőtestület alá rendelte, megadva számára a jogot, hogy önmaga határozza meg szervezetét, beleértve a szükséges tisztviselői létszámot. Minden bizonnyal külső és belső okok miatt egyaránt - a lehető legtakarékosabban fog eljárni. Ezt a tendenciát támogatja a kormányzat, amikor előterjesztette, és a törvényben szerepel is, a közjegyzőségek létrehozására vonatkozó javaslatot, amellyel sokan élnek, és számítások szerint a jelenlegi helyzet szerint 1500 kisközségi önkormányzat körülbelül 500-540 közjegyzőségbe fog ősszpontosulni, ezzel is egyszerűsítvén a helyi igazgatási ténykedést.
A központi közigazgatási szervezet vagy tágabb értelemben a minisztériumi és egyéb központi igazgatási szervezet, ily meglepő, az igazgatási létszám egy év alatt - ha nem is jelentős mértékben, de két százalékkal - mégis csökkent. Ezek leellenőrizhető tényszámok. Természetesen mindez nem jelent felmentést abbéli kötelezettség alól, hogy ez évben ezeket a vizsgálatokat tovább folytassuk. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a központi igazgatás létszámcsökkenése már két-három, a megelőző kormányok intézkedése hatására is megindult, tehát már a csökkentett központi apparátusnál következett be az az állapot, amit itt vázoltak. A megelőző kormány 1989. november végén határozatot hozott az úgynevezett deregulációs programról. Ez 1989. decemberétől 1990. november végéig tartott, tehát átívelte a rendszerváltozást. (Az elnök csenget.) Elnézést kérek. 1600 jogszabály, ezen belül 700 belügyi és egyéb honvédelmi, de a lakosságot érintő igazgatási szabályzat került hatályon kívül helyezésre.
Befejezésül - és elnézést a hosszadalmasságért- foglalkozunk, a Kormány programjába vette a központi közigazgatás átvizsgálását belföldi, külföldi tudományos eredmények, belföldi és külföldi empíriák összehasonlítása alapján, és bízom abban, hogy az 1992. évi költségvetésben vagy az 1992. évben mert így pontosabb - ennek a hatása már kedvezően érvényesülni fog. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a belügyminiszter úr válaszát. Megkérdezem Hatvani Zoltán képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Az egész államigazgatást átkaroló, valóban terjedelmes válasza sajnos egyáltalán nem volt számomra meggyőző; csak egy példát említek meg. Kiragadta Ön a területről, a megyékből például történetesen a megyei tanácsok megszüntetését, ahol megszűntek a hivatalok, illetve részben megszűntek, ugyanakkor köztudott, hogy onnan a létszám, a munkaerő, átcsoportosult a köztársasági megbízotti hivatalba, és átcsoportosulnak a decentralizált hivatalokba.
Nagyon szeretném, ha ezt a választ írásban kaphatnám, bár megmondom őszintén, ezzel még úgyse volnék jobban megelégedve. Nekem az a kérésem, Képviselőtársaim, amikor most döntünk abban, hogy elfogadjuk-e vagy sem, gondoljunk arra, hogy azok a képviselők, akik az önkormányzatokban igazán takarékos gazdálkodásra szorítják a hivatalaik vezetőit egy-egy döntésükkel, felelősségteljesen gondoljuk végig mi is azt, hogy nem volna-e szükség ennél meggyőzőbb adatokra erre a kérdésre vonatkozóan; de nem is annyira a meggyőző adatokra, mint inkább arra a meggyőző ígéretre, hogy a valóban növekvő bürokráciát a Kormány, a kormányhivatalok igyekeznek visszaszorítani. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Hatvani képviselőtársunk nem értett egyet a miniszteri válasszal. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 136 "igen" szavazattal 80 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Még egy interpellációra kerül sor, azután áttérünk a kérdésekre.
Dr. Hatvani Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a belügyminiszterhez "A lakáscélú kölcsönök megemelt kamatai és az önkormányzatok" címmel. Hatvani Zoltán képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) - a belügyminiszterhez - "A lakáscélú kölcsönök megemelt kamatai és az önkormányzatok" címmel
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Borsod-Abaúj-Zemplén megye városi polgármesterei 1991. január 25-én Encs városban tanácskoztak az önkormányzatok helyzetéről. Megállapították: az utóbbi időben több olyan központi intézkedés született, amelyek hatásukat tekintve kimondottan önkormányzat-ellenesek, amelyek ütközések középpontjába állítják az önkormányzatokat. Kinyilvánították még, hogy visszautasítanak minden olyan döntést, amely erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag minden felelősséget az önkormányzatokra hárít.
Állásfoglalásuk és felháborodásuk egyik tárgya a megemelt kamatú lakáskölcsönök törlesztésével kapcsolatos szociálpolitikai feladatokról szóló híresztelés volt. (Közbeszólás.) Igen! Híresztelés volt, mert az újságokból, az OTP tájékoztatóból és a lakosságtól értesültek arról, hogy azokon az adósokon, akiknek a kamatemelés terhe elviselhetetlen, az önkormányzatok segítenek. Hetekkel később értesültek hivatalosan is arról, hogy valóban rájuk hárul ez a feladat. Ekkor értesültek arról, hogy az 1400 forint lakosonkénti kommunális célú hozzájárulásból 200 forint ilyen célra lesz címezve.
Nyilatkozatukat több újságnak elküldték, és engem tiszteltek meg azzal a kérésükkel, hogy interpellációval forduljak e tárgyban a Kormány illetékeseihez.
Azóta más körzetektől is kaptam még számos csatlakozó levelet, és ismerem a Csongrád megyei Közgyűlés Szabad György elnök úrhoz címzett ilyen tárgyú levelét is.
Kérdezem az elhangzottak alapján a tisztelt belügyminiszter urat: azokon, akik számára ez az újabb teher elviselhetetlen, valóban az önkormányzatoknak kell segíteniük? És képesek azok segíteni? És engedjen meg még egy kérdést államtitkár úr, ugyan ezt nem nyújtottam be írásban, de ha nem okoz Önnek gondot, kérem, szíveskedjen válaszolni: mi a véleménye Önnek erről az eljárásról? Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Tamás államtitkár úr válaszol.
Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár válasza
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igen, valóban az, amit Ön híresztelésnek nevez, annak valóságos alapja van: a magyar költségvetés, amelyet a Parlament elfogadott, kétmilliárdot külön megcímzett kiegészítéseképpen a korábban, egyébként 1988-ban ilyen célra bevezetett rendszernek, hogy kiegészítéseket tudjon tenni mindazoknál, akiknél ez fizetési problémát okoz.
De még mielőtt a második kérdésre válaszolnék, hadd ismertessek néhány tényt, hogy milyen hatást váltott ki a Parlamentnek a lakáskamatok rendezését és a költségvetés tartós terhelését, az állam központosítása megszüntetését célzó intézkedése. Nincsenek még végleges számaink, hiszen a folyamat ma is zajlik. Február közepei adatokat tudok Önökkel közölni.
Január elején vagy az év zárásakor 1,3 millió hitel állt fenn, ami beleesett, a hatálya alá esett ennek a rendelkezésnek. Ezeknek az összes értéke 160 milliárd forint. Február 10-i adataink szerint ebből 600000-en azonnal kiegyenlítettek, ami több mint 25 milliárd forintos kifizetést jelent. Ez a 180 milliárdos nagyságrendet természetesen a duplájával csökkenti. Mi lesz az év elkövetkező részében, milyen mozgás történt, mik a s ék, ez is látható ma már. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy az eddig beérkezett jelzéseken a választás több mint 90%-ban arra esett, hogy ebben az évben - drasztikusan megfogalmazva: fél áron - kiváltsák magukat az emberek az adósságból, és ez egy rendkívül racionális magatartásra utal.
Ebből a szempontból kell megítélni azt, hogy milyen támogatás szükséges a továbbiakban is, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy lehetnek olyan települések, ahol a fejkvóta szerint leadott támogatás nem a legcélszerűbb leosztási forma, elképzelhető és a Parlament előtt erről már volt szó -, hogy vannak olyan területek, ahol más jellegű beavatkozás szükséges, például a természeti csapás sújtotta területeken szükséges további kiegészítés. Éppen ezért a népjóléti miniszterrel együtt a csütörtöki kormányülésre visszük be az ezzel kapcsolatos javaslatunkat azzal, hogy március 1-je után, amikor pontosan látható, hogy az egyes településeken mennyi az a fennmaradó hitel, amely nyilvánvalóan azokat a rétegeket sújtja, amelyek nem képesek élni ezzel a lehetőséggel, hogy fél áron kiváltsák magukat az adósságból, azt fogjuk javasolni, ha a Kormány ezt elfogadja, a Parlamentnek, hogy szabadítsunk fel erre a célra kormányzati tartalékból, és nem fejkvóta, hanem egy más technológiával azokra a helye e telepítsük le, ahol erre a legnagyobb igény van.
Kérem, hogy eszerint fogadja el válaszomat. (Taps.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kérdezem Hatvani Zoltán képviselőtársamat, egyetért-e az államtitkári válasszal.
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Államtitkár Úr! A híresztelés alapja jóllehet egy törvény volt, de éppen ma hangzott el a Parlamentben, hogy egy más törvény kapcsán, amikor az indok között szerepel csupán egy mondatban utalás arra, hogy valamit hol lehet megtalálni, az nem elégíti ki a törvényalkalmazókat.
Ezért jóllehet ezt a törvényt ez a Parlament hagyta jóvá, e törvénynek, azt nem akarom most már taglalni, ez a része mennyire hibás volt. Azt is tudjuk, hogy eredetileg is 1400 forint volt azon a címen beállítva a költségvetési törvénybe, egy tétel, amelynek a felhasználási jogcíme egyébként nem címzett felhasználást és megkötöttség nélküli felhasználást jelent. Tehát igazából nem lehetne előírni azt, milyen célra használják fel az önkormányzatok.
Nem akarok arról se sokat beszélni, hisz erre a részére valami halvány reményt kaptunk, és azt hiszem, hogy itt még lesz valami segítség, nem akarok arról beszélni, hogy milyen lehetetlen anyagi helyzetben vannak az önkormányzatok, hogy kell rangsorolniuk a feladataikat, nem akarok arról beszélni, hogy óvodákat kell bezárniuk, és nem tudom, hogy majd az önkormányzatok, illetve a polgármesterek is a minisztériumhoz küldjék-e azokat a szülőket, akik a gyerekeiket nem tudják elhelyezni az óvodában.
Az eljárást tartjuk nagyon sérelmesnek, tisztelt Államtitkár Úr! Ezt az eljárást, amelyből egyértelműen, aki ezt végighallgatta, mindenki csak arra tudott következtetni, mint hogyha a tisztelt Kormány az önkormányzatokat szembe akarná állítani a lakossággal. Ezt a részét nem értettük, tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen. Nem fogadom el a választ. !Gyér taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Hatvani Zoltán képviselőtársunk nem értett egyet az államtitkári válasszal. Kérdezem az Országgyűlést: elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 143 "igen" szavazattal 66 ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Az el nem mondott interpellációkra jövő heti ülésnapunkon kerül sor.
Kérdések:
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Most áttérünk a kérdések elmondására. Kádár Péter, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni az ipari és kereskedelmi miniszterhez "A hazai gépjárműipar fizetési, termelési zavarai" címmel.
Kádár Péter képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Kádár Péter (SZDSZ) - a pénzügyminiszterhez és az ipari és kereskedelmi miniszterhez" A hazai gépjárműipar fizetési, termelési zavarai" címmel
KÁDÁR PÉTER (SZDSZ)
KÁDÁR PÉTER (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak vagy Államtitkár Urak! A vállalatok fizetési zavarainak a témája az utóbbi egy-két évben gyakran fölvetődik. Az úgynevezett sorban állás köztudottan nemcsak a gazdálkodó szférában, de az állami és a társadalombiztosítási költségvetés teljesítésében is súlyos gondokat okoz. A különböző nemű adóhátralékok és a járadék-befizetési késedelem a felső szinten jelzi azt a lassan kaotikussá váló helyzetet, ami lent a vállalati gazdálkodás szintjén tapasztalható. Csak zárójelben hadd jegyezzem meg, egy újabb kérdést vagy interpellációt megérne az, vajon miért nem késztethetők a nagygazdálkodók e hátralékok megfizetésére, míg a társadalombiztosítás eljárást kezdeményezhet a kisvállalkozókkal szemben a vállalkozói engedélyek bevonására, amennyiben járadékfizetésük súlyos.
A fizetési válság sújtja mind a kis-, mind a közép-, mind a nagyvállalatokat, ha eltérő súllyal is. A krízisből csupán egy csoport tudja kivonni magát, a monopolhelyzetűek köre.
Mint azt a miniszter urak is igen jól tudják, a sorban állás kárvallottjai között az egyik első a gépjárműipar. Hadd szemléltessem ennek az ágazatnak a működési zavarát egy konkrét példával. A Gyulai Könnyűfém-öntő és Betonelemgyártó Vállalat alkatrészt gyárt a Rábának. A Rába a Csepel Autógyárnak. A Csepel az Ikarusnak. A gyártási lánc első szeme az Ajkai Timföldgyár alumíniumkohó üzeme. Az ajkai cég két hasonló társával a hazai piacon előnyös helyzetben van, nem küszködik fizetési zavarokkal, hisz termékét akkor és annak adja el, amikor és akinek akarja, már azok között, akik fizetőképesek.
A második láncszem, a gyártási lánc legkisebb szeme, a könnyűfémöntő viszont kénytelen fizetni neki, mert ha nincs anyag, akkor áll a munka, ha áll a munka, akkor ugrik a megrendelés, bért meg csak kell fizetni eközben is. Hiába gazdálkodik okosan, nem nyer a játékban. Sorsa a következő láncszemtől függ, hogy a nála jóval nagyobb súlycsoportban lévő Rába tud-e fizetni neki az autóbuszba építendő olajteknőkért.
A Rába türelmet kér, majd fizetni fog, ha a Csepel is megadja a tartozását, a Csepel pedig akkorra ígéri a törlesztést, ha majd az Ikarus tud boltot csinálni a késztermékkel. Ennek a nehézségeiről, a szovjet fél szerény akkreditív-nyitási szándékairól, a szanálás és a privatizáció kuszaságairól már sokat olvashattunk a lapokban.
Ezeknek a fölvetése ugyancsak megérdemelne egy interpellációt.
De vissza a fizetési válság zavaraihoz! Miközben a nagyok százmilliós tartozásaikat, illetve követeléseiket próbálják egymáson behajtani, addig a kicsi a létéért küzdve igyekszik néhány millióval megvágni a hozzá legközelebbi nagyot, azaz kikönyörögni tőle valamit a kintlévőségéből. Olykor csupán igazgatója rámenősségén múlik, hogy meg tudja-e szerezni munkatársai számára a jövő havi bérkeretet.
Ha egy bizonyos Marx úr itt és most írná meg a gazdaság filozófiáját, tegyük fel, a Kormány gazdasági szakértőjeként, egy sarktételét minden bizonnyal másképp fogalmazná meg, így: a nagy hal halálra éhezteti a kis halat.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagy halat ne fenyegetné az éhenhalás veszélye, hisz például becslések szerint az Ikarus, Csepel együttes, dollárban kifejezett tartozásállománya 100 milliós tételre rúg.
Tisztelt Miniszter Urak! Szeretném tudni a Kormány elképzeléseit arról, hogyan lehetne, illetve hogyan kívánják megszüntetni a magyar gépjárműipar fizetési, illetve termelési válságát. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps. )
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre dr. Pohankovics István államtitkár, bocsánat, dr. Szabó Tamás államtitkár úr válaszol.
Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár válasza
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Kímélendő az ipari tárcát, én válaszolok erre a kérdésre.
Valós probléma az a sorban állási probléma, amit felvetett, és nemcsak a magyar gépipart jellemzi, és okai nagyon messze vezetőek, és rendkívül komoly intézkedéseket igényel ennek a feloldása.
Emlékeztetni szeretném a Parlamentet, hogy abban az intervallumban, amíg az ügyvezető kormány és az új kormány belépése között volt a Parlament, egy korábban meghozott, a sorban állások felszámolását célzó, bár meglehetősen veszélyes hatású intézkedést módosított, amelynek az volt a lényege, hogy nem kellett - ha jól emlékszem, lehet, hogy a szavak nem pontosak, nem kellett - bejelenteni kötelezően azt fizetésképtelenséget, amit a korábbi rendelkezésekkel lehetővé tett volna, hiszen ez egy továbbgyűrűző hatást is váltott volna ki, mondta akkor a Parlament. Így magunknak is részünk van abban, hogy egy kicsit a körmünkre égett ez a probléma, mármint a Parlamentnek van ebben egy kis szerepe.
Mégis azt gondolom, hogy meg kell mondani, hogy mik azok a lépések, amikkel az egész kérdéskör - és nyilván az egész egy monopol-kérdéskörre vezethető vissza - megválaszolható.
Az első: ezen a területen megtörtént egy nagy áttörés az import liberalizációja tekintetben, hiszen ma az import 90%-a lényegében liberalizált. Ezen a területen a folyó fizetésekben úgy működik a forint, mintha konvertibilis lenne.
A másik, hogy a monopolellenes fellépés jogi feltételeit megteremtette a Parlament, amikor elfogadta a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényt, és felállította ennek az intézményrendszerét, a Versenyhivatalt januártól, ami nyilván arra lesz hivatott, hogy ezeket a monopolellenes lépéseket megtegye.
A harmadik elem pedig, ami erre a problémára választ ad, egy megváltozó csődtörvény és csődeljárás. Ennek elkészült az anyaga, szakmai és érdekvédelmi egyeztetés előtt van, utána a Kormány elé kerül, és gondolom - mert ez már le tud zárulni -, ebben a negyedévben a Parlament elé kerül.
Ezek azok a lépések, amelyek, úgy gondolom, hogy nagyon komoly előrelépést hoznak ennek a problémának a felszámolásában, ami általános érvényű.
A konkrét ügyben pedig az elmúlt héten a Kormány gyorssegélyt nyújtott egy csomag formájában a magyar gépjárműipar bizonyos elemeinek. Egy olyan hitelkeretet nyújtott az Ikarusnak, amivel a működés lehetőségét megteremtette mindaddig, amíg meg nem nyílnak azok az exportlehetőségek, amelyek most már határozottan körvonalazódnak, hiszen a szovjet piac irányába is történt elmozdulás, részben pedig keleti érdeklődésük alapján, és ezekre az exportokra exportgarancia-ígéretet is kapott az Ikarus. S a további eleme ennek a csomagnak, hogy egy privatizációs lépéssorozatot határoz itt el a Kormány, ahogy ez bizonyára ismert Önök előtt az elmúlt hét eseményei közül.
Kérem, fogadja el kérdésére a válaszomat! Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Következő felszólalónk Pongrácz József képviselőtársunk lenne, aki a belügyminiszter úrhoz intéz kérdést. Van-e a Kormány, illetve államtitkár urak részéről, aki erre a kérdésre válaszol? (Figyelmeztetik az elnököt. hogy Pongrácz József szót kér)
Pongrácz képviselőtársamat illeti a szó.
PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF)
PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A belügyminiszter úrral történt kétszeri megbeszélésem alapján elmondhatom, hogy a kérdésemre felvetett problémákra kielégítő választ kaptam tőle, és bizonyos konkrét megoldásra konkrét választ kaptam, amely pozitív volt, ezért a kérdésem feltevésétől elállok.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm szépen. Hága Antónia, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrhoz "A nemzeti és etnikai kisebbségek nem létező miniszterének ügyében" címmel.
Hága Antónia képviselőtársnőt illeti a szó.
Kérdés: Hága Antónia (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "A nemzeti és etnikai kisebbségek nem létező miniszterének tárgyában" címmel
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti választások előtt Für Lajos a Magyar Nemzetben azt nyilatkozta, hogyha az MDF kormányalakító pozícióba kerül, akkor létrehozhassa a kisebbségek ügyeivel foglalkozó minisztériumot. Az MDF megnyerte a választásokat, kormányt alakított, minisztériumot azonban nem hozott létre.
Miniszteri szinten dr. Kiss Gyula tárca nélküli minisztert bízta meg a kisebbségek ügyeinek ellátásával. Ő, mint tudjuk, más beosztásba került, és még a Kormány Kisebbségi Hivatala sem tudta heteken keresztül megmondani, hogy ki veszi át tőle ezt a területet. Legfrissebb információim szerint dr. Kiss Gyula miniszter urat bízták meg azzal, hogy az igen komoly megterhelést jelentő munkaügyi tárca mellett továbbra is foglalkozzon a kisebbségek ügyeivel, legalábbis egy időre.
Én tudom, hogy a Kormánynak szívügye a kisebbségek problémája és a kisebbségpolitika, hiszen a határainkon túl élő kisebbségeknek van tárca nélküli minisztere.
Azt szeretném kérdezni, hogy abban a kritikus időszakban, amelyben vagyunk, mely szerint kisebbségi törvény előtt állunk, és ahogyan a kisebbségi szervezetek nyilatkoznak, a kisebbségi törvény körül igen sok probléma és vita lesz; meg szeretném kérdezni, hogy remélhetünk-e és mikor remélhetünk a határainkon belül élő kisebbségek számára minisztert. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre a Kormány nevében dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár válaszol.
Dr. Isépy Tamás igazságügy-minisztériumi államtitkár válasza
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban elnézését kérem, hogy az elfoglalt miniszterelnök úr és a külföldön lévő Kiss Gyula miniszter úr helyett az én válaszommal kell megelégednie, de a tények és az adatok a válaszadótól függetlenek, és remélhetőleg ki fogják elégíteni, megadják a kérdésre a választ.
Az nyilvánvaló, azt Ön is említette, hogy az 1990. évi XXX. törvény nem rendelkezett valóban a minisztériumok felsorolása körében az említett nemzetiségi és etnikai minisztériumról, és a kérdés igazgatási és más jellegű feladatainak kormányzati szintű koordinálása tekintetében más megoldás valósult meg. Az 1990 augusztusában kiadott 39/1990-es, augusztus 30-ai rendeletével felállította a Kormány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. A hivatal országos hatáskörű, önálló államigazgatási szerv, elnökét a miniszterelnök nevezi ki, az elnök kinevezése megtörtént.
A kormányrendelet szerint a hivatal valóban tárca nélküli miniszter felügyeletével működik, s a kormányalakítással összefüggésben e felügyeletet ideiglenesen változatlanul dr. Kiss Gyula miniszter úr látja el. Viszont egy határozott tényt tudok közölni, hogy az állandó jellegű felügyeletet gyakorló miniszter kijelölésére 1991. március 1-jéig sor kerül. Tehát akkor megszűnik ez az ideiglenes felügyelet, akkor állandó tárca nélküli miniszter fogja ellátni.
A nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos művelődési és kulturális feladatok végzése tárgyában a Művelődési és Közoktatási Minisztérium etnikai és nemzeti kisebbségi főosztálya kapott feladatokat - ez a kulturális és a művelődési feladatokra vonatkozik -, s az ügy természeténél fogva e feladatokért a művelődési és közoktatási miniszter felelős.
A kisebbségekre vonatkozó törvényalkotás előkészítésében az említettek - tehát a tánca nélküli miniszter, a művelődési és közoktatási miniszter -, valamint a jogalkotásról szóló törvény szerint koordináló szerepben az igazságügyi miniszter vesz részt. Tehát kétségtelenül frappáns a kérdés megfogalmazása, de nem marad gazda nélkül a nemzeti és etnikai kisebbség, tehát március elsejéig tárca nélkül miniszter fogja ellátni a felügyeletet, a nemzeti és kisebbségi törvény előkészítése pedig már folyamatban van, már az Igazságügyi Minisztériumban is megfordult, de a tárca nélküli miniszter fogja előterjeszteni, s közreműködik benne a művelődési és kulturális feladatok ellátása miatt a művelődési és közoktatási miniszter is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Futaki Géza és Pelsinszki Boleszláv, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői kérdést kívánnak feltenni a földművelésügyi miniszterhez "A mezőgazdasági termékek exportjának tárgyában" címmel.
Megkérdezem képviselőtársaimat, melyikük kívánja elmondani a kérdést. Futaki Géza képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Dr. Futaki Géza és dr. Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ) - a földművelésügyi miniszterhez" A mezőgazdasági termékek exportja tárgyában" címmel
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót! Örülök, hogy még ma sor kerül rám, hiszen több mint három hete beadtam már a kérdésemet.
Az elmúlt ülésszakon kialakult vitában kitűnt, baj lesz abból, ha valami nagy tételben kimegy az országból, aminek nem lenne célszerű kimennie. Megnyugtatom a kormánypárti képviselőtársakat, hogy nem a fegyverüzlet felelevenítéséről van szó. (Moraj a jobb oldalon.) Sőt, inkább arról a bajról szólok, ami éppen abból adódik, hogy valami nagy tételben nem megy ki az országból, holott célszerű lenne kimennie.
A túltartott megannyi sertésről van szó. Az időtakarékosság érdekében Pelcsinszki Boleszláv képviselőtársam nevében is, rögtön a kérdéseinket fogalmazom meg:
Miért gátolta a kormány a turistaforgalomban a mezőgazdasági termékek kivitelét?
Miért akadályozta lefölözéssel és bánatpénz megfizetésével, mintegy büntetőadóval az élősertés exportját, melynél már múlt év szeptemberében is érezhető volt a felesleg?
Az előállt helyzet, a túltartás és az aszály miatt drága külföldi takarmányt kellett behozni az országba. Jelen pillanatban becslések szerint mintegy két-háromszázezer különböző korú, ezen belül is jelentős számú túltartott sertés vár feleslegként eladásra. Ezért érthetetlen, hogy mién szerepel a sertés és hozzá hasonlóan egy sor mezőgazdasági termék, így például a tej is, az engedélyköteles exportáruk jegyzékében.
Kérdezzük a tisztelt miniszter urat, szándékozik-e feloldani, legalább átmeneti időre, a kiviteli korlátozást azon termékekre, melyekből jelentős felesleg halmozódott fel.
Kívánja-e egyszerűsíteni az engedélyeztetési eljárást minden exportőr számára?
Kérdésünk benyújtása után a sajtóból örömmel értesültünk arról, hogy a Kormány pályázatot hirdetett százezer darab élősertés exportjára, és támogatást is kilátásba helyezett. Mi a feleslegként mutatkozó 2-300 ezer malac, süldő, hízó élőexportját tartanánk kívánatosnak. Tudomásunk van arról, hogy ez a mennyiség értékesíthető külföldön, van cég, amely egymaga százezer darabot el tud adni.
Itt jegyezzük meg, hogy az élőexport mindig is gazdaságosabb volt akár támogatás nélkül is, mint a 25-30%-kal dotált feldolgozott termékek exportja. Ha tovább halogatja a Kormány az élőexport teljes felszabadítását, és fenntartja a 3%-os bánatpénz-lefizetést, csak az értékesítési monopóliumoknak kedvez. A kár már így is jelentős, a vidék elégedetlensége egyre nő, a Kormány által mesterségesen előidézett túltermelési zavart az állatállomány rohamos csökkenése fogja követni. Ez a jövőben természetesen a húsáremelkedéshez fog vezetni.
A várható súlyos helyzetre egyébként már Kertész Zoltán képviselőtársam tavaly októberi interpellációjában felhívta a figyelmet, ennek ellenére a válság bekövetkezett. A fennálló áldatlan állapotok miatt, illetve ennek kialakulásához a Kormány előrelátásának a hiánya nagyban hozzájárult.
Kérjük a tisztelt miniszter urat, mihamarabb terjessze be az agrárkamarai törvény tervezetét, mely elfogadása esetén hosszú távon szabályozhatná a mezőgazdasági termelést a hasonló válságok kiküszöbölése érdekében.
Tízezer töltetlen puska némán lapul a ládákban, de 200 ezer sertést és a problémájukat sem lehet az ólakba lakatolni. Azok töltetlenül is hangosak. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) A kérdésre dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter úr válaszol.
Dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter válasza
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kérdező Képviselő Urak! Egyetértek a képviselő urakkal abban, hogy állattenyésztésünk néhány ágazata válsággal küzd. E helyzet kialakulását részben az árakban már érvényesíthetetlen mértékű költségnövekedés okozta, részben pedig a nagy volumenű rubel-elszámolású piacaink bizonytalansága. Szándékosan nem beszélek piacveszteségről, még akkor sem, ha az eddigi gyakorlattól eltérően az államközi megállapodások részét képező úgynevezett indikatív listákon sem mezőgazdasági, sem élelmiszeripari termék jelenleg nem szerepel.
A megszokott kereskedelmi gyakorlat megváltozása mind a két oldalon a kezdeti időszakban bénítja a piaci részvevőket, újfajta magatartás kialakulása válik szükségessé a termelőtől a feldolgozóig. Ennek eredményei ma már néhány területen biztatóak, és a mezőgazdasági termékek kereskedelmére alkalmas árucsere- és barterkonstrukció kialakulóban vannak. Megfelelő pénzügyi hidak kidolgozása esetén lehetővé válik hagyományos áruink értékesítése legnagyobb vevőnk, a Szovjetunió piacán.
Körvonalazódik az a tapasztalat, hogy a szovjet piac igényei semmivel sem csökkentek, s megfelelő finanszírozási megoldások esetén a kiszállítások növelhetők is lennének. A túltermelési válság látszatát erősítő fő exportpiacaink elbizonytalanodása, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés ciklusosságából adódó átmeneti problémák felerősödése.
Az sem vitatható, hogy a változó piac hatásait a termelésnek is követni kell, amit például az állattenyésztés területén ma már számszerűsíteni lehet. A piaci hatások eredményeként mintegy egymillió darabbal csökken a sertéshústermelés, megközelítőleg ötven kilotonnával kevesebb baromfihús előállításával számolunk, és intézkedéseket hoztunk a termelőkkel közös áldozatvállalás mellett a tejtermelés 15%-os csökkentésére.
Mindezek azonban több tízezer család és gazdálkodó jövedelmét, megélhetését érintő változások.
Tisztelt Képviselő Urak! Konkrét kérdéseikre az alábbiakban válaszolok. Két évvel ezelőtt a belső élelmiszerellátás érdekében éppen egy interpellációval összefüggésben a Kormány korlátozta a turistaforgalomban történő élelmiszer-kivitelt. A jelenleg meglévő feszültségek levezetése érdekében a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kishatármenti és turistaforgalomban kivihető tételeinek módosítását a Pénzügyminisztérium felé kezdeményeztük. Az ide vonatkozó rendelet rövidesen kiadásra kerül.
Itt jegyzem meg, hogy minden ország a turistaforgalomban történő árukivitelt szigorú szabályokkal ellenőrzi. Az élősertések kivitelére vonatkozó szabályokat az agrárpiaci rendtartást felügyelő tárcaközi bizottság alakította ki az elmúlt időszakban. A lefölözési intézkedést a piaci prognózisokban szereplő, a vágott termékeket jelentősen meghaladó jövedelemtöbblet részbeni megosztására hozta.
A helyzet folyamatos elemzésével az élőkivitel pályázati feltételeit az idő előrehaladtával egyre ösztönzőbbé alakította. A január-februárban megjelent pályázatban lefölözést nem alkalmazott, és február 14-i pályázatában már az élősertések kivitelére exporttámogatást is el lehet nyerni. Kérem ez nem kevés összeg, disznónként majdnem ezer forint. A malac és süldő exportját a bizottság az élősertéssel azonos módon kezelte, azaz a múlt év szeptemberétől szabaddá tette. Sajnálatos, hogy az elérhető piacok ezt az állományt nem vásárolták fel.
Emiatt kényszerült a mezőgazdasági kormányzat arra, hogy a felnevelésükhöz szükséges takarmányt a hazai gabona-árualapok átcsoportosítása mellett importból egészítse ki.
A külkereskedelmi tevékenység általános liberalizálódására 1991. január 1-től rendkívüli lépéseket tettünk. A külkereskedelmi tevékenység engedélyezése helyébe a természetes és jogi személyek alanyi jogú külkereskedelme lépett. Ezzel egyidejűleg a termékek kivitelezésének engedélyezése is nagymértékben megváltozott. Az engedélyköteles termékek köre döntően azokra terjed ki, amelyek a főbb piacokon beviteli oldalról szabályhoz kötöttek vagy kontigentáltak. Így például 1991. január 1-től minden bejegyzett gazdálkodó szervezet szabadon exportálhat sertéshúst, az Európai Közösség tagállamainak kivételével. Amint az Európai Közösséggel a megállapodást sikerül megkötni, a liberalizálás ezen országokra is kiterjed. A tej és a tejtermékek hasonló elbírálás alá esnek.
Általánosságban megjegyezzük, hogy a kivitel engedélyezése az árutöbbletes termékcsoportokban nem jelent korlátozást, mivel az engedélyezés a regisztrálás után automatikus. Az engedélyeztetési eljárással kapcsolatban imént kifejtett tájékoztatón túlmenően szeretném megjegyezni, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékkör mintegy 85%-a 1991. január 1-től nem engedélyköteles, és ha a volumen oldalról közelítik meg, akkor ez körülbelül 50%. A liberalizálás további lépéseit a kereskedelmi tömörülésekkel, illetve azok tagországaival folytatott kétoldalú megegyezéseink üteme határozza meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Gergátz Elemér miniszter úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációkra és kérdésekre biztosított időnk lejárt. Az el nem mondott kérdésekre jövő heti ülésnapunkon kerül sor.
Tóth Sándor jegyzőtársunk még bejelentést kíván tenni.
TÓTH SÁNDOR jegyző:
TÓTH SÁNDOR jegyző: Most a szünetben a honvédelmi és a szociális bizottság együttes ülést tart a főemeleti 55-ös számú tanácsteremben.
Holnap délután 16 órakor ugyancsak együttes ülést tart a honvédelmi és a külügyi bizottság a Gobelin teremben.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet rendelek el. 16 óra 15 perckor folytatjuk munkánkat.
(Szünet 16 órától 16 óra 27 percig - Az elnöki széket Szabad György foglalja el - Jegyzők: Balogh Gábor, Glattfelder Béla)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket.
Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatólagosan megnyitom. Napirend előtt felszólalási lehetőséget kért Torgyán József, a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezetője. Torgyán József képviselő urat illeti a szó.
Elhalasztott napirend előtti felszólalás: Dr. Torgyán József (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Lényegében tíz község lakói kértek meg engem azzal kapcsolatban, hogy a Sasad Termelőszövetkezet március elsejére a kongresszusi palotában egy közgyűlést hirdetett meg, és itt a termelőszövetkezetet az elképzelések szerint részvénytársasággá kívánják átalakítani, amivel lényegében ennek a tíz községnek a megítélése szerint egy olyan helyzet keletkeznék, hogy kihúznák a lábuk alól a talajt, és miután mindenfajta módon próbálták az előzetes terveket megakadályozni, és ez nem sikerült, ezért kértek engem arra, hogy napirend előtti felszólalással hívjam fel az ország közvéleményének figyelmét, és próbáljam ezt megakadályozni.
Miről van szó tulajdonképpen? Ugye, ahogy én jeleztem, a napirend előtti felszólalási kérelmemben az állami és a szövetkezeti vagyon elherdálásának megakadályozását szeretném elérni, mert hiszen az első időszakban valami olyan hihetetlen találékonysággal próbálják ezeket a vagyonokat a magyar állam és a magyar nép rendelkezése alól kivonni, ami a találékonyságot illetően minden eddigi ügyvédi csűrés-csavarást messze túlhalad; és hogy ez menynyire nem túlzás a részemről, hadd utaljak csak arra, hogy ugye, ismeretesek voltak a termelőszövetkezeti vagyon átmentésének azok a formái, amelyek a szakszövetkezetté alakítás, kft-vé történt alakítás vagy egész egyszerűen csak gépeknek a leértékelése és kilós áron történő eladása. Vevőként csodálatosképpen mindig a termelőszövetkezeti elnök vagy hozzátartozói köre jelentkezett, majd később ebből alakult egy ugyancsak vállalat, valamiféle vállalat, amely felvállalta - ezekkel az ócskavasnak vagy kilós árban eladott vasnak, valójában tökéletes gépeknek gépparkká fejlesztésével - azoknak a földeknek a szántását, vetését, amelyeket korábban műveltek ezek a gépek a termelőszövetkezeten belül.
Ezek az átjátszási formák ismertek. Sokkal veszedelmesebbnek tartom azonban a részvénytársasággá való átalakulást, mert gondolják el, Képviselőtársam, hogy mi tényleg erőnk megfeszítésével próbáljuk a tulajdoni viszonyokat rendezni, és azokat a jogszabályokat megalkotni, amelyek kivezethetnek minket abból a gazdasági csődhelyzetből, amibe az ország került. Vajon mi értelme van a mi munkánknak akkor, ha akár reggel 8-tól este 8-ig is tárgyalunk, meghozzuk a szükséges jogszabályokat, ha közben ellenerők is dolgoznak, és például kivágják az ország összes erdejét, amint az sajnos, ezekben a percekben is folyik, és hogy hirtelen a legutolsó napok eseményeiből két példát felsoroljak: az egyiket Velemér község polgárai egy jajkiáltásnak ható emlékeztetőben rögzítették, ahol lényegében egész Vas megyét érintő fakivágások sorsáról, fakivágások helyzetéről tájékoztatják az ország lakosságát. Lényegében arról van szó, hogy megkérik a termelőszövetkezetek a fakivágási engedélyt azzal, hogy sötétvágásról vagy egyéb, gazdaságilag hasznos tevékenységről van szó, és azután valójában letarolják az egész környéket, és mindent kiárusítanak.
Ilyen esetek tömkelegét tudnám említeni. Amit a sasadiak és a környékbeli községek, nevezetesen: Diósd, Törökbálint, Sóskút, Budaörs, Érd, Tárnok, Pusztazámor és egyes budapesti kerületekhez tartozó sasadi területeken dolgozó tsz-tagok közölnek a részvénytársasággá alakítással kapcsolatban, az valóban megdöbbentő, ugyanis arról van szó, hogy a termelőszövetkezetet március 1-jén részvénytársasági működés kereteire akarják átalakítani, a nevesíthető termelőszövetkezeti vagyonból vagyonjegyeket fognak alkotni, és azokat szét fogják osztani. Mi dolgozhatunk reggeltől estig - amint az előbb arra már utaltam -, mert végül is meghozhatjuk ezt a jogszabályt, de mire ez a jogszabály életbe lép - itt nemcsak a kárpótlási törvénytervezetre gondolok, hanem például a szövetkezeti törvényre -, közben nem lesz már olyan föld, nem lesz olyan vagyon, amelyről mi valójában rendelkezni tudnánk. Ezek a vagyonok a részvénytársasági formában egészen más területre vándorolhatnak át. Olyan helyzet keletkezhet, hogy tömegesen fognak kenyér nélkül maradni az emberek.
Ha ehhez még az igen tisztelt képviselőtársaim
figyelembe veszik azt a tényt, hogy jelenleg az én legjobb tudomásom szerint - ezt a földművelésügyi miniszter úr ellenőrizheti, közölheti, hogy az helyes vagy helytelen - négyszáz olyan termelőszövetkezetet tartanak nyilván, amelyek lényegében a teljes összeomlás határán vannak, és amelyek a csődeljárást nem fogják tudni elkerülni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy családtagokkal együtt hozzávetőlegesen egymillió ember fog a csőd szélére kerülni. Ha a részvénytársasággá való alakulás a szövetkezeti törvény megalkotása előtt keresztülvihető és lehetséges, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy a földeken kívül minden vagyon részjeggyé fog átalakulni, és a részjegy kapcsán átkerül a gazdagabb vidékek vagy gazdagabb pénzügyi egységek tulajdonába, mert ezekkel a részjegyekkel a tulajdonosok jelentős része nem fog tudni mit kezdeni. Ez megint csak azzal lesz azonos, hogy a meglévő szegény területek teljesen elszegényednek.
Egész egyszerűen nincs mód megakadályozni ezeket a részvénytársasággá alakulásokat, mert a termelőszövetkezetek felkészült vezérkara olyan módon tudja levezényelni ezeket a közgyűléseket, hogy a jogban járatlan, egyszerű tsz-dolgozóknak nem lesz lehetőségük ezt megakadályozni, pláne Sasad esetében. Hadd utaljak arra, hogy ott forgatókönyvszerűen elkészítették az egész eljárás lebonyolítását egészen addig, hogy igen jelentős személyiségeket kívánnak díszvendégként meghívni, hogy már eleve ne is legyen lehetősége a termelőszövetkezet tagjainak arra, hogy ezt az eljárást megakadályozzák. Ez az egyik napirendi pont előtti felszólalásom, ami miatt szót kértem.
A másik - igen röviden kívánom csak ismertetni - tulajdonképpen első hallásra lerágott csontnak tűnik; a társadalmi szervezetek kezelői jogának felhasználásával keletkezett szerződések, adásvételi szerződések, ajándékozási szerződések, látszat-adásvételi szerződések, 100 forintos vételár mellett, melyeket 1989-ben a KISZ és jogutódja, a DEMISZ bonyolítottak le. Ezek azért látszanak lerágott csontnak, mert ha jól emlékszem, Becker képviselő úrnak is volt részben ezt érintő interpellációja vagy kérdése, arra már nem emlékszem pontosan. Nem is fogadta el a Ház az ezzel kapcsolatos választ.
Amiért most mégis a tisztelt Ház elé hozom sürgősséggel, az abból fakadó gondom, hogy ezekkel az ingatlanokkal kapcsolatban, amelyek annak idején oly módon nyertek elbírálást, hogy szabályos volt a rájuk kötött ügylet - akár ajándékozás, akár adásvétel volt -, a Legfőbb Ügyészség folytatta le a vizsgálatot, és megállapította, hogy törvényszerű volt ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonosváltozása, mert hiszen ingyenes ügylettel át lehetett ruházni ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonát, ezért a 100 forintos vételár kikötésére nem is volt szükség. Ezeknek az ingatlanoknak a további sorsa akként alakult, hogy a legkülönbözőbb továbbgördítése történt ezeknek az érintett ingatlanoknak, és így lassan el fog fogyni az állami tulajdon, ha a tisztelt Ház időben egy vizsgálóbizottságot nem fog felállítani azzal a rendeltetéssel, hogy pörgesse vissza ezeknek az állami tulajdonban volt ingatlanoknak a jogi sorsát, hogyan alakultak ezek át, hogyan mentődtek át, hogyan kerültek ki a magyar állam, a magyar nép rendelkezése alól.
Az teszi aktuálissá még a kérdés felvetését, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálata óta a Legfelsőbb Bíróság is egy konkrét ügyben állást foglalt. A Legfelsőbb Bíróság homlokegyenest ellenkezően foglalt állást, mint a Legfőbb Ügyészség. Konkrétan arról van sző, hogy a Legfőbb Ügyészség a földtörvényre hivatkozott, tehát az 1989 évi I. törvény 15. szakaszára, holott már 1969 óta érvényben volt a 32/1969. sz. minisztertanácsi rendelet, amely viszont szűkítőleg kimondta, hogy az állami tulajdonú ingatlanok, amelyek társadalmi szervek kezelésében voltak, milyen módon voltak átruházhatók. Két jogcímet jelölt meg ez a jogszabály, nevezetesen az adásvételt és a cserét mint kizárólagos jogcímeket, amelyek kapcsán ezek az állami tulajdonú ingatlanok továbbadhatók voltak. A Legfőbb Ügyészség vizsgálata tehát jogilag téves volt, mert a Legfőbb Ügyészség a földtörvény 15. szakaszára hivatkozott, holott a földtörvény 2. szakasz (2) bekezdése kimondta azt, hogy más alacsonyabb jogszabályok is irányadók a szóban forgó állami tulajdonú ingatlanok adásvételével, illetőleg tulajdonváltozásával kapcsolatban, de ezt a Legfőbb Ügyészség figyelmen kívül hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság azonban az ún. Gerbeaud-ház kapcsán hozott jogerős bírói ítéletet felülvizsgálva rámutatott arra, hogy a Legfőbb Ügyészségnek a hivatkozott vizsgálatában foglalt jogszabály-értelmezés téves, ugyanis a 32/1969. sz. minisztertanácsi rendelet szerint kellett eljárni helyesen ebben az ügyben, ez pedig az adásvételt és a cserét írta elő mint olyan jogcímet, amelynek kapcsán az állami tulajdonok más tulajdonába átkerülhettek, és kimondotta a Legfelsőbb Bíróság, hogy egyedül és kizárólag valóságos vételár lehet a vételár, látszatvételár nem lehet, mert a látszatvételár nem felel meg a törvényi kellékeknek.
Ennek a legfelsőbb bírósági törvényességi határozatnak a következtében egyértelműen megállapítható (türelmetlen, gyér taps jobbról) , hogy tömegesen érvénytelenek, pontosabban semmisek voltak azok az ügyletek, amelyekkel az állami tulajdonban lévő ingatlanokat a KISZ a DEMISZ-re meg mit tudom én, milyen társadalmi szervezetek más kft-kre és vegyes vállalatokra ruháztak, tehát ahhoz, hogy mi ezeket az ingatlanokat most ki tudjuk emelni a névtelenség homályából, igenis egy parlamenti vizsgálóbizottságnak át kellene vizsgálnia, és a mindinkább eltűnő állami vagyont ekként megmenteni, amelyet az én megítélésem szerint a privatizálás során rendkívül előnyös módon fel lehetne használni az államadósság csökkentésére.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a most előadottak alapján fontolja meg egy ilyen vizsgálóbizottság felállításának szükségességét, mert megítélésem szerint elherdálódik az állami és szövetkezeti vagyon, ha mi, a Parlament, a magyar nép Országgyűlése nem teszünk ebben haladéktalanul igen hatékony intézkedéseket. Elnézést, hogy ennyi ideig igénybe vettem a türelmüket. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Torgyán képviselő úr napirend előtti felszólalást kért, kérésünkre halasztotta el reggelről mostanra. Mindenesetre megjegyezni kívánom anélkül, hogy a dolog érdemébe lépnénk, természetesen vizsgálóbizottságot a Ház csak kifejezett indítvány alapján tud felállítani. Köszönöm.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többen ügyrendi felszólalásra kértek lehetőséget, elsőként Horváth József. Tessék!
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Horváth József (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Elnök Úr! A következő ügyrendi javaslatot kívánom tenni, okulva abból, hogy egyre inkább nem világos számunkra, mit jelent a napirend előtti felszólalás. Kérem, az elnök úr bízza meg az ügyrendi bizottságot, hogy valamilyen egységes álláspontot dolgozzon ki, amely alapján lehet mérni és elbírálni azt, hogy mi számít napirend előtti felszólalásnak. Ugyanis az előbb elhangzottak olyan jellegű gondolatok, amelyeket önálló képviselői indítványban, interpellációban, kérdésben meg lehet tenni, vagy akár írásban is lehet csatolni véleményként bármelyik témakörhöz, nem hiszem, hogy kimerítették annak a kritériumát, amelyet eddig gyakoroltunk a napirend előtti felszólalással kapcsolatban. Kérem, hogy ezt elnök úr tegye meg. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) A javaslatot az ügyrendi bizottsághoz továbbítjuk. Két további név jelent meg. Egyik Szabó Lajosé a Független Kisgazdapárt részéről. Most kíván szólni? (Szabó Lajos Most szeretnék.) Tessék!
Felszólaló: Szabó Lajos (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm a szót, fél perc alatt elmondom, amit akarok. Pontosítani szeretnék valamit Torgyán képviselő úr, frakcióvezetőnk előadásában. Nála egy nyelvbotlás csúszott be, amikor általában a termelőszövetkezeti elnökökről beszélt, én tudom, hogy ő konkrét esetekre kívánt hivatkozni, s egyes konkrét személyekre, nem pedig általánosságban. (Gyér taps jobbról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Hatvani Zoltán is most kíván szólni a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Nagyon rövid leszek valóban. Tisztelt Országgyűlés, szólnom kell, mert nagy örömmel és ugyanakkor szégyenkezve hallgattam Torgyán képviselőtársam interpellációját.
Örültem azért, Elnök Úr, mert olyan dolgokat mondott el, amivel nap mint nap szembesülök a körzetemben, nagyon nagy örömmel hallottam tőle ezeket, ugyanakkor szégyenkeztem, hogy én ezt eddig nem mertem elmondani. Nagyon várják tőlem ezekre a kérdésekre a választ a körzetemben, s én nagyon nagy örömmel csatlakozom az 6 kérdéséhez, s nagyon kérem a kormányzópárt tisztelt képviselőit és a Kormány tagjait, legyenek rajta, hogy ezeket a törvényeket az önkormányzatok és az illetékesek minél hamarabb a kezükbe vehessék. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm, csak arra szeretnék hivatkozni, hogy a törvényalkotás kezdeményezésének lehetősége természetesen képviselőtársaim kezében is megvan.
Tisztelt Országgyűlés! A munkarendünknek megfelelően az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása lenne soron. A házbizottság azonban megállapította, hogy nincs esélye annak, hogy ma ez a határozat megszülessék, különös tekintettel arra, hogy a határozati javaslathoz tegnap késő délután módosító javaslatok benyújtására került sor, amelyeknek megtárgyalására a honvédelmi és a külügyi bizottság a holnapi napon mutat készséget.
Így ennek a napirendi pontnak az elnapolása vált szükségessé. Kérem ennek szíves tudomásulvételét.
A megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal létesítéséről és egyes hatáskört megállapító jogszabályi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Soron következik a megyei-fővárosi Földművelésügyi Hivatal létesítéséről és egyes, hatáskört megállapító jogszabályi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat új változatának megtárgyalása. Képviselőtársaim az új változatot az 1702-es számon kapták kézhez.
Megadom a szót Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.
Dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A megyei, fővárosi Földművelésügyi Hivatal létesítéséről és egyes, hatáskört megállapító jogszabályi rendelkezések módosításáról szóló 978-as számú törvényjavaslatot a közelmúltban tárgyalta a tisztelt Országgyűlés. A törvényjavaslathoz több módosító javaslat érkezett. A módosító javaslatok és az országgyűlési bizottságok véleménye alapján, figyelemmel a vitában elhangzottakra is, úgy ítélem meg, hogy a törvényjavaslat néhány rendelkezését pontosítani kell. Az ennek megfelelően átdolgozott 1702-es számú törvényjavaslatot terjesztem most a tisztelt Ház elé.
A törvényjavaslat célja olyan agrárigazgatási intézmény létrehozása, amely biztosítani képes az agrárigazgatási feladatok folyamatos ellátását. Az alkotmányügyi és önkormányzati bizottságok javaslatára egy olyan kötelezettséget fogalmaz meg az 5. §, amely szerint 1991 novemberéig a földművelési igazgatás intézményrendszerét tartalmazó, a Földművelési Hivatalokról szóló törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés elé kell terjeszteni. A hivatalok létesítése ennek megfelelően kiindulópontja egy hatékony, az átalakuló agrárgazdasághoz igazodó agrárigazgatási rendszer kiépítésének. A létesítendő hivatal feladatainak meghatározása az önkormányzati törvényben, valamint a helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló 961-es számú törvényjavaslatban foglaltakkal összhangban történik.
A hivatalhoz azok a centrális irányítást igénylő agrárigazgatási feladatok kerülnek, amelyeket az önkormányzatokhoz, azok speciális jellege miatt, nem lehet telepíteni.
A fejlett gazdaságú országokban is az agrárágazat irányítja azokat az igazgatási tevékenységi területeket, amelyeket a törvényjavaslat alapján a Hivatalok oldanának meg. Az ágazati igazgatás feladatainak megfelelő ellátásáért, irányításáért az ágazati miniszterek felelősek. Az agrárágazat esetében ezek a területek a Hivatalok és a későbbiekben az integrált igazgatási szervezet működtetésével oldhatók meg.
A törvényjavaslat - bár kétségtelenül rövid - megvalósítja a szándékolt célt: létrehozza a Földművelésügyi Hivatalokat, megjelöli alapvető feladataikat, utal gazdálkodásuk rendjére, felhatalmazza a Kormányt a hivatal szervezetének részletes feladat és hatáskörének meghatározására, továbbá az igazgatás intézményrendszerének továbbfejlesztésére.
Ezek azok a legfontosabb rendelkezések, amelyeket feltétlenül törvényben kell szabályozni.
Tisztelt Országgyűlés! A 978-as számú törvényjavaslat vitájának lezárását követően talán meglepő módon hatott az, hogy indokoltnak tartva az észrevételeket, a javaslat pontosítását, kisebb mértékű átdolgozást láttam szükségesnek. Az a jobbító szándék vezetett a törvényjavaslat átdolgozásánál, ami a módosító javaslatokban és a bizottságok véleményében is megfogalmazódott. Az előző alkalommal, a vita lezárása után arra hivatkoztam, hogy a Kormánynak - de talán nem túlzás azt mondanom, hogy az egész társadalomnak - az agrárágazattal szemben egyre nagyobb elvárásai vannak. A közelmúlt eseményei ezt teljesen nyilvánvalóvá teszik mindenki számára. Reális és jogos elvárás, hogy a földművelési tárca eredményesen oldja meg az ágazat feladatait - bármilyen nehézséget is jelentsenek azok. Ehhez azonban feltétlenül szükséges a törvényjavaslattal célzott igazgatási szervezet kiépítése.
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító javaslatokat figyelembe vevő törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat korábbi, tehát 978-as számú változatához többen módosító javaslatot nyújtottak be, így Tarján Lászlóné a Független Kisgazdapárt részéről az 1467-es számon; az önkormányzati bizottság az 1527-es számon; Lakos László, Magyar Szocialista Párt, az 1551-es számon; Pap János, FIDESZ, az 1607-es számon. Ezek közül sok elemet beépítettek az új változatba. Kérdezem tehát képviselőtársaimat, fenntartják-e korábbi módosító javaslataikat.
Először Tarján Lászlónét kérdezem.
Felszólaló: Dr. Tarján Lászlóné (FKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (FKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító javaslatomat az eredeti változathoz nyújtottam be. Ennek a lényege az volt, hogy az erdőbirtokossági társulatok szakmai felügyeletét az állami erdőfelügyelőségek lássák el. A javaslatom időszerűségét és jelentőségét abban látom, hogy a tulajdonviszonyok rendezése után az erdőbirtokossági társulatok várhatóan újraszerveződnek, tehát a társulati erdőkben folyd gazdálkodásnak az egységes szakmai ellenőrzése és felügyelete rendkívül fontos. Az új változat az általános felügyeletet szétválasztotta, és csak a törvényességi felügyeletet utalta a Földművelési Hivatalok hatáskörébe. Módosító javaslatom szándéka tehát teljesült, ezt ezúton is megköszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Lakos Lászlót kérdezem, fönntartja-e korábbi módosító javaslatát.
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Nem
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Pap Jánost kérdezem, hogy a korábbi javaslatát - tudom, hogy van egy új javaslata is - fenntartja-e.
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Azt a javaslatot nem tartom fenn.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Kérdezem Wekler Ferencet, az önkormányzati bizottság elnökét, hogy az eredeti változathoz benyújtott módosító javaslatát fönntartja-e.
WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság elnöke:
WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság javaslatát a minisztérium beépítette az új változatba, úgyhogy azt nem tartjuk fenn.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Bejelentem azonban, hogy az új változathoz is érkezett két módosító javaslat. Pap János a FIDESZ részéről 1798-as számon, Horváth László a Független Kisgazdapárt részéről 1613-as számon nyújtott be módosító javaslatot.
Megkérdezem előbb Horváth Lászlót, fenntartja-e a módosító javaslatát.
Felszólaló: Dr. Horváth László (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Elnök Úr! A miniszter úrral ma délelőtt történt egyeztetésünk után úgy látom, biztosítékot kaptam arról, hogy az általam javasoltak, ha látszólagosan is mondanak ellent, nem valósak. Ezért - annak fenntartásával és kérésével, hogy megindokolhassam a visszalépésemet - mindössze két percet kérnék megfelelő időben az elnök Úrtól.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen - akkor a vitában. Tehát nem tartja fenn... (Nem.) . ., csak hozzászólni kíván. (Igen.)
Pap János 1798-as számon nyújtott be az új változathoz módosító javaslatot, nyilván azzal a szándékkal, hogy ez a módosító javaslat érvényesüljön a végső változat kialakításában. Előterjesztése értelmében a módosító javaslat két pontból áll. Bizonyára minden képviselőtársunk kezében ott van, de legyen szabad felolvasnom.
Az A változat szerint a törvényjavaslat 2. §-ának f) pontját elhagyni javasolja.
A B változat szerint ez a pont egészüljön ki a következő szavakkal ". .az erdőbirtokossági társulatok jogi helyzetét rendező új erdőtörvény életbe lépéséig... ". Tehát ezek a szavak kerüljenek a szövegbe, folytatódjék az eredeti szöveg: ".az erdőbirtokossági társulatokkal kapcsolatos törvényességi felügyeleti tevékenysége... - tudniillik: érvényesüljön. Ez az egyetlen állva maradt módosítási javaslat. Kérdezem, hogy a három bizottság - a gazdasági, az önkormányzati és az alkotmányügyi, törvény-előkészítő bizottság e szavak miatt kívánja-e a módosítvány megtárgyalására a lehetőséget biztosítani.
Kérdezem először a gazdasági bizottság tisztelt elnökét. Itt tulajdonképpen egy időhatározóról van szó.
Felszólaló: Dr. Szabó Iván, a gazdasági bizottság elnöke
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Ha jól értettem, itt két változat van: a teljes elhagyás vagy a kiegészítés.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen.
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: Ebből az következik, hogy itt egy olyan alternatív javaslat van, ami ebben a formában felmerült, hogy nem kerülhető el a bizottsági tárgyalás. Ha a képviselő úr csak a szavak betoldását tartja szükségesnek, az a változat marad állva, amelyik egy időponthoz köti azt, ami bent van a törvényben, úgy érzem, hogy ehhez bizottsági tárgyalás nem volna szükséges.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megadom a szót Pap János képviselő úrnak a FIDESZ részéről, kérem válaszoljon a bizottsági elnök úr kérdésfeltevésére.
Felszólaló: Dr. Pap János (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviseld Úr! Én úgy gondolom, hogy pontosan fordítva van ez a helyzet. Amennyiben az A változatot fogadná el az Országgyűlés, akkor nem kell a bizottságnak összeülnie, tudniillik erről az A változatról döntött mind a három bizottság. Ez nem tér el attól a ponttól, amit beadtunk Tarján Lászlóné államtitkár asszonnyal. Én csatlakozó módosító indítványt adtam be. Ez ugyanaz, az indoklás más, mert akkor még nem szerepelt a "törvényességi" szó az f) pontban.
A második, ahol ez az időhatározó bent van, felmerül, hogy ehhez kell-e a bizottság. Ahogy a képviselő úr mondta, ehhez nem kell. Akkor valószínűleg egyik ponthoz sem kell az én elképzelésem szerint, és ha ez így van, akkor gondolom, tárgyalható, illetve határozat hozható róla.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem Szabó lvánt, hogy a felvilágosítás ismeretében nyilatkozzék, kíván-e a gazdasági bizottság összeülni ennek a javaslat-módosításnak a megtárgyalására.
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: A magam részéről a gazdasági bizottságét nem tartom szükségesnek.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem Salamon Lászlót, az alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottság vezetőjét.
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Én nem tudok ilyen nagyvonalú lenni, nemcsak azért, mert a Házszabály értelmében az általános vita szakában ezt nem tehetjük meg, hanem úgy gondolom, hogy a B változatban megjelenő probléma az egy jogi probléma. Nekem erről van véleményem, az egy vélemény, és nem a bizottság véleménye. Véleményem szerint nem mellőzhető.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Akkor a módosító javaslatra figyelemmel általános és részletes vitát kell tartanunk. Most a törvényjavaslat általános vitája következik. A jegyzőkhöz nem érkezett jelentkezés, de a monitoron megjelent elsőként Misei Béla neve, aki a Független Kisgazdapárt részéről kíván felszólalni az általános vitában.
Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában már felszólaltam, az első változatnál, ott részletesen kifejtettem, hogy miért van erre a törvényre szükség. Most csak azért szólalok fel, mert olyan választ kaptam a felszólalásomra, hogy a kisgazdáknak, általában a termelőknek elsősorban nem hivatalra, hanem kölcsönre és a kárpótlási törvényre van szükségük. Én elhiszem, hogy a termelőszövetkezetek csak úgy tudnak termelni, ha kölcsönt kapnak, de a kisgazdák jobb szeretnek úgy termelni, ha nem kell kölcsönt felvenni, ha azonban felvették azt a kölcsönt, és nincs olyan hivatal, amely biztosítsa a megfelelő tanácsadást, minden intézkedést biztosítson, amely fontos ahhoz, hogy biztonsággal termeljenek, mi lesz akkor, ha nem tudják megadni a kölcsönt.
Volt közben olyan vélemény is, hogy miért nem az önkormányzathoz tartozik. Erre a miniszter úr a választ megadta, ezért a magam részéről nagyon köszönöm a szót és a figyelmet.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Soron következik Lakos László a Magyar Szocialista Párt részéről.
Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Földművelésügyi Hivatalokról álláspontomat korábban részletesen kifejtettem, és mivel ez az új tervezet koncepciójában attól nem különbözik, nem szükséges megismételnem. Annyit azonban el kell mondanom, hogy a szocialista képviselők a Földművelésügyi Hivatalok létrehozását nem fogadják el az új agrárszabályozás megalapozásának. A törvény ugyanis nem vállalkozik az igazgatási rendszer átalakítására, melynek keretében külön kellene választani egyrészt a törvényalkotói, szabályozási, az ellenőrzési és a szolgáltatási feladatokat, másrészt az állami hatósági, az önkormányzati, a szakmai érdekképviseleti feladatokat célszerűen a párhuzamosan tárgyalt hatáskör-telepítési vagy másképpen önkormányzati törvény keretében és nem új hivatalok létrehozásával.
Tisztelt Ház! A kormánypártok két képviselője meggondolatlannak és szakmailag megalapozatlannak minősítette a tárgyban az előző változat tárgyalásakor kifejtett és beterjesztett módosító javaslataimat. Ennek ellenére az új törvénytervezet paragrafusainak a felét az én javaslataim alapján átdolgozva terjesztette be a Magyar Köztársaság Kormánya. Újabbakat nem kívánok beterjeszteni, köszönöm megtiszteld figyelmüket. (Az MSZP padsoraiban taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Soron következik Szabó Lajos képviselőtársunk a Független Kisgazdapárt részéről.
SZABÓ LAJOS, DR.
SZABÓ LAJOS, DR. Nem kértem szót, Horváth László kért szót.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Akkor soron következik Zsupos Lajos a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Zsupos Lajos (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a szóban forgó törvényjavaslatot és a hozzá beterjesztett módosító javaslatokat. A beterjesztett, majd visszavont és újból beterjesztett törvényjavaslat gyakorlatilag magába foglalja a módosító javaslatok egy részét. A szakminiszter a bizottság véleményezése és a saját elgondolása alapján a módosító javaslatok jelentős részét beépítette az új törvényjavaslatba az alábbiak szerint.
Az 1. § (4) bekezdéséhez 155 1 -es sorszám alatt Lakos László által beterjesztett módosító javaslatot elfogadta, azt beépítette, valamint a 2. § t) pontjához több módosító javaslat érkezett: 1607-es számmal Pap János, 1621-es számmal Rott Nándor és 1467-es számmal Tarján Lászlóné terjesztett be javaslatot, ezt szintén beépítette a szakminiszter az új törvényjavaslatba. Ezt követően egy új 5. § került a javaslatba, 1527-es számmal Wekler Ferenc, az önkormányzati bizottság elnöke terjesztette be, valamint 1551-es számmal Lakos László a 6. § (1) bekezdésére vonatkozóan terjesztett be módosító javaslatot, és ez szintén szerepel az átdolgozott törvényjavaslatban.
Az átdolgozott törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalta részleteiben, és 15 "igen" szavazat mellett, 0 ellenszavazat, 5 tartózkodás mellett a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Szigethy István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem a törvénytervezet érdeméhez szeretnék hozzászólni, ez nem rám tartozik, hanem a mezőgazdasági vagy a közigazgatási szakemberekre.
A törvénytervezet korábbi vitájában az alkotmányügyi bizottság többségi álláspontjáról tettem említést, és megemlítettem három olyan törvényszerkesztési hibát, amelyet a törvényalkotói szándék ismeretének hiányában az alkotmányügyi bizottság nem tudott megoldani. A miniszter úr ezt követően a törvényt visszakérte, és kijavított változatot terjesztett a Parlament elé. A visszakérésre többen különbözőképpen reagáltak; voltak, akik felvetették, hogy erre nem volt semmi szükség, hiszen ez a törvénytervezet ezekkel a hibákkal is keresztülment volna. A magam részéről most úgy érzem, hogy e törvénytervezetnek nem keresztülmennie kell. A most előterjesztett változat az általam, a legutóbbi vitában kifogásolt három hibát, de még néhány egyéb felvetést is megoldott.
A törvénytervezet érdemi vitájához nyilvánvalóan mások hozzá fognak szólni. Azt azonban elmondhatom, hogy új jelenséget üdvözölhetünk, és törvénytervezetet előterjeszteni így is lehet. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Horváth László a Független Kisgazdapárt részéről.
Felszólaló: Dr. Horváth László (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént már jeleztem, hogy visszavontam módosító javaslatomat, azonban mégis kérem, hogy egy pár perc türelemmel legyenek, meg szeretném magyarázni ezen indokomat. Azon túlmenően ugyanis, hogy a Hivatal vélhetően feláll, mégis úgy érzem, minden nyitott marad, így nem tisztázott a jogköre, kapcsolata az önkormányzatokkal, de még a jogelődökhöz való viszonya sem. Tehát aggályom maradt.
A miniszter úr biztosított arról, hogy ezek csak látszólagos ellentétek, hiszen az új változat ezt korrigálni fogja. Ami miatt visszavontam - és ez a lényege indoklásomnak -, az, hogyha megtartom, akkor körülbelül 10 nappal odáztam volna el ennek a törvénytervezetnek a megszavazását. És tekintettel az ügy fontosságára, így kellett határoznom. Mert ahogyan a miniszter úr fogalmazott: az agárgazdaság piacgazdasági követelményekhez illeszkedő új működési feltételrendszerének kialakítása halaszthatatlanná vált. Ezzel kapcsolatban az intézmények hatáskörét meg kell tisztítani azoktól a feladatoktól, amelyek a privatizáció folytán a továbbiakban nem igényelnek közhatalmi közreműködést, beavatkozást. És itt az utolsó mondatra hivatkoznék és szűkebb területemre, az állat-egészségügyre, amely ezen a területen rendkívüli módon és elsősorban érintett.
Nem szerepel ugyan a nyilvánosság előtt, de a 3000 fős állategészségügyi társadalom, mint egyéb sok más terület, rendkívül bizonytalan és kellemetlen állapotban van mind szakmailag, mind egzisztenciálisan. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, éppen ezért nagyon szükséges lenne a közigazgatási hatósági feladatoknak a meghatározása és különválasztása a szolgáltatási jellegű szakmai feladatoktól, és ennek meghatározása ennek a hivatalnak az egyik jelentős feladata lenne. Erre azért is szükség lenne, mert piaci versenyeztetésről beszélünk, és megítélésünk szerint az állategészségügy területén nagyon sok helyen még kontraszelekció van, élnek a régi reflexek, nem jön a magán-állatorvosi lehetőség a társadalomban, és az, amit a szabadpiac megkövetel a termelők felé, a szabad állatorvos-választás sincs biztosítva.
Mindez azt jelenti, hogy nekünk is egyéb területekkel sürgős ennek a Hivatalnak a felállítása és helyretétele. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot, az általános vitát lezárom.
Indítványozom az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel. Határozathozatal következik. Kérem szavazatukat. Most. (Megtörténik.) Köszönöm. Igen, három államtitkár szavazatával a Ház még határozatképes, éppen annak határán van, és a részletes vitára bocsátást megszavazta. Köszönöm.
Kérem, őrizzük meg a Ház határozatképességét. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása.
A törvényjavaslatot a Kormány az 507-es számon 1990. szeptember 10-én nyújtotta be, ehhez igen nagyszámú módosító javaslat érkezett.
Megkérdezem jegyző képviselőtársaimat, van-e előzetes felszólalásra jelentkező. (Nincs.) Nincsen.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérdezem a jelenlévőket, kíván-e a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat vitájában valaki felszólalni.
Először Horváth Tivadar a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar (SZDSZ)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közigazgatást illetően egy régi keletű adomában azt tartották, hogy akinek ád az Isten hivatalt, ád hozzávaló észt is. Tehát a parlagias gondolkodás szerint a közigazgatást nem szakmának, hanem a gyakorlati életben megtanulható dolognak vélték. De más, "tudományos köntösben" megfogalmazott elméleti és gyakorlati beállításokat is megismerhettünk a hazai tapasztalatokból, Lenin Állam és forradalom című műve után, amelyben a kapitalizmus központi hatalmára két intézményt látott a legjellemzőbbnek: a bürokráciát és a hivatásos hadsereget, mindkettőt a társadalom élősdijének nevezte, és azonnali eltörlésüket követelte.
Azt gondolom, hogy ezeken a hibás szemléleteken már régen túl vagyunk, és az előttünk fekvő törvénytervezet is korszakos jelentőségű abban, hogy elismeri a köztisztviselői szolgálat különleges voltát, szakmaként kezeli, és lehetővé teszi azt, hogy életpályának és jó értelemben vett karriernek lehessen tekinteni.
Álláspontom szerint mindaddig nem beszélhetünk cselekvőképes önkormányzatokról sem, amíg nem áll rendelkezésre e célnak megfelelően egy olyan, lényegében depolitizált apparátus, amely az önkormányzati munkát segíti kiszolgálni és megvalósítani, amely a szakmát jól ismerő, magasan képzett, egyszerre innovatív és kezdeményezőkész, erkölcsi feddhetetlensége pedig kikezdhetetlen.
Az ebben a törvényjavaslatban felállított követelmények és garanciális normák ösztönzőek lehetnek ugyan, de ezzel egy időben úgy vélem, hogy helyre kell állítani e sajátos szakma vagy hivatás sajnálatosan nem létező társadalmi tekintélyét.
A kvalifikált szakembereknek a közigazgatásba való felvétele és megtartása a jelen időszakig bezáróan legtöbbször sikertelen próbálkozás maradt. Akik a mai napig megmaradtak a közigazgatásban, azokat vagy szakmai hivatástudatuk, vagy pedig a kedvezőbb elhelyezkedési lehetőségek hiánya marasztalta a helyükön.
A közigazgatás új korszakában a közszolgálat elnevezés végre elérkezhetne a szó szerinti tartalmához. A jelenlegi ellentmondásos és átmeneti helyzetben az apparátus személyes motivációi és mentalitása, de munkájának szervezeti keretei sem igazán alkalmasak. Jelenleg sok helyütt az a helyzet, hogy az apparátusok egy részének munkaideje kevésbé van kihasználva, míg van olyan részük is, amely a munkaterhek alatt roskadozik.
A közigazgatás jövőbeni eredményessége szempontjából fontos, az eredményességet illetően az adott szervezet tagjai együttműködésének lehet produktuma. Az egyén munkájának hatásfoka nagyban függ a szervezeti formáció jóságától, amelynek keretében dolgozik. Az alárendelt, a beosztott munkájának hatékonysága pedig a főnök vezetői kvalitásaitól és értékeitől. Közhely, hogy a hadseregben döntő szerepe van a vezérnek. A legkiválóbb hadsereg sem tud azonban győzni, ha tehetségtelen a vezére, viszont egy kiváló vezér kis csapattal is, túlerővel szemben is csodákat tud tenni. Ez a főnökök és a főnökök főnökeinek a kérdése, s egy vezető, aki nem ura saját apparátusának, politikai programját sem képes megvalósítani. Amíg a közigazgatásban és az önkormányzatoknál a feladatok és hatáskörök telepítése általánosan nem megy végbe, és nem körvonalazódnak a közigazgatási szervezetek funkciói, mindaddig meddő próbálkozás marad az új apparátusok összetételének, létszámának meghatározására tett minden kísérlet.
A valóban új minőségű ügyintézői típus kialakulását kell, hogy kísérje az igazgatási munkában alkalmazott jogszabályok teljes körű revíziója, melyek ma még legtöbbjében túl részletezők, túl biztosítottak, szellemükben sokszor életidegenek, vagy idejét múltak, emellett olykor lazák, hézagosak, pontatlanok, miközben alkalmazásuk akadékoskodást, vagy a reális élethelyzetekkel szembeni teljes közönyt ír elő.
Szükséges ezért a deregulációs munkálatok felgyorsítása, ha nem akarjuk, hogy a kívánt új szellemű apparátus tagjait továbbra is a bürokrácia lovagjai megbélyegzéssel illessük.
Az új minőségű apparátusokra az átformálódó viszonyrendszer is szükségképpen hatással lesz, amely az új önkormányzati képviselőtestületekkel és a választókkal, az ügyfelekkel való partneri jellegű függőségben jelentkezik majd.
Természetes, hogy az ehhez vezető úton a demokratikus és optimálisabb igazgatás feltételei között óriási szerepet tölthet be ez a törvény, még ha valódi értékei és fogyatékosságai a gyakorlatban jönnek majd a felszínre.
A képzettebb apparátust megcélzó szigorú képesítési feltételek előírása, például a jegyző kinevezésénél, önmagában azt hiszem, hogy nem fogja a jogász és az igazgatás-szervezői végzettségűek hadát zúdítani például a községi önkormányzatokhoz. Ha ilyen szigorú formában fogadnánk el a képesítési előírásokat, véleményem szerint az élet produkálta szükséghelyzetek lépnének túl rajta előbb vagy utóbb.
Ehhez tartozik az is, hogy a közigazgatási alapképzés megváltoztatásától kiindulva párhuzamosan sokasítani kellene a köztisztviselők képzési formáit és ennek fokozatait. A legújabb kutatások is azt igazolják, hogy a hivatalnok teljesítménye és általános tehetsége között szorosabb az összefüggés, mint a teljesítmény és a szaktudás között. Ezért van szükség a számtalan továbbképzési formára, hogy a jelöltek az állás betöltéséhez szükséges szaktudást megszerezzék.
Az alap- és szakvizsgarendszer működésbe hozásánál előfeltétel a szervezeti és a tartalmi keretek meghatározása. A törvény a tisztviselői kar zárt rendszerét alakítja ki, melyben félő, hogy nem lesz lehetőség az ismeretek gyakorlati felfrissítésére, s egy lélek nélküli, szürke, sablonos ügyintézői szemlélet fog kialakulni.
Egy ilyen szűk látókörű ügyintézői szemlélet kialakulását megakadályozná, ha a gyakornokok a szervezetnél előforduló valamennyi érdemi ügyintézői munkakörben bizonyos ideig dolgozhatnának a gyakorlati idejük alatt. Nem találkozom ma még azzal az elképzeléssel sem, amely célként tűzné ki a közigazgatási dolgozók térbeli mobilitását, tehát azt, hogy az igazgatás minden szintjén, minden ágazatát megismerve mélyíthessék el a tudásukat. A nagy igazgatási kultúrájú országokban, például Angliában, a továbbképzésnek a legfőbb formája más grófságba, városba való áthelyezés, ahol sajátos igazgatási gyakorlatot, vezetési ismereteket lehet elsajátítani.
Ehhez kapcsolódóan felmerülhet a köztisztviselőkkel kapcsolatos egységes személyzeti politika kidolgozása, tartalmi és szervezeti keretek kialakításával. A régi, erősen központosított államigazgatásnál az volt a sajátosság, hogy a személyzeti politika meglehetősen széttagolt volt, attól függően, hogy milyen ágazatokat is találtunk meg.
A közszolgálati előmeneteli rendszerből a beszámítható szolgálati időnél sajnálatosan mellőzésre került a választott polgármester, illetve az Országgyűlési képviselői tisztségnek az időtartama. Örülök az ezt pótló képviselői módosító indítványoknak is, amelyeket támogatni kívánok.
A többi közalkalmazotti réteg helyzetét is átfogóan rendező törvény hiányának tudhatók be a gyakorlatban előforduló olyan egyértelmű összeférhetetlenségi zavarok, hogy például egy községi, társadalmi megbízatású polgármester választott pozíciójában munkahelyi főnökének, az iskolaigazgatónak kerülhet fölébe. A többi állami közalkalmazotti réteg helyzetét és előmenetelét átfogóan rendező törvénykonstrukció hiánya ahhoz vezethet, hogy a pedagógusok, az egészségügyi, postai alkalmazottak körében meglévő bérfeszültségeket kiélezheti, és bennük azt az érzetet keltené, mintha kevesebb figyelmet fordítana rájuk a kormányzat.
A magas szakmai követelményeket szolgáló bérfeltételek is csak több év után valósulnak meg. És ez semmi biztosítékot nem fog adni arra, hogy a kvalifikált szakemberek megrohamozzák a polgármesteri és a különböző állami hivatalokat.
A törvényjavaslat 23. §-a értelmében a köztisztviselőket a törvényi előfeltételek teljesülése esetén a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejüknek és iskolai végzettségüknek megfelelően kell besorolni. A javaslat lehetőséget teremt a kívülről érkező, nem pályakezdő szakemberek besorolásához de a köztisztviselői szolgálatot megelőző munkaviszonyban eltöltött idő beszámítási lehetőségére nem utal.
Mivel az előmeneteli táblázat kimondottan az eltöltött szolgálati időn és az iskolai végzettségen alapszik, ezért csak egy átlagos munkateljesítményt képes honorálni. Nem tesz különbséget az egyes tevékenységi körök nehézségi foka között. A kimagasló felkészültségű, átlagon felüli teljesítményt nyújtó vagy nehéz munkaterületen dolgozó köztisztviselő számára nem lehet eléggé motiváló az esetenkénti várakozási idő egy évvel történő csökkentése, továbbá a különböző címeknek az adományozása.
A közszolgálatban dolgozókkal kapcsolatban fontosnak tartom a jogon túlmutató, a társadalom számára elfogadható alapelveket, amelyek eligazíthatnak a közszolgálat első vonalában tevékenykedők magatartásának elvi alapokon történő megítéléséhez. Ezért én egy közszolgálati etikai kódex kidolgozását is fontosnak tartanám, amely meghatározná a szakmában dolgozókkal szembeni etikai követelményeket. Meggyőződéssel vallom, hogy erre a törvényre nélkülözhetetlenül szükség van, nemcsak a tisztviselői karnak, hanem végső soron az ő munkájukra igényt formáló társadalomnak is.
Be kell lássuk ugyanis, hogy nem a jól fizetett köztisztviselő a drága, nem a technikailag jól felszerelt és jól szervezett közhivatal, hanem az olcsó hivatalnok, a nem működő hivatali telefon, irodagép, az értelmes munka helyett a lázas semmittevés. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Fodor András Attila a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak jelezni szeretném az általános vita lezárása előtt, hogy most adtam be egy módosító indítványt, most gépelik, és szeretném, hogyha ezt még tekintetbe vennék és érvényesnek tekintenék. A 14. §-hoz nyújtottam be; szeretném leszűkíteni az összeférhetetlenséget a közszolgálati szerv vezetőjére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Szabó Lajos a Független Kisgazdapárt részéről.
Felszólaló: Szabó Lajos (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP) Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Munkatársaimmal, dr. Hajdú Istvánnéval és dr. Szabó Lajossal áttanulmányoztuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ahhoz 660-as számon kimerítő módosító indítványt nyújtottunk be.
Úgy ítéljük meg, hogy a tervezet egésze becsületes törekvést tükröz egy korszerű, szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselői kar kialakítására. Úgy tűnhet, ez az általunk 36 pontban módosítást javasló indítványunk szinte el akarja söpörni az eredeti előterjesztést. Erről azonban nincs szó. Mi a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezetet kisebb módosításokkal elfogadhatónak, jelen formájában megvitatásra alkalmasnak tartjuk.
Javasolt módosításainkkal abban szeretnénk a Tisztelt Házzal együttműködni, hogy szabatosabb, egyértelműbb meghatározásokkal segítsük egy jogilag csiszolt, könnyen értelmezhető törvény mielőbbi megszületését. És kihangsúlyoznám a mielőbbit. Az önkormányzatok már megalakultak, de nagy a bizonytalanság a közigazgatás minden területén. Ki maradhat, ki nem, mik a követelmények, mik a feltételek? A törvény megalkotása nem tűr további halasztást. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ha megnézzük az előterjesztést, az szeptember 10-i kelettel került a Tisztelt Ház elé.
Ez a sürgősség azonban nem fedheti el teljesen aggályainkat sem. Hogy képzelik el az átmenetet? A megfogalmazott feltételeknek jelenleg és kategóriák szerint vajon hányan felelnek meg? A köztisztviselők hány százaléka? Nem találtunk határozott intézkedést, elképzelést a jelenleg hivatalban lévők kinevezésére, megerősítésére. A megkívánt alap- és szakvizsga feltételeinek megteremtésére.
A 32-35. §-okban csak általánosságban, kijelentő módban találunk utalást, például így, hogy a BM gondoskodik. Ez persze nem lehet kielégítő. Az egész országban egységes tananyaggal kell biztosítani az alap-, a szak- és a vezetőképzést.
De van egy másik súlyos gondunk is. A köztisztviselők illetménytábláit áttanulmányozva felmerült bennünk a kétség: lesz-e anyagi ereje az önkormányzatoknak, hogy az egyébként régóta kívánatos fizetési osztályos besorolásos illetményrendszert bevezessék; finanszírozni tudják-e? Nagy problémát jelenthet szerintünk a tervezett tizenharmadik havi fizetés, mert ha ez a köztisztviselőknél bevezetésre kerül, ennek igénye lavinaszerűen fog jelentkezni minden bérből és fizetésből élő részéről, és az igény jogosságát a precedens megteremtése után már nem is lehet megkérdőjelezni. Márpedig az ország gazdasági helyzetét ismerve ilyen bérnövekedés kielégítésére semmi lehetőségünk nincs.
A törvényjavaslatot módosító indítványaink megvitatásával elfogadásra ajánljuk. Egyúttal bejelenteném, hogy visszavonjuk - mert nem tartjuk lényegesnek több vita után - a 9., a 10., a 13., a 14., a 21., a 25., a 26., a 27 és 32. pont alatti indítványunkat.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Sipos Imre a Független Kisgazdapárt részéről.
Felszólaló: Dr. Sipos Imre (FKgP)
SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
SIPOS IMRE, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azt szeretném bejelenteni, hogy időközi változások miatt - sajnos, ilyen későn, de - módosító javaslatot szeretnék beadni.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem szépen, most kívánjuk lezárni az általános vitát, tehát ennek keretén belül kell benyújtani a módosító indítványt. Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! További felszólalásra jelentkező nincsen. Megkérdezem azért képviselőtársaimat, hogy e nagy témakörben kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több képviselőtársunk nem jelez felszólalási szándékot, az általános vitát lezárom.
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Indítványozom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a két államtitkári szavazattal a Ház határozatképes volt, és 160 szavazattal 1 ellenében, 10 tartózkodás mellett a részletes vitára bocsátás mellett foglalt állást.
Személyi javaslatok
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, őrizzük meg a Ház határozatképességét. Személyi javaslatokról kell döntenünk.
A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselőcsoportja írásban jelezte, hogy Bárdos Balázs képviselőtársunk államtitkári kinevezése kapcsán megüresedett önkormányzati bizottsági helyre dr. Győriványi Sándort jelöli.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy Győriványi Sándor az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság tagja legyen. Határozathozatal következik. Kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a két államtitkári szavazattal 197 szavazattal 2 ellenében, 11 tartózkodás mellett Győriványi Sándort az említett bizottság tagjává választotta.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja írásban jelezte, hogy Szabó György helyére az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottságba dr. Schiffer János képviselőt jelöli.
Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy Schiffer János képviselőtársunk az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság tagja legyen. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Az Országgyűlés 213 szavazattal 0 ellenében, 5 tartózkodás mellett Schiffer Jánost az említett bizottság tagjává választotta.
A Magyar Szocialista Párt ugyancsak írásban jelezte, hogy Kovács Jenő helyett Tabajdi Csabát jelöli az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság tagjává.
Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy Tabajdi Csaba az említett bizottság tagja legyen. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 213 szavazattal 1 ellenében, 6 tartózkodás mellett Tabajdi Csabát az említett bizottság tagjává megválasztotta.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja írásban jelezte, hogy Gál Zoltán helyett Kovács Jenőt a nemzetbiztonsági bizottság tagjává jelöli.
Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy Kovács Jenőt a nemzetbiztonsági bizottság tagjává válasszuk. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés 200 szavazattal 6 ellenében, 16 tartózkodás mellett Kovács Jenőt a nemzetbiztonsági bizottság tagjává választotta.
A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja ugyancsak írásban jelezte, hogy a választási és mandátumvizsgáló bizottságba Novák Rudolf helyére Gulyás Józsefet jelöli bizottsági tagként.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy Gulyás József a választási és mandátumvizsgáló bizottság tagja legyen. Határozathozatal következik. (Az állandósuló mozgolódásra.) Figyelmüket kérem. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés 182 szavazattal 16 ellenében, 19 tartózkodás mellett Gulyás Józsefet a választási és mandátumvizsgáló bizottság tagjává választolta.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy dr. Rott Nándor, a környezetvédelmi bizottság elnöke bejelentette, hogy a bizottság Kiss Róbert képviselőt a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megválasztotta a környezetvédelmi bizottság alelnökévé.
Ugyancsak tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a szociális bizottság alelnökévé a bizottság megválasztotta Solt Ottilia képviselőtársunkat a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Engedjék meg, hogy a magam és az Országgyűlés nevében mind Solt Ottiliának, mind dr. Kiss Róbertnek gratuláljak új megbízatásukhoz, és jó munkát kívánjak, hasonlóképpen valamennyi most megválasztott új bizottsági tagnak is. (Taps.)
Mentelmi ügyek:
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik mentelmi ügyek megtárgyalása.
Bejczy Sándor (FKgP) képviselő mentelmi ügye
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának jelentését Bejczy Sándor képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt, mentelmi ügyére vonatkozóan az 1794-es számon kapták meg képviselőtársaim.
Felkérem a bizottság jelenlévő képviselőjét, hogy a bizottság álláspontját ismertesse. A mentelmi bizottság tisztelt tagját, Balás Istvánt illeti a szó.
Felszólaló: Dr. Balás István, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója
BALÁS ISTVÁN, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója:
BALÁS ISTVÁN, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bejczy Sándor a Független Kisgazdapárt tagja. Valamennyien emlékezünk rá, hogy ezelőtt több mint egy évvel a Kisgazdapárton belül egy hasadás volt. Ennek kapcsán sajtóviták keletkeztek, a két párt egymást igyekezett támadni, ennek kapcsán nyilatkozott Bejczy Sándor is.
Még nem volt képviselő 1990 januárjában, amikor a sajtóban a nyilatkozatot megtette. Ezt az ügyet a későbbi amnesztia elvitte volna. Azonban az amnesztia csak akkor érvényesülhet, ha az Országgyűlés a mentelmi jogát felfüggeszti.
Erre is figyelemmel a mentelmi bizottság javasolja, hogy az Országgyűlés Bejczy Sándor mentelmi jogát függessze fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Bejczy Sándor képviselőtársunkat kérdezem, kíván-e szólni. (Igen.)
Felszólaló: Bejczy Sándor (FKgP)
BEJCZY SÁNDOR (FKgP)
BEJCZY SÁNDOR (FKgP) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Sajnálom, hogy a mai reggeltől tartó ülés elfáradásában bizonyára érdektelenné válik sok képviselőtársam előtt az ügyem, de hát most egy olyan dologról kell szólni, ami már több mint egy évvel ezelőtt történt, illetve az igazság teljes ismerete miatt kénytelen vagyok két évvel ezelőtti dolgot idehozni. (Moraj.)
A Független Kisgazdapárt 1988. november 8-i újjáalakulása után a Kisgazdapárt egyes tagjai, különösen azok, akik akkor léptek be a pártba, úgy gondolták, hogy a Kisgazdapárt régi tagjainak, több évtizedes tagsággal rendelkezőknek a vezetését egyesek nem ismerik el. Ebből adódólag a Kisgazdapárt vezetésében bizonyos fokú nézetkülönbségek álltak elő, és a Kisgazdapárt vezetősége úgy látta jónak, hogy a pártegység megőrzése érdekében az úgynevezett renitenseket kizárja.
A kizártak között olyan is volt, aki saját bevallása szerint a Magyar Kommunista Pártnak, illetve az MSZMP-nek húsz évig tagja volt, de már úgy gondolták az oda bejöttek egy részéről, hogy ezt az embert vezető beosztásba kell megválasztani. Ez a tervük nekik nem sikerült, azért, mert a Kisgazdapárt akkori vezetősége a készülő puccs elejét vette azzal, hogy őket kizárta a párt tagjai sorából.
Na, kérem szépen, elmúlt lassan egy év, és eljutottunk odáig, hogy a Kisgazdapártból 1969 végén egyesek kiléptek, és egy új pártot alapítottak Nemzeti Kisgazdapárt néven. A sajtónak természetesen ez - hogy úgy mondjam - csemege volt. 1990. január 19-én a Magyar Hírlap újságírója meginterjúvolt, és kérdezte, mi a véleményem az új párt megalakulásával kapcsolatban. Én akkor azt közöltem, hogy evvel a párttal mi semmilyen kapcsolatot nem tartunk, hála Istennek, kiléptek a pártból. És kérdezte, hogy tulajdonképpen mi volt ennek az előzménye. Én közöltem, hogy már 1988 végén és 1969 elején is voltak a pártban olyanok, akik a párt lejáratását, illetve a pártegységnek a létét akarták megkérdőjelezni, és ezért a párt, akik között a kommunista pártnak volt tagját is magukba foglalva meg akarták a Kisgazdapárt vezetőségét támadni, és ezért kizárták ezt a négy embert.
A különös véletlen folytán majd egy év múlva újabb kizárásokra került sor, és a kizártak január 19.-ei nyilatkozata után sérelmezték és bírósághoz fordultak, hogy én őket kommunistáknak tituláltam.
Hát, kérem szépen, én a bíróságon elmondtam, hogy énnekem semmi közöm ezeknek a kizárásához, mert én nem ezekről beszéltem, hanem az egy évvel előttiekről. Természetesen kérem, ez történt, én a bíróságon ezt elmondtam, és részemről az ügy le lett zárva. Közben én képviselő lettem, itt állok, kérem szépen, bocsánat, hogy azt mondom: megfürödve. Hát kérem, ez van!
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ja, bocsánatot kérek, Bejczy Sándor! Kérem visszakapcsolni, Bejczy Sándor.
BEJCZY SÁNDOR (FKgP)
BEJCZY SÁNDOR (FKgP) Elnézést kérek. A képviselő urak felvilágosítottak, hogy mondjam meg, hogy mit kérek. Én, kérem, megmondom őszintén, én a Parlamentre bízom, hogy milyen határozatot hoz. Köszönöm.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Kérem szépen, mentelmi ügyben a Ház vita nélkül határoz. Aki "igen"-nel fog szavazni, az Bejczy Sándor mentelmi jogának felfüggesztése mellett szavaz, aki "nem"-mel, az amellett szavaz, hogy a Ház ne függessze fel Bejczy Sándor mentelmi jogát.
Határozathozatal következik. (Zaj.) Kérdem a Házat, foglaljon állást. Most kérem a szavazatukat. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a Ház 112 szavazattal 74 ellenében, 35 tartózkodás mellett amellett foglalt állást, hogy Bejczy Sándor mentelmi jogát ne függesszék föl. Köszönöm. (Taps.)
Bogárdi Zoltán (MDF) képviselő mentelmi ügye
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának jelentését Bogárdi Zoltán képviselő mentelmi ügyére vonatkozóan az 1795-ös számon kapták meg képviselőtársaim. Felkérem Monostori Imrét, a bizottság előadóját, ismertesse a bizottság álláspontját.
Felszólaló: Dr. Monostori Endre, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója
MONOSTORI ENDRE, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója:
MONOSTORI ENDRE, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Váci Városi Bíróság megkereste az Országgyűlés elnökét Bogárdi Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztésével kapcsolatos döntés céljából. A megkereső szerint Bogárdi Zoltán feljelentettel szemben a bíróság 1990. szeptember hó 19. napján kelt határozatával az eljárást közkegyelem folytán megszüntette. Ennek ellenére Bogárdi Zoltán a törvényes határidőben az eljárás folytatását kérte.
A feljelentésben foglaltak szerint - és itt most a dátum nagyon fontos - 1990. március 17-én egy tsz közgyűlésén olyan kijelentéseket tett, amely kijelentések a feljelentő szerint sértették az ő becsületét. A bizottság személyes meghallgatás céljából Bogárdi Zoltán képviselőt az 1991. január 23-án tartott ülésére meghívta. A képviselő a nyilatkozattétel jogával nem kívánt élni, illetve nem élt. A bizottság az iratokból megállapította, hogy a feljelentés szerint Bogárdi Zoltán azokat a bizonyos kijelentéseket, amelyek miau ellene a feljelentést tették, 1990. március 27-én, vagyis az országgyűlési képviselővé történt megválasztása előtt tette, vagyis nem mint országgyűlési képviselő járt el.
A fentiek alapján a bizottság javasolja, hogy az Országgyűlés Bogárdi Zoltán mentelmi jogát függessze fel.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Bogárdi Zoltán kíván-e szólni?
Felszólaló: Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) Igen, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint már - azt hiszem - kétszer elmondtam a Ház előtt, nem kívánok élni a Ház által biztosított védelemmel, de az amnesztia által biztosított védelemmel sem kívánok élni, mert amiket mondtam azon a bizonyos zárszámadó közgyűlésen, ezek sajnos igazak. (Kis taps a bal oldalról.) Én nem 1990-ben mondtam ezeket először, hanem 1986-ban, ugyanabban a tsz-ben, csak akkor nem a bírósághoz futott a termelőszövetkezet vezetése, hanem a pártbizottságra, és ott kérdezte meg, hogy "ugye, mi nem vagyunk feudalisták" - és azt a választ kapták, hogy "ti nem vagytok egyáltalán". (Derültség.) Sőt, én '90-ben csak idéztem önmagamat, és azt mondtam, hogy a helyzet nem változott. (Derültség.)
Tehát nagyon szeretném azt, hogyha a Ház engem - úgymond - kiadna, az eljárást a bíróság lefolytatná, ugyanis egy parlamenti képviselő, azt hiszem, az amnesztiával nem élhet, mert akkor nem nézhet választői szemébe. Ezt a bírósági döntést egyébként nemcsak egy falu, pontosabban két falu, hanem egy egész környék várja, mert ez precedens értékű lehet ezen a környéken. Köszönöm szépen. (Nagy taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, kívánja-e Bogárdi Zoltán mentelmi jogának felfüggesztését. Aki kívánatosnak tartja, "igen"-nel szavaz, aki nem, az "nem"-mel. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés 169 szavazattal 37 ellenében, 21 tartózkodás mellett - hadd tegyem hozzá: Bogárdi Zoltán saját kérését méltányolva - felfüggesztette mentelmi jogát. Köszönöm. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapunk végére értünk. Engedjék meg, hogy ismertessem a következő ülésünk várható napirendjét.
Először a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 6-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló javaslat általános vitáját folytatjuk, esetleg le is zárjuk.
Majd egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló javaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló határozati javaslat együttes általános vitája következik.
Ezt követően a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló javaslat részletes vitája, majd a helyi önkormányzatok és helyi szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló javaslat általános vitájának lezárását tervezzük.
Az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló Országgyűlési határozati javaslat megtárgyalásával folytatjuk munkánkat, a ma tárgyalt, az előbb félbeszakított, az általános vitánál félbeszakított megyei, illetve fővárosi agrárintézmények problémaköréről.
Ezt követően az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának újra megnyitását és lezárását tervezzük.
Ha még maradna idő, akkor sor kerülne az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitájára, végül a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény módosításáról szóló javaslat megtárgyalása.
Köszönöm a figyelmüket, további jó munkát kívánok. Jegyzői bejelentés következik.
Bejelentések: Balogh Gábor jegyző
BALOGH GÁBOR jegyző:
BALOGH GÁBOR jegyző: Az önkormányzati bizottság holnap, 1991. február 20-án, szerdán ülését 10 óra helyett 13 órakor kezdjük, a földszint 1-2-es teremben. Napirendjén a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott javaslatok tárgyalásának befejezése, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása szerepel.
A másik bejelentés, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja az ülést követően a Képviselői Irodaházban frakcióülést tart.
Az ülésnap bezárása
(Az ülés 16 óra 1 perekor ért véget.)
Hitelesítették: dr. Horváth József dr. Pásztor Gyula Tóth Sándor Boros László dr. Kóródi Mária Balogh Gábor Glattfelder Béla soros jegyzők