Szabad György, dr. Szűrös Mátyás és Vörös Vince elnöklete alatt
Jegyzők: Balogh Gábor, Boros László, dr. Pásztor Gyula, Glattfelder Béla, Tóth Sándor, dr. Kóródi Mária
Az ülésen jelen voltak:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter, DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár, DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter, DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter, DR. BOTOS KATALIN tárca nélküli miniszter DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter, GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter, DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter, DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár, KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter, DR. SZABÓ TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter, SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár
(Az ülés kezdete 10 óra - Elnök: Szabad György - Jegyzők: Balogh Gábor, Boros László)
Az ülésnap megnyitása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem tisztelt képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket! Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket!
Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat.
Ülésszakunk mai tárgyalási napját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Balogh Gábor és Boros László képviselőtársak jegyzőként lesznek segítségemre.
A mai ülésnapról 33 képviselőtársunk jelentette be előre távolmaradását. Amennyiben valamelyikőjük mégis megjelenhetett, kérem szíves jelzését. Nem jelentkezett senki.
Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténik.) Köszönöm. (237 - 62%) A jelen lévő képviselők száma a jelentkezett államtitkárokkal együtt 240, így az ülés határozatképes.
Napirend előtt
Képviselői mandátum igazolása: Dr. Géczi József (MSZP)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Bejelentem, hogy az országos listán megüresedett képviselői helyre a Magyar Szocialista Párt dr. Géczi Józsefet jelentette be képviselőként. A választási és mandátumvizsgáló bizottság a plenáris ülést megelőzően tartott ülésén megvizsgálta a megbízólevelet, és erről jelentést tesz az Országgyűlésnek.
Nyers Rezső képviselőtársunkat, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnökét illeti a szó.
Felszólaló: Nyers Rezső, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke
NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke:
NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság megvizsgálta dr. Géczi József mandátumát, azt rendben találta, valamint az összes vonatkozó iratokat.
Továbbá tájékoztatom elnök urat és a tisztelt Házat arról, hogy a bizottság Gulyás Józsefet a bizottság útkárának megválasztotta. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Gulyás József képviselőtársunk titkárrá választását köszönettel tudomásul vesszük, működéséhez az Országgyűlés nevében sok szerencsét kívánok.
Tisztelt Országgyűlés! A választási és mandátumvizsgáló bizottság állásfoglalása alapján indítványozom az Országgyűlésnek, igazolja dr. Géczi József mandátumát.
Kérdezem a tisztelt Országgyűléstől, egyetért-e a javaslattal. Határozathozatal következik. Most kérem a szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 236 szavazattal ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett Géczi József mandátumát igazolja.
Felkérem Géczi József képviselőtársunkat, foglalja el helyét az ülésteremben. (Megtörténik. Taps. )
Engedjék meg, hogy az Országgyűlés nevében szerencsekívánataimat fejezzem ki Géczi József képviselőtársunknak, s eredményes munkát kívánjak neki. (Géczi József megköszöni.) Megkérem, hogy 3/4 2-kor az Országgyűlés elnökségét eskütétel végett felkeresni szíveskedjék. Köszönöm.
Bejelentem, hogy az országgyűlési képviselők száma jelenleg 384, a határozatképességhez így 193 képviselő jelenléte szükséges.
Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben Kónya Imre képviselőcsoport-vezető kért szót.
Napirend előtti felszólaló: Dr. Kónya Imre (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Valóban rendkívüli ügyben, egy rendkívüli esemény kapcsán kértem szót, Elnök Úr!
Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak az országoknak, amelyeket az elmúlt évtizedben szívesen neveztek testvérországoknak, de amelyek között a valódi, őszinte, szoros, ha tetszik, testvéri kapcsolat létrejöttére csak most, azt követően van igazán lehetőség, hogy ez a kényszerű testvériség megszűnik ezek között az országok között.
Nos, ezeknek az országoknak a honvédelmi és külügyminiszterei - mint Önök azt jól tudják - a tegnapi napon és éppen Budapesten közös egyetértéssel arra a megállapodásra jutottak, hogy a jövő hónap végéig megszüntetik a Varsói Szerződés katonai szervezetét. (Altalános taps.) Azt a szervezetet, amely alávetettségünknek és kiszolgáltatottságunknak eszköze és jelképe is volt egyben.
Nos, úgy gondolom, tisztelt Képviselőtársaim, talán van ez olyan jelentős esemény, hogy megér annyit, hogy egy percre most megálljunk ebben a nagy rohanásban, itt, az ország Házában is és azon kívül az országban is, és föltegyünk magunknak egy kérdést: gondoltuk volna ezt úgy három esztendővel ezelőtt? (Magyar Bálint, SZDSZ: Nem!) És gondoltuk volna azt, hogy még néhány hónap, és az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarország területét?! (Taps a jobb oldalon.)
Én azt hiszem, hogy észre kell vennünk ebben a pártcsatározások által felszabdalt magyar közéletben, hogy vannak azért olyan események, amelyek módot adnak arra, hogy közösen örüljünk, megteremtik a közös öröm lehetőségét, és azt hiszem, érdemes is ezt észrevennünk! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps. )
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésnapunk programját.
Először az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitáját kezdjük meg.
Ezután a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - és remélhetőleg annak lezárása - következik.
Ebédszünet után a szokott időpontban interpellációk és kérdések elmondására kerül sor.
Ezt követően az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása következik, és döntés a vele kapcsolatos önálló indítványok napirendre tűzéséről.
Majd az 1990. évi ideiglenes Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló határozat módosításáról szóló javaslat megtárgyalása.
Ezt követi a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása.
Szerepel tárgysorozatunkban a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításáról szóló javaslat tárgyalása, amit a költségvetési bizottság megtárgyalt. Ha az alkotmányügyi bizottság is megtárgyalja, akkor lehetőség lenne még a mai napon a törvény megalkotására. Erre hívom fel az alkotmányügyi bizottság figyelmét: az ebédszünetet esetleg kihasználhatja e célra. Kérem, hogy az ülésen a gazdasági bizottság mint a napirendi pont előadója, továbbá a Pénzügyminisztériumnak és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának a képviselője vegyen részt.
Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnökök ma reggeli értekezletének állásfoglalása alapján tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság fogja megtárgyalni.
Végül bejelentem az Országgyűlésnek, hogy a házbizottság állásfoglalásával összhangban egy hónapon belül az Országgyűlés plenáris ülésén politikai vitát rendez nemzetközi kérdésekről.
Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásokról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása. A két előterjesztés új változatát az 1292-es és az 1293-as számon kapták meg képviselőtársaim.
Határozathozatal az általános vita együttes lefolytatásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) A törvényjavaslat és az országgyűlési határozati javaslat szoros összefüggésére tekintettel indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a két előterjesztés általános vitáját együttesen folytassuk le. Ebben a kérdésben azonban határozathozatalra van szükség: tehát az együttes tárgyalás kérdésében.
Kérem képviselőtársaim állásfoglalását. Szavazzanak most. (Megtörténik.) Köszönőm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés négy államtitkári szavazattal 220 "igen" és 2 tartózkodás mellett az együttes tárgyalás mellett foglalt állást.
Szólásra következik Kelemen András államtitkár úr, a napirendi pont előadója.
Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Látszólag nem túl nagy jelentőségű törvényjavaslat, valamint hozzá kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat átszámozott és sokszor átírt szövege fekszik az Önök padtámláin. Az újságok már többször megírták - ma reggel is -, hogy a javaslat címében csupán szemérmesen egyes nyugdíjaknak és nyugdíj-kiegészítéseknek címzett tulajdonképpeni rendszeres jutalmak megszüntetésével nem lehet annyi pénzt összekaparni, hogy azt a kisnyugdíjasoknak adván azok megérezhessék, hogy kaptak valamit. Az is nyilvánvaló, hogy amikor az előző rendszer egyes urainak és kiszolgálóinak kezén mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, őket sem fogja érzékelhetően megrövidíteni nyugdíj-kivételezettségük elvesztése.
Ám ha így van, akkor mi a magyarázata annak a mindenki türelmét próbára tevő huzavonának, ami e törvényjavaslat és határozati javaslat körül kialakult? Az egész ügy mérhetetlenül szomorú. Azt példázza, hogy akiket az önkényuralom elpusztított vagy elnyomott, azoknak most sem könnyű igazságot, minden embert megillető lehetőséget adni.
A kívülálló csupán annyit érzékel, és egyre növekvő indulattal - hadd ne idézzek itt leveleket és telefonokat -, hogy telnek-múlnak a hónapok, és ezeknek az előjogoknak a megvonása nem történt meg. Az első hetekben és hónapokban folyton abba ütköztünk bele, hogy a társadalombiztosítási szerveknél meglevő adatok nem elegendőek az érintet nyugdíjak újraszámításához. Nincs adat például sem a szolgálati időre, sem az átlagkeresetre; alapadatok hiányoznak.
A Kormány tavaly októberben elrendelte az MSZMP KB, illetve annak útkársága által megállapított nyugdíjak felülvizsgálatát. De a legtöbb tárgyaló partnerünk azt állította, hogy az érintett kivételezett személyek névsora sem emelhető ki a társadalombiztosítás adathalmából. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság ugyanis nem kezelte az MSZMP titkársága által megállapított nyugdíjak anyagát, mert a titkárság csupán a folyósító szervvel állt kapcsolatban.
Be kell vallanom, hogy az előző közigazgatásban való járatlanságunkat bizonyítja, hogy csupán hosszas utánjárással bukkantunk rá a Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottságára, amelynek feladata volt a kivételes nyugellátásban részesülők nyilvántartása és előjogaik biztosítása. Ebben sokan olyanok, akik segítségünkre lehettek volna, sem siettek segítségünkre. Annyira így van ez, hogy a minisztériumban - amikor utánanéztünk a vonatkozó titkos anyagoknak - tulajdonképpen 1971 előtti anyagot nem sikerült föllelnünk.
E bizottságnak, e Kivételes Ellátások Bizottságának elnökeként a Minisztertanács titkárságának a vezetője szerepelt, és tagjai voltak a következők: az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztálya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képviselői, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az egészségügyi miniszter, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője és a Minisztertanács útkárságának vezetője által megbízott személyek - mint ahogy ezt az azóta nyilvánossá tett 3231/1977-es minisztertanácsi határozat összefoglalja.
Sőt ezenfelül mód volt a kivételes nyugellátás további emelésére, ha a javaslattevő - és itt nem sorolnám fel részleteiben - a politikai vezetés szűk köréhez tartozott.
Tulajdonképpen miről van itt szó? Az előző politikai előjogokból fakadó nyugdíjak azonban különböző módon kerültek megállapításra. Itt eddigiekben kettőt említettem, de próbáljuk meg rendszerezni. Említettem az MSZMP KB saját hatáskörében megállapított nyugdíjait, amelyekben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósító szerv volt csupán, tehát ő fizetett, de a megállapításba, a háttéranyagokba nem volt betekintése.
A Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottsága szintén említésre került az előbb. Voltak ezenkívül a korengedményes nyugdíjak, amelyek politikai indíttatású belső határozat alapján kerültek megállapításra. Ezenkívül köztudomású a volt állami vezetőkre vonatkozó kivételes nyugdíj-megállapítás lehetősége, amelyet egy 1077/1987. XII. 31. minisztertanácsi határozat, valamint az azt kiegészítő 54/1988. VII. 12. minisztertanácsi rendelet alapján lehetet megállapítani, és ami lényegileg az aktívak fizetésének megfelelő nyugdíjösszeg megállapítását tette lehelővé.
Végül idetartozó az a problémakör, amely nyilván a vitáknak is a központjába került az eddigiekben is: egyes kitüntetésekkel járó nyugdíj-kiegészítések.
Meg kell említenem függelékképpen, hogy természetesen van egy hatodik csoport is, amelyiket a törvényjavaslatunk nem érint: a méltányosságból, szociális okokból megállapítható kivételezések köre.
Na most; ha ezt ilyen rendszeresen látjuk, akkor talán nem látszik lehetetlennek felszínre hozni a kivételezettek névsorát és meghozni a szükséges intézkedéseket.
Az MSZMP KB saját hatáskörében megállapított nyugdíjakra vonatkozólag a beterjesztett anyagban az országgyűlési határozati javaslatnál fogok kitérni.
A Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottságánál megállapított nyugdíjak névsorán a Kormány dolgozik. és folyamatosan juttatja el az OTF-nek.
A korengedményes nyugdíjak a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak, ott dolgoznak rajta. A törvényjavaslatunk pedig az állami vezetők és az egyes kitüntetésekkel járó nyugdíjak kiegészítésével foglalkozik. Tehát látszólag a dolog egyszerű, áttekinthető, bár nem volt ilyen egyszerű az első pillanatban. És mégis ismételten került vissza az anyag hozzánk átdolgozásra a körülötte kialakult hangulat hatására mind a Kormánytól, mind az Országgyűlés bizottságaitól. Sőt most is, amikor végre a házbizottság felvette az Országgyűlés február 5-i ülésének napirendjére, ismét elhalasztódott, és elég szomorúan olvastam, amikor a február 19-i, rá két hétre lefolytatott ülésen került szintén napirendre, hogy ott is valahogy kimaradt a napirendről végül is az elhúzódó viták miatt.
Ez végül is azt jelenti, hogy egy újabb havi nyugdíj és egy új havi kiegészítések!
Mik voltak a halasztások szakmai és politikai indokai? Ezt nem tudom másképpen jellemezni, mint Szabó Lőrinc szavaival. Az anyagot tárgyalók olyat akartak teremteni a törvényben, ami - és itt idézem "valami hasonlata a mennyei igazságnak a Földön!"
Ez a tökéletességre való törekvés önmagában bénítólag hat. Jogi eszközökkel rendezni egy szándékosan összezavart helyzetet, amelyben művészeti, tudományos és sporteredményeket elérők, németellenes ellenállók ugyanolyan módon vannak elismerve, mint az 56-os pufajkások, és amikor a helyzetet megmagyarázó joganyag nagyrészét a 3000-es, vagyis csak fokozatosan feltárt titkos határozatok teszik ki - bizony azt hiszem, ez a gordiuszi csomó esete!
És ha hozzátesszük azt, amit mindnyájan sejtünk és tudunk, hogy nyilvánvalóan e határozatdzsungel mögött tulajdonképpen egyszerűen bizonyos telefonvonalak húzódnak meg, amikor az ember felveszi a kagylót, és odaszól a megfelelő helyre, hogy intézzék el ennek vagy annak az "érdemes" személynek a nyugdíjait, akkor még bonyolultabbá válik az egész helyzet!
Az igazság és a jog viszonyának itt a Házban fel-fellángoló vitáiban nyilvánvalóvá vált, hogy hasonló kételyekkel fogunk szembekerülni a volt rendszer lebontását És az új építését szolgáló minden döntésünkkel.
Ugyanakkor a politikai döntésnek gazdasági megfontolásokat is kell tartalmaznia. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló, korábban 555-ös, immár 1292-es számon beterjesztett törvényjavaslat ilyen alapvető indoka az, hogy az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be az általános szabályoktól eltérően megállapított kiemelt nyugdíjak és nyugdíj-kiegészítések.
Ezeket a kedvezményeket járulékfizetés sosem előzte meg, és mégis a társadalombiztosítás fizeti! A Kormány és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság véleménye szerint a járulékfizetéssel meg nem alapozott kifizetéseknek véget kell vetni. (Taps.)
Ha valamilyen kitűntetéssel pénzösszeg jár, azt a kitüntető fizesse, avagy - és ez csak eljárásbeli különbség - utalja át a társadalombiztosításnak. Meggondolván azonban azt a tényt, hogy az ilyen kifizetések költségvetési fedezetét is az adóbevételek jelentik, a Kormány tervezi a kitüntetésekkel járd pénzjutalmak rendszerének lényeges beszűkítését. A tisztelt Országgyűlés 1847-48. évben működött elődje már törvénybe iktatta VIII. számon a közös teherviselés elvét, kimondván - idézem -, hogy "Magyarország és a kapcsolt Részek minden lakosai minden közterheket különbség nélkül, egyenlően és aránylagosan viselik". Száz évre rá mégis kiépülhetett egy olyan rendszer, amely haszonélvezőinek kivételes nyugellátását, rendszeres gondozási díját, lakásjuttatást, továbbtanuló gyermekeinél felső iskolába való bejutást, évenkénti szakszervezeti üdülést, megfelelő munkahely keresését és oda való bejuttatást, az általános társadalombiztosítási szabályoknál kedvezőbb nyugdíjszámítást, iparengedély odaítélésében előnyt, kölcsön engedélyezésénél könnyítést, gépkocsivásárlásnál és telefonigénylésnél soronkívüliséget tartalmazott 1990-ig, s máig fenntartja kivételes nyugdíjazás mellett a kiemelt egészségügyi ellátást. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy ennek a legutóbbinak a megszüntetésére tett indítványunkra a Kormány május 31-ig részletes hasznosítási tervet kért be tárcánktól.
A kérdésben a társadalmi, a gazdasági igazságérzetnek és az ép erkölcsi érzéknek egyaránt megfelelő megoldás minden előjog lebontása lehet csupán; minden olyan juttatás megszüntetése, amely mögött nem áll teljesítés. A javaslat ennek szellemében 1. §-ában megszüntetni rendeli azoknak a nyugdíjaknak a további folyósítását, amelyet a volt állami vezetők kapnak egy 1988-ban hozott minisztertanácsi rendelet alapján.
A kedvezmény lényege abban áll, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Minisztertanácsnak és az Országgyűlésnek a volt elnökei azonos összegű nyugdíjban részesülnek, mint a hivatalban lévő, azonos közjogi funkciót betöltő személyek személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett munkabére. A miniszterként, államtitkárként vagy miniszterhelyettesként nyugállományba vonult vagy küldött személyek esetében a kivételes elbánást az biztosítja, hogy a nyugdíjak alapjául szolgáló havi átlagkereset egyenlő a nyugdíj megállapításakor elért egyhavi munkabér személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett összegével, vagyis a klasszikus orwelli állatfarmszituáció: vannak egyenlők és egyenlőbbek!
A javaslat az érintett személyek ily módon kiszámított nyugdíját megszüntetni, és a mindenkire vonatkozó általános szabályok szerint kiszámítani rendeli a törvény hatályba lépését követő hónap utolsó napjától.
Ugyanezeket a rendelkezéseket kell majd alkalmazni az 1988 júliusa előtt megállapított nyugdíjak esetében is. A javaslat a továbbiakban megszüntetni rendeli azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, illetve nyugdíjszerűen folyósított ellátási formákat, amelyeket főként kitüntetés elnyeréséhez kapcsolt egy 1985-ben született minisztertanácsi rendelet. Ennek indoka, hogy ebben a körben szintén nem alapozza meg járulékfizetés a nyugdíj-kiegészítéseket.
A javaslat elfogadása esetén tehát a jövőben nem kapnának nyugdíj-kiegészítés címén anyagi elismerést a minisztertanácsi rendeletben meghatározott 17 fajta kitüntetés tulajdonosai. Ezek: a Szocialista Munka Hőse; a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, Érdemes Művésze; a Magyar Népköztársaság Érdemrendje; partizánok; a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének mindhárom fokozata; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje; a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje; Vörös Zászló Érdemrend; Szocialista Hazáért Érdemrend; a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje; Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem; olimpikonok; a Népművészet Mestere; nemzeti gondozottak.
Törvényjavaslatunk az általános elvet következetesen érvényre juttatva valamennyi kitüntetett személy nyugdíj-kiegészítését megszüntetni javasolja. Ugyanakkor rendelkezik arról, hogy a kiváló és az érdemes művészek, a népművészet mesterei, az olimpiai játékokon aranyérmet szerzettek és a két világháború között, illetőleg a II. világháborúban a nemzeti ellenállási mozgalomban való részvételükért kitüntetettek, e harc rokkantjai és hozzátartozói a költségvetésből a jelenleg folyósított nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlást kapjanak.
Azokban az esetekben, ahol a kitüntetés elnevezéséből nem állapítható meg, hogy azt az említett tevékenységek valamelyikének folytatásáért kapták az érintettek, kérelemre a kitüntetést adományozó szerv jogutódja igazolja a kitüntetést megalapozó tevékenységet. Az eljárás során az igazoló szervnek be kell szereznie a kitüntetést kezdeményező szerv vagy jogutódja állásfoglalását arról, hogy milyen tevékenység szolgált az általuk kezdeményezett kitűntetés alapjául. Amennyiben a kérelmet elutasítják, az elutasító döntés közlésétől számított 30 napon belül az igazolás kiadását az érintett személy a köztársasági elnöktől kérheti. Kedvező döntés esetén a nyugdíj-kiegészítés összegét pótlék címén a végső döntéstől számított 6 hónapra visszamenőleg lehet folyósítani.
Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat a Köztársasági Elnöki Hivatal álláspontjáról az eddig taglalt kérdésekben. Ebben arra való tekintettel, hogy a kitüntetés az erkölcsi elismerés és az anyagi megbecsülés szerves egysége, a méltatlanná válás okából történő kitüntetésmegvonást javasolja. Nem látja ugyanakkor megalapozottnak a 2. § kedvezményezettei közötti megkülönböztetést, mert az a gazdaság, a szolgáltatás területein szerzett érdemeket nem emeli ki az eltörlendő kedvezmények közül. Hiányolja a Magyar Szabadság Érdemrendet nyertek árnyaltabb megítélését, és így azt javasolja, hogy a nyugdíj-kiegészítésből pótlékká váló kedvezményt csupán azok ne kapják meg, akiktől egyedileg visszavonja a javaslattevő vagy jogutódja.
Úgy vélem, ez az állásfoglalás tovább árnyalja a helyzetet. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy amikor az erre vonatkozó kérdéseket a napi sajtóban taglalták, akkor találtam egy olyan nyilatkozatot Gáspár Sándor volt szoc. vezető részéről, hogy: "vannak kitüntetéseim, de olyan, ami után pénzt kapok, csupán egy. - Ez a Szabadság Érdemrend, amit még 47-ben kaptam Dinnyéséktől. Azoknak van ilyen, akik a fasizmus ellen harcoltak." Ez részigazság, ugyanis a kezemben van olyan diploma, amelyen föl van tüntetve a Magyar Szabadság Érdemrend, és itt van a szöveg: az ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában kifejtett tevékenysége elismeréséül. `57. november 4-én történt az adományozás. (Derültség, taps az MDF,soraiból. )
A beterjesztett javaslatunk szerint a nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlékot a költségvetés biztosítaná, úgy, hogy azt a továbbiakban is a nyugdíjfolyósító szervek folyósítanák, de a pénzügyminiszter és a Társadalombiztosítási Alap kezelői közti megállapodás szerint ezt az összeget évenként a költségvetés megtérítené a Társadalombiztosítási Alapnak. A javaslat a törvény hatálya alá tartozó nyugdíjak újbóli megállapítása, illetőleg a nyugdíj-kiegészítések folyósításának megszüntetése során is a kérelmező szociális helyzetére tekintettel méltányossági jogkörrel ruházza fel az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjét. A javaslat szerint a törvény alapján újból megállapított nyugdíjakkal kapcsolatosan is lehetőség van az általános, a társadalombiztosítási jogszabályokon alapuló jogorvoslat igénybevételére.
Tisztelt Ház! Február 5-én interpellációra kellett válaszolnom a hadigondozottak ellátása ügyében. Az akkori napirend szerint utána következett volna a mostani beterjesztésem. Szép lett volna az érdemtelenektől való megvonást összekötni az igaztalanul és könyörtelenül megnyomorítottaknak való adással. A rendszer ellenségeiként kezelt rokkant magyar katonákat, hősi halottaink hozzátartozóit sújtó gyűlölködő intézkedések, nyomorba taszító törekvések mély megvetést keltenek bennünk. Jelen esetben, ellentétben ezekkel a Rettegett Iván cáréra emlékeztető intézkedések szellemével, a haza népére akár fegyvert is fogó, országot idegen hatalomnak kiszolgáltató személyek esetében sem célunk azok életlehetőségeinek megvonása. Ezért a méltányosság biztosítása mellett tervezetünk kimondja azt is, hogy akinek a szóban forgó kedvezményekkel növelt nyugdíjösszege nem haladja meg a hatezer forintot, azokra a javaslat rendelkezései nem terjednek ki.
Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló 1293-as számon beterjesztett országgyűlési határozati javaslat indoka az, hogy - mint már említettem - a törvényjavaslatban megjelölt állami vezetőkön kívül a volt pártalkalmazottak részére is állapítottak meg az általánostól eltérő, annál kedvezőbb szempontok szerint egyedileg nyugdíjat. A volt MSZMP Központi Bizottság titkársága 1976. április 26-án hozott egy belső határozatot, amelynek eredményeként a Központi Bizottság titkársága átvette a kivételes nyugellátást engedélyező és a nyugdíjat megállapító állami szervek szerepét. Tulajdonképpen ezzel csupán a már meglévő szokást rögzíti írásban, amint ez a szövegből is kiderül. Az így megállapított nyugdíjakról a társadalombiztosítási szerveknek csak közvetett információi vannak. Ezért a kiemelt nyugellátások teljes körű felülvizsgálatához szükséges az országgyűlési határozati javaslatban foglalt adatszolgáltatások teljesítése - ezért is kapcsoltuk össze a két anyagot -, amelynek alapján az e körbe tartozó nyugdíjak felülvizsgálata is elvégezhető.
A fentiek szerint tehát javasoljuk, hogy az Országgyűlés kérje fel a Magyar Szocialista Pártot arra, hogy állítsa össze és bocsássa a Kormány rendelkezésére azt a jegyzéket, amely az érintett személyek ismételt nyugdíj-megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.
A határozati javaslat értelmében a rendelkezésre bocsátott adatok alapján a Kormánynak kell kezdeményeznie az érintett nyugdíjaknak a nyugdíjba vonulás időpontjában hatályos társadalombiztosítási szabályok alapján történő átszámítását.
Tisztelt Ház! Kétségtelenül az igazságosságra törekszünk. Nem akarunk megbélyegezni ártatlanokat. Sőt! Olyanokat, akik az országért tettek valami elismerhetőt, bármi téren. Az idegen megszállás rendszerének aljas eszközeit méltóan szemlélteti az az eljárás, hogy miközben az intézmények elnevezéseiben sorra, rendre megszűnt a nemzet és a nemzeti szó, a nemzeti gondozottak közé becsempészte az `56-os honárulókat is. Az ördögi gondolat még ma is viszályt képes szítani. Ezt mutatja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tiltakozása jelen törvénytervezetünk ellen, hivatkozva a sátoraljaújhelyi katonai fegyházban 1944 tavaszán lezajlott börtönfelkelésre. Természetesen nemhogy hátrányos helyzetet nem akarunk létrehozni a horogkeresztes őrület elleni harc kiemelkedő személyiségeinek, de külön megbecsülés illeti őket. Azonban elgondolkodtató, hogy a most tiltakozó Szövetség, mely korábban képviseltette magát a Minisztertanács kivételes ellátások bizottságában, nem igyekezett elhatárolódni az őt beszennyező tagjaitól. (Taps.)
Tehát minden biztosítási elven, minden jogvédelmen túl végül is ki kell mondanunk, hogy kiktől kíván valamit megvonni ez a törvényjavaslat. Azoktól, akik egy idegen hódítás országunkban való berendezkedéséhez számításból, megalkuvásból és polgártársaikkal szemben is gyakorta fegyveres kezüket adták.
1972-ben a Kádár-rendszert átfogóan bíráló Gombos Gyula körüli könyvvita kapcsán külföldre szorult orvostársam, Csernovilszky Vilmos egyértelműen azzal jellemezte a vörös batár szekértolóit, hogy tudják és érzik, hogy a nemzet és a történelem előtt az ő felelősségük talán még súlyosabb, mint a Moszkvából jött kommunistáké. Azok csak azt adták, ami a lényegük volt (taps) , és amit tőlük az előzetes történelmi tények ismeretében minden józanul gondolkodó, ép eszű ember elvárhatott. Hogy azonban voltak, akik árulóivá váltak hazájuknak, sokszor saját egykori eszméiknek, elveiknek, pártjaiknak, osztályaiknak, és aktív közreműködésükkel támogatták a magyar történelem egyik vagy talán legsötétebb bűnszövetkezetét - hadd idézzem Kádár Jánost, akinek a meghatározása szerint: "Rákosi és Gerő néptől elidegenedett kalandor csoportja", Magyarország tönkretételében segédkeztek, erre nemcsak mentség, de magyarázat sincs, és nem is lesz soha. Bűnös tévedésük azért sem menthető, mert véres diktatúrájuk kiépítése során teljesen nyilvánvalóan és félreérthetetlenül még annyira sem élvezték a magyar nép támogatását, mint annak idején Hitler a német népét; de nem különb azoknak a szerepe sem, akik az 1956-os forradalom utáni rendszert megszilárdítani segítettek. (Taps.)
Engedjék meg, hogy a dolog megítélésében végezetül Kassák Lajoshoz forduljak méltó szavakért! "Őseink sajnos tűrték egy felkapaszkodott osztály zsarnokságát. Én a magam osztályából felkapaszkodottak gőgjét, kapzsiságát, önkényes törvénykezését sem bírom el. Nem anarchisztikus törvénytagadás ez, hanem az igazságtalanság gyűlölete és a hatalmaskodók megvetése."
Szomorúsággal tölt el az a tapasztalat, hogy sokan a volt kivételezettek közül minden eszközzel egy új tőkés osztály kivételezetteivé akarnak válni, ismét honfitársaik rovására, nem véve tekintetbe ezt a sok sebből vérző, megosztott s a szélsőséges vitáktól kellően megcsömörlött nemzet leghőbb vágyát a közös építésre.
Tisztelt Ház! Honorius pápa 1222-ben helyzetéből adódóan fölényes hangon szólt az Aranybullához vezető mozgalomról. Ezt írja: "A roppant sokaság, elvetve az észtől parancsolt szerénységet, nehéz és igaztalan dolgot követel királyától, hogy a gyűlölt főurakat és nemeseket méltóságaiktól és tisztségeiktől megfosztva országából száműzze, és javaikat a nép közt felossza."
Hölgyeim és Uraim! A roppant sokaság ismét itt áll mögöttünk. Kívánsága legalább annyi, hogy töröljük el az igazságtalanságot, az idegen uralmat megvalósulni segítők anyagi jutalmazását. Emlék- és érdemérmeiket pedig hadd viseljék!
Hölgyeim és Uraim! Erről szólt törvényes országgyűlési határozati javaslatunk. (Nagy taps jobbról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Kis Gyula József, a szociális bizottság elnöke.
Felszólaló: Dr. Kis Gyula József, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Elnök Úr!
Tisztelt Ház! A szociális bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot és a hozzákapcsolódó országgyűlési határozatot, és azt általános vitára alkalmasnak találta. Ennél részletesebben a módosító indítványok tárgyalása után kívánja a bizottságunk véleményét kifejteni.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Soós Károly Attila, a költségvetési bizottság elnöke.
Felszólaló: Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot és a hozzákapcsolódó határozati javaslatot általános vitára többségi döntéssel nem tartotta alkalmasnak. (Derültség a jobb oldalon.) Itt a társadalmi igazságtételnek egy nagyon fontos és önmagában is rendkívül bonyolult összetevőjéről van szó, amit a Kormány ezzel a javaslattal nem jól oldott meg.
Röviden utalni szeretnék ennek egy pontjára, amiről az államtitkár úr is szólt. Ez a Magyar Szabadság Érdemrend ügye. Az államtitkár úr, arra való hivatkozással, hogy ezt az érdemrendet 1956 után a forradalom vérbe fojtóinak a kitüntetésére is osztogatták, indokoltnak tartotta ennek az eltörlését, és a kormánypártok ezt messzemenően helyeselték.
Az 1956 után kiosztott ilyen érdemrendek eltörlése természetszerűleg helyes, de azért fel szeretném hívni arra a tisztelt kormánypárti kollégáim figyelmét, hogy ezt az érdemrendet 1945 után a Magyar Köztársaság mai miniszterelnökének, Antall Józsefnek az apja is megkapta. A dolog tehát távolról sem ilyen egyszerű. 6 természetesen nem az 1956-os forradalom leverésében szerzett érdemeiért kapta. Nyilvánvaló, hogy a problémák sokkal bonyolultabbak. A költségvetési bizottság úgy ítélte, hogy ezeket a bonyolult problémákat ez a törvényjavaslat nem jól oldja meg.
Lehet itt utalni a Grósz-kormánynak arra a rendeletére, amelyről szintén szólt az államtitkár úr, a magas rangú kormányzati vezetők kivételes nyugdíjellátásáról. Itt a probléma a következő.
Ez annak idején természetszerűleg nagy felháborodást keltett. A felháborodás bizonyos jelei akkor, a gyengülő cenzúra körülményei között, a sajtóban is megjelentek. Tökéletesen helyes ennek a rendeletnek az eltörlése. Csakhogy ez kormányrendelet volt, ami kormányrendelettel törölhető el. Az Antall-kormány tavaly május 23-án, immár több mint kilenc hónapja alakult meg. Azóta minden héten tartott ülést. Bármelyik ülésén eltörölhette volna ezt a rendeletet. Ha most visszavonná a törvényjavaslatnak ezt a részét, és az e heti ülésén eltörölné a kérdéses rendeletet - amit az Alkotmány szerint megtehet akkor valószínűleg legalább egy hónappal kevesebb ideig kerülne sor ezeknek a teljesen indokolatlan nyugdíjaknak a folyósítására. (Taps.)
Még egy dologról szeretnék szólni. Miközben az indokolatlanul nagy nyugdíjaknál több ponton nem kezeli jól a kormányjavaslat azoknak a megszüntetését, csökkentését, az ilyen irányú lehetőségeket nem használja ki, ugyanakkor viszont bizonyos vonatkozásokban kisembereket piszkálgat meg. Ez az, ami a bizottság többségét arra indította, hogy ne támogassa ezt a törvényjavaslatot. Itt én a nemzeti gondozottakra utalok. A nemzeti gondozottak kategóriáinak egyike a koncepciós perekben kivégzett kommunisták özvegyei, például Pálffy György özvegye. (Zaj.) Természetszerűleg felháborító volt a kommunista rendszernek az az eljárása, hogy az ártatlanul kivégzettek közül csak a kommunisták özvegyeinek adott ilyen kedvezményt. Ez semmiképpen sem tartható fenn.
Azt hiszem, hogy amit a törvényjavaslat javasol, hogy most ezeket el kell törölni, az egy bosszúállásízű lépés. A bizottság többsége úgy ítélte, hogy ez mégsem helyes eljárás.
Ehelyett sokkal emberibb lenne, ha ezeket a kedvezményeket kiterjesztenők a nem kommunista családok özvegyeire is. Azt hiszem, ez lenne a helyes megoldás. Ez lenne az, ami méltó lenne ehhez a Parlamenthez. A bizottság többsége úgy ítélte, hogy ilyen irányban kellene haladni, ezért nem tartotta a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Csépe Béla, a költségvetési bizottság kisebbségének előadója. (Derültség. Dr. Tóth Albert, MDF, közbekiált: Halljuk az igazságot!)
Felszólaló: Csépe Béla, a költségvetési bizottság kisebbségnek előadója
CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója:
CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság amikor ezt a témát tárgyalta, az a különleges nap volt, amikor a kormánykoalíció ott lévő tagjai kisebbségben voltak, tehát így következett be ez a szavazás. (Zaj, derültség, gyér taps.) Egyébként aznap, emlékezetem szerint ez nem volt napirenden. (Közbeszólás a jobb oldalról: Napirenden volt, csak megcserélték.) . Megcserélték a napirendet, tehát tulajdonképpen a kormánykoalíció tagjai nem voltak erre fölkészülve, hogy ez a téma lesz - mert ha tudták volna, akkor bizonyára eljöttek volna. (Zaj, derültség a bal oldalon. Közbeszólások a FIDESZ soraiból.) De ez nem tartozik a lényeghez. (Közbeszólások a FIDESZ soraiból: Így van!) A lényeghez tartozik viszont véleményünk szerint a következő.
Az, hogy mi ezt a törvényjavaslatot messzemenően támogatjuk, alapvetően nem egy financiális kérdés, annak ellenére, hogy költségvetési bizottsági döntés. Habár ez a havi mintegy 25-30 millió sem közömbös, de egyáltalán nem financiális alapon támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, hanem alapvetően azon egyszerű elv alapján, hogy a jogtalan előnyök megvonása egy olyan követelmény, amelyet most már halasztani nem lehet. (Taps a jobb oldalról és középről.)
Soós Károly Attila azt mondta most rövid indoklásában: ők úgy látják, ez a kérdés olyan bonyolult, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja föl ezt a bonyolultságot. A mi véleményünk szerint ez a kérdés végtelenül egyszerű, azért, mert itt lényegében arról van szó, hogy az elmúlt rendszer ideológiájának volt egy olyan magja, amely szerint a munkásosztály élcsapata, egy bizonyos elit feljogosította magát az ország vezetésére, és saját magának olyan anyagi előnyöket biztosított, amelyeket ennek az új politikai rendszernek mindenképpen meg kell szüntetnie. Én úgy fogalmaznék, hogy ez az igazságtevésnek egy minimalizált mértéke. (Taps a jobb oldalon és középen.)
A napokban, hetekben folyik a kárpótlási törvény vitája. Mindannyian halljuk, az egész ország figyeli azt, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Arról van szó, hogy az elmúlt rendszer - megint rá szeretnék mutatni egyik lényegére - egyik lényege az volt, hogy a termelési eszközök társadalmi tulajdonát hirdette mint politikai rendszerének alapját. És most, íme, ezzel okozott olyan kárt, amit tulajdonképpen igazán megtéríteni nem is lehet. Akkor én kérdezem, hogy azok a politikai vezetők, akik ezen az elven alapulva ilyen hosszú időn át az országnak ennyi kárt okoztak, akkor azért, mert esetleg a kérdés megoldásának vannak bizonyos problémái, halasszuk el ismét a kérdés megoldását. Úgy vélem, semmiképpen nem - ezért a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye az, hogy ezt a törvényt minél hamarabb most már meg kell alkotni, és ezeket a nyugdíjakat el kell vonni. (Gyér taps a jobb oldalon és középen.)
Szeretnék még egy-két aspektusra rámutatni. Soós Károly Attila azt mondta, hogy ebben van bizonyos bosszúállásszerű lépés. Véleményünk szerint semmiféle bosszúállás ebben nincs. Akkor, amikor az előbbi alapokon, amire igyekeztem rámutatni, megtörténik egy jogtalan előnynek a visszavonása, akkor ez nemhogy nem bosszúállás, hanem az igazságnak valamiféle minimális helyreállítása. (Taps a jobb oldalon és középen.)
Ennek a törvénynek a szellemébe azt belevonni, hogy bosszúállás-jellege van, szerintem teljes mértékű ferdítés, mert az igazságtevésnek - harmadszor hangsúlyozom - minimalizált mértéke.
Azt mondta Soós Károly Attila, hogy tulajdonképpen itt kisembereket piszkálnak. (Derültség a jobb oldalon.) Nagyon megütötte a fülemet, mert ha már kisemberekről van szó, akkor nekem ezzel kapcsolatban azok a kisemberek jutnak az eszembe, azok a mostani magyar nyugdíjasok, akik igen alacsony nyugdíjból tengetik életüket, és akiken - amennyire lehetett - ez a Parlament a mostani, legutóbbi nyugdíjemeléskor valamilyen kis mértékben segített, de igazán segíteni nem tudott. Miután ezek jutnak eszembe, fölteszem a kérdést, hogy akkor ezeknek az embereknek a helyzetéért kik a felelősek. Nyilvánvalóan azok, akik ezeket a kiemelt nyugdíjakat élvezik. (Közbeszólás jobbról: Úgy van! - Taps.)
Akkor semmiképpen nem lehet a kisemberekre hivatkozva ezt a törvényt úgy bírálni, hogy bosszúálló és kisemberellenes. (Hack Péter közbeszólása: Nem is bírálta így senki !)
Még egy gondolat: Soós Károly Attila azt is elmondta, hogy tulajdonképpen a Kormány is megtehetné ezt a lépést. A mi véleményünk szerint ez egy olyan kiemelt lépés, amit mindenképpen a Parlamentnek kell megtennie. És ha szabad, én is bírálatot gyakorolok a Kormány felé, mert ezt már jóval hamarabb meg kellett volna tenni. (Taps.) Volt olyan választópolgár, akivel tavaly beszélgettem, és azt mondta, hogyha ez a Parlament mást nem tett volna, csak ezt, a kiemelt nyugdíjakat megvonta volna már, akkor ő meg lenne elégedve. Mert van türelem a társadalomban, de ez egy olyan feszültséget okoz a rendszerváltás óta már, számon kérik tőlünk a választók, hogy ez most már halaszthatatlan és megérett az intézkedésre.
Ezért a költségvetési bizottság - előbbiek miatt - kisebbségben maradt véleményét tolmácsolva még egyszer, összefoglalóan azt kell mondanom, hogy a kiemelt nyugdíjak megvonása egy olyan lépés, amely a társadalomnak azt az igényét, amelyet tulajdonképpen még nem tudtunk teljesíteni - hogy valamiféle igazságtevés megtörténhessen -, ha nem is teljes mértékben, de legalább ezen a területen, ahol meg lehet fogni konkrétan: meg lehet vonni a nyugdíjakat, minél hamarabb megtegyük. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen, Soós Károly Attila kettő perces reflexióval kíván élni. Tessék!
Felszólaló: Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért szeretnék röviden szólni, mert úgy érzem, hogy Csépe Béla hozzászólása nem mindenben tükrözte a valóságot. Most nem szeretném részletezni: amit én itt elmondtam, azt eléggé kiforgatta, azt hiszem, amit ő erre reagált. Én amikor kisemberek piszkálásáról beszéltem, akkor természetszerűleg nem azt értettem rajta, hogy megvonják azt az indokolatlanul magas nyugdíjat Grósz Károlytól - amiről mondtam, hogy már réges-régen megvonhatta volna a Kormány, hogyha éppen akkora volna, és szerintem még most is a Kormánynak kellene megvonni, mert akkor hamarabb vonná meg hanem a nemzeti gondozottak egy részéről beszéltem, olyan özvegyasszonyokról, akiknek a férjét negyven évvel ezelőtt meggyilkolták. Szerintem rajtuk azért nem szabad bosszút állni, mert a férjük, akit már nagyon régen kivégeztek, maga is vétkes volt a rendszer bűneiben. Ezt mondtam.
Ami a költségvetési bizottságbani tárgyalást illeti úgy gondolom, egyszerűen fölháborító az, amit itt hallottunk. Kérem, a költségvetési bizottságban már az is előfordult, mégpedig a kárpótlási törvény vitájánál, hogy a kormánypárti képviselők - tekintettel arra, hogy nem voltak elegen - kérték, hogy a napirendre fölvett kérdést tegyük át egy másik ülésre, nehogy elbukjon netán a javaslat azért, mert ők nincsenek elegen. Én ezt a kérést teljesítettem. Soha olyan kérdést napirendre nem vetettem, ami ellen bárki a bizottság tagjai közül tiltakozom. Adott esetben napirendi pontok fölcseréléséről van szó. Ez egy teljesen normális, mindig is követett eljárás, azon egyszerű oknál fogva, hogy a napirendi pontok tárgyalását ahhoz kell igazítani, hogy az egyes napirendi pontokhoz meghívottak mikor tudnak jönni, mikor vannak ott. Senki nem kifogásolta ezt, és megdöbbentőnek tartom hogy most Csépe Béla itt, utólag emel kifogást. (Taps az SZDSZ soraiból.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Csépe Béla.
Felszólaló: Csépe Béla, a költségvetési bizottság kisebbségének előadója
CSÉPE BÉLA a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója:
CSÉPE BÉLA a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója: Amint hangsúlyoztam, nem tartjuk ezt a lényeges kérdések körébe. A költségvetési bizottság aznapi ülésén valóban megtörtént egy ilyen napirendfordítás. Csak arra céloztam amennyiben ez nem történt volna meg, akkor a költségvetési bizottság döntése is más lett volna. (Soós Károly Attila közbeszólása: Járni kell bizottsági ülésekre !)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Szólásra következik Salamon László, az alkotmányügyi bizottság elnöke.
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csupán tényszerű közlésre fogok szorítkozni az alkotmányügyi bizottság határozatát illetlen. A bizottság mind a törvényjavaslat, mind az országgyűlési határozati javaslat általános vitára bocsátását támogatja. (Jobb oldalról szórványos taps.)
Ha már nálam van a szó, szeretnék egy mondatot az előbbi bizottsági jelentéshez hozzátenni. Talán azért is figyelek erre jobban, mert az alkotmányügyi bizottság néhány esetben már megrovatott azon okból, hogy nem kompetenciájába tartozó kérdésekben nyilvánít véleményt. Én úgy gondolom, hogy a költségvetési bizottságtól elsősorban azt várjuk, abban foglaljon állást, hogy egy törvényjavaslat miként érinú az ország költségvetését. (Közbeszólás: Úgy van! - Jobb oldalon taps.) Itt pedig alapvetően egy politikai vita folyik, ami nyilvánvalóan nagyon fontos de úgy gondolom, hogy a bizottsági vélemények ismerete után módjában lesz minden pártnak a maga politikai véleményét kifejteni. (Jobb oldalon taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem további bizottságok tisztelt elnökeit, kívánnak-e szólni. Mivel nem jelentkeztek, a szólásra jelentkezetteket szólítom. Először Székelyhidi Lászlót a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Székelyhidi László (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság kisebbségi véleménye után úgy gondolom, felszólalásommal a nemzet többségét képviselem reményeim szerint. (Jobb oldalon szórványos taps.) Államtitkár úr előterjesztésében döntően előadta mindazokat a törvényi kérdéseket, amelyek itt szóba jönnek, mégis úgy gondolom, hogy az ismétlés a tudás anyja, és ennek alapján engedjék meg, hogy néhány szóban a kérdést előadjam.
A hazánkban zajló rendszerváltás folyamata a társadalmi, a morális szférában messze nem követi a politikai változás ütemét. A különböző ellenérdekeltségű csoportok - hallhattak egyet az előbb belőle ereje töretlen, és a Kormány ezért is nem tudta és nem tudja végrehajtani kellő hatékonysággal a Justitia csomagtervét. (Jobb oldalon taps. Az SZDSZ padsoraiban derültség.) A társadalmat joggal sértő igazságtalanságok tovább élnek, sőt újratermelik önmagukat.
Az új rendszerünkben végre hiteles tanúbizonyságot kell tennünk, hogy választóinknak és az egész nemzetnek tett ígéreteinknek eleget teszünk, ami az igazságtételt is illeti. Most érkeztünk ennek egyik fontos állomásához, részben a részleges kárpótlási törvénytervezet tárgyalásához és 1292-es számon az egyes nyugdíjak, nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről, felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat beterjesztésével. A felszólalásokból is kiderült, hogy a volt állampárt az állami és pártvezetőknek az általánostól eltérd szabályok alapján állapítottak meg nyugdíjakat, nyugdíj-kiegészítéseket, és ezeket a júdás-pénzeket az elmúlt rendszer haszonélvezői még mindig zsebre vágják. Tudni kell, és az Önök előtt fekvő országgyűlési határozatijavaslat-tervezetből és az előttem is szóló államtitkár úr mondandójából is kitűnt, hogy az elvtársak évtizedeken keresztül önmaguk állapították meg saját nyugdíjaikat, és ennek a folyósítására utasították a társadalombiztosítást. A rendszerváltozás észrevétlenül ment el a fejük felett, és egyikük sem végzett lelkiismeretvizsgálatot, önként nem mondott le a jogtalanul szerzett előjogáról.
Engedjék meg, hogy most egy korábbi felszólalásomra hivatkozzam, melyben Csehák képviselőtársam nemrégen tett javaslatait, melyek a nyugdíjak irreális emelésére vonatkoztak, demagógiának minősítettem, és emlékeztettem őt korábbi kormánybeosztásaira, amikor is valóban sokat tehetett volna a nyugdíjak valorizálása érdekében, azonban, ha áttételesen is, de hallhatták, hogy ehelyett mit tett. Éveken keresztül korlátlan összegekben állapított meg nyugellátást, egyszemélyben, a párt által javasolt arra érdemes személyek részére. (Jobb oldalon taps. Közbeszólás: Hazugság.) (Az elnök közbeszólása: Ne zavarjuk a szónokot!)
Megdöbbentő a 3310/1989. XI. 2-i titkos kormányhatározat, amelyet egyébként Németh Miklós - most az Országgyűlés független képviselője - írt alá miniszterelnökként, amelyben még tovább növeli az általános szabályoktól eltérő kiemelt nyugellátások körét az MSZP által javasolt vezetők és politikai munkatársak részére.
1989 őszén köddé foszlott az MSZMP és a saját magát jogutódnak deklaráló MSZP most dermedten ódzkodik az adatszolgáltatástól, pedig Csehák képviselőtársam például már feltárhatta volna az elmúlt 9 hónap alatt azokat a titkos határozatokat, amelyek alapján a nyugdíjra valóban jogosultakat megsarcolva a párt által javasolt, arra érdemes személyeket korlátlan összegű nyugellátásban részesítette (jobb oldalon taps) , de nem tárta fel, helyette demagóg szólamokkal és szakmai érvekbe burkolódzva lázított a Kormány nyugdíjakat reparáló tevékenysége ellen.
Sajnos Németh Miklós sem ismertette az Országgyűlés előtt az általa aláírt titkos kormányhatározatot, de Szűrös Mátyás sem szólalt meg felvilágosító szándék által vezérelten. Nevezettek és még sokan mások szelektív amnéziában szenvednek. (Jobb oldalon taps.) Remélhetőleg nem sokáig hallgatnak, egyszer csak végre megszólalnak, mert nekik is tudni illik, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". (Jobb oldalon taps.)
Szeretném még felhívni a tisztelt Ház figyelmét, ugyan már szó esett róla, a 28/1966. XII. 8-i Korm. számú rendeletre, amely a nemzeti gondozottakról szól. Igazán csak az 1956. évi ellenforradalom elleni harcban megrokkantak köréről akarok néhány szót szólni, azok hozzátartozóiról és a mártírhalált haltak hozzátartozóiról. Az 5. § a nemzeti gondozási díj havi összegét a rokkantak részére 5000, a házastárs részére 4000, a félárva részére 4000, a teljes árva részére 4000, a szülők, nagyszülők részére 4000 forintban állapította meg 1966-ban ez a törvény.
Képviselőtársaim, gondoljanak bele, hogy a fenti összegű igényjogosultság megállapítása - mint mondom -1966-ban történt, abban az évben, amikor az én apám 44 éves munkaviszony után 2100 forintos nyugdíjösszeggel ment nyugdíjba. Vagy gondoljanak bele, hogy 1956-ban a barikád ezen oldalán harcoló népfelkelők, forradalmárok és szabadságharcosok, illetőleg a kádári megtorlás áldozatai, hozzátartozói, rokkantjai, árvái, özvegyei, szülei nemhogy gondozási díjat nem kaptak, de még a gondozási körbe sem kerültek. halottaink ehelyett jeltelen sírokba kerültek. (Közbeszólás: Úgy van!) A megmaradottak vagy az áldozatok gyermekei, özvegyei közül nem egynek a nevét is meg kellett változtatni ahhoz, hogy egyáltalán tovább tudjanak élni.
Képviselőtársaim! Számtalan tennivalónk van még az igazságtétel területén.
Azt remélem, már nem várat sokáig magára a politikai felelősséget vizsgáló bizottság, valamint az 1956-os ad hoc bizottság felállítása, amely bizottságok munkáján keresztül lehetővé válik a jogrend keretei között az elmúlt rendszer politikai és gazdasági bűnelkövetőinek felelősségre vonása. (Taps a jobb oldalon.)
Képviselőtársaim ! Most előttünk az igazságtétel egy kicsiny, de morálisan jelentős szeletkéje fekszik. Ez ügyben is jó törvényt kell hoznunk, olyat, amely megnyugtatja a közvéleményt, és egy kicsit olyat, mint egy félig kész mesében, ahol a rossz és a gonosz úgy-ahogy elnyeri méltó büntetését, ha már az igaz és a jó jutalmát majd csak a jövőben élvezheti. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a vitában lehetőség szerint minden felszólaló kerülje a feszültségfokozó fordulatokat. (Mozgás.)
A másik: szeretném jelezni, hogy magam is a feszültség hatása alatt egy formális kötelezettségemnek nem tettem eleget Az általános vita megnyitásakor szükséges lett volna áttekintenem a módosításokon. Engedjék meg, hogy ezt most pótoljam.
Az országgyűlési határozati javaslat első változatához a szociális bizottság, valamint Zimányi Tibor (MDF) és Deme Zoltán (MDF) nyújtottak be módosító javaslatot.
Az új változathoz Kálmán Attila (MDF) 1388-as és 1389-es számon, Kapitány Ferenc (Független Kisgazdapárt) az 1414-es számon, Zimányi Tibor (MDF) az 1646-os számon, Vastagh Pál (MSZP) az 1707-es és 1709-es számon, Schiffer János (MSZP) az 1708-as számon, Rajkai Zsolt (Független Kisgazdapárt) az 1770-es számon, Havas Gábor és Solt Ottilia (SZDSZ) az 1807-es, 1808-as és 1809-es számon Balás István (MDF) az 1823-as és 1824-es számon, Kiss György (MDF) az 1859-es számon.
Elnézésüket kérem a mulasztásért. Folytatjuk az általános vitát. Szólásra következik Iványi Gábor az SZDSZ részéről. (Nincs jelen.) Nincs jelen, akkor Darvas Iván az SZDSZ részéről.
Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Olyan törvénytervezet fekszik itt előttünk, amely igen sok tekintetben csakugyan megfelel a legszélesebb rétegek igazságérzetének, és régóta irritáló anomáliákat hivatott megszüntetni.
Úgy gondolom, alig akad ember az országban, aki például ne értene egyet a tervezet 1. §-ában foglaltakkal, amelyek egyes állami vezetők részére megállapított kiemelt magas nyugdíjak normális szintre való csökkentéséről intézkednek. Itt csakugyan teljes konszenzus mutatkozik.
Hadd hívjam fel azonban a figyelmüket már itt egy szépséghibára. Ha a Kormány megfogadta volna a szociális bizottság tavaly november elejei javaslatát, miszerint ezt az 1. §-t, amelyet illetően egyhangú egyetértés mutatkozott az egész bizottságban, válassza le a törvénytervezet fennmaradó részéről, és nyújtott be külön, akkor már négy hónapja nyugalom lenne ebben a roppant fontos kérdésben.
Kedves Hölgyeim és Uraim! Bizonyára Önöknek is feltűnt az itt eltöltött közös idő alatt, hogy az ellenzéknek soha semmiféle eszköze nem áll rendelkezésére, nem állt és valószínűleg nem is fog rendelkezésére állni arra, hogy bármilyen kérdést, amelyet a Kormány megtárgyalni óhajt, megakadályozza ennek tárgyalását. Tehát a Kormány hiába vagy a kormánypárt egyes képviselői hiába hivatkoznak arra, hogy ez az ellenzék mesterkedésén múlott volna. (Taps az SZDSZ soraiban.)
A törvénytervezet további paragrafusainál ugyanis sajnos korántsem mutatkozott már ekkora egyetértés. Vannak ugyanis olyan nyilvánvalóan igazságtalan passzusai is, amelyek már-már ellentétben állnak minden józan megfontolással.
Egy helyütt például úgy rendelkezik a javaslat, hogy némely kitüntetés birtokosa, aki kitüntetése révén bizonyos nyugdíjkedvezményben részesült, ezentúl csak akkor kaphatja továbbra is az ominózus pótlékot, ha utólag igazolni tudja kitüntetésének jogosságát. Hogy is várható el egy idős embertől, hogy most, élete vége felé visszamenőleg bizonygassa, hogy valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt nem méltánytalanul részesült valamilyen kitüntetésben, mit tudom én, mondjuk nem az állampárthoz való kötődése révén, hanem valóban kiemelkedő képességeivel vagy egyéb közhasznú tevékenységével érdemelte ki annak idején a megkülönböztető megítélést.
Ha valaki azzal vádol meg, hogy ezüstkanalat loptam, semmiképpen nem lehet az én feladatom, hogy az ártatlanságomat bebizonyítsam. Nyilvánvalóan éppen megfordítva, a nyomozó hatóságra, illetve a vádhatóságra hárul a bűnösségem bizonyításának kényszere. Az ártatlanság vélelmének eme alapvető jogi elvével analóg módon kell, hogy működjék a mi jelen esetünkben is a jogalkotás logikája. Kénem, higgyék el, nem a saját pecsenyémet akarom itt megsütni, de az egyszerűség kedvéért engedjék meg, hogy a saját példámra hivatkozzam.
Engem 1978-ban Kossuth-díjjal tüntettek ki, meg érdemes meg kiváló művész is vagyok, én ugyanis nem tartozom azok közé, akik büszkén és megvetően visszautasították volna a felkínált kitüntetést - ez akkoriban egyébként nem is volt annyira divatban, ez csak sokkal később terjedt el, amikor már láthatóvá vált, hogy egy ilyen díjnak esetleg árnyoldalai is keletkezhetnek. Én bizony nem tagadom, átvettem a Kossuth-díjat meg a vele járó összeget is, azt sem tagadom, baromian örültem neki, mert akkoriban lakáscserére kellett a pénz. Egyébként annak az Aczél elvtársnak meg Fock elvtársnak a kezéből vettem át, akinek húsz évvel azelőtt még a börtönében csücsültem. Na már most hogyan bizonyítsam be én most utólag, hogy nem azért tüntettek ki, mert az Aczél elvtárs puszipajtása voltam, hanem azért, mert tűrhetően eljátszottam a Pesti Színházban az Egy őrült naplója című színművet. Ha nekem most például visszamenőleg kérelmeznem kellene majd, hogy aszongya, el ne vegyek már azt a kis pótlékot, meg bizonygatnom kell, hogy tulajdonképpen én nem is ismertem soha semmiféle Aczélt, én bizony bevallom, egy lépést sem tennék, hanem hagynám veszni az egészet a fenébe, már tisztesség ne essék szólván. (Taps a bal oldalon.)
Nekem persze ez könnyű - mondhatnák Önök -, megélek én a pótlék nélkül is, de az érintettek többsége ugyanígy gondolkodik majd mint én, ebben bizonyos vagyok, és ők összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetbe kerülnek ezáltal.
Egy további rendkívül problematikus vonatkozása is van a törvénytervezetnek. Megszüntetni kívánja a nyugdíjkiegészítéseknek egy egész sorát, amelyekről pedig korántsem bizonyítható minden esetben, hogy politikai jellegük volt.
Kérdem én, ki az, aki ma utólag hitelesen meg tudná állapítani, hogy valaki miért kapta annak idején a különféle hangzatos elnevezésű első és másodosztályú, vörös zászlóktól, gyémántoktól, babéroktól csak úgy hemzsegő fityegőket. Ki bizonyíthatja ma már, hogy nem konformista, vonalas, párthű káder volt a nagypapa, hanem igazi, klassz antifasiszta ellenálló. Vagy nagyszerű feltaláló vagy egyszerűen csak becsületes, dolgos melós. (Taps a bal oldalon.) És ha csak egyetlenegy esetben is igazságtalanul sárba tapossuk így valakinek a tiszta múltját, és semmibe vesszük a tisztességgel szerzett jogait, máris eldobhatjuk az egész törvényt, úgy ahogy van. (Taps a bal oldalon.)
Hölgyeim és Uraim! Nekünk itt és most el kell döntenünk, jogállamot akarunk-e létrehozni, vagy megelégszünk azzal, hogy régi sérelmeket toroljunk, szemet szemért, fogat fogért, ha ok akkor úgy, mi majd most így. Mert ha jogállamot akarunk teremteni, nincs más megoldás, mint hogy egyetlen határozott nagyvonalú gesztussal egyszer s mindenkorra eltöröljünk minden jogtalanságot, és útját álljuk minden további jogtiprásnak.
Ki kell mondanunk, hogy ezentúl védelmünkbe vesszük minden politikai indíttatású jogsértés áldozatát, kivétel nélkül mindenkit. És ha valaki azzal próbálna érvelni, hogy hát minek legyünk pont mi nagyvonalúak, hisz annak idején, amikor még tehették, ők sem voltak velünk szemben nagyvonalúak, annak én azt válaszolnám: épp ez az, amiben különbözni akarunk tőlük: mi jogállam akarunk lenni. (Taps a balközépen és bal oldalon.)
Hölgyeim és Uraim! Madridtól nem messze van egy óriási völgykatlan, és abban egy grandiózus barlangtemető, El valle de Los Caidos. Az elesettek völgye.
Egyetlen óriási fekete kereszt uralja az egyébként teljesen dísztelen barlangot, amelynek falába sok-sok ezernyi név van belevésve. Az 1936-os polgárháború elesettjei pihennek itt, köztársaságiak és falangisták együtt. Hisz valamennyien spanyolok.
Gondoljunk erre, amikor arra készülünk, hogy kiüssük egy szerencsétlen özvegy vagy annak unokája kezéből a karéj kenyeret csak azért (Hoó! Morajlás a jobb oldalon.) kérem, Önök ne gondoljanak erre! (Derültség, taps a balközépen és bal oldalon.) De aki meghallja mondandóm mögött az igazságot, az figyeljen erre! Gondoljanak erre, amikor arra készülünk, hogy kiüssük egy szerencsétlen özvegy vagy unokája kezéből a karéj kenyeret csak azért, mert a nagypapát még a régi rendszerben tüntették ki, olyasmiért egyébként, amiért bármilyen más rendszerben is járt volna neki a kitüntetés.
De hogy végül valami jót is mondjak: csak üdvözölni lehet a törvénytervezetnek ama szándékát, hogy megszüntetni kívánja a jövőben a nyugdíjkiegészítéseknek a társadalombiztosítás terhére való folyósítását.
Ha az állam kitüntet valakit, és az illetőt a rendes nyugdíjon felül még valami plusszal is óhajtja jutalmazni, mi sem jogosultabb, mintsem hogy ezt ne a társadalombiztosítás pénzéből tegye, hanem a saját zsebéből.
Összefoglalva tehát: mi megköveteljük a törvénytől, hogy egyrészt személyre lebontva megvizsgálja, vajon nem pusztán politikai hovatartozás jutalmazására szolgált-e annak idején a privilégium, ilyenformán tehát egyfajta szűkítő hatást váltson ki, ugyanakkor pedig kiszélesítse hatáskörét oly módon, hogy védelmébe vegye minden politikai jogtalanság áldozatát, bárhonnan származott lettlégyen is a jogsérelem. A jogsértésnek ezentúl ne lehessen színe se piros, se zöld, se fekete, se fehér, se ezen színek bármiféle szimbolikus kombinációja, ne lehessen többé leple a jogsértésnek.
Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták frakciója egy sor módosító javaslatot nyújtott be a tervezethez, amelyről frakciótársaim, akik kidolgozták a módosítást, a részletes vita során szívesen szolgálnak majd bővebb felvilágosítással, és amelyről azt reméljük, hogy alkalmas lesz rá, hogy kigyomlálja a tervezetből legalább a legvaskosabb tévedéseket. Amennyiben Önök is egyet tudnak majd érteni velük, és megszavazzák a módosításainkat, nem látom akadályát annak, hogy mi is támogassuk a törvényjavaslatot. Ám ha a szavazás során elvetnék módosításainkat, attól tanok, a magunk részéről nehezen tudnánk támogatni a törvényt. Gyanítom ugyanis, hogy jelen formájában nem annyira a jövőt szolgálja, mint inkább a múltat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps. )
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Kapitány Ferenc a Független Kisgazdapárt részéről.
Felszólaló: Kapitány Ferenc (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politikai és egyéb érdemekért szerzett nyugdíjkiegészítések jelenlegi rendszerét a társadalom joggal bírálja, és tartja elfogadhatatlannak. Többen, több oldalról közelítették meg ezt a problémát, amely már akuttá vált. Dr. Székelyhidi és több társam után egy más látószögből szeretném ezt megvilágítani. De mert nem tudom, hogy például Darvas Iván művész úr a frakciója nevében beszélt-e, én előre kimondom, hogy saját nevemben beszélek, de abban bízom, hogy frakciótársaim is ezzel egyetértenék. Észrevételeimet zömmel a nemzeti ellenállási mozgalomban és a németellenes szabadságharcban szerzett érdemekért kitüntetettek fogalomkörében meghatározott kérdésekre kívánom összpontosítani.
Elöljáróban szeretném mindjárt leszögezni, hogy a törvénytervezetből idézett németellenes kifejezést náciellenesre vagy fasizmusellenesre javaslom kicserélni. Ugyanis a németellenes meghatározás úgy is felfogható, mintha a német néppel szemben történt volna a támadás, holott köztudott, hogy a német nép is áldozata lett a nácizmusnak.
Az elmúlt rendszerben az ellenállási tevékenységek elismerése, illetve el nem ismerése nem a tényeken alapult, hanem az állampárt politikai hatalmasságainak vagy a kérdéses legitimációjú Partizánszövetség és más hasonló jellegű szervek vezetőinek véleményén. Ennek súlyát több mint négy évtizeden keresztül másként érzékeltek, és ezért menet közben más-más rendeleteket, belső utasításokat szültek. Gondolok elsősorban a 7000/1945. miniszterelnöki, a 13 241/1947. számú kormány- és a 79/1989. számú minisztertanácsi rendeletekre.
Az alaprendeleten történt változások ugyan igazolják, hogy a szóban forgó elismeréseknek a politikai megítélése időközönként változott, másként ítélték meg az ellenállási mozgalom fogalmát, de egyben következetesek voltak: csak olyan személynél ismerték el, aki hűséges volt a Magyar Kommunista Párthoz, és kiszolgálója maradt a szovjet érdekeknek. Nagyon sok esetben még ellenállónak sem kellett lenni azért, hogy valakit kizárólag az előnyök biztosítása végett annak nyilvánítsanak.
Ma már gyökeresen megváltoztak a politikai és társadalmi viszonyok, és természetszerű, hogy tarthatatlanná vált a pártállami értékrend, és ezért felül kell vizsgálnunk, hogy kiket illet meg valóban nyugdíjpótlék.
De nemcsak a nyugdíjpótlék kérdésében szükséges a felülvizsgálat. Ugyanis egyes kitüntetésekhez lakásjuttatások is jártak. Ezt az egy héttel ezelőtt megismert vagy húsz, eddig titkosan kezelt iratok egyikéből ismerem. Engedjék meg, hogy ebből a rendeletből idézzek.
A címe a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3466/1971. számú határozata, Fock Jenő aláírásával. Címe: A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés tulajdonosai lakáshelyzetének megvitatásáról. Ebből részleteket mondok.
A kitüntetések jogos lakásigényét, ideértve a minőségi lakáscsereigényt kérelmükre ki kell elégíteni. A kitüntetettek lakásigényét tanácsi bérlakás kiutalásával kell megoldani. A tanácsi bérlakások kiutalásánál és tanácsi értékesítésű lakásjuttatásnál a kitüntetettek jövedelmi, illetve vagyoni viszonyait nem kell figyelembe venni. Budapesti kerületi végrehajtó bizottságok javaslatára a Kivételes Ellátások Bizottsága - így hívták azok egyikét, amelynél bárkinek az egyéb adottságai címén állapíthatták meg a nyugdíját - a megállapított lakáshasználatba-vételi díj vagy lakásépítési hozzájárulás megfizetéséhez szükséges összeget a kitüntetett részére segélyként folyósítsa.
További részből: "Ha a kitüntetett lakásbérleti jogviszonya megszűnik, a lakásügyi hatóság a lakás kiutalása esetén a segély összegét a bizottság részére köteles visszautalni." Még véletlenül sem a lakáshivatal részére!
Joggal háborgott a társadalmi igazságérzet a már dr. Kelemen András államtitkár úr által még az elmúlt nyáron ismertetett adatokon. Ebből csak egypárat engedjék meg, hogy a fölfrissítésért elmondjak: partizán címen 1312 fő kapott havi átlag 2000 forint kiegészítést; Szocialista Hazáért Érdemrend címén 6181 fő kapott havi 2142 forintot; a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem - ezek között vannak az 56-os szabadságharcosok vérbe fojtói - címen 5758 havi 1250 forint kiegészítést; és nem kívánom részletezni a Szocialista Munka Hőse, Harci Érdemekért Emlékérem, Magyar Népköztársaság Emlékérem, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I-III. fokozat, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, a Vörös Csillag Érdemrend, a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje, a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje vagy akár a szovjet Lenin-rend, a Szovjetunió Hőse, Aranycsillag kitüntetés, Vörös Zászló Érdemrend vagy Vörös Csillag Érdemrend, és talán még mindig folytathatnám. tulajdonosainak nem kis összegű pótléka. Inkább - mint elöljáróban mondottam - megmaradok a németellenes vagy a számomra már elfogadható kifejezéssel élve: náciellenes magatartások megítélésénél.
Nem állítom azt, hogy a kitüntetettek közül nem voltak olyanok, akik valóban ellenállók voltak, művész úr is erre vonatkozólag utalást adott. Szinte személyenként kellett elbírálni a jogosultságot! A tavalyi megvonások általánosításába becsúszott hibákat is a most születő törvénynek helyre kell tennie.
Emlékeim között szabadon válogatva szeretnék kirívó példákat felhozni, ami bizonyítja, hogy az elismerés nem volt más, mint a kommunizmushoz tartozás hűségbérének bizonyos formája!
Az áldozatok sorával kezdem, akiknek az ellenállásban kifejtett kimagasló teljesítményük ellenére, de mert nem tekintsék a magyar moszkoviták párthűnek őket, elismerés helyett a meghurcolás, a halál volt jutalmuk. Közismert neveket említek: Ries Istvánra gondolok, az első koalíciós kormány szociáldemokrata igazságügyi miniszterére, akit bebörtönöztek, halálra kínoztak, gerincét hét helyen eltörték. Vagy akár gondolhatok Demény Pálra, az általam is nagyra becsült hithű kommunistára, aki fájdalmunkra szemünk láttára távozott az élők sorából, őt, a kommunisták háború alatti magyarországi vezérét, az ellenállót a szovjet hatóságok bevonulásuk első napján letartóztatták, és hosszú-hosszú éveken át börtönben tartották.
Hosszan sorolhatnék ismert és ismeretlen neveket; számos civilt és katonát említhetnék, akiket bebörtönöztek, megöltek. Tudatosan nem hozok föl a Független Kisgazdapárt áldozataiból, pedig megérdemelnék, hogy itt is elhangozzék nevük.
Általánosítás helyett konkrétan a szoros környezetemből egy példával kívánok szolgálni. Gondolok a sárszentlőrinci Földes János bácsira, aki ugyan a Partizán Emlékérmet mint a Nógrádi-csoport egyik tagja megkapta - ugyanis kényszer SS-katonának kívánták besorozni, de sikerült neki a magyar hadsereghez átszökni -, de mert német származása mellett nem sodródott a kommunisták táborába, minden vagyonából kifosztották, a többi svábokkal együtt falujából kiüldözték, földönfutóvá tették saját hazájában!
Meg gondolok dr. Nagy István szekszárdi orvos barátomra, sajnos, ő már nincs az élők sorában, akinek a nácizmussal szembeni magatartását a Hadtörténeti Múzeum is elismerte, igazolta és nagyra értékelte. Nem vették fel az Ellenállók Szövetségébe. Akkor adott erre való jelentkezésre indíttatást, amikor már a Partizánszövetség átalakult Magyar Ellenállók Szövetségévé, és úgy jellemezték, hogy egy kicsit kinyitják a kaput a jelentkezők számára. Kérelmének visszautasítását Hajdú Jánosnak, Aczél György vejének, a volt svájci nagykövetnek dicstelen közreműködésével a megyei MSZMP első titkárától, Péter Szigfridtől kapta, aki lefasisztázta, mert az 56-os szabadságharcban kifejtett ténykedésért hatévi börtönre ítélték! És kifejtette, hogy maradjon a bőrében !
Bár a Partizánszövetség nevének megváltoztatásával egy új formát adott, tartalma nem változott. Én nem bízom ennek a szövetségnek mostani igazolásaiban sem! Említett barátaim nem kaphattak nyugdíjpótlékot, mert a jogosultság feltétele a szövetségi tagság volt, melyet - mint már korábban is jeleztem - csak kiváltságosok szerezhettek meg.
Gidófalvy Lajos alakulatának tagjait először bevették ugyan a Partizánszövetségbe, de később valamennyit kizárták, pedig hát ha valakik, akkor ők valóban ellenállók voltak! (Több helyről helyeslés.) Gidófalvy Lajos sorsa ismeretlen. Wallenberg segítőtársa volt, és feltételezhető, hogy Wallenberg sorsára jutott, és a bolsevizmus áldozatává vált.
Ma már közismert, hogy kegyként osztogatták egymásnak a letűnt rendszer urai a kiváltságokat, elismeréseket. Farkas Vladimir, a hírhedt ÁVO egykori vezéralakja soha nem volt ellenálló, hiszen gyerekként élt Moszkvában, és onnan érkezett apjával, a később honvédelmi miniszterré avanzsált sztálinista vezér Farkas Mihállyal. Farkas Vladimir a "Nincs mentség" című életrajzában, a nagy mosakodásában maga is kihangsúlyozta, hogy mentegetőzése ellenére háromszor is megkapta a Partizán Emlékérmet.
Ha ő nem tudná, mi tudjuk, hogy miért kapott ilyen irányban is többszörös elismerést.
Nem rendhagyó történelemórát kívánok tartani, hanem éreztetni kívánom azt a fonák helyzetet, ami a feltételek megítélése körül kialakult. Hozhatnám a példákat tovább vég nélkül, a történelemórát szabadegyetemmé fejleszthetném. De nem ez a célom! Azt kívánom, hogy aki valóban élete kockáztatásával részt vett a fasizmus felszámolásában, az valóban jusson pótlékhoz - de semmi esetre sem a társadalombiztosítás számlájára!
Erre vonatkozó törvénymódosításomat a részletes vitában kívánom ismertetni.
Soós Károly Attila az SZDSZ részéről elmondotta, hogy a Kormányt marasztalja el azért, mert mind ez ideig nem történt ebben rendezés, nem került a Parlament elé. Én ahogy ismerem a házszabályt, semmi akadálya nem lett volna akár egyéni képviselői indítványként vagy frakcióindítványként ezt a Ház elé terjeszteni. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Hát tessék! Miért nem tették meg?) De én arra gondolok, hogy dk is éppen olyan információhiányban szenvedtek, mint szenvedtünk valamennyien, akik ebben a Parlamentben ülünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon és Dénes János független képviselő részéről.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szűrös Mátyásnak adom át az elnöklést.
(Az elnöki széket dr Szűrös Mátyás foglalja el.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót dr. Schiffer János képviselőnek, Magyar Szocialista Párt. Kérem !
Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Múlt héten a keddi vitán elhangzott, hogy a kárpótlási törvénnyel az önkormányzatok problémájával azonos rangú törvény vitájára fog sor kerülni a nyugdíjak, a kitüntetések kapcsán. Azóta végig keresem a javaslatban, amit benyújtottak, hogy hol van az a tízmillió, százmillió pénz, forint, az a több tízezer ember, akit érint ez a törvény.
Sajnos, a törvény előkészítői nem adtak adatokat, nem tudjuk pontosan megítélni, hogy miről van szó, csak az indulatokból lehet érezni. Keresem annak az okát is, hogy vajon, ha ilyen fontos a törvény, ha ilyen megalapozott a kérdés, vajon miért volt a huzavona, amit az államtitkár úr is jelzett. Vajon nem tudta a Kormány, hogy kik voltak az elmúlt negyven évben miniszterelnökök, kik ültek a miniszterelnöki székben, kik voltak az Elnöki Tanács elnökei, kik voltak az Országgyűlés elnökei? Gondolom, tudta. Gondolom, rendelkezésére álltak a Kormánynak a Magyar Közlöny összekötött számai is, amelyekben az összes kitüntetett szerepel. Tehát nem értem pontosan ezt a huzavonát.
Tudom, hogy ennek a javaslatnak üzenetértéke van, ez a Justitia-terv egy része, amely valós és vélt igazságot kíván szolgáltatni. S tudom, hogy ezért nem népszerű szólni, hogyha az ember a javaslat ellen akar érveket felsorakoztatni. De úgy gondolom, hogy szólni kell, fontos szólni, nehogy a nagytakarítás kapcsán igazi emberi értékek kerülhessenek a szemétdombra.
Úgy gondolom, hogy nagyon határozottan ketté kellene választani ezt javaslatot. A vitában is érezhetők összekötött dolgok, amiknek semmi közük nincs egymáshoz. Szét kellene választani - ahogy szétválasztja a javaslat maga is -1. és 2. §-ra. Én azt mondom - és ez el is hangzott -, hogy egyetlen pártnak sincs kifogása az 1. §-ban megfogalmazottakkal szemben, mert tényleg, az 1988-ban bevezetett kivételes ellátás az akkori hatalom arroganciája volt. Egy olyan ország, amelyik szegénységgel küzd, amelyiknek adósságai vannak, a saját vezetői a saját nyugdíjukkal foglalkozzanak - az kérem, nem becsületes és nem bocsánatos bűn. Ezért ismételten mondom, hogy nem értem, hogy miért kellett ezzel várni, miért kell másra mutogatni, amikor megvolt minden törvényes lehetősége a kormányzatnak, hogy ebben az igen fontos kérdésben maga döntsön.
Intézkedhetett volna a Kormány a tisztánlátás érdekében, hogy adatokat tárjon föl, nemcsak a saját hivatalaiban - azt is megtehette volna -, de összegyűjthette volna a társadalombiztosításnál is az ide vonatkozó adatokat. Tudom az ellenérvet, hogy milyen nagy munka ez, de tudom, hogy erre különben is szükség lesz, mert a Kormány egészséges bizalmatlansága a Szocialista Párt által rendelkezésére bocsátott adatokkal szemben úgyis igényt fog erre tartani. És azt hiszem, hogy ezen adatok birtokában a tisztelt ház a képviselők is jobban tudták volna elhelyezni a törvény fontosságát a törvénykezés folyamatában.
Nem ilyen egyszerű a kérdés a 2. § kapcsán, mert igaz - és egyetértek azzal -, hogy rendezni kell azt az ellentmondásos helyzetet, hogy a társadalombiztosítás által fizetett járulék nem része a társadalombiztosítás rendszerének. Ezt el kell intézni. De csak idáig lehet ezt a kérdést globálisan elintézni. Utána már nagyon óvatosan kell a kérdéshez fognunk, mert sokszor hangzik el - szinte jelszószerűen -, hogy Európa felé menetelünk. Hadd figyelmeztessem magunkat, hogy Európa individualista, azaz az egyéni elbírálás elvét tartja magáénak. Embercsoportok, rétegek globális ítélete nem európai, hanem egy diktatórikus rendszer sajátossága. És ez a javaslat embercsoportokról akar ítélkezni anélkül, hogy egyénileg minősítené őket, anélkül hogy keresné az egyén érdemét vagy érdemtelenségét.
A javaslat minősít már általánosságban is azzal, hogy csak bizonyos tevékenységet ismer el, és annak is csak egy kis részét ismeri el, a többit egy új minősítési formának akarja alávetni. És valamiről megfeledkezik. Megfeledkezik a nemzeti ellenállás részvevőiről, a háborúellenes, antifasiszta magatartást tanúsítók jelentős részéről. Kis csúsztatásnak érzem azt, amit az államtitkár úr mondott, mert csak egy kitüntetésre vonatkozik a javaslat e tevékenységi körben, e magatartási körben, csak a miniszterelnöki elismerésre. Elhangzott itt már a Szabadság Érdemrend - megint egy csúsztatás -, amit azért tartok nagyon furcsának, mert ha igazságot akarunk, akkor azt csak igazsággal szabad elérnünk.
Az igazságtalan, hogy akik 1946-ban ténylegesen az első magyar köztársasági elnöktől, az Ideiglenes Nemzetgyűlés által alapított Szabadság Érdemrendet kapták meg tevékenységükért, azt összecsúsztatjuk az 1957-ben kiosztottak névsorával. Ez nem tisztességes eljárás azokkal szemben. És ugyanilyen nem tisztességes eljárás - amit ugyancsak az államtitkár úr vetett fel -, amikor a sátoraljaújhelyieket ugyancsak a pufajkásokkal keveri össze, holott tudhatja, vagy utánanézhetett volna, hogy a sátoraljaújhelyi börtönlázadásban részt vevők közül volt, aki 1956 után börtönben ült. Nem tisztességes ez.
Megfeledkezik a javaslat arról, hogy voltak tisztességes emberek viszont, akik szót emeltek a könyörtelen háború ellen, akik a koncentrációs táborok ellen emeltek szót, akik a magyar nép pusztítása ellen léptek fel, s voltak, akik nemcsak szavukat, hanem kezüket is felemelték ez ellen. Azoknak a jelentós részéről akar a javaslat megfeledkezni, akik mentették az ország becsületét abban az időszakban, amikor Magyarország nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az Egyesült Államoknak is hadat üzent. És mint hadüzenő fél, egyik leghűségesebb támogatója volt a fasizmusnak. (Zaj, folyamatos bekiabálások.)
A javaslat meg akar feledkezni ezen emberek jelentős részéről, és nemcsak azokról, akik háborúellenes magatartásukkal emelkedtek ki, hanem akik az ország újjáépítését is megpróbálták gyorsítani; és Európában elsőként épült újjá az ország.
Hadd mondjam azt is, hogy nem véletlen, hogy azok az emberek, akikről szólok, s akikről nem szól a javaslat, azok mikor kapták meg az elismerést. Már nem időben kapták meg, mert a rendszer, amely 1948 után hatalomra került Magyarországon, az ugyancsak nem akart tudomást venni ezekről az emberekről, nem akarta elismerni ezeknek az embereknek az állhatatosságát, hitelességét, és a Rákosi-diktatúra ezeknek az embereknek a jelentős részét is a szenvedők sorába sorolta.
Lehet, sőt biztos, hogy különböző kitüntetések, díjak tulajdonosai között érdemtelenek is vannak. De ez senkinek nem ad arra felhatalmazást, hogy igaz embereket megbántson. Rendelkezik és rendelkezhet a Kormány olyan eszközökkel, amely az érdemtelenektől megvonja a kitüntetéseket. Tudom, hogy az antifasiszták, ellenállók egy részét a korábbi időszak nem ismerte el. Ezt pótolni kell. S úgy lenne európai a törvény, hogyha a korábbi időszaknak ezt a hiányosságát pótolná. Nem tudom, miért kell megfeledkezni erről. De azért, hogy akik méltán kapták, azt most kidobjuk, az viszont nem igazán európai.
Én úgy ítélem meg, hogy ez a javaslat nem demokratikus, szelleme ellentétes a demokratizmussal. Mint ahogy Rákosi is tette, el akarta törölni, feledtetni akarta azt, hogy voltak korábban is igaz emberek. Ahogy a kisgazdapárti képviselő is mondta, Demény Pált elsőnek vitte a börtönbe. Mert neki hitele volt. Azt akarta, hogy a történelem vele kezdődjék, és ő akarta minősíteni az embereket utólag. Azt, hogy ki tisztességes, maga akarta meghatározni.
Embertelen ez a javaslat, mert globálisan akar minősíteni és a globális minősítést a hivatalokra akarja bízni. Hivatalra akarja bízni azt, hogy ki énekelt szépen, ki ugrott elég távolra, vagy ki volt igazi tudós. Úgy gondolom, hogy ez egy új igazoltatási eljárás, amelynek - én úgy gondolom - az ideje már lejárt.
Uraim és Hölgyeim! Én úgy hiszem, hogy az a jelzőoszlop, amit ez a javaslat le akar tenni, nem az Európába vezető utat mutatja. Ezért kérném azt - összhangban több módosító javaslattal -, hogy az én módosító javaslatomat is szíveskedjenek támogatni, amelynek a lényege az, hogy a művészeti, tudományos és sporttevékenységgel Összhangban, a nemzeti ellenállást, antifasiszta tevékenységet is ismerje el azonos szinten. S a módosító javaslatom másik lényeges kérdése az, hogy a minősítést bízza a hivatalra, a bíróságra, és ne az egyénektől kérje Önmaguk minősítését. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy a személyeskedő bekiabálásoktól tartózkodjanak. (Szűcs M. Sándor, MDF képviselő felé fordulva.) Különösnek tartom, ha lelkipásztor teszi ezt! (Derültség.) A lelkipásztor - nagyon szép magyar szó, és emögött én egészen mást értek. Ezért nagyon kérem (zaj) képviselőtársaimat, hogy az ilyen kicsinyes megjegyzésektől tartózkodjanak. Köszönöm szépen.
Szólásra következik Figler János képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Figler János (MDF)
FIGLER JÁNOS (MDF)
FIGLER JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mellesleg én is lelkipásztor vagyok, és megpróbálok a jog szerint - arte legis - szólni. Először is Darvas Iván képviselőtársam hozzászólásához egy rövid megjegyzést, ha megenged a művész úr. Csodálatos, patetikus hozzászólás volt, meg is tapsoltam volna, ha színházban lennénk. Fájdalom - a magyar Parlamentben hangzott el, ahol a stílus az igazság mögött áll, mert ott van a helye. Erről ennyit. (Taps.)
Képviselőtársaim! Országgyűlésünk I. törvénye kimondja, hogy az 1956-os népfelkelés - forradalom és szabadságharc volt. Ezzel a törvénnyel nemzetünk megbecsülte a múltját, és jövőjének irányt szabott,
azaz minden következő törvény erre épül és ebből következik. Az előttünk fekvő 555-ös, majd az 1292-es törvényjavaslat is erre épült és ebből következik. Ezért képviselőtársaim figyelmét kérve és remélve; szeretnék mondani pár gondolatot ezekről a törvényjavaslatokról.
Először azt, hogy nekünk nemcsak a gazdaságot, hanem az ország erkölcsi rendjét is a fejéről a talpára vissza kell állítani. (Taps.) Sajnos, a XX. században és annak második felében sok olyan törvény és rendelet született, amely a törvényhozásnak, múltunknak szégyenfoltja. A szabadon választ a magyar Parlamentnek kell ezeket a szégyenfoltokat lemosni. Közelebbről: amit eddig csak suttogva hallottunk, az ma már nyílt titok! Államtitkár úr részletesen is említette, hogy a pártállam olyan kivételes törvényeket, rendeleteket, kedvezményeket adott egyes személyeknek, ami orcapirító, ami tűrhetetlen. Van kivétel is például a művészetek táján vagy a tudomány területén vagy a sport élharcosai, bajnokai között. Ezúton is, innen is tiszteletemet jelentem minden kiváló embernek: minden államnak meg kell becsülnie nagyjait!
Ugyanakkor aggaszt az a gondolat - és talán igaz is -, hogy ezeknek a kivételes rendelkezéseknek zöme nem a kiválókat, a művészetnek, a tudománynak, a sportnak az óriásait jutalmazták, hanem talán a mosonmagyaróvári vagy a salgótarjáni tömeggyilkosságok mesterlövészeit, a Kádár-korszak vérbíráit, talán azokat a későbbi gazdasági vezetőket, akik pókerjátékosként elhazardírozták a dollármilliókat, vagy azokat a politikai vezetőket, akik szélkakasként csak - ki tudja, mi okból - egy égtájat ismertek -, az önök fantáziájára bízom, melyik ez az égtáj!
Azután kicsit szorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy ez a törvényjavaslat kilenc hónapot késett. Kilenc hónap alatt egy megfogant gyermeknek is meg kell születni! Valahogy, ha az I. törvény, amelyet ez a Parlament meghozott, amely kimondta azt, hogy az 1956-os népfelkelés - forradalom és szabadságharc volt, akkor ebből logikusan kellett következnie, vagy kellett volna következnie, hogy ebből kifolyólag minden érintő témát elővegyünk még talán a nyáron. A múlt héten a Magyar Demokrata Fórum sajtótájékoztatóján részt vettem, és velem együtt sokan megdöbbenve hallhatták, hogy a magyar költségvetésnek, a magyar államnak havi 25 millió forint többletterhet jelent ez a bizonyos kivételezett nyugdíj. Képviselőtársaim, hova-tovább tíz hónapja vagyunk már itt, és ugyebár 10x25 millió - az 250 millió! Hát nem tragikomikus helyzet, hogy az új Parlament 250 millió forinttal hizlalta tovább a nemzet tönkretevőit és hóhérait? Ilyen csak a mesében és nálunk fordul elő! (Taps. - Orbán Viktor: A ti kormányzástok alatt !)
Úgy van, és nevek hangzottak el, elnök úr volt kedves, illetve másik elnökünk figyelmeztetni, hogy nem kell az igazságot túl magasra mutatni, hiszen így is mindenki tudja, mindenki látja, hogy nemcsak a Kormány, ez a Kormány volt a felelős! (Zaj.)
Kérem szépen, menjünk tovább. (Derültség.) Érdekes dolog, hogy az ellenzék most is ellenzi, most amikor tényleg előttünk van! (Taps a jobb oldalon.) És ebből kifolyólag félve gondolok arra, hogy nincs-e a régi rendeletek poros zugában még ilyen elfekvő anakronizmus. Nagyon csúnya lenne, ha majd évek múlva derülne ki, hogy X vagy Y valamilyen régi, piros pecsétes rendelkezés alapján még tovább tartja a markát, és mi báván telemerjük!
Én nem merném az érdemtelen haszonhúzók erkölcsi érzékére bízni az önkéntes jelentkezés vagy a becsületes és önkéntes lemondást. Cave canem óvakodjunk a naiv jóhiszeműségtől, és járjunk mindennek utána, hiszen lehet még egy-két ilyen önmagát túlélt kedvezmény forgalomban!
A keserű szavak után örömmel mondhatom el ami már el is hangzott -, hogy nemcsak én, hanem mások is a Magyar Demokrata Fórum Justitia-tervének harmadik passzusára ismerhetnek ebben a törvényjavaslatban. Kicsit tréfára véve a dolgot, úgy látszik, hogy a zarándokok útjai Rómába, az igazságkeresés útjai pedig Justitiához vezetnek!
Fel szeretném hívni a figyelmet a törvényjavaslat indoklási részének egyik gyöngyszemére. Idézem: "Költségvetésből a nyugdíjkiegészítéssel azonos pótlékot kapjanak: miniszterelnöki elismerés és a nemzeti ellenállási mozgalom és németellenes - sic: németellenes! - szabadságharcban szerzett érdemekért kitüntetettek. Kérem szépen, ez számomra zavarba ejtő megfogalmazás, hiszen nem derül ki, hogy a címadó a Rákóczi-féle szabadságharcra vagy az 1848-49-es szabadságharcra, avagy a Hitler-féle fasizmus elleni harcra gondol. Ha ez az idézet közelmúltunknak a szellemidézése lenne, akkor szóra sem lenne érdemes, oda lehetne dobni, ahová való!
Miután a további, a megmaradó kedvezményezettek egyik rétegét jelöli ki, illetve ezek további kedvezményének az indokát adja, ezért így nem maradhat. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Mint német nevet viselő személy, tűrhetetlennek tartom azt az optikát, azt a rálátást, miszerint minden német fasiszta lett volna. A német ellenállási szabadságharc - ebből számomra ez következik.
A másik nyomós aggályom a következő: a nemzeti ellenállási mozgalomban résztvevők nagyon megszaporodtak a háború után. Egyrészt sikk, másrészt nagyon jó üzlet is volt belépni az ellenállók közé. Nyolc évvel ezelőtt például édesapámat is fölkereste és fölkérte egy naiv elvtárs, hogy nincs-e kedve partizánnak lenni. (Derültség.) Nem volt. De hányan lehetnek az országban, akik ezen a kései toborzón nem tudtak nemet mondani, és az, aki a fölkérésre nem tudott ellenállni, az ellenálló lett. (Taps, derültség.) Ad maiorem gloria veritatis. Az igazság nagyobb dicsőségére.
Az 1293-as számú országgyűlési határozat fölkéri a Magyar Szocialista Pártot mint az MSZMP jogutódját, hogy bocsássa a Kormány rendelkezésére a kedvezményezettek nevét, lakcímét és a nyugdíj-megállapításukkal kapcsolatos összes iratot. Ebben a fölkérésben az MSZP egy újabb nagyszerű lehetőséget kap arra, hogy hirdetett és hangoztatott konstruktivitását újfent bebizonyítsa. Az MSZP-től már annyi bölcs tanácsot és annyi nagyszerű ötletet kapott a Parlament, hogy joggal hihetjük, hogy az ismeretlenség homályában lapulókról most is lerántja a leplet, és ezzel az apokalipszissel, leleplezéssel az MSZP milliókat ment meg a költségvetésnek, és milliókat nyugtat meg az országban. (Taps jobbról.) Magam is érdeklődéssel és türelmetlenül várom ezt a kért névsort.
Végül - Képviselőtársaim! - a szavazat kimenetelében biztos vagyok. Biztos vagyok abban, hogy ezt a törvényt kevés kivétellel meg fogjuk szavazni. De pontosan a várható kevés kivétel miatt majd a részletes vitában szeretném az elnök úrtól azt kérni, hogy a Házszabály 42. §-a alapján, ennek (6) és (7) bekezdése szerint a mi szavazásunk legyen egyéni, nyilvános szavazás. Ez a kivételes törvény kivételes szavazást is igényel. (Taps a jobb oldalon.)
Ha már ezek a törvények rejtetten fogantak, titokban születtek, és megbújva élték az életüket, legalább a kimúlásuk legyen méltó, azaz nyílt és demokratikus szavazással.
Képviselőtársaim! Az utolsó szó: azzal az egy ujjunkkal, amellyel majd a gombot megnyomjuk, százmilliókat vehetünk le az emberek válláról. Ez a lehetőségünk a kötelességünk. Köszönöm. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Frajna Imre képviselő a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Frajna Imre (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti pártok többsége a választásokon ígéretet tett a választóknak, hogy az őket oly nagymértékben irritáló kiemelt nyugdíjakat megszünteti. Azóta 8 hónap telt el. Igaz ugyan, hogy nem sokkal a Parlament megalakulása után a frakciónk benyújtott egy határozati javaslatot ebben a témában, ha jól emlékszem, akkor 84-es szám alatt, és azt meglepő gyorsasággal követte ennek a törvénynek az első kiadása a Kormány részéről. Ám azt a feltárt hiányosságok miatt a Kormány visszavonta. Ekkor nyár volt. S mint tudjuk, a nyár nagy kerítő. Ezért csak találgatni tudjuk, mire használta az azóta eltelt időt a kormányzat.
Való igaz! Eltűntek a törvényjavaslatból a zavaró sajtóhibák, amelyek téves vagy nem létező jogszabályokra hivatkoztak, de úgy gondoljuk, hogy ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése nem indokolja a második, bővített kiadás ilyen késedelmes megjelenését. A késlekedés előtt két szempontból is értetlenül állunk. Először is érthetetlen számunkra, hogy immár elég nagy statisztikai valószínűsége van annak, hogy egy-egy ülésnapon nagyívű beszédet hallhatunk a bolsevikokról, ne adj' Isten!, a bolsevikok szekértolóiról, rendre a kormánypártok padsoraiból, érdemi intézkedés viszont mind a mai napig nem történt. Ez a tény súlyos aggodalmakat kelt még a pártatlan figyelőben is, mennyire gondolják komolyan szónoklataikat az említett politikai erők.
Másodszor: A rendszerváltás tizedik hónapjában még mindig havonta 1500 Ft-tal támogatja a társadalom az 1956. évi forradalom leverésében élenjáró hadfiakat. Az egykori miniszterelnökök, a Parlament volt elnökei és az Elnöki Tanács egykori elnökei mind a mai napig akkora nyugdíjakat kapnak, mint amekkora az illetménye a köztársasági elnök úrnak, a miniszterelnök úrnak és a Ház elnökének. Azt hiszem, ez a tény akkor is felháborító, ha eltekintünk attól, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki hivatali idejük alatt a fent említett személyek.
Az már csak apró, pikáns adalék, hogy azok a ma már nem hatályos minisztertanácsi rendeletek, amelyek alapján a kiemelt nyugdíjakat osztogatták, az elmúlt hétig szigorúan titkos minősítést viseltek.
Tisztelt Ház! Az elmondottak értelmében mély megnyugvással fogadjuk ezt az első lépést az elmúlt rendszer igazságtalanságainak megszüntetésére. Talán nem kell már ugyanennyi időt vámi a közélet megtisztítására a volt szigorúan titkos állományú tisztektől és a vagyonelszámoltatás megnyugtató rendezésére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Iványi Gábor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.
Felszólaló: Iványi Gábor (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Köszönöm a szót, de tekintve, hogy Havas Gábor a részletes vitában el fogja mondani, amit mondtam volna, ezért visszalépek. Ha már kezemben van a mikrofon, mégis annyit hadd említsek meg, hogy amikor egy ilyen rendkívül fontos dolgot tárgyalunk, akkor rendkívül nagy hangsúllyal nehezedik ránk a felelősség, és igazuk van azoknak, akik azt hangoztatják, hogy ezt a rendkívül kényes kérdést rendkívül óvatosan kell kezelnünk, nehogy abba a hibába essünk, hogy megszűrjük a szúnyogot, és a tevét elnyeljük, vagyis olyanok körét érintjük, akik látszólag egy jéghegy csúcsán vannak, ezek között pedig nem sikerül bölcsen és igazságosan különbséget tennünk. Köszönöm szépen. (Taps. )
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Reagálásra kért kétperces lehetőséget Darvas Iván képviselő úr.
Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Pusztán aggályomnak szeretnék kifejezést adni, amiért Figler képviselőtársam, aki, ha jól értettem, akkor lelkész, tehát Figler tiszteletes úr egy olyan álláspontot látszik képviselni, amelyet, ha emlékezetem nem csal, legutoljára és legelsősorban Dzerzsinszkij, a cseka megalapítója fogalmazott meg, mondván, hogy inkább vesszen száz ártatlan, mintsem egy bűnös meneküljön. (Salamon László: Nem erről van szó!)
Felvetődik bennem, hogy vajon ez az álláspont megfelel-e a keresztényi álláspontnak. Jómagam is stílusbeli kérdésnek tartom ezt, mert a stílus az ember. Köszönöm. (Taps balról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Grezsa Ferenc.
Felszólaló: Dr. Grezsa Ferenc (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén sajnálom, hogy Figler képviselőtársunk nem hallotta ezt a reagálást, mert kinn volt. Engedjék meg nekem, hogy nevében visszautasítsam ! (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megkérdezem az elnök urat, hogy soron kívül kíván-e szólni. (Nem.)
Szólásra következik Rajkai Zsolt képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről.
Felszólaló: Rajkai Zsolt (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nagy várakozással vettem kezembe a címében szürkének tűnő törvényjavaslatot, mert úgy éreztem, hogy ez a jelenlegi helyzetben végre tanúja a rendszerváltásnak, bizonyítéka a Kormány szándékának. Nagyon vártuk már ezt a törvényt.
El kell azonban mondanom, hogy bár egyetértek a törvény néhány engedményével, lojalitásával és olyan kitételével, hogy a volt kedvezményezetteket továbbra is kedvezményben részesíti, engedjék meg, hogy hangot adjak némi aggodalomnak.
Az 1975. évi II. törvény többek között kimondja, hogy szolgálati időként kell elismerni a munkásmozgalomban 1945 előtt eltöltött időt. Ez az 55. szakasz. Nem tudom, hogy értékteremtő-e az a tevékenység, amelyet néhány plakát ragasztásával vagy esetleg röpcédulák szórásával fejtett ki a munkásmozgalom hős harcosa. Egyáltalában nem tudom, hogy mi minősül munkásmozgalmi tevékenységnek. Ezt eddig még senki sem tudta megmagyarázni, így én sem tudhatom.
Nagyon furcsállom, hogy nemzeti gondozottakként olyan személyek kerülhetnek - vagy jogutódaik - a gondozási díjban részesülők közé, akik az elmúlt 45 évben is preferáltak voltak, azok a személyek, akik élvezői, haszonélvezői voltak múltbeli tevékenységüknek vagy a tevékenységet végrehajtó őseiknek.
Különösen irritál a 30/1985. rendelet 3. szakaszának a figyelembevétele, amely azt mondja ki, hogy kedvezmény illeti meg továbbá azokkal is, akik fegyveres partizánharcban részt vettek, különbséget nem téve aközött, hogy ezt a fegyveres partizánharcot Magyarországon, esetleg a Szovjetunióban vagy Jugoszláviában folytatták. Magyarországon nem alakult ki rendszeres partizánharc. Ezt nagyon jól tudjuk. A partizánszövetségek is később verbuválódtak" sőt mondhatnám, hogy ez apáról fiúra szálló hagyomány lett, mint a vitézi rend: akinek az apja vitéz volt, ő is vitéz lett, akinek az apja partizán volt, ő is azzá vált. Ez valahogy sérti a törvényről alkotott értékítéletemet.
Nem érthető továbbá az sem, hogy a nem önként Magyarországról idegenbe hurcolt - így fogalmaztak történészeink - magyar katonákra is lövő, sebesültként a frontról hazajövő vonatokat felrobbantó partizánok miképpen kaphatnák meg ezt a kitüntetést, miképpen kaphatnák meg ezt a pluszt. Ez erkölcsi érzékemet sérti.
Meggyőződésem az, hogy a tényleg a fasizmus ellen a magyar nép véráldozatát követelő tevékenységek ellen fellépők megérdemlik, meg kell hogy érdemeljék a megkülönböztetést, de szerintem elvesztette a jogát a megkülönböztetéshez, a kiemelt nyugdíjhoz vagy pótlékhoz az, aki később, a diktatúra éveiben maga is részese lett a diktatúra megvalósításának, és igenis felül kell vizsgálni, hogy mindazok, akik előnyt élveznek, a későbbiekben ezt megtarthatják-e.
Voltak a magyar nép áldozatai között jó néhányan, akik tényleg a magyar nép érdekében, a magyar nép létéért, fennmaradásáért, szabadságáért áldozták életüket Nagyon hiányolom, kedves Képviselőtársaim, a törvényből azt, hogy nem esik szó a 301-es parcella mártírjainak utódairól a nemzeti gondozottak között, a tenoreseményeknél áldozatul esettek utódai között nem találunk javaslatot arra, hogy ezek miképpen részesülhetnének nemzeti gondozási díjban. Aki megjárta Recsk poklát, 1956 után Márianosztrát, és életéből éveket vagy évtizedeket töltött ott, az miért nem részesülhet e törvényes pótlékokban? Az ezekre vonatkozó javaslatokat természetesen beterjesztettem.
Még egy dolgot! Néhány képviselőtársam rosszindulatúnak minősítette ezt a törvényt. Én nem minősítem annak, csak igazságosnak. Darvas Iván képviselőtársam elmondta, hogy a mártírok unokáinak a kezéből akarjuk kiverni a kenyeret. Nem akarjuk kiverni a kenyeret, mert azoknak nem kenyér, hanem kalács van már a kezükben, nem putrikban laknak, hanem emeletes házakban, és 45 éven keresztül élvezték a számukra nem igazságtalanul, de oda nyújtott igazságszolgáltatás kedvezményeit. (Taps.)
Nagyon sajnálom, hogy Soós Károly Attila képviselőtársam - mint ahogy Salamon László képviselő úr is elmondta - nem arról szólt, amiről tiszte lett volna szólni. Azt hiszem, ez szereptévesztés volt. Végül is nem szenvedtem csorbát, mert Figler János képviselőtársam - aki nem tagja ugyan a költségvetési bizottságnak - elárulta, hogy 25 millió forintot fizettünk eddig havonta, és már 250 milliónál tartunk. Azt vártam volna Soós Károly Attila képviselő úrtól, hogy elmondja, hogy az innen befolyt megtakarítást hogyan osztjuk tovább a rászorulóknak, mennyi pénzt takarítunk meg, mennyi pénz jön be. Úgy hiszem, ez egy költségvetési bizottság dolga, nem pedig az, hogy átvegye egy politikai döntés bírálatát, vagy politikai célt tévesszen ezzel. (Taps.)
Frajna Imre képviselőtársamnak még azt mondom, hogy nagyon jól tudja 8 maga is, hogy mért nem kerülhetett napirendre ez a törvényjavaslat Nem kerülhetett, mert nem volt rá adat. Még most is a törvény erejével kell kötelezni a parlamenti pártok egyikét, hogy kiszolgáltassa azokat az adatokat vagy beszolgáltassa, nevezzük így, talán szebb -, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy kiket illet meg és kiket nem illet meg ez a kedvezmény.
Azt hiszem, kedves Képviselőtársaim, hogyha ennek a törvénynek a megszavazásával megfosztjuk az érdemteleneket, és megjutalmazzuk az arra érdemesülteket, mindannyian összhangban, a javaslatot elfogadva nyílt szavazással, igen nagy lépést teszünk előre a tényleges rendszerváltás érdekében. Köszönöm a figyelmüket (Taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Kétperces reagálásra kér lehetőséget Kuncze Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől.
Felszólaló: Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért kérek kétperces reagálásra szót, mert szeretném felhívni Rajkai képviselő úr figyelmét arra, hogy Soós Károly Attila mint a bizottság elnöke a bizottság szavazását ismertette, a bizottság véleményét közölte önökkel akkor, amikor felszólalt ebben a kérdésben.
Másrészt, szeretném megnyugtatni az államtitkár urat: abban az esetben, ha pontos kimutatást kapunk arról, hogy ezek után mekkora összegről van szó, akkor természetesen a költségvetési bizottság nagy valószínűséggel állást fog tudni foglalni ezen összeg elosztásával kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik dr. Pusztai Erzsébet képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Dr. Pusztai Erzsébet (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként válaszolni szeretnék néhány gondolatra. Darvas képviselőtársunk figyelmét fölhívom, hogy a Kossuth-díj nem szerepel ezek között a kitüntetések között... (taps a jobb oldalon és középen), mert nem jár nyugdíj-kiegészítéssel - tudomásunk szerint.
Én nagyon örülnék, hogyha jelentkezne az a képviselő az ellenzék soraiból, alá a választási kampánya során nem említette meg ezt a gondolatot, hogy az igazságtalan nyugdíjakat meg kell változtatni. (Taps a jobb oldalon, középen és a függetlenek között Dénes János részéről.)
Szeretnék arra is kitérni, hogy tudomásunk szerint - és ezt a bizottsági tájékoztatón szakértőktől hallottuk - megállapított ellátást elvonni csak törvénnyel lehet A Kormány eltörölheti a minisztertanácsi rendeletet, de a megállapított ellátást csak a Parlament veheti el, tehát ne kérjük számon a Kormányon azt, amit nem tehet meg. (Taps a jobb oldalon.) Ha megtette volna, Alkotmánybíróságért kiáltottak volna.
Még egy kérdés. Alkotmányellenes, titkos rendeletekkel megállapított ellátásokat egy jogállam meddig tarthat fönn? Jogállam maradunk akkor is, ha ezt továbbvisszük? Alkotmányellenes rendeletről beszélek. Mert nem is tudtunk róluk ez előtt két héttel még. (Zaj.)
Bizottságunk előtt valóban nagyon sok vita volt erről a kérdésről. Akik ott ültek a bizottsági ülésen, pontosan tudják, hogy a vitát éppen az váltotta ki, éppen az a gondolatsor, hogy próbáljunk meg olyan megoldásokat találni, amelyekkel nem sértünk meg embereket, és nem bántunk meg olyanokat, akik arra érdemesek voltak, hogy kiegészítést kapjanak. Éppen ezért is utaltuk vissza a Kormány elé a problémát: tekintsék át jobban. Azért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bizottsági üléseken senkitől nem kaptunk segítséget. Mi magunk próbáltunk gondolkodni azon, hogy honnan lehetne adatokhoz jutni, hogyan tudjuk áttekinteni, hogy ki miért kapta. Senki nem szólt egy szót sem, hogy kérem, itt létezett egy Kivételes Ellátások Bizottsága! Nosza, tekintsük át a dokumentációját: ki fog derülni, hogy miért kapott kivételes ellátást. Senki nem hívta fel a figyelmünket arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága följogosította saját magát arra, hogy nyugdíjakat állapítson meg. Nosza, tekintsük át a KB-titkárság anyagát: tudni fogjuk, hogy kinek állapították meg. 56-ot, bizottsági ülésen MSZMP-s képviselőtársaink azt mondák... (közbeszólások: MSZP-s!) MSZP-s képviselőtársaink azt mondták, nyugodtan hozzuk meg a parlamenti határozatot, ők erre úgyis képtelenek, nekik erre nincs adatuk. Azt nem értem, hogy akkor a múlt héten milyen adatokat küldtek el a népjóléti miniszternek - mert tegnap ezt hallottuk. A sajtótájékoztatón, novemberben, ez volt a problémánk. Szerettünk volna a dolog végére járni, valóban nyugodtan, gondosan, bosszúállás nélkül. Szeretném azt tudni, hogy ehhez miért nem kapunk segítséget, akkor. Természetes, hogy ilyen körülmények között borzalmasan nehéz döntéseket hozni, és mindent rendkívül könnyű félremagyarázni.
SZDSZ-es képviselőtársaim figyelmét hívnám fel arra, hogy a Németh-kormány írta le - igaz, hogy 1990 januárjában: "A jogegyenlőséget sértő, a politikai és gazdasági változások nyomán anakronisztikussá vált kedvezmények szűnjenek meg, a megmaradók pedig nyilvános jogszabályba kerüljenek. A kivételes nyugellátásra vonatkozó szabályok hatására az ebben részesülők és özvegyeik nyugdíja jelentősen magasabb az átlagnál." Adatok alapján írták - tudomásom szerint.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet: sokan azt mondták, hogy a háború előtti érdemekért adott nyugdíj-kiegészítéseket nem szabad elvenni - teljes mértékben egyetértünk ezzel -, éppen ezért egyikhez se nyúljunk, mert nagyon nehéz megítélni. Csak egyetlen tétel: a felszabadulás előtti politikai büntetést szenvedett Szocialista Hazáért Érdemrenddel nem rendelkező volt szakszervezeti tisztségviselők nyugellátását a bizottság a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetetteket megillető nyugdíj-kiegészítés 50%-ával egészíti ki. És ebben benne volt a büntetőszázad és a koncentrációs tábor! Ezt nevezzük egyenlő elbírálásnak? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik dr. Zimányi Tibor képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Dr. Zimányi Tibor (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömömre szolgált Kelemen András államtitkár úr nyilatkozata, mert viszonthallottam a Recski Szövetségnek immár két éve hangoztatott követelését, hogy hozzák nyilvánosságra a Különleges Ellátások Bizottsága által hozott különleges ellátásokat. Mind ez ideig erre nem volt lehetőség, és úgy gondolom, ezt semmiképpen nem akadályozhatja meg a személyiségi jogok sérelme, mert ez egyszerűen közérdek. Ebből sokkal tisztábban fogunk látni... A csend sokkal kellemesebb. Nagyon sajnálom, hogy egyesek mással vannak elfoglalva, de el kell mondanom, hogyha ezt szembeállítom azzal az eljárással, ahogyan a tényleges politikai foglyoknak a kárpótlását akarják vagy akarjuk rendezni, akkor szomorúan és megdöbbenéssel állapítom meg. hogy az 56-os forradalom leverésében részt vetteket még a nyolcvanas években is havi 2000 forintos nyugdíjemeléssel jutalmazták. Ezt csak azért mondom el, hogy szíveskedjenek majd erre tekintettel lenni, hogy milyen a kárpótlási törvény mellé benyújtott tervezetem igénye: ezzel szemben mennyivel szerényebb.
Elhangzott az is, hogy ez egy darázsfészek vagy gordiuszi csomó, és ezt valamilyen formában ketté kell vágni. Valóban, egy általános rendező elv szükséges, és ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy mondja ki a Ház, ennek a törvényjavaslatnak még egy paragrafusa vagy egy mondata legyen az a megállapítás, hogy senki, semmilyen jogcímen ne élvezhessen külön juttatást azért, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése érdekében fejtett ki tevékenységet. (Taps középről.) Sajnos, ez még mindig többoldalúan fennáll, azért szükséges ez a törvénytervezet is, ennek a megszavazása.
Itt azonban külön ki kell kérni az egyik legfájóbb pontra; az ellenállási tevékenységet ért kommentálásokra. Nagyon homályos, sajnos, az ezzel kapcsolatos tájékoztatás, és az ezzel kapcsolatos állásfoglalások is rendkívül ellentétesek, sok esetben az ellenállókkal szemben még ma is, sajnos, sértő megjegyzéseket is tartalmaznak. Szeretném egyértelműen kifejezni, hogy igenis, volt hazai, magyar és ifjúsági ellenállás, és semmilyen formában nem szabad a legkisebb sérelem gyanújával sem illetni. De miért van ez a sok gyanú ezzel kapcsolatban? Emlékszem arra, hogy a korábbi nyugdíjakkal kapcsolatban éppen Kelemen András számolt be arról, hogy körülbelül ezerháromszázan vannak, akik ellenállási érdemekért kapnak nyugdíjkiegészítést. Akkor egy mosoly hulláma söpört végig a termen... Teljesen megdöbbentem. És valóban, akkor láttam, hogy micsoda eredményt ért el ez az elmúlt négy évtized, mert hiszen ez a kérdés volt egyik legsarkalatosabb része; mindenképp ki akarták sajátítani az ellenállást az állampárt részére. Annyira, hogy a kerületi párttitkároknak a hozzájárulása kellett ahhoz, hogy valaki a Partizánszövetség tagja lehessen, az igazolványokat ott adták át, a kerületi pártirodákon, és az összejöveteleket is ott tartották.
Hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy ez a szövetség - mert sajnos kell egy kicsit ezzel foglalkozni -, ahelyett, hogy felderítette volna azt a valóban vékony ellenálló réteget, mert ismerjük el, hogy nem voltak túl sokan, azonban annál nagyobb megbecsülést érdemeltek volna, de a Partizánszövetségnek az volt az egyik legfontosabb teendője, hogy összesen tíz esetben lezárta a tagfelvételt. Gondoljuk meg, hogy milyen szövetség ez! Tízszer lezárta és tízszer fel is oldotta.
Mi a mai helyzet? látják, hogy a régi alapon már nem lehet szervezni, ezért új alapszabállyal bevezették a pártoló tag intézményét. A pártoló tagnak ugyanaz a jogköre, mint a rendes tagnak, aki valóban ellenálló volt - csak azért, hogy a szövetségen belül a többséget megtartsák. Ez csak egy példa. Teljesen tarthatatlan, a tényleges ellenállók, valljuk meg, már idős emberek, már nem tudnak új ellenállást kifejteni, a szövetségből nem tudnak kilépni, mert abban a félelemben vannak, hogy esetleg azt a bizonyos 1300 vagy 1400 forintos kiegészítést nem kapják meg. Itt térnék rá arra, hogy a törvénytervezet nagyon helyesen mondja ki azt, hogy mindazoktól, akiknek nincs meg a Nagy Ferenc-féle, miniszterelnöki, ellenállást elismerő oklevelük, azoktól meg kell vonni a nyugdíj-kiegészítést. Hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy azt el akarjuk venni. Ha lett volna, hogy módosító javaslataimat elolvassák - ebben a nagy törvényhozási galoppban nyilván keveseknek van arra idejük, hogy elolvassák -, abból kiolvashatták volna, hogy mindenkinek, aki valóban ellenálló volt, továbbra is fenn akarjuk tartani, sőt kedvezőbb helyzetbe akarjuk hozni. Ennek az a feltétele, hogy ki kell közülük szűrni azt, aki a görög szabadságharcban való részvétel címén kapja, többször említettük az 56-os pufajkásokat, sőt még a koreai háborúban részt vettek is vannak köztük. Mindezt ez a bizonyos Partizánszövetség végezte és azt most legalább egyszer végre egyenesbe kellene tenni, lehetővé tenni, hogy azt az elismerő oklevelet, amit annak idején Nagy Ferenc miniszterelnök írt alá, a Miniszterelnöki Hivatal valóban teremtően egy olyan bizottságot, amelyik megengedi, hogy újra jelentkezzenek, mert nagyon sokan vannak, akik az elismerő oklevelet nem kaphatták meg, hiszen a Görgey alakulat, az egyetemisták ellenállási szervezete, a magyar diákok szabadságfrontjának egyik alakulata azonnal orosz hadifogságba került. Nem is volt módja arra, hogy megszerezze ezt az oklevelet, mire visszakerültek, addigra ennek az oklevélnek az aláírója is emigrációban tartózkodott.
Mindezeket figyelembe kell venni és nagyon vigyázni, hogy a tényleges ellenállókat semmiféle formában ne bántsuk, ne sértsük, hanem ismerjük el a jogaikat.
Szeretném azt mondani, hogy a Kormány azért csak elismerést érdemel, hogy a Parlament elé hozta ezt a kérdést, mert hiszen sokszor éppen azzal vádolták, hogy központosít, és adminisztratív hatalmát növeli. Ha valamilyen kérdést a Parlament elé hoz, csodálkozom, hogy ezt kifogásolják éppen azok, akik liberálisnak vallják magukat. Ez az elképzelés ellentétes az alapelvekkel.
Külön meg kell említenem egyes, teljesen félreérthető, legjobb esetben is tájékozatlanságra utaló kitételeket, például: védelmébe veszi valaki Pálffy özvegyét. Azt tudomásul kell venni, hogy a rendelet nyugdíjat nem von el senkitől. Ez a tervezet nem csökkenti Pálffy özvegyének a nyugdíját, azt azonban helytelenítjük, hogy különleges juttatást kapjon a társadalom pénzéből, mert sem Pálffy, sem Szakasits vagy például Rajk nem a mi politikai áldozatunk, nem a mi politikai foglyunk, ezeknek az érdekében mi nem teszünk semmit, ők a párt belső harcának az áldozatai voltak, ők nem a független és demokratikus Magyarországért harcoltak. Ezt okvetlenül le kell szögezni. (Jobb oldalon taps.)
Ha emberbaráti hangot ütünk meg, azt teljes egészében én is elfogadom és alátámasztom, de hihetetlen csúsztatást jelent, teljesen félreértésre ad okot.
Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom Darvas Ivánnak, akit személyében rendkívül nagyra becsülök, művészetében talán még jobban, ha ez egyáltalán lehetséges, hogy könnyeket ne hullajtsunk azokért, akik igenis sokkal kedvezőbb nyugdíj-megállapítást élveznek, és csak a kiegészítésüket akarjuk elvenni. Ne teremtsünk ezúttal - engedelmet - színpadi jelenetet, hogy az unokának esetleg száraz kenyér sem jut, mert amint mondották, nemhogy száraz kenyér, de bőven jut kalács és villa. Ezzel nem foglalkozunk, de hogy plusz járandóságot kapjanak, az ellen - engedjék meg: egyszer s mindenkorra csak egyet lehet érteni, vagy ha nem, akkor önmagáról állít ki valaki egy bizonyos bizonyítványt. (Jobb oldalon taps.)
Engedjék meg, hogy azt is mondjam, rendkívül jellemző, nem az, hogy ki kit támad, hanem az, hogy kinek mi fáj. Ha jól visszaemlékezünk, csodálatosképpen egyetlenegy hangot sem hallottam senkitől, mi van azokkal az ellenállókkal, akiket a mai napig sem vettek fel a szövetségbe. Csak az fájt, ha Pálffy özvegyétől elvesszük az 1300 forintot. Azért mégis, mérlegeljük a dolgokat!
Ki szeretném emelni, hogy itt nem bosszúról van szó, mert ha bosszúról van szó, ha valaki mást magyaráz bele, és megint nem az igazságot képviseli. Az egész törvénytervezetnek okvetlenül az a célja - főleg a 2. §-nak -, hogy egy utolsó igazságtételi lehetőséget nyújtson azok számára, akik a pártállam miatt még azt sem kaphatták meg, hogy dk ellenállók voltak, mert ellenálló csak az lehetett, akit a Partizánszövetség ellenállóvá minősített és a nyugdíj-kiegészítés az ő képviselője ebben a különleges ellátásokat megállapító bizottságban benne ülve szintén minden további ellenőrzés nélkül már aláírták. Senkit nem bánt ez a törvénytervezet, az igazságtételnek az egyik része, és mondjuk meg, nagyon elkésett, és ezért nagyon kérem a Házat, támogassák és tegyék lehetővé, hogy egy lépéssel megint előbbre jussunk. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Csehák Judit képviselőnő, Magyar Szocialista Párt.
Felszólaló: Dr. Csehák Judit (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután jó előre kiszámítható volt, hogy a mai vita nem fog elmúlni személyemet is megnevező támadások nélkül, ezért előre elhatároztam, személyes megtámadtatás címén nem kérek szót. A jövőben sem fogom ezt tenni, mert egyetértek Darvas Ivánnal: "Aki azzal gyanúsít, hogy ezüstkanalat loptam, az bizonyítsa a vádat és ne nekem kelljen védekeznem." Kérem ezért az urakat, ne fáradjanak a későbbiekben velem, mert ehhez, a magamnak tett ígéretemhez fogom tartani a későbbiekben is magamat. Egyetértek azonban Figler Gyula (János) képviseld úrral is, kizárólag abban, hogy a tények fontosabbak, mint a stílus. Ezért a tények és csakis a tények kedvéért két tárgykörben szeretnék megnyilatkozni.
Szeretném megismételni pártom álláspontját és legelébb is hangsúlyoznám, hogy nem az MSZMP-ről van szó. Önöknek az MSZP álláspontját volt szerencséjük a korábbiakban megismerni, pártom és frakcióm nevében mint MSZP-tag nyilvánulok meg.
Pártomnak nem volt véleménykülönbsége a most vitatott törvénytervezettel abban, hogy megszüntessük a kivételes, az 1975. II. törvény szabályaitól eltérő nyugdíjakat, mert sem a diszkriminációkkal, sem a privilégiumokkal nem értünk egyet.
Minden információt, amit tőlünk kért, mint MSZP-től, megadtunk. Kétségtelen, hogy aggodalmunkat fejeztük ki, hogy a kezelésünkben levő, mondhatnám azt is, hogy sajnos - kezelésünkben levő irattárakból azt a teljes körű dokumentációt, ami alatt mi munkaügyi nyilvántartást, kereset-nyilvántartást, olyan anyagokat is értünk, aminek alapján el is hangzott itt - újra kiszámíthatók lennének a nyugdíjak, nem áll majd módunkban önöknek prezentálni. (Mozgás.)
Tehát a teljes körű nyilvántartás szolgáltatásával kapcsolatban azért voltak aggodalmaink, mert pártom nem ismeri teljes körűen annak az irattárnak az anyagát, amelynek a felülvizsgálatát felajánlotta Önöknek, és minden adatot körre fog adni abban az esetben, ha a Parlament ilyen határozatot hoz.
Mint képviselőtársam elmondta, mi egy pozitív felülvizsgálatot javaslunk. Mondja az adományozó, hogy ki méltatlan a kitüntetésre, és vonja meg attól, és ne kényszerítsünk idős embereket méltatlan eljárásra. Ez volt a másik álláspontunk, ami itt hangot kapott. Nem szálltunk vitába azzal, hogy szűnjék meg bármilyen kivételes ellátás, mint ahogy történt erről már említés, a Németh-kormány és az MSZP kezdeményezte ezeknek a bizottságoknak és ezeknek az eljárásoknak a megszüntetését.
Kelemen András államtitkár úr nagyon korrekt módon felsorolta, hogy milyen típusú kivételes ellátások voltak. Szeretném elmondani, hogy a Kivételes Ellátások Bizottsága a Minisztertanács Hivatala mellett működött. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak volt csak jogkörében - és senki másnak korkedvezményes nyugdíjakat megállapítani. Egy dologban kétségtelenül részem volt, például abban, hogy ne csak vezetők kapjanak korengedményt, hanem mindazoknak a csődbe ment vállalatoknak a dolgozói is, akik helyett és részére a vállalat hajlandó a korhatárig a nyugdíjat megfizetni.
Önök ezt a rendszert fenntartják, sőt beépült a foglalkoztatási törvénybe. Nem tudom, miért kellene restelkednünk emiatt az eljárás miatt. Kétségtelen, hogy szociális és egészségügyi miniszterként, de csak akként, felelősségi körömbe tartozott bizonyos nyugdíjak méltányosságból történő felemelése. És hadd járjam körbe ezt a kérdést, bár erről tegnap a sajtótájékoztatón már szó esett.
1989-ben a magyar Parlament a költségvetési törvényben jóváhagyott 180 millió forintot, nevezetesen és szó szerint a nyugdíjak méltányosságból történő felemelésére. Hangsúlyozom, hogy törvényben. Ez a 180 millió forint mindenki számára hozzáférhetd volt, nem volt szűk és szűkített a javaslattevők köre, bárki, aki kért, akinek a részére javasoltak, aki levelet írt, hozzájuthatott a méltányos nyugdíjemeléshez, mégpedig úgy, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyékben működő bizottságai emelhették fel mindazok nyugdíját, akiknek nem érte el a nyugdíja a 6000 forintot, és a szociális és egészségügyi miniszter rendelkezett a 180 millió forintból 26 millió forintos kerettel, a 6000 forintot meghaladó nyugdíjak emelésére.
Most belegondolok, hogy valóban, ha szélsőségesen értelmezem ezt a teljhatalmat, akkor megállapíthattam volna akár 80 ezer forintos nyugdíjakat és nyugdíjemeléseket is és fantasztikus, kivételes ellátásokat. Én azonban restelkedve vallom be szűkmarkúságomat és kisszerűségemet, ugyanis ezt a 7,6 millió forintot többnyire szakszervezetek, tanácsi szociális osztályok javaslatára dokumentálhatóan - hiszen a dokumentum nem nálam van, hanem a Népjóléti Minisztériumban - 300, 500, 600, 800, 1000 forintos nyugdíjemelésekre költöttük környezettanulmányok alapján, főként szociális célú nyugdíjemelésekre.
Azért hangsúlyozom ezt, mert én nagyon remélem, ugyanis erről ez a határozat nem szól, hogy miközben engem Önök itt felelősségre vonnak, mindazoknak, akiknek két év alatt aláírtam az ilyen típusú nyugdíjemelését, most nem kell a képernyő előtt aggódniuk és attól tartaniuk, hogy azért, mert Csehák Judit aláírásával kapták meg a 300 forintjukat, kivételes ellátást élveznek, és a régi rendszer bűnei miatt nekik is szégyenkezniük kell.
Tehát ez valóban tisztázásra szorul, és ennek a tisztázása végett kértem szót, mert úgy gondolom, hogy ebben a kérdéskörben valóban nincs köztünk félreértés, nincs amnézia, nem forog fenn ennek az esete. Vállalom a felelősséget egyenként és összességében is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Schiffer János képviselő kért kétperces reagálásra lehetőséget. Kérem!
Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Két dologra szeretnék kitérni. Zimányi Tibor képviselő úr azt mondotta, hogy senki nem tette szóvá azt, hogy, akik nem részesültek eddig kitüntetésben, szeretném felhívni, hogy hozzászólásomban úgy fogalmaztam meg, hogy akkor lenne igazán európai ez a törvényjavaslat, ha ezekre is gondolt volna. Ezt azért szeretném mondani, hogy nemcsak neki jutott, hanem nekünk is eszünkbe jutott.
A másik pedig: Pusztai Erzsébet felvetette, kicsit úgy éreztem, hogy a Szocialista Párt nem adott meg neki minden információt. Volt szerencsém... azt nem értem, hogy már októberben, amikor a Kormány beterjesztette a javaslatot, és az előzetes anyagok mellékleteiben pontosan a 3000-es jogszabályok felsorolásával pontos kimutatás volt arról, hogy ki, mikor adhatott soron kívüli, korengedményes nyugdíjat, ennek a minisztertanácsi előterjesztésnek ezek a mellékletek részesei voltak, sajnálom, hogy nincs olyan kommunikációs csatorna a párt tagjai és a Kormány között, hogy ezeket az információkat átadták volna. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Dr. Pusztai Erzsébet képviselő ugyancsak kétperces reagálásra kért szót.
Felszólaló: Dr. Pusztai Erzsébet (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Így legalább egyszerre tudok mind a két dologra reagálni.
Visszautalok arra, amit az előbb mondtam. Ha Csehák képviselőtársam a bizottsági üléseken felhívja a figyelmünket ezekre az ellátások bizottságára, ezekre a meglévő és általa minden bizonnyal ismert titkos rendeletekre, akkor elkerülhettük volna azokat a félreértéseket, amelyek abból táplálkoznak, hogy egy minisztertanácsi titkos rendelet arról szól, hogy különleges ellátásokra 180 millió forintot lehet szánni. Mi nem ismerjük az előző működés finomságait, mi nem tudjuk azt, hogy ez a 180 millió azonos azzal, amit majd később a Parlament törvényként fog megszavazni. Nem szerepel tudniillik a minisztertanácsi rendeletben ez a hivatkozás, hogy majd ezt aztán törvénnyé tesszük, mert egyébként nem is értem, hogy miért kellene titkos rendeletben. Schiffer képviselőtársamnak ez a válaszom. Én nem azt mondtam, hogy az adatokat nem hozták nyilvánosságra, én azt mondtam, hogy azok az emberek, akik ismerték az eddigi működési mechanizmust, nem hívták fel a figyelmünket arra, hogy hol keressünk, hogy keressünk, hogy gyorsabban haladjunk. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Szabad György képviselő úr.
Felszólaló: Szabad György (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sokat mondhatnék történészként és a század gyermekeként, hadd ne tegyem. Egyetlen dologra szeretnék emlékeztetni. Ennek a törvénynek a lényegére. A sok, a rengeteg, a hínárszerűen burjánzó mellékkörülmények között ez egy kiváltságellenes törvénynek készült. (Taps a jobb oldalon.) Ennek megfelelően megkérem valamelyik módosítást benyújtó képviselőtársamat - számomra ez az egy dolog mint az Országgyűlés elnöke számára kicsit bonyolultabb, mint bármelyik képviselő számára, csak áttételesen kezdeményezhetek módosító javaslatot -, de módosító javaslatát egészítse ki egyetlen mozzanattal.
A preambulum pillanatnyilag így szól: "Az Országgyűlés a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva és figyelemmel az azonos jogok és kötelezettségek elvére." Én a mondat első felét kérem így megváltoztatni: Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság kiváltságokat nem ismerő alkotmányának rendelkezéseit és a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva stb. alkotja meg a törvényt. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)
Kérem, én megértem Darvas Ivánnak az érvelését, de itt sokkal nagyobb mértékben kell gondolkodni. Ennek a törvénynek a kapcsán meg lehet erősítenünk, hogy a fő szabály az, hogy ebben a köztársaságban nincs, és nem élhet tovább egyetlen kiváltság sem (Közben többször, ütemesen ököllel az asztalra csap. Taps a jobb oldalon és jobbközépen) és minden más csak ennek alárendelten érvényesülhet.
A második egy technikai kérdés, Figler barátom felszólalásával kapcsolatban. Valóban lehet név szerinti szavazást kérni. Ennek a Házszabály 48. §-ának (1) és (4) bekezdése szabja meg a feltételeit Ha valóban bárki ezt akarja javasolni, akkor annak megfelelően 30 képviselő aláírásával időben meg kell tegye írásban a javaslatát. Ezt csak azért mondom, hogyha valakiben ilyen kívánság él, akkor járjon el szabályszerűen.
Harmadikként Csehák Judit felszólalásához szeretnék kapcsolódni. Nem árulok el vele titkot, személyesen is beszéltem, de hivatalosan Horn Gyulával mint a Magyar Szocialista Párt elnökével: találjunk módot ama, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak a Magyar Szocialista Párt megőrzésében lévő, nyilvánvalóan szorosan vett pártanyagokat az egypárt állami funkcióiból fakadóan keletkező iratanyaggal keverten őrző pártarchívuma kerüljön a Magyar Köztársaság és a Magyar Szocialista Párt közös őrizetébe. A kérdés halaszthatatlan, mint ahogy a most elhangzottak is mutatják. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik kétperces reagálásra dr. Gál Zoltán képviselő, Magyar Szocialista Párt. Kérem.
Felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Két megjegyzésem lenne. Egyik Szabad György elnök úr hozzászólásához, másik Pusztai Erzsébet képviselőtársamhoz.
Ami az elnök úr hozzászólását illeti, úgy hiszem, hogy talán felesleges verni ebben a Házban az asztalt annak érdekében, hogy kiváltságok ebben a köztársaságban többet ne legyenek. Én úgy érzem, hogy minden hozzászóló, még az ellenzéki hozzászólók is ebben a szellemben nyilatkoztak. (Taps a bal oldalon és balközépen.)
A másik megjegyzésem az archívumnak a dolga. Amit elnök úr felvetett, úgy hiszem, hogy jó megoldásnak ígérkezik, és én most hirtelenjében nem tudok a párt vezetősége nevében nyilatkozni, de azt hiszem, hogy ez lehet az útja annak, hogy ezt az egész dolgot tisztességesen és a jogállamiság szellemében rendezzük. Én úgy gondolom, hogyha ennek a javaslatnak a részletei is kidolgozásra és esetleg közös kidolgozásra kerülnek, akkor ez egy megoldható, járható útnak tűnik.
Pusztai Erzsébet képviselőtársamnak viszont szeretném mondani: valahogy szavaiból úgy éreztem, mint hogyha lenne egy esendő Kormány, amit ez a régi kormány nem világosított fel kellően, és ez az új Kormány pedig tíz hónap után sem tudja például, hogy milyen bizottságok vannak szervezve a Minisztertanács Hivatala köré, így például ez a kivételes ellátásokat intéző bizottság se.
Hát én úgy hiszem, hogy az irattárak és az arra hivatott szakembereknek a megbízása egy ilyen munkával körülbelül félórás tevékenység után ezeket a dolgokat feltárja.
De nem is erre szeretnék hivatkozni, mert ez nem túlságosan érdekes, hanem a Szocialista Pártot ért ismételt kritikára, miszerint nem segített. Én szeretném még egyszer felhívni a figyelmét képviselőtársamnak arra, amit Schiffer János mondott. Nevezetesen, hogy kérdezze meg az előterjesztő minisztériumot, hogy múlt év októberében, amikor a Kormány először tárgyalta a beterjesztő törvényjavaslatot, a kormány-előterjesztés mellé tett statisztikában nem szerepelt-e már ott az, hogy az MSZMP KB saját hatáskörben hány nyugdíjba küldést intézett el. Tehát egyszerűen nem énem, hogy mi az, amit a Kormány vagy a tisztelt kormánypárti képviselők ebben az ügyben nem tudtak. És ehhez képest a Magyar Szocialista Pártra, amely egy kis apparátussal rendelkezik, és amelynek 40 év állampártja összes iratát meg archívumát kellene kezelnie, arra akarják testálni ezt a feladatot, hogy 40 évre visszamenőleg mutassa ki, hogy ki ment nyugdíjba a pártapparátusból, hol lakik, meg mennyi nyugdíjat kap.
Szóval, ezt egyszerűen nem tudjuk másként értékelni, mint egy olyan bosszantási eszköznek, ami ebben a Parlamentben sok van, és ami hát aztán kicsúcsosodik képviselőtársam azon javaslatában, amit benyújtott, hogyha nem hiteles és nem teljes körű adatszolgáltatást végzünk, akkor most már második alkalommal fogják megvonni a Magyar Szocialista Párttól az állami támogatást.
Van egy törvényjavaslat most előttünk, amely mindnyájunk által úgy minősített, hogy tisztességes szándékokat kíván szolgálni. És erre most rárakódik egy napi aktuálpolitika, és hát akkor ez lesz benne. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Két percre megadom a szót dr. Zimányi Tibor képviselő úrnak.
Felszólaló: Dr. Zimányi Tibor (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm. Elsősorban arra szeretnék reagálni, hogy Csehák Judit képviselőtársam mondotta, hogy 300 forintokról van szó. Én ezzel nem értek egyet, de nem is akarom a szavát kétségbe vonni, ezért kérem, hogy csatlakozzék, hogy közösen indítványozzuk ennek a teljes névsornak a nyilvánosságra hozatalát.
A másik pedig: reagálnom kell Schiffer képviselőtársamra is, akinek el kell ismernem, hogy bizonyos fokig igaza van. De engedje meg, azért nem tudtam teljes mértékben értékelni a szavait, mert az sem világlott ki viszont a többi megfogalmazásából, hogy kiét akarja eltörölni, tehát aki fönn akarja mindazokét tartani, akik jelenleg ebben a bizonyos kiváltságban részesülnek, azzal sajnos, nem tudok egyetérteni.
És itt engedjék meg, hogy rátérjek még Szabad György elnök úr javaslatára. Nem világos, hogy a kiváltságon mit ért, mert az, hogy egy ellenálló kap 1400 forintot, ezt úgy gondolom, nem tekinthetjük kiváltságnak, ennélfogva magában a törvénytervezetben ezt nehéz megfogalmazni, mert - hogy mondjam - madarat akar ágyúval talán lelőni. Köszönöm.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Két percre megadom a szót dr. Kis Gyula képviselőnek. Kérem.
Felszólaló: Dr. Kis Gyula József (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem két percre szót, mert itt egy bizottságban történt ügyről volt szó. Nos, az, hogy segítséget kért volt Pusztai Erzsébet képviselőtársam az akkor jelenlévő bizottsági tag MSZP-képviselőktől, ez nem saját gyámoltalanságunkból eredt, hanem abból, hogy tudomásunk szerint a bizottságban ott ült Csehák Judit, aki előtte mint SZOT titkár, majd miniszter, miniszterelnök-helyettes igen bő tapasztalatokkal rendelkezett a nyugdíj ügyben.
Ezt a segítséget azóta felajánlotta a Szocialista Párt, legalábbis ügyvivője, tegnapi sajtóértekezletén. A mai Népszabadságban leírja, hogy "Miután megkaptuk az országgyűlési határozati javaslatot, megnéztük, hol vannak ezek a dokumentumok." Miután megkapták - hát, ez tavaly novemberben volt. Aztán azt írja, hogy "1972-től korábbról nem találtunk adatokat. Megtaláltuk a Minisztertanács 3251/973. számú határozatát a kivételes nyugdíjakról."
Nos, az örvendetes, hogy ezt akkor megtalálták. Egyetlenegy szépséghibája van, hogy mindennek bejelentésével várnak addig, amíg a titkos rendeletek nyilvánosságra kerültek; vártak addig, amíg sajtóértekezleten kellett elmondani, hogy, nem kaptunk kellő információt a bizottságon belül. És azzal kapcsolatban majd, ha sorra kerülök, rendes felszólalásom idején, akkor pontosan idézni fogom a bizottsági jegyzőkönyveket, hogy ott ki szájából milyen megállapítás hangzott el. Most csak jelezni kívántam, hogy köszönöm ezt a segítő szándékot az MSZP részéről. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most egyórás ebédszünet következik. Előtte egy bejelentése van jegyző képviselőtársamnak.
BALOGH GÁBOR, DR. jegyző:
BALOGH GÁBOR, DR. jegyző: Az ebédszünet kezdetekor az alkotmányügyi bizottság a félemelet 37-38-as számú tanácsteremben ülést tart.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. 14 órakor az interpellációkkal és kérdésekkel folytatjuk a munkát. Jó étvágyat kívánok az ebédhez!
(Szünet: 13 óra 2 perctől 14 óra II percig - Az elnöki széket Vörös Vince, az Országgyűlés elnöke foglalja el - Jegyzők: dr Pásztor Gyula és Glattfelder Béla)
Interpellációk:
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Képviselőtársaim! Foglalják el helyüket, hogy az ülést folytathassuk! Létszám ellenőrzést tartunk, hogy határozatképes-e az Országgyűlés. Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot. Sajnos, az Országgyűlés még mindig nem határozatképes.
Képviselőtársaim! Újabb létszám ellenőrzést tartunk. Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot. Sajnos, még mindig nem vagyunk határozatképesek. Kérem a folyosóról beszólítani kint levő képviselőtársainkat.
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Egy párt sajtótájékoztatót tart.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem, még egyszer megnyomni az "igen" gombot, hogy megállapítsuk a határozatképességet. Sajnos még mindig nem vagyunk határozatképesek. 193 képviselőnek jelen kell lennie. Kérem, foglaljon helyet, aki még áll.
Újabb kísérletet teszünk. Kérem, szíveskedjenek megnyomni az "igen" gombot. Még hat képviselő kellene. Sajnos nincs jelen. Lotz Károly gépe nem működik. Kérem megigazítani.
Még egyszer tartunk ellenőrzést! Szíveskedjenek megnyomni a gombot. Köszönöm. Folytatjuk munkánkat.
Napirendünknek megfelelően interpellációk és kérdések elmondásával folytatjuk munkánkat.
Az elnöki teendők ellátásában dr. Pásztor Gyula és Glattfelder Béla jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre.
Rácskay Jenő (SZDSZ) "A határátkelőhelyekkel összefüggő nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban" című, a külügyminiszterhez, a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez címzett interpellációjára adott írásbeli válasz
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tisztelt Országgyűlés! Rácskay Jenő, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője interpellációt nyújtott be a külügyminiszterhez, a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez, a határátkelőhelyekkel összefüggd nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban. Képviselőtársaim Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár írásos válaszát 17%-os számon megkapták.
Kérdezem Rácskay Jenő képviselőtársamat, hogy egyetért-e a válasszal.
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos nem áll módomban a válasszal egyetérteni. Katona Tamás államtitkár úr távollétében is néhány gondolatot szeretnék hozzátenni.
Körülbelül nyolcvan napja nyújtottam be interpellációmat, valamikor december elején. Január 22-én hangzott el az interpellációm. Ehhez képest a február 21-én kézhez kapott írásos válasz nagyon minimális információkat tartalmaz, hiszen három kérdésemből egyetlenegyre sem válaszolt konkrétan az államtitkár úr.
Nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy mi a magyar Kormány vámpolitikai elképzeléseinek az alapja. Azt a választ kaptam, hogy a vámszervek most dolgoznak egy anyagon ezzel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy ennek ellenére nem tudott volna valamilyen választ adni.
A másik, ami nagyon elszomorít, hogy 1991-ben az egész magyar határon összesen egy határátkelőhelyet nyitnak Fertőd és Pamhagen között a tervek szerint. Ez lényegében kishatár-átkelőhely. Ez azért is furcsa, mivel közel 50 igény merült fel az önkormányzatok részéről főleg kishatár-átkelőhelyek és gyalogos-átkelőhelyek megnyitására. Ebből véleményem szerint - 25-30 mindenképpen megvalósítható lenne a közeli jövőben. Ez nem komoly pénzkérdés, hiszen néhány millió forintból ezeket a kishatár-átkelőhelyeket meg lehetne nyitni.
Az a legfőbb probléma, hogy nem látok koncepciót ezeken a területeken. Nem szolgálja ezeknek a határátkelőhelyeknek a késleltetése azt a regionalitást, amelyet lényegében a magyar Kormány is képvisel: a napi diplomáciának ezekkel az eszközeivel nem tudnak élni ezek a határmenti területek.
Másik jelentős problémának látom azt, hogy én konkrét interpellációmban két települést kérdeztem meg: Bozsok és Szentpéterfa határátkelőhelyek ügyeit, akkor egyértelműen Bozsokra kaptam nemleges választ, Szentpéterfa neve nem is szerepelt a nekem adott válaszban. Ezért természetesen nem tudom ezt a választ elfogadni.
Azt tenném hozzá, hogy az államtitkár úr vagy esetleg a Kormány valamelyik más tagja próbáljon meg egyszer diplomata-útlevél nélkül Nagylaknál vagy Röszkénél kimenni az országból, illetve bejönni, és akkor meglátják, hogy a válasz szerint valóban elegendők-e ezek a határátkelőhelyek országunk számára. A választ tehát nem tudom elfogadni. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Rácskay Jenő képviselőtársunk nem fogadta el az államtitkári választ.
Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár úr írásbeli válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)
Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 119 "igen" szavazattal 69 ellenében, 8 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.
Dr. Szabó Lajos (FKgP) el nem fogadott interpellációjára adott alkotmányügyi bizottsági jelentés
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Dr. Szabó Lajos, a Független Kisgazdapárt képviselője interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszter úrhoz "Az 1945-1963 között törvénysértő módon elítéltek teljes rehabilitációja tárgykörében" címmel. Az igazságügy-miniszter válaszát az Országgyűlés nem fogadta el, így az interpellációt megtárgyalásra kiadtam az alkotmányügyi bizottságnak.
Megkérdezem dr. Szabó Lajos képviselőtársamat, egyetért-e a jelentésben foglaltakkal.
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelentésben az alkotmányügyi bizottság nem ad választ a kérdésre. Teljesen kitér a válasz elől, a bizottság nem oldotta meg egyáltalán ezt a problémát.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tehát?
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Nem adott megoldást az alkotmányügyi bizottság.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tehát akkor a választ elfogadja vagy nem?
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Nem tudom elfogadni.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Nem tudja elfogadni. Szabó Lajos képviselőtársunk az alkotmányügyi bizottság írásbeli válaszát nem fogadta el.
Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a bizottsági jelentést. (Mozgás.)
Hack Péter képviselőtársunk ügyrendi kérdésben kér szót.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Hack Péter (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar Országgyűlés házszabályai értelmében bizottsághoz interpellációt nem lehet intézni. Amiről most szavazunk, az a miniszteri válasz, tehát aminek az elfogadásáról vagy elutasításáról szavazunk. Tehát a minisztert interpellálta a képviselő úr, és ebben a kérdésben változatlanul nem fogadja el a miniszteri választ. Nem a bizottság válaszáról kell szavazni.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm szépen. Itt tévesen volt feltüntetve. Tehát kérdezem az Országgyűlést, hogy a dr. Szabó Lajos képviselőtársunknak adott írásbeli miniszteri választ elfogadja-e. Kérem, szavazzanak. (Salamon László jelentkezik.) Salamon László képviselőtársunk kíván szólni.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én csak azt szeretném megemlíteni, hogy a miniszter úrnak az interpellációra adott válasza fölött már szavazott egyszer a Ház, tehát álláspontom szerint még egyszer ezt szavazásra bocsátani nem lehet. Annak a szavazásnak az eredményeként lett az alkotmányügyi bizottságnak kiadva ez a kérdés. Más kérdés az, hogy az alkotmányügyi bizottságban a különbözőféle javaslatok között annyira megoszlott a vélemény, hogy egyetlenegy javaslat sem tudott többséget kapni, amint azt a jelentésben írtuk.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Isépy Tamás államtitkár úr kíván szólni.
Felszólaló: Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az kétségtelen, hogy az interpellációra adott válasz elfogadásának az elutasításával a Ház az Igazságügyi Minisztériumot pótvizsgára utasította. Szerettük volna a pótvizsgát letenni, és vártuk, hogy a vizsgabizottság, jelen esetben az alkotmányügyi állandó bizottság kidolgozza a pótvizsga letételének a feltételeit. De kiderült - elnézést, nem sérteni akarom ezzel az alkotmányügyi bizottságot, de - az alkotmányügyi bizottság is megbukott, mert nem dolgozott ki nekünk lehetőséget arra, hogy hogyan is álljunk neki a pótvizsgának. Kérem szépen, ha Lenint nem helyezték volna hatályon kívül, akkor kérdezhetném, hogy: mi a teendő? (Derültség.)
Csak azt tudom tenni, hogy megkérem a képviselő urat, engedje meg, hogy kiegészítsem a miniszteri választ, és azután nyilatkozzék újból, hogy elfogadja-e vagy nem, és azután kérem, hogy a Ház újból szavazzon a válasz elfogadása vagy elutasítása tárgyában.
Engedje meg, hogy egy szubjektív szemponttal kezdjem. Nekem magánéleti szempontból is elfogultnak kellene lennem a károsultak oldalán, mert azt a másfél évet én is lenyomtam ott, amit nekem kijelöltek. De éppen a képviselő úr láthatta, hogy a kárpótlási törvényjavaslaton milyen hatalmas, páratlan méretekben folyik a vita, jönnek a módosító javaslatok.
A miniszter úrnak a válasza kitért arra, hogy készül ebben a vonatkozásban is a kárpótlási, kártalanítási, kártérítési - nevezzem a polgári jog formái között bárminek a három megoldási módozatot; de hogyha ennek csak a vagyonban okozott kárnak a kárpótlása tekintetében ilyen nagy méretű viták merülnek fel, akkor tessék elképzelni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozása most már - hogy nehogy ugyanilyen támadási felület érhesse - milyen megfeszített munkát kíván.
A Kárpótlási Hivatalhoz - annak ellenére, hogy ez törvényileg még szabályozatlan - egymás után jönnek be az ilyen jellegű igények. Ennek a keretében meg kell oldani nemcsak a semmissé nyilvánított ítéleteknek a problémáját. A válasz kitért arra, hogy itt két út lehetséges: törvényességi óvással vagy perújítással. Ha az ítéletet hatályon kívül helyezik és felmentő ítéletet hoznak, akkor a büntető-eljárási törvény szerint megnyílik a kártérítésnek a lehetősége. Viszont a semmissé nyilvánítás valóban nem hozta meg az elítéltek részére a kárpótlást. De kidolgozás alatt van a törvény, nem tud mást mondani a miniszter a Kormány nevében, csak azt, amit mondott a válaszban: hogy 1991 második felében elkészül az idevonatkozó törvényjavaslat, hát dolgoznak ezen a törvényjavaslaton.
A válasz ismételt elutasítása nem tud változtatni azon a dolgon, hogy készül a törvényjavaslat. A jog megváltó szerepébe vetett hitnek nagy ellensége lévén, nem lehet csak adott tényállásoknak az alapján hozni egy olyan törvényt, amely esetleg elkerüli a mostani kárpótlási törvénnyel felmerült számtalan vitát. Ha rendelkezésre fognak állni a tényállások, nyilván hatékonyabb jogszabályt lehet majd hozni, de nagyon kérem a képviselő urat, fogadja el azt a választ, hogy 1991 második negyedévében ez az Országgyűlés elé kerül. De ha holnap letennénk - ami a tárgysorozata az Országgyűlésnek, ez kimeríti a június 15-ig tartó teljes ülésszaknak teljes napirendjét -, tehát hiába tennénk le, akkor se tárgyalná a Ház, csak a következő ülésszakon.
Tehát ismételten kérem, hogy ugyan a pótvizsga szabályait nem dolgozta ki számunkra az alkotmányügyi bizottság, de tekintse ezt a kiegészítést olyan jellegűnek, amelyik esetleg megkísérel megnyugtató választ adni a kérdésre, és kérem ismételten, hogy fontolja meg korábbi nyilatkozataival ellentétben a válasznak az elfogadását.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Salamon László képviselőtársunk kért kétperces felszólalást.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és gazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Csak egyetlenegy megjegyzést, illetve ügyrendi természetű észrevételt szeretnék tenni.
Az egyik: Isépy államtitkár úr azt mondta, hogy az alkotmányügyi bizottság a pótvizsgán nem ment át, mert nem tudott megfelelő javaslatokat kidolgozni. Én azt hiszem: az, hogy ha egy bizottság adott esetben egy problémára nézve nem tud többségi álláspontra jutni különféle alternatívák között, ez nem feltétlenül a bizottságot kell hogy minősítse, hanem ebből más irányú következtetéseket is le lehet vonni.
Ügyrendi észrevételem pedig a következő lenne: ennek az interpellációnak, illetőleg az arra adott képviselői válasznak volt még egy sajátos furcsasága: hogy a képviselő úr nem tudott arra választ adni annak idején, hogy elfogadja-e a választ vagy nem. Úgy nyilatkozott, hogy meg kell kérdezni a választóit, és szeretném, ha az elnök úr megkérdezné a képviselő urat, hogy megtörtént-e a választók megkérdezése, és ennek a válasznak az ismeretében most már nyilatkozna a képviselő úr az igazságügyi miniszter úr akkori válaszáról.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Megkérdezem Szabó Lajos képviselőtársamat, egyetért-e az államtitkár úr válaszával - valószínűleg választóinak észrevételei alapján.
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az én választóimmal a múlt hét szombatján szembesült maga az igazságügy-miniszter úr. Amennyiben az igazságügy-miniszter úr azok után úgy ítéli meg, hogy a válasz elfogadható, akkor én elfogadom, de ha nem úgy ítéli meg, márpedig az a szembesülés (zaj) azt mutatta - a választóim nem hatalmaztak fel arra, hogy ezt elfogadjam, először is számukra a kilátásba helyezett kárpótlás eleve elfogadhatatlan. (Zaj.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tehát képviselő úr nem fogadja el?
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Nem fogadom el, köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Megkérdezem az Országgyűlést tehát, hogy Isépy államtitkár úr válaszát elfogadja-e. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 122 "igen" szavazattal 63 ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta.
Mielőtt az interpellációkra rátérnénk, felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy 18 interpelláció van bejegyezve, tehát kérem, hogy szigorúan tartsák magukat a határidőhöz úgy az interpellációt felvetők, mint a válaszadók.
Rózsa Edit, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a művelődési és közoktatási miniszterhez "A balatoni gyermekközpont megszüntetése tárgyában" címmel. Rózsa Edit képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Rózsa Edit (SZDSZ) - a művelődési és közoktatási miniszterhez "A balatoni gyermekközpont megszüntetése tárgyában" címmel
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy még mielőtt az interpellációmra rátérnék, a saját időmből hadd jegyezzem meg, hogy enyhén szólva furcsának tartom, hogy amikor egy olyan képviselői interpelláció vitájáról van szó, amit a Ház nem fogadott el, ezzel kapcsolatban az alkotmányügyi bizottság is foglalkozott, hogy az államtitkárnak most nyílt alkalma arra, hogy a képviselő urat megpróbálja meggyőzni az ő állítása igazságáról, hiszen éppen ezért került sor bizottsági ülésre, és ezzel is az interpellációs időből vették el a rendelkezésre álló időt.
Tisztelt Miniszter Úr! A balatoni gyermekközpont ügyében szeretnék Önhöz interpellálni. Ön ugyanis a Művelődési Közlöny tavaly december 31-i számában utasítást adott közre, amelynek szövege a következő: "A balatoni gyermekközpontot 1990. december 31-i hatállyal megszüntetem." Ennyi!
Ennyi a szöveg, és miután az utasítás e kurta megállapításon kívül bővebb információval nem szolgál, a gyanútlan szemlélőben az is felmerülhet, hogy ennek az utasításnak a végrehajtására esetleg földgyalugépeket kémek majd fel, és ne haragudjon, de ezt a talán túlzó következtetést az teszi lehetővé, hogy ez az utasítás nem ad választ az alábbi kérdésekre.
Még mielőtt kérdéseimet feltenném, szeretném megjegyezni, hogy ugyanebben a Közlönyben egy következő utasítás szintén intézkedik egy intézmény megszüntetéséről, a Központi Múzeumigazgatóság megszüntetéséről, ugyanekkor ennek 2. §-a részletesen kitér arra, hogy ki az intézmény jogutódja, mi a továbbiakban a feladata, stb.; mindazokra, akiket én ennél a rendeletnél hiányolok.
Kérdéseim a következők: mi az elképzelése a tárcának a gyermekközpont további sorsát illetően, kit nevez meg az intézmény jogutódjának, hol, miként kívánja megoldani a minisztérium évenként körülbelül 40 000 gyermek téli és nyári táboroztatását? Mely érintettekkel, az ott dolgozókkal, a gyermek-érdekképviseleti szervekkel és másokkal egyeztették a döntést? Illetve egy plusz kérdésem lenne, hiszen az azóta eltelt időben több újság is megszellőztette azokat a visszaéléseket, amelyek a mai nap folyamán is zajlanak Zánkán. Mit kíván annak érdekében tenni, hogy ezek a visszaélések megszűnjenek?
Végezetül egy - magához a tárgyhoz nem tartozó - kérdésem, amely, bevallom, nemcsak ennek az utasításnak olvasásakor merült fel bennem, hogy miniszter úr, Önek, mint a kultúráért felelős miniszternek, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy a miniszterek rendeletei és utasításai ne a régi bürokratikus, parancsuralmi stílust, hanem esetleg egy új, az állampolgárokhoz közelibb kormányzati kultúrát képviseljenek. Várom válaszát. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válaszol.
Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A balatoni gyermekközpont megszüntetésének szándékáról az elmúlt év júliusa óta több ízben tartottunk nyilvános sajtótájékoztatót, a minisztérium legutóbb pedig 13-án, decemberben, amikor már a döntés birtokában voltunk.
Ennek értelmében '90. december 31-i hatállyal jogutód nélkül szűnt meg az intézmény. A Közlönyben napvilágot látott utasítás szövege nem részletezi a döntés hátterét, sem a jövőre vonatkozó elhatározásokat és elképzeléseket. Mindezeknek a közvélemény előtt való tisztázását elsősorban a tájékoztatóinktól reméltük, amire körülbelül négyszer került sor.
Nem kell részleteznem, hogy milyen szerepe volt eredetileg Zánkának a pártállam gyermeknevelési szándékaiban. Marxista elkötelezettségű ifjúsági vezetőket akartak itt nevelni és jutalmazni. Ehhez kiemelten kedvezményezett pedagógusokat toboroztak, akik érthetően sajnálják otthagyni azt a szép helyet. Természetesen az idők folyamán ez a funkciója változott. Nincs elfogadható pedagógiai érv arra sem, hogy a tanév folyamán oda néhány hétre diákokat különítsünk el, megszakítva a szorgalmi időt. Ezenkívül sok más célra is szolgált, amiket most nem akarok felsorolni. Ezek éppen a visszaélést jelentették.
A tárca a gyermeküdültetést a kultúra szerves részének tekinti. Ezt az alapfunkciót a megmaradt létesítményelvnek be kell tölteniük a jövőben is. A balatoni gyermekközpont állapotát éppen az jellemezte az utóbbi időben, hogy nem használtuk ki. Ehhez tudnunk kell, hogy míg a vakáció alatt háromezer fős, a szorgalmi időszakban ezerfős a gyermekváros befogadó képessége, míg ésszerű turnusváltásokkal évente 25 ezer tanuló üdültetése oldható meg, több nem. A 40 ezer túlzott szám.
A régi intézményi szervezet keretei közt a fenntartási kötöttségek évente több száz milliós állami hozzájárulást tettek szükségessé, 1990-ben 220 millió forintot. Az épületek felújítására becslések szerint 600 milliót kellett volna költenünk. A balatoni gyermekközpont megszűnésével egyidőben, tehát annak helyén létrejött a zánkai üdülőcentrum, mely az említett alapfeladattal mint költségvetési intézmény működik. Ennek vezetője a művelődési és közoktatási miniszter által megbízott főigazgató. A gyermeküdültetés alapfunkcióján kívül néhány további funkció az alapító okiratból: képesség- és tehetségfejlesztés, gyermeksport, játék - és szabadidőközpont, számítástechnikai és nyelvi programok, szervezett üdülés a határon túli magyarság gyermekei számára, európai országok gyermekcentrumának kiépítése, és így tovább.
Mindezeknek a jobb hasznosítási módjára a tavasszal pályázatot kívántunk kiírni és ezt megvalósítani, míg az ez évi nyári üdültetés programját már január közepén eljuttattuk a miniszterelnöki hivatal ifjúságpolitikai titkárának, így a folyamatosság a gyermeküdültetés terén megmaradt. A pályázat kiírása a pénzügyminiszter és a Kormány hozzájárulását igényli. A miniszteri biztos 17 pénzintézetet és beruházási intézményt kért fel a hasznosítás pályázattal kapcsolatos feladatvállalási és lebonyolítási szándéknyilatkozat megtételére. Ebből 9 adott pozitív választ. Ezek tudomásul véve a kötelezően megtartandó feladatokat, egyaránt foglalkoztak a hasznosítási pályázat kiírásának mikéntjével, a pályázaton nyertes megoldás vállalkozási formába öntésével és így tovább.
Nem zárnánk ki a külföldi érdeklődőket sem, akik a minisztériumi apport mellett az egész létesítmény- és ingatlanérték 50%-áig részesedhetnének, amennyiben a hasznosítás értékesítési vonatkozásaihoz megkapjuk a hozzájárulást az államtól.
Ami az ott dolgozók közül távozni kényszerülők körét illeti, már tavaly májustól létezik a közös érdekképviseletük az általuk választott testületekkel. Javaslataikat éppúgy figyelembe kellett vennünk a folyamatos konzultációk során, mint az ott érdekelt két pedagógus-szakszervezetét. A minisztériumban több ízben fogadták őket, magam is megtettem ezt három alkalommal. A közel 500 dolgozóból 91 pedagógus. Az együttműködés eredményeképpen mára 51, még állás és lakás nélküli pedagógusra 500 munkahelyi igénybejelentés érkezett az ország minden tájáról, miután az oktatók is a legkülönbözőbb helységekből származtak. Ez ügyben az ország valamennyi polgármesterének írtunk segítségkérő felszólítást. A felmondási idő számukra egységesen hat hónap, miután év közbeni elhelyezkedési lehetősége a pedagógusoknak korlátozott. Ezzel kapcsolatos többletköltségeket, 20 millió forintot a minisztérium állja. A többi dolgozó felmondási ideje a kollektív szerződéshez igazodik, bár a Munkaügyi Minisztériumhoz fordultak az ettől való, számukra kedvezőbb eltérés engedélyezése végett.
A közeli települések vállalatai mindenesetre az önkormányzatokkal együtt komolyan veszik az elhelyezkedés gondját. A helyzet ily módon naponta kedvezőbben alakul. A volt szolgálati lakást sokan már elhagyták, illetve mindössze 30 fő esetében ez még lényeges kérdés azzal együtt, hogy közülük is többeknek van a környéken lakása. Néhány esetben búóság dönt majd ez ügyben. A 9 érdemi pályázat elbírálása után és a megvalósított tervekről szeretnék legkésőbb júniusban az Országgyűlés előtt beszámolni. Kérem válaszom elfogadását. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Megkérdezem Rózsa Edit képviselőnőt, hogy egyetért-e a válasszal.
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Bár belátom, több kérdést tettem fel, és ezek megválaszolása nyilván időigényes, és ezen kérdések közül egynémelyikre választ is kaptam, mégis azokkal szeretnék foglalkozni, amelyekre nem
kaptam választ. Ezek legalább annyira fontosak, mint amelyekre választ kaptam. Bevallom, nekem nem áll rendelkezésemre olyan infrastruktúra, mint a miniszternek a minisztérium, de azért én is dolgoztam ebben az ügyben, és megpróbáltam minden lehetőséget megteremteni ahhoz, hogy rendelkezzek azokkal az információkkal, amelyeket sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem tudok most Önökkel megosztani, tudniillik két perc alatt egyszerűen képtelenség lenne.
Éppen ezért, mivel a választ nem tudom elfogadni, egyúttal nemcsak ezt a negatív módját választom a válasz elutasításának, hanem szeretnék javaslatot tenni egy parlamenti vizsgáló bizottság felállítására. Közel 4 milliárd forint értékű vagyonról van szó. Lehet, hogy képviselőtársaim ezt nem tartják annyira fontosnak, vagy fontosabbnak tartják, mint a fegyver körül kialakult botrányt. Mindenképpen fontosnak tartom fölhívni ezzel az interpellációra a figyelmet magára a gyermekintézmények sorsára is, amelyek enyhén szólva kaotikus állapotokat mutatnak. Egyszerűen nem értem, miniszter úr, hogy ön a múlt dolgaira hivatkozik, és a jövőre nézve júniustól ígér bizonyos változtatásokat, akkor, amikor az intézmény jelenlegi vezetője 1990. április I-je óta miniszteri biztosként azzal a feladattal van megbízva, hogy tegyen valamit Zánka ügyében. Elsősorban, hogy az eredeti funkciójának megfelelően szolgálja továbbra is a gyermekek üdültetését.
Miután még van 20 másodpercem, arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy tegyék lehetővé egyrészt, hogy létrejöhessen a Parlamentben a gyermek- és ifjúsági bizottság, amely, ha megalakul, akkor talán nem lesz szükség vizsgáló bizottságra, és ez a továbbiakban nemcsak ezzel a kérdéskörrel, nemcsak konkrétan Zánkával, a balatoni gyermekközponttal foglalkozhasson, hanem más gyermekintézmények sorsával is többek között. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Rózsa Edit képviselőnő a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 132 "igen" szavazattal 72 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta.
Zombori Mátyás, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a belügyminiszterhez a rendőrkapitányi pályázatok elbírálásának módjáról címmel. Zombori Mátyás képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Zombori Mátyás (SZDSZ) - a belügyminiszterhez - "A rendőrkapitányi pályázatok elbírálásának módjáról" címmel
ZOMBORI MÁTYÁS (SZDSZ)
ZOMBORI MÁTYÁS (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt ház! Tisztelt Miniszter Úr! Bács-Kiskun megye közvéleményét élénken foglalkoztatják a helyi sajtó által is megszellőztetett rendőrfőkapitányi pályázat elbírálása körüli anomáliák. Történt ugyanis, hogy a pályázatokat véleményező bizottság egyhangúlag a jelenlegi főkapitány kinevezését javasolta, ennek ellenére az országos főkapitány úr olyan személyt szándékozik kinevezni, akit sem a szakma, sem a tudományos élet, sem az önkormányzat, de még csak a bizottság elnöke, a Belügyminisztérium megbízottja sem támogatott.
Nem is tenném szóvá az esetet, ha információim szerint ugyanez nem fordult volna elő a megyék többségében, szám szerint tíz helyen. Két dologra vagyok kénytelen emlékeztetni. Egyfelől a pályázati rendről szóló jogszabály a jelenlegi kormánykoalíció fennállása alatt született, másfelől mind a tisztelt belügyminiszter úr, mind elődje - ma is a Kormány tisztelt tagja, tárca nélküli miniszter - számtalan alkalommal kifejtették, hogy a rendőrséget politikamentessé kívánják tenni. Úgy látszik, uraim, ez sem sikerült.
A napjainkban magasra csapó bűnözési hullám idején a rosszul fizetett és még rosszabbul felszerelt rendőrség helyzetét rendkívüli módon megnehezíti az ilyen stílusú vezetőváltás. Az ott dolgozók kénytelenek leszámolni azzal az illúzióval, hogy munkájuk politikamentessé vált. Úgy tűnik, hogy az ilyen jellegű beosztásokhoz kapcsolódó személyi kérdések továbbra is párnázott ajtók mögött dőlnek el.
Kérdezem a miniszter úrtól, hogy a tíz esetben ugyan milyen indokok motiválták az országos rendőrfőkapitány urat abban, hogy a Belügyminisztérium által felállított bizottság véleményét semmibe vegye. Várom válaszát. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Boross Péter belügyminiszter úr válaszol.
Dr. Boross Péter belügyminiszter válasza
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Olyan kérdésben kell interpellációra választ adnom, amelynél a pályázati határidő ugyan munkába lépésem - e beosztásba kerülésem - előtt lejárt, de az utóbbi hetekben úgy vélem, szerényen számolva 250-300 megjegyzést, kérést, figyelmeztetést, felszólítást, levelet és telefont kaptam homlokegyenest ellentétes javaslatokkal, elértésekkel, megyetévesztésekkel és sok minden mással karöltve.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez egy olyan kérdés, amelyik joggal vált ki a megszokottnál nagyobb érdeklődést. Mégis, ami a belügyminiszter szerepét illeti, engedjenek meg - nem fárasztásul - némi jogszabályi idézetet.
Az 1990. évi XXII. törvény - amelyik áprilisi törvény egyébként - 22. §-ának (4) bekezdése szerint "A rendőrkapitányság vezetőjét az országos főkapitány nevezi ki."
Az 1990. évi LXXXII. törvény - ez már novemberi: "A pályázattal kapcsolatban a megyei, megyei jogú városi közgyűlést véleményezési jog illeti meg."
A 27/90. belügyminiszteri rendelet - ugyancsak novemberi - 8. § (I) bekezdése: "A bizottság javaslatot tesz... (2) bekezdése: "A kinevezésre jogosult dönt arról, kit kíván kinevezni."
Ezt azért tartom fontosnak elismételni vagy felidézni, hogy világos legyen; e jogszabályok a belügyminiszternek nem adnak jogot a főkapitányok kinevezésével kapcsolatban. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Nem volnék őszinte, ha a kérdés jelentősége miatt ezzel nem foglalkoztam volna - éppen késői odakerülésem miatt - az országos rendőrfőkapitány beszámoltatása útján. Én azt tartottam ebben fontosnak, hogy mennyiben tért el az országos rendőrfőkapitány a jelölésnél az erre a célra létrehozott bizottságok javaslataitól. A bizottságok három pontban tehettek javaslatot: egyszer eldönthették, hogy kit nem tartanak alkalmasnak, másodszor eldönthették, kit tartanak alkalmasnak és harmadszor megjelölhették az alkalmasnak tartott személyek közül, hogy kit javasolnak főkapitánynak.
Én úgy gondolom, hogyha az országos rendőrfőkapitány abból a körből merített volna, amelyik akár pályázatot sem ad be, vagy amelyik e bizottság véleménye szerint alkalmatlan, akkor vétett volna a törvényhozói szándékkal szemben. Megvizsgáltam és kijelenthetem: az országos rendőrfőkapitány az alkalmasnak minősített személyek közül jelölt valamennyi esetben. Kétségtelen, hogy tíz esetben eltért a bizottság személyi, egyszemélyi javaslatától. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy az eltérések közül négy esetben már önkormányzati közgyűlési döntés van az egyetértésre, az országos rendőrfőkapitány által javasolt személlyel való egyetértésre. Én úgy gondolom és ezt még tovább cifrázhatnám, de nem teszem, sok statisztikai adat van itt -, a bizottságok javaslata szerint első helyen 17 régi főkapitányt jelöltek alkalmasnak. Az országos rendőrfőkapitány ezt felülvizsgálta, és ebből kilencet fogadott el alkalmasnak. Véleményem szerint az országos rendőrfőkapitány sokkal tágabb körben képes - a bizottság véleményének kötelező figyelembevétele mellett is - a személyről álláspontot kialakítani. Ismeri múltbéli tevékenységét; a bizottság figyelme a személy pályázatra és személyes meghallgatására terjed ki elsősorban. Ismeri múltbeli tevékenységét, ismeri szakmai felkészültségét, ismeri magánéletbeli viszonyait, amik rendkívül fontosak, úgy vélem, egy adott körzetben a főkapitányi tisztség betöltése szempontjából. Ezért, ha alkalmas személyeket jelölt, akkor én úgy vélem, hogy a kötelességét teljesítette.
Ami a véleményeket illeti, van három megye, amelyben valóban, azért nem értenek egyet a javaslattal, mert nem az első helyen jelölt régi főkapitányt jelölte ő. De van egy olyan is, a főváros, ahol a zsűri által javasolt személyt nem fogadta el a főváros, helyesebben - döntés még nincs - vitatható módon egy harmadik személyt, akit a főkapitány nem jelölt, vizsgál abból a szempontból, hogy nem volna-e alkalmasabb.
Elmondhatok olyan esete, hogy a megyei közgyűlés a hírek szerint nem hagy jóvá valakit, ugyanakkor a megyei jogú város közgyűlése a tegnapi nap folyamán döntött, hogy jóváhagyta. Nem hiszem, hogy ebben az ügyben igazságos, mindenkinek tetsző döntést lehet hozni.
Hadd válaszoljak arra, hogy ígéret volt a politikamentességre. Az ígéret változatlanul érvényes.
Ezek után ki kell jelentenem, hogy az országos rendőrfőkapitány nem vette semmibe a bizottságok javaslatait, viszont szeretném aláhúzni, hogy számomra - aki igyekszem a kötelességemet komolyan venni - rendkívül fontos dolog, hogy legyen megyei és fővárosi rendőrfőkapitány, rend legyen a megyékben, tisztázódjanak a személyi viszonyok - hisz ezt követően azt a sok-sok kavalkádot kell helyrehozni és a fegyelmet megteremteni, amit sok mellett többek között a pályázati rendszer körüli viták is okoz Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Zombori Mátyás képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
ZOMBORI MÁTYÁS (SZDSZ)
ZOMBORI MÁTYÁS (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Nagy érdeklődéssel vártam válaszát, miután az elmúlt hét végén, többheti unszolás után az országos rendőrfőkapitány is hajlandó volt megszólalni az említett ügyben. Sajnos, egyik esetben sem kaptam kielégítő választ a kérdésemre.
Az az érzésem, miniszter úr, hogy a pályázati rendszer lényegét merőben másképp értelmezzük. Ha egy poszt betöltésére a törvény szerint pályázatot kell kiírni, akkor az nem azt jelenti, hogy a pályázatra jelentkezők közül kényünkre-kedvünkre mazsolázunk, hanem a pályázatokat egy feddhetetlen zsüri elbírálja, és annak ítélete alapján a győztes nyeri el a pályázatot - egyébként ez így történik a világ civilizáltabb felében is. (Zaj.) Ha nem így történik, akkor az egész pályázatosdi csak szemfényvesztés, a demokrácia megcsúfolása, és ezek a módszerek a késői kádári korszak demokratizmusát idézik. (Zaj.)
A tervezett kinevezések többsége káros abból a szempontból is, hogy az egyébként is nehéz helyzetben lévő megyei rendőrfőkapitányok legitimitása csökken, hiszen most már papírjuk lesz arról, hogy nem ők a legalkalmasabbak erre a posztra. Együttműködésük a közbiztonságért is felelős önkormányzatokkal, illetve a rendőri személyi állománnyal erősen kétséges.
Mint ismeretes, két megyei önkormányzat, a Baranya és a Csongrád megyei közgyűlés az Alkotmánybírósághoz fordult, de az Alkotmánybírósághoz fordult a Független Rendőr Szakszervezet is, tiltakozván a tervezett kinevezések ellen. Az emberekben felmerül a kérdés, hogy azok az úgynevezett "más szempontok", amelyek nem szerepelnek a pályázati feltételek közt, mégiscsak politikai természetűek. Így azt gondolom, hogy a tervezett kinevezések többsége nem felel meg sem az erre vonatkozó, törvényben megfogalmazott jogalkotói szándéknak, sem pedig a rendőrség szakmai érdekeinek. Így nagyon sajnálom miniszter úr, de a válaszát nem tudom elfogadni (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Zombori Mátyás képviselőtársunk a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés a miniszteri választ 133 "igen" szavazattal 71 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta.
Körösfői László, MSZP képviselője interpellálni kíván a földművelésügyi miniszterhez A magyar mezőgazdasági kutatás válsága tárgyában címmel. Körösfői László képviselőtársamat illeti szó.
Interpelláció: Körösfői László (MSZP) - a földművelésügyi miniszterhez - "A magyar mezőgazdasági kutatás válsága tárgyában" címmel
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az állami költségvetés 1990-ben 520 millió forinttal támogatta az agrár-kutatóintézeteket. Ez az összeg 1991-re 316 millióra csökkent. A csökkenés drasztikus, több mint 40 %-os mértéke az agrártárca területén számos, igen jelentős kutatóintézetet nehéz helyzetbe hoz. Példaként hadd hozzam fel az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központot, melynek székhelye jelenleg még Gödöllőn van, mely kutató központ az 1990-ben kapott közel 120 millió forinttal szemben 1991-ben csak 67 millió forint költségvetési támogatást kap, mely összeg a bérköltségeket sem fedezi, és nem nyújt semmilyen lehetőséget a fenntartási költségekhez való hozzájárulásra. Így az intézet vezetői a drasztikus létszámleépítés kényszerhelyzetébe kerültek, melynek során nemcsak az egészséges szelekcióra kerül sor, hanem az értékes kutatási kapacitások felszámolására is, mely nem érdeke a népgazdaságnak.
A gödöllői mezőgazdasági kutatás 100 éves múltra tekinthet vissza, amikor is az akkori mezőgazdasági kormányzat, felismerve azt a tényt, hogy a kisállatok tenyésztésének előmozdítása nemzetgazdasági érdek, egy központot létesített Gödöllőn ahol a tyúkfélék, a házinyúl és a méh nemesítésével, valamint az okszerű takarmányozás lehetőségeivel kívántak foglalkozni. Ez a gödöllői kisállattenyésztési centrum néhány évtized alatt országos hírnévre tea szert. A háború után szinte a semmiből itt teremtették újra a magyar baromfitenyésztést, itt kutatták ki azokat a hazai termesztésű takarmányféleségeket és melléktermékeket, melyeket az igen drága importtakarmányféleségek helyett lehet a baromfik etetésénél eredményesen felhasználni. Innen indult el az ; azóta nemzetközileg is elismert nyúltenyésztés is. Itt folynak a méhészeti kutatások, itt létesült az ország egyetlen méhészeti múzeuma. De ami a legfontosabb az egészben, az itt működő kutatóknak mindig a legszorosabb kapcsolataik voltak a gyakorlati élettel. Jól tudták, hogy a kutatások eredményeit be is kell vezetni a termelői gyakorlatba. Az elmúlt 20-30 évben kistermelők tízezrei fordultak meg itt, és szereztek saját termelésükben felhasználható tapasztalatokat. Ez a gyakorlat számára rendkívül hasznos kutatási tevékenység azonban a jelen körülmények között nem folytatható, pedig országunk mai helyzetében éppen ezeknek az ágazatoknak a gyors fejlesztése lenne indokolt, egyrészt a kisállatok gyors szaporulata és viszonylag kisebb induló beruházások miatt éppen ezekkel lehetne és lenne várható a magánvállalkozások gyorsabb indulása, valamint ezekben a fajokban képzelhető el olyan különleges termékelőállítás, ami a kívánatos piacokra való bejutást lehetővé teszi.
Csak megjegyezni kívánom, hogy véleményem szerint Gödöllő városnak és az országnak egyaránt az az érdeke, hogy abban a városban, ahol a legmagasabb szintű mezőgazdasági szakemberképzés folyik, ahol a legtöbb országos jelentőségű agrár intézmény összpontosul, melyek jelentős nemzetközi kapcsolattal is bírnak, ott a kutatás is megfelelő feltételek mellett folyjék.
Tisztelt Miniszter Úr! A gödöllői példát a mezőgazdasági kutatások fontosságának és hasznosságának, valamint válságának bizonyítására hoztam fel. Mindezek alapján a következő kérdésekre várom tisztelt miniszter úr válaszát:
- Hogyan látja miniszter úr az agrár kutatóintézetek eddigi szerepét az agrárágazat eredményeinek elősegítésében és milyen szerepet szán nekik a jövőben?
- Hogyan látja eredményes működésük lehetőségeit 1991-ben, tekintettel arra, hogy a nemzetgazdaság jelenlegi helyzetéből való kitörés egyik területe az élelmiszer-gazdaság lehet, amikor a piacgazdaságra való áttéréssel, a mezőgazdaság strukturális átrendeződésével nő a tudomány szerepe az agrárágazatban.
- Végül milyen egyéb pénzügyi forrásokból látja lehetségesnek működésük feltételeinek biztosítását, tekintettel arra, hogy a kutatóintézetekben dolgozók véleménye szerint az egyéb forrásokból, például a vállalati megrendelésekből történő bevételi lehetőségeik, a vállalatok anyagi helyzetének romlása miatt ugyancsak nagymértékben csökkennek. Köszönöm a figyelmet. Várom válaszát. (MSZP padsoraiban taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter úr válaszol.
Dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter válasza
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Körösfői képviselő úr interpellációjában a valóságnak megfelelően az ÁTK példáján keresztül vázolta a magyar mezőgazdasági kutatás válságos helyzetét. Felvetését és a feltett kérdéseket tehát indokoltnak, jogosnak és nem utolsósorban nagyon is időszerűnek tartom. A konkrét kérdések megválaszolása előtt a következő kiegészítést szeretném tenni. Az Országgyűlés 1990. december 30-i ülésnapján elfogadta az 1990. évi CIV. törvényt, amely az agrárkutatóintézetek támogatását mintegy felére csökkentette, az előirányzott 616 millió forint támogatást 316,8 millió forinttal hagyta jóvá.
Ezen túlmenően 100 millió forinttal csökkentette a tárca felújítási, nagyjavítási, kiadási támogatását is, amely az agrár kutatóintézeteket is érinti. A kutatóintézetek költségvetési támogatásának ilyen mértékű csökkentése kritikus helyzetbe hozta az intézeteket, ezért a tárca vezetése Nagy Ferenc József miniszter úr aláírásával a döntést követően azonnal a Kormány elnökéhez fordult azzal a kéréssel, hogy a költségvetési ék terhére az eredetileg igényelt támogatást biztosítani szíveskedjék.
A tárca vezetése jelezte azt is, hogy a fenti döntés hatására kutatóintézeteink válságos helyzetbe kerültek. Ezen előzetes jelzés után ezen igényt a Kormány felé kormányelőterjesztés formájában megismétlem.
A támogatások csökkentésének drasztikus hatását bizonyítja, hogy a főhivatású kutatóintézetek 1088,8 millió forint 1991. évi előirányzat-kiadással szemben mindössze 316,8 millió forint támogatást kaptak. Ilyen mértékű 772 millió forint saját termelésből és szolgáltatásból származó bevétel elérését igényli, amelyet a kutatóintézetek az egyébként is nehezedő gazdálkodási körülmények miatt képtelenek előteremteni. Következésképpen az intézetek egy része az év második negyedévétől kezdődően fizetésképtelenné válik. Fokozza a problémát az, hogy az intézmények a csökkentett támogatást havi átutalással kapják, bevételeik pedig a mezőgazdaság sajátosságából adódóan az év másik felében várhatóak, így bár bizonyos helyeken most sincs lehetőség a bevételekből a hiányzó béralap fedezésére.
Képviselő úr azon kérdésére, amely az agrár kutatóintézeteknek a mezőgazdaság eredményeiben betöltött jelenlegi és jövőbeli szerepére vonatkozik, válaszom a következő: a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésében, elsősorban a biológiai alapok fejlesztésében, a technológiai kutatásban, valamint a gyártmányfejlesztésben meghatározó a kutatóintézmények tudományos kutató-fejlesztő munkája. A nemesítési és agrotechnikai kutatások eredményei biztosították, hogy a hazai növénytermesztés rendelkezésére álljanak a világviszonylatban is korszerű, a hazai ökológiai adottságoknak leginkább megfelelő növényfajták és agrotechnikai módszerek.
Vagy említhetem az élelmiszeripar területén az exportképes élelmiszerek minőségi fejlesztésében elért kézzelfogható kutatási eredményeket.
Megítélésem szerint az agrár kutatóintézmények jövőbeli szerepe fokozódik. A gyakorlat előtt járva meg kell alapozni olyan égető problémákat, mint a kistermelés, magántermelés helyzete és jövője, a vállalati gazdálkodás, a vállalkozások korszerűsítése vagy a struktúra és a versenyképesség biológiai és technológiai megalapozása, az agrártermelés hatékonyságának javítása, stb.
Az agrár kutatóintézmények eredményes működéséhez a feltételeket meg kell teremteni. Az elkövetkezendő években az élelmiszergazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya nem csökkenhet, sőt éppen egyik kitörési felületünk lehet, ezért meg kell teremteni a kutatáshoz szükséges erőforrásokat úgy, hogy egyúttal a kutatóhálózat működésének hatékonyságát is javítsuk.
Elfogultsággal vádolhatnának és nem lennék eléggé korrekt az Országgyűlés felé, ha ugyanakkor nem mutatnék rá arra, hogy kutatóintézeteink jelenlegi struktúrája, felépítése, szervezése nem felel meg a modern kor követelményeinek. Egyszerűen arról van szó, hogy utánamentünk egy mintának és - ezt mindnyájan tudjuk - létrehoztuk az agrárkutatások terén az "agrómnüje insztyitutiit" és most itt van hatalmas épületekkel, nagy kiszolgáló személyzettel és ez most már, hogy kevesebb a pénzünk, bizony komoly problémát jelent. Igenis úgy látom, hogy szükség van bizonyos karcsúsításra, de ez ne a kutatóknak, ne a kutatásoknak a leépítését jelentse.
Tájékoztatom a tisztelt Parlamentet, hogy az 1991. évben a kutatóintézetek teljes átvilágítását akarjuk elvégeztetni. A munka független szakértő bizottságok felkeresésével folyamatban van, külföldi szakértők bevonásával is.
Megítélésem szerint a készülő államháztartási törvényben kell egyértelműen deklarálni az agrárkutatások állami feladatait, ezek alapján kell megkeresni a végső megoldást. Egyszerűen tisztázni kell; szükség van-e főhivatású, alapfeladataikat költségvetésből ellátó kutatóintézetekre? Véleményem szerint szükség van, ha pedig szükség van, akkor a törvényben kell deklarálni a munkájukat és feladataikat.
A műszaki fejlesztés területén új, remélhetőleg, az eddiginél hatékonyabb pályáztatási rendszer kerül bevezetésre, fokozódik az agrárkutatások nemzetközi integrációja, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenység piaci érzékenysége, és ezek várhatóan közelebbi és távolabbi időtávban más források mobilizálását is lehetővé teszik. Egyszerűen kutatóintézeteink nemcsak költségvetésből, nemcsak az állami vállalatoktól kapott megbízatások alapján tudják feladataikat ellátni, hiszen itt vannak az OTKA-kutatások, ott vannak a MÜFA-kutatások, a pályázatos rendszerrel nekik is törekedniük kell arra, hogy a költségeik egy részét fedezzék. Kérem én olyan intézetből jöttem, ahol a 20 %-át biztosították csak a költségvetésből a kiadásoknak.
(Az elnök jelzi, hogy az idő lejárt.)
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Igen, befejezem. Befejezésül megköszönöm Körösfői képviselő úrnak kutatóink érdekében tett interpellációját és remélem, hogy a tisztelt képviselő urak többsége is felülvizsgálja azon korábbi álláspontját, amikor megszavazták az agrár kutatóintézetek költségvetési támogatásának ilyen drasztikus csökkentését.
Kérem önöket, hogy a költségvetési tartalék áprilisi tárgyalásánál az előbbiek ismeretében támogassák törekvéseinket. Köszönöm figyelmüket és kérem képviselő urat válaszom elfogadására. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem Körösfői képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Ön, mint korábban a kutatással foglalkozó mezőgazdasági szakember nyilván nagyon jól tudja, nem is önnek akarom mondani, inkább a nem szakember képviselőtársaimnak, hogy az állattenyésztés nem egy elméleti tudományág, ahol elegendő a kutató szürkeállománya, meg egy írógép, amivel leírja a gondolatait, itt bizony semmiféle kísérleti munka nem képzelhető el néhány száz tyúk, nyúl vagy esetleg méhcsalád nélkül. Ennek az állatállománynak a fenntartása viszont a jelen körülmények között végveszélyben van.
Csak példaként hadd mondjam el a gödöllői esetet, ahol az Állattenyésztési Kutató Intézetben már arra kényszerültek, hogy a fűtési szezon alatt kétnapos munkaheteket tartanak és a többi napot majd a fűtési szezon után dolgozzák le. És ebben az állapotban a legrosszabb az, az a bizonytalanság, amelyben ezekben a napokban, hetekben élnek az itt dolgozók, nemcsak a kutatók, hanem a kutatást elősegítő kiszolgáló emberek is, akiknek fogalmuk sincs a jövőbeli sorsukról, hogy szükség lesz-e rájuk, vagy pedig az utcára kerülnek rövidesen.
Fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét még arra is, hogy ezek a kutatási, fejlesztési témák igen nagy tömegeket érintenek, információim szerint közel 100 ezer ember foglalkozik nyúllal, 50 ezer személy kezdett giliszta és gilisztahumusz termelésével foglalkozni, és körülbelül 22 ezer méhészt regisztrálnak, és többezer a prémállattenyésztők száma. E nagy létszámú gazdálkodó számára igen fontos az alapszintű ismeretátadás és a gyakorlati bemutatás.
Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, hogy a mezőgazdaság-kutatás válságos helyzete nagyrészt a költségvetési támogatás drasztikus csökkentésének az eredménye. Úgy érzem, hogy egy kicsit tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy korábban a mezőgazdasági tárcának saját leosztású műszaki-fejlesztési alapja volt, ezután ezt már csak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül pályázhatja meg.
Azt is tudom, hogy miniszter úrnak korábban nem volt módjában az eseményeket befolyásolni, én azt hiszem, hogy azért van lehetőség még a kritikus helyzetből való némi kitörésre; részben csökkentések pótlásával a tárcatartalékból, másrészt pótelőirányzattal vagy pedig a költségvetés kormányzati átcsoportosításával.
A magam részéről úgy ítélem meg, hogy miniszter úr a válaszában koncepciót vázolt fel, ilyenirányú szándékairól tájékoztatott, elismerte a kutatóintézetek jelentőségét, ezért nagyon bízva abban, hogy ezt rövidesen eredmények is fogják kísérni, és nem maradnak itt nagy tömegek munka nélkül és törekvései eredményesek lesznek, és főleg azt reméljük, hogy a Kormány és a Parlament is fogja ezt a törekvést támogatni, elfogadom válaszát. Köszönöm. (Taps. )
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Körösfői László képviselőtársunk elfogadta a miniszteri választ.
Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 159 "igen" szavazattal 6 ellenében, 35 tartózkodás mellett elfogadta.
Napirend szerint dr. Sipos Imre, a Független Kisgazdapárt képviselője következne, a képviselő úr kérte interpellációjának jövő hétre való elhalasztását.
Nagy Attila, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván a miniszterelnökhöz "A demokrácia néhány alapkérdésével kapcsolatban" címmel. Nagy Attila képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Nagy Attila (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A demokrácia néhány alapkérdésével kapcsolatban" címmel
NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP) Köszönöm elnök úr. Tisztelt Ház! Én tízéves koromban több mint száz bombázást éltem túl, 23 éves koromban pedig lelkes aktivisták kirúgtak a számból két fogat. Eléggé viszolygok mindenfajta erőszaktól, üldöztetéstől, társadalmi hamisságtól. Ennek a viszolygásomnak nem volt neve egészen addig, amíg Csurka István - akivel nagyon sajnálom, hogy a történelem lényegében szembeültetett - a történelmi emlékezetű monori tanácskozáson föl nem festette az embert és nemzetet nyomorító kvázitársadalomnak a képét. Szörnyűséges apokaliptikus képet rajzolt arról, hogy milyen hatást gyakorol egy nemzetre, emberekre, ha a társadalomban zajló események mintha történnek meg. És ezért vagyok én például ideges és zavart most, hogy kvázi beszélek a miniszterelnök úrról és ideges vagyok mindig, amikor azután az ünnepélyes pillanat után, ahogy itt először felálltam egy újjáválasztott többpártrendszeres Parlament nyitó ünnepségén, nap mint nap azt tapasztalom, hogy ez a mi megálmodott, nehezen szülésnek indult demokráciánk egyre inkább a kvázidemokrácia tüneteit mutatja. Mégpedig azért mutatja a kvázidemokrácia tüneteit, mert a mindennapi gyakorlatban ez a demokrácia nem akar működni, és hivatalos állásfoglalásaink nem mozdítják elő a tisztulási folyamatokat.
Ennek a felszólalásomnak csak részlete Zombori Mátyásnak interpellációja, amelyben nekem is az a véleményem, hogy mindaz, amit belügyminiszter úr tisztelettel elmondott, csak azért riasztó, mert a törvény maga tartalmazza a kváziságot. Tehát elindítunk egy demokratikus folyamatot, megkérdezünk felelős embereket, megkérdezünk egy 56 tagból álló, kétszeresen legitimizált testületet, mert egyszer megválasztotta őket a nép önkormányzatba, és akkor az önkormányzatok megválasztották őket egy megyei testületbe, és utána, ha ez a döntés és véleménynyilvánítás a mi elhatározott szándékunkat szolgálja, akkor van demokrácia, ha nincs, akkor élünk azzal a fölhatalmazásunkkal, hogy nem vesszük figyelembe ezeket az állásfoglalásokat.
Kecskeméten is volt egy pályázat, ahol megkérdezték a szakértőket. A szakértők X-re szavaztak. Megszavaztatták az alkalmazottakat, szegény "állatok" komolyan vették a demokráciát, ország-világ előtt elmondták a véleményüket, 97%-ban X-re szavaztak. Megkérdezték az illetékes szakszervezetet, az X-re adta le a voksát. Összehívták a városi érdekegyeztető tanácsot, az X-re adta a voksát, és kinevezték Y-t, aki belépett a színházba, és azt mondta, hogy összeférhetetlenség miatt ezt és ezt az embert, két gyerekkel, feleséggel, családdal kénytelen vagyok elbocsátani, mert ország-világ előtt harcot folytatott ellenem.
A kvázidemokráciában valóságos emberi életek, a demokrácia igaz voltában hívó emberi életek mennek katasztrófahelyzetbe. Tehát én nem önmagamat érzem ebben, hanem családokat érzek megsértve ezáltal.
Ugyanilyen dolog az, amikor az önkormányzati választások során - mondjuk - egy, a testületnek nem tetsző polgármester esetleg 90-95%-os szavazati többséggel odakerül a polgármesteri székre, és az egész testület, mert neki nem tetszik a megválasztott polgármester, harcot indít az 8 félreállítására, negligálására, megbuktatására.
Hogyan értelmezzük a legitimitást? Akkor, amikor itt megjegyzések hangzanak el ezzel a szocialista párttal kapcsolatban, akkor is a legitimáció értelmezésével vannak alapvető gondjaim.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem képviselőtársamat, rövidítse mondanivalóját
NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP) Köszönöm szépen. Én ebben lennék kíváncsi arra, hogy vajon ezek a problémák hogyan fémek el a miniszterelnök úr demokráciaképében, és hogyan próbáljuk ezt a jövő számára elrendezni, hogy ez a társadalom valóságosan demokratikus legyen.
Elnézést az idd túllépéséért. Köszönöm a figyelmet (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében dr. Boross Péter belügyminiszter úr válaszol.
Dr. Boross Péter belügyminiszter válasza
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Nagy Attila képviselő úr interpellációjára, amelyet a miniszterelnök úrhoz intézett, a Házszabály 59. szakasz (2) bekezdése alapján 30 napon belül írásban kívánunk válaszolni. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kérem Nagy Attila képviselőtársamat ennek szíves tudomásulvételére.
NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP) Elnézést, én csak azt szeretném megjegyezni, hogy riasztónak tartom azt, hogy az összes európai és keresztény eszmét legkvalifikáltabban megtestesítő párt elnökének az elmúlt két hét után még 30 napra van szüksége, hogy a demokráciáról véleményt mondjon. (Taps a bal oldalon és balközépen.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Szili Sándor, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván a munkaügyi miniszterhez az állami tulajdon privatizálása kapcsán a dolgozók tulajdonhoz való juttatása tárgyában címmel.
Szili Sándor képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Szili Sándor (MSZP) - a munkaügyi miniszterhez - "Az állami tulajdon privatizálása kapcsán a dolgozók tulajdonhoz való jutása tárgyában" címmel
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Van egy kérdéskör, melynek rendezését a tavaly májusban ismertetett kormányprogram, a szeptemberben bemutatott Nemzeti megújhodás programja, a decemberben elkészített hároméves gazdasági program, valamint a Kormány más dokumentumai, így például a Tulajdonreform és privatizáció című összeállítás, a vagyonpolitikáról és a vagyonügynökségről szóló miniszteri expozék és válaszok egyaránt ígérték. Azonban konkrét törvénytervezetek előterjesztésére mindmáig nem került sor.
Ez a kérdéskör a dolgozói, a munkavállalói részvénytulajdonlás ügye. A privatizáció minden más módszere már valamilyen formában a Parlament elé került, és a Kormány végrehajtó szervei is léptek előre. Foglalkozott már az Országgyűlés a külföldiek magyarországi befektetéseivel, a kereskedelem és szolgáltatások szférájában tevékenykedő állami vállalatok privatizációjával, az úgynevezett előprivatizációval, az Állami Vagyonügynökség szerepének újrafogalmazásával, a vagyonpolitikai irányelvekkel, az átalakulási törvénnyel, a vállalati törvénnyel, a kárpótlási törvénnyel, amiről most viták vannak, vagyonjegy kibocsátásával stb.
Az Állami Vagyonügynökség az elmúlt hónapokban csomagtervet dolgozott ki a jó gazdasági helyzetben lévő nagyobb állami vállalatok privatizációjára. Újabban lehetővé vált az állami és vállalati kezdeményezésű privatizációs formák mellett a vásárlásban érdekeltek által történő kezdeményezés is.
Folyik tehát minden vonalon a privatizáció, és eközben megfeledkezünk az állami vagyon döntőbb hányadának a megteremtőjéről, a munkahelyek fenntartásában és hatékony működtetésében leginkább érdekeltek tömegéről, az állami vállalatok munkásairól, alkalmazottairól. Ma a bérből élők százezrei a privatizációnak csak az árnyoldalait látják, és a terheit érzik.
A privatizáció kétségtelen elősegíti a racionális foglalkoztatást, a tulajdonosi felelősséget, az érdekeltség kialakulását, és mindez üdvözíthető lenne. Az viszont, hogy a tömeges munkahely-megszűnések nyomán kilátástalan anyagi és egzisztenciális helyzetbe kerülnek az érintettek, nehezen elfogadható, és megítélésem szerint nem is szükségszerű.
Ilyen körülmények között nem halogatható tovább a munkavállalói részvényprogramról szóló törvény beterjesztése, melyet a Kormány által benyújtott első féléves törvényalkotási program március hónapra élő is irányzott. Magam részéről azonban bizonytalannak érzem, hogy a javaslat kellő időben és előkészítésében kerül a Parlament asztalára.
Kérem ezért tisztelettel a miniszter urat, szíveskedjék válaszolni az alábbi kérdéseimre:
Hol tart a törvénytervezet kidolgozása, bevonták-e az előkészítésbe az érdekvédelmi szervezeteket, és megengedhetőnek tartja-e a privatizáció gyorsítását a felvetett problémák orvoslása nélkül?
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válaszol.
Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Az interpellációban felvetett érdemi kérdések megválaszolása előtt legyen szabad nagyon röviden, néhány gondolat erejéig foglalkoznom az MRP-vel, vagyis a munkavállalói tulajdonszerzés programjával.
Legyen szabad rögtön elöljáróban megjegyeznem azt is, hogy a Kormány a privatizációs program kidolgozásakor nem feledkezett meg az állami vállalatok munkásairól, alkalmazottairól. Egész egyszerűen azért nem, mert ahogy a képviselő úr is volt szíves fölsorolni mindazokat a megnyilatkozásokat és programokat, ahol tényként lett rögzítve a szándéka a Kormánynak, miszerint az állami vállalatok dolgozóit is be kívánjuk vonni ebbe a privatizációs programba teljes körben. Mégpedig ennek egyik lehetősége, egyik módozata, megnyilvánulási formája az előbb említett MRP. Legyen szabad azonban azt is hangsúlyoznom, hogy ez önmagában nem kizárólagos eszköz, nem is lehet generális eszköz, mert önmagában alkalmatlan arra, hogy az állami vállalatok, jelen esetben az állam tulajdonában lévő értékek magánkézbe adását megoldja.
Az MRP-t a Kormány - mint utaltam tehát rá a tulajdonváltás csupán egyik lehetséges eszközének tekinti, amely egyéb más privatizációs technikákkal együtt képes a piacgazdaságot kiszolgáló tulajdonviszonyok megteremtésére. Az MRP működését tekintve piaci elemekre kíván épülni, és a Kormánynak a tulajdonszerzésre vonatkozó koncepcióját követi, ugyanakkor nem ellenérték nélküli tulajdonhoz jutást jelent. Alkalmas arra is, hogy az MRP-t megvalósító vállalatoknál fokozatosan megteremtse a dolgozók tulajdonosi érdekeltségét, és egyben erősítse a gazdálkodás hatékonyságának növelésével összefüggő dolgozói érdekeltséget.
Ami az interpellációban fölvetett konkrét kérdéseket illeti, nevezetesen az, hogy hol tart jelen pillanatban az MRP törvénytervezetének kidolgozása, legyen szabad utalnom arra, hogy a Munkaügyi Minisztérium 1990 novemberében kapott megbízást a Kormánytól eme törvénytervezet kidolgozására, illetőleg koncepcionális előkészítésére. Még ugyanebben a hónapban, vagyis 1990 novemberében a Munkaügyi Minisztérium elkészítette a koncepcionális tervezetet, és azt a széles körű társadalmi érdeklődésre és szakmai érdeklődésre tekintettel szakmai, szakértői vitára bocsátotta. A tervezetet 1991 januárjában megtárgyalta az Érdekegyeztető Tanács gazdasági konzultatív bizottsága is. Emellett szakmai kapcsolatfelvétel történt több szakszervezettel, illetve érdekképviseleti, tanácsadó szervezettel.
A harmadik fázisa ennek a munkának - ami jelen pillanatban szakmai szinten tart -, hogy a Munkaügyi Minisztérium 1991 márciusában, vagyis a jövő hónapban tervezi az eredeti kormány-munkatervnek megfelelően első olvasatban a Kormány elé terjeszteni az Ön által hiányolt törvénytervezetet. Hangsúlyoznom kell, hogy az eredeti munkatervben is a jövő hónap szerepel, tehát februárúan számon kémi márciusra meghatározott tervet, én azt gondolom, idő előtti.
A jelen pillanatban - ahogy utaltam rá - a Munkaügyi Minisztériumban ilyen stádiumban tart, tehát megtörténtek a szakmai egyeztetések bizonyos szakmai körökben, és jelen pillanatban a normatív szövegezése folyik a törvénytervezetnek, és az eredeti munkatervnek megfelelően a jövő hónapban, vagyis márciusban a Kormány elé visszük első olvasatra. Ezt követően természetesen az Érdekegyeztető Tanácsban való egyeztetés a következő fázis, amit végig kell élnie a törvénytervezetnek, és vélhetően az eredeti határidő tartása mellett, még március végén a Kormány a Parlament elé tudja hozni, illetőleg be tudja hozni a Parlamentbe a jelölt törvénytervezetet.
Mindezek alapján én azt gondolom, hogy az eredeti terveinkhez képest nem vagyunk időbeli csúszásban, és bízom abban, hogy terveinknek megfelelően a Parlament elé tudjuk hozni az egyébként valóban nagy jelentőségű és fontos törvényt.
Mindezen tényekre tekintettel kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Szili Sándor képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Azt kéri, hogy értsek vele egyet. Megmondom őszintén, hogy én, amikor készültem erre az interpellációra, kimondott céllal azért készültem egyrészt, hogy széles körben megismertessem - amennyire sikerül - a dolgozók körében azt, hogy lehet egy ilyen lehetőség majd a jövőben, vagy lesz egy ilyen lehetőség. A másik pedig az az aggályom, hogy ez a lehetőség akkor válhat valósággá a dolgozók részére, amikor az állami vállalatok színejava már el lesz adva, és nekik csak az úgynevezett népnyelven mondott - ruskója, alja marad.
Mire alapoztam ezt? Ön azt mondja, hogy az első megbízást 1990 novemberében kapta meg a Munkaügyi Minisztérium. Kérem! 1989. november 20-án még az előző kormány elé beterjesztésre került Martonyi János privatizálási kormánybiztos által úgy tudom, ma a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának az államtitkára - egy előterjesztés a Minisztertanács részére a tulajdonreformról és a privatizációs programról, amelyben kidolgozva szerepel az akkori nevén még alkalmazotti részvényvásárlási program.
Időközben megindultak az első szabad választások. Minden párt a választások küzdelmében zászlajára tűzte valamilyen formában a dolgozói tulajdont. Az én pártom is, a Szocialista Párt megjelent a választások előtt plakátokkal, hatalmas betűkkel hirdetve a dolgozói tulajdont, melyet egy másik párt, az MDF lelkes aktivistái átragasztgattak az MDF-emblémákkal. Megmondom őszintén, ez engem megnyugtatott, mert legalább tudtam azt, hogy más is küzd ezért.
Mi volt a következő lépés? A következő lépés az, hogy a megalakult új parlament első lépése az volt, hogy törölje az Alkotmányból a dolgozói önrendelkező vállalatoknak a jogát - valójában elvettük a dolgozóktól azt az alkotmányos jogot, amelyik elismerte ezt a dolgozói tulajdonformát. Ezek után elkészült egy második terv, ami valószínűleg már az új kormány miniszterelnöki hivatalának gazdaságpolitikai útkársága részére készült, és ez pedig 1990 augusztusában! S azt hiszem, szeptemberben került a Kormány elé. Valószínűleg nem felelt meg, ezért nem terjesztették be a Parlament elé, hanem ehelyett csináltattak egy újabbat, most már valóban a Munkaügyi Minisztérium által felkért részvétellel, munkavállalói részvények tulajdonlására nevű szakértői munkaközösséggel, amit november 15-én a Munkaügyi Minisztérium részére be is nyújtottak.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a munkavállalói részvényprogram nem fog még márciusban sem bekerülni. Nagyon félek attól, hogy valakiknek nem igazán érdeke - mint ahogy hivatkoztam -, hogy a munkavállalók még a jól menő vállalatokat meg tudják szerezni.
De hivatkozhatnék arra is, hogy milyen nagy akarat van azért a dolgozókban. Az ellenkező oldalon szemben ül velem Palkovics képviselőtársam, a herendi munkástanács vezetője, ahol már puhatolóznak a dolgozók annak irányában, hogyan tudják érvényesíteni ezt a munkavállalói részvényprogramban való részvételt... (Az elnök csöngetéssel figyelmeztet az idő lejártára.) Igen, befejezem.
Ugyanakkor megkeresett a Konverta Gyár, aki szeretne ennek keretében vásárolni.
Én úgy érzem, minél tovább húzzuk, nekem lesz igazam, és én ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy ne fogadjuk el a miniszteri választ, evvel is serkentsük talán a Kormányt arra, hogy minél előbb beterjessze a munkavállalói részvényprogramot.
Köszönöm szépen.
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Szili Sándor képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ.
Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 121 "igen" szavazattal 45 ellenében, 32 tartózkodás mellett elfogadta.
Kérdések:
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációkra biztosított időnk lejárt. Most áttérünk a kérdések elmondására.
Pesti Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérdést kíván feltenni a pénzügyminiszterhez az újrakezdési kölcsön módosítása tárgyában címmel.
Pesti Ferenc képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Pesti Ferenc (MDF) - a pénzügyminiszterhez - "Az újrakezdési kölcsönszerződés módosítása tárgyában" címmel
PESTI FERENC (MDF)
PESTI FERENC (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdésemet a pénzügyminiszter úrhoz nyújtottam be, de tudomásom szerint a munkaügyi miniszter úr fog rá válaszolni.
Tisztelt Miniszter Úr! Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a mezőgazdasági kistermelés - különösen a sertéstenyésztés - ráfizetéses. Várhatóan további gondokat fog okozni az e tevékenységet végzőknek az a körülmény, hogy az értékesítés is nehézkes. Sok választópolgár keresett meg azzal a gonddal, hogy felvették az elmúlt esztendőben a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt, és a kölcsönből sertéseket, szarvasmarhákat vásároltak, sertésólat, istállókat építettek. Most gond van a sertések és szarvasmarhák értékesítésével és hasznosításával.
Ahhoz, hogy tudják továbbra is fizetni az emberek a felvett kölcsön részleteit, ahhoz, hogy emellett tudják a napi terheket is elviselni, és meg tudjanak élni, ahhoz szükséges lenne részükre, hogy jövedelemszerzés érdekében főállású munkaviszonyt is létesíthessenek a kölcsönszerződés többi feltételeinek a változtatása nélkül. Jelen esetben az újrakezdési kölcsönszerződés megtiltja nekik ezt a lehetőséget, mert a kölcsönszerződés I/4. pontja a következőket tartalmazza - idézem -. "Az adós vállalja, hogy a kölcsönszerződés fennállásának időtartama alatt minden évben, legkésőbb december 31-ig személyi igazolvány felmutatásával vagy egyéb alkalmas módon igazolja, hogy az 1/1989/III.12. ÁBMH rendelkezés előírása szerint továbbra is vállalkozónak minősül." - Az idézetnek vége.
Sok vidéki ember gondja oldódna meg, ha az ilyen vállalkozások mellett és nem helyett - ismétlem: mellett és nem helyett - más munkaviszonyt is létesíthetne. Így eleget tudnának tenni a szerződésben foglaltaknak, tehát fizetnék a részleteket, és tartanák a sertéseket, szarvasmarhákat. Kérem miniszter urat, válaszoljon, hogy van-e arra lehetőség, hogy az újrakezdési kölcsönszerződést a fentiek értemében módosítsák.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre illetékességből dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr válaszol.
Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Mint mindannyiunk előtt ismeretes, még a Munkaügyi Minisztérium jogelődje, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a kezdődő munkanélküliség kezelésének egyik eszközéül újrakezdési, pályakezdési, vállalkozói kölcsönt vezetett be. 1989. Április 1-jével indult a kölcsön, akkor 300 ezer forintot lehetett ezen a címen kölcsönként felvenni munkanélkülinek, kereső foglalkozást nem folytatónak, illetőleg pályakezdőnek, azért, annak érdekében, hogy főfoglalkozású vállalkozó lehessen. Később, 1990. január 11-étől a felvehető kölcsön összege 400 ezer forintra emelkedett, tízéves lejárati idő mellett.
A kölcsön kedvezményes lehetőséget jelentett több vonatkozásban az említett körnek, ugyanis az ÁBMH, a Munkaügyi Minisztérium jogelődje a kamat fizetésének kötelezettségét az első négy évre átvállalta, mégpedig a foglalkoztatási alap terhére. Rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az előbb említett tények ellenére az újrakezdési kölcsön nem a jogalkotók szándékának megfelelően működött, ugyanis a kölcsönt nem a munkanélküliek vették elsősorban igénybe, hanem azok, akik egyébként is vállalkozni kívántak, és egyszerűen olyan helyzetbe hozták magukat, hogy ezt az első négy évben kamatmentes kölcsönt felvehessék. Meglehetősen torzult tehát a jogalkotói szándék a gyakorlatban.
Ennek az eredményét most látjuk, amikor 4 milliárd forint nyomja a foglalkoztatási alapot a meg nem fizetett kamatok, illetve az esedékes kamatok továbbfizetése miatt.
Képviselő úr felvetésében azt javasolja, hogy tegyük lehetővé az értékesítési nehézségekkel küzdő, az újrakezdési kölcsönnel mezőgazdasági kistermelést végző gazdálkodóknak a vállalkozás mellett újbóli főállású munkaviszony létesítését. Az elmondottak alapján azt gondolom, hogy a munkanélkülivé váló vállalkozni szándékozók éppen azért kapták a hitelt, és a foglalkoztatási alap éppen azért vállalta át a kamatok törlesztését, hogy e kedvezményt felhasználva saját foglalkoztatásukat megoldhassák. Amennyiben a képviselő úr javaslatai szerint a vállalkozás melletti munkaviszony létesítését elfogadnánk, lehetővé tennénk, ez esetben azok, akik a kölcsönt felvették, indokolatlanul további előnyös helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akik e kölcsön háttere nélkül próbálták foglalkoztatási kérdésüket megoldani. Aki pedig főállású munkaviszonyt tud létesíteni, annak foglalkoztatási célú támogatást nem indokolt adni.
Az álláskínálat drasztikus csökkenése és az állást keresők létszámának emelkedése olyan munkaerő-piaci feszültségeket okoz, amelyek mellett különösen körültekintően kell eljárnunk a foglalkoztatási kedvezmények alkalmazásakor, és azokat csak a valóban rászorultaknak indokolt folyósítani. Természetesen nem tilos a kölcsönt felvetteknek munkaviszony létesítése, ez esetben azonban a vállalkozást a továbbiakban mellékfoglalkozásként végezhetők. Ez természetszerűleg azt kell hogy maga után vonja a fentebb elmondottak alapján, hogy megszűnik a vállalkozás kamatmentessége, illetőleg a vállalkozás beindításához nyújtott kölcsön kamatmentessége, és az eredeti kedvezményes hitel lényegében vállalkozási kölcsönné alakul át, amit kamataival együtt a továbbiakban neki kell törleszteni.
Én azt gondolom, hogy ennek a konstrukciónak - túl a kezdeti hibákon - a képviselő úr által tett javaslatnak megfelelő módosítása további torzítást eredményezne. Köszönöm szépen. Kérem válaszom elfogadását.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr válaszát. Szilasy György, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérdést kíván feltenni a miniszterelnökhöz a fogyatékosok helyzetének feltárása és javítása tárgyában. Szilasy György képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Szilasy György (MDF) - a miniszterelnökhöz - a fogyatékosok helyzetének feltárása és javítása tárgyában
SZILASY GYÖRGY (MDF)
SZILASY GYÖRGY (MDF) Úgy látom, miniszterelnök úr nincs itt; ezért Kelemen András államtitkár úrnak szól a kérdés.
Tisztelt Államtitkár Úr! Európához való csatlakozásunkat nemcsak a gazdaság különböző területeinek összehangolása, hanem a humán szolgáltatások működését szorgalmazó nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás is jelenti. Ezeknek szervesen kell illeszkedniük az ország társadalmi és gazdasági politikájához.
Az ENSZ az 1983 és 1992 közötti évtizedet a rokkantak évtizedének nyilvánította. Alapvető célkitűzésként jelölte meg, hogy a cselekvési világprogram a rokkantak ügyében váljon hatékony intézkedéssorozattá a kormányok munkájában, és ezzel összefüggésben valósuljon meg a társadalmi életben és fejlődésben való részvétel és esélyegyenlőség a szellemi, fizikai és érzékszervileg károsodottak körében. E programról - amelyhez még tudomásom szerint a Magyar Népköztársaság Kormánya csatlakozott - alig esett szó a végéhez közeledő évtizedben.
A cselekvési világprogram hazai akcióterve azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaságnak az ENSZ programjához illeszkedő nemzeti programja van. Kérdéseim a következők.
Készült-e ilyen program a letűnt rendszerben és ebből mit sikerült megvalósítani?
Második kérdés. A végéhez közeledő rokkantak évtizede keretén belül milyen lehetőség van még a fogyatékosok helyzetének feltárására, javítására és a program adta lehetőségek kiaknázására? Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre Kelemen András, népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol.
Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza
KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hadd bontsam rövid válaszomat három részre.
1. Az előzmény, ami egyúttal válaszol az első kérdésre is: Az ENSZ az 1983-tól 1992-ig terjedd évtizedet a rokkantak évtizedének nyilvánította. A rokkantak nemzetközi évéhez 1981-ben kapcsolódó feladatok összehangolására a Minisztertanács nemzeti szervezőbizottságot alakított, mely az éves rendezvénysorozat lebonyolítását követően megszűnt. A rokkantak érdekvédelmi szervezeteinek és más szervezeteknek a nyomására 1989-ben támadt fel valami, vagyis az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága és a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, a nemzeti szervezőbizottság jogutódjaként, létrehozta az Országos Rehabilitációs Konzultatív Tanácsot. A Tanácsnak tagjai voltak a különböző tárcák képviselői, a fogyatékos személyek nagyobb országos szervezeteinek vezetői, független szakemberek, rehabilitációban érdekelt testületek és a tömegkommunikációs szervek képviselői.
A Tanács megalakulását követően áttekintette az ENSZ által a rokkantak érdekében meghirdetett cselekvési világprogramot, az ENSZ-egyezményeket, a vonatkozó hazai dokumentumokat, eredményeket. Feltérképezte a Magyarországon eddig létrejött, az egészségkárosodott emberek érdekvédelmével foglalkozó szervezeteket, levélben megkeresték azokat, ismertették a Tanács célját, működési elveit, és felkínálták a csatlakozás lehetőségét. Mindezt azonban adatszerűen tudom mondani, mert a táncához kerülésemkor ez a Tanács már nem működött.
A Tanács hosszú távú programként fogadta el az ENSZ által meghirdetett cselekvési világprogramot.
Tájékoztatóm lényege: a minisztérium elsőrendű feladata a fogyatékosok érdekvédelmét szabályozó törvény megalkotása. A rokkantak évtizedének kampányfeladata mellett - amire utalás volt - az ENSZ szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet európai területi bizottságának tagjai kötelezték magukat arra, hogy tíz év alatt összhangba hozzák az egészségügyi politikájukat, stratégiájukat és törvénykezésüket a "Health for All", vagyis "Egészséget mindenkinek" elvekkel. Ennek érdekében a Világszervezet európai irodája 1981-ben létrehozta az egészségügyi jogalkotás tanácsadó bizottságát. Ez a bizottság kidolgozta az egészségügyi jogalkotás programját. A program az egészségmegőrzés, a rizikófaktorok és a környezetvédelem témaköre mellett a betegek jogának ad elsőbbséget. Az európai iroda az évtized közepén rögzítette az évtized második felére, illetve a kilencvenes évek elejére várható, illetve várt európai egészségügyi jogalkotási irányokat.
A már említett, kiemelt szerepet élvező betegjogi vagy paciensjogi témakörön belül külön kiemelést nyert a betegek speciális csoportjának, azaz az elmebetegeknek, szellemi fogyatékosoknak és rokkantaknak a jogvédelme.
A jelen helyzettel kapcsolatban mi egy fogyatékossággal foglalkozó testület létrehozását - pillanatnyilag fogyatékossági kollégiumnak nevezzük ezt el, nem érzem szerencsésnek a nevet, de nincs jobb pillanatnyilag - létét, létrehozását szorgalmaztuk, mely a Kormány támogatásával működve megvalósítaná a fogyatékosságügy társadalmasítását, az érdekeltek magas szintű érdekképviseletét.
A fogyatékosságügyi kollégium létrehozására vonatkozó kormányelőterjesztést a Népjóléti Minisztérium előkészítette. Ebben tekintetbe vettük a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezményt, ezt már ratifikáltuk, melynek 23. cikke a testileg vagy lelkileg fogyatékos gyermek emberi méltóságát biztosítja. Valamint tekintetbe vettük az európai szociális chartát, amelynek érvényességét önmagában az erősíti meg, hogy az Európa Tanácsnak a chartája ez.
Az együttműködésre reményt nyújt, hogy a fogyatékosok szervezeteinek szövetségei, valamint az idült betegek szervezeteinek elmúlt évben alakult szövetsége törvénytervezetet készített elő a fogyatékosok általános jogvédelmére. Ennek a szövege - szívesen megmutatom a képviselő Úrnak. Ezt a tervezetet tekintetbe véve kívánjuk a kormány-előterjesztést megtenni. A munka előrehaladásától függ, hogy a törvénytervezet elkészítése az ez év június 30-ig ígért szociális, illetve a harmadik negyedév végére felvállalt egészségügyi csomagunk vagy a két kódex, vagy több törvény keretében történik-e meg. Köszönöm kérdését.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Bertha Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez "A sárospataki-sátoraljaújhelyi helyközi kisvasút tárgyában " címmel. Bertha Zoltán képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Dr. Bertha Zoltán (SZDSZ) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez A sárospataki sátoraljaújhelyi hegyközi kisvasút tárgyában" címmel
BERTHA ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
BERTHA ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1980. november 29-én megszüntették a Sárospataktól Füzérkomlós községig húzódó keskeny-nyomközű vasútvonalat. Ez a népszerű nevén "kisvonat" biztosította Sárospatak és Sátoraljaújhely városok, valamint 20-30 hegyközi község, falu egészséges, a jelenleginél mindenképpen egészségesebb kapcsolatát, összeköttetését. A költségesebb, nehézkesebb buszközlekedés nem tudja pótolni ezt a vasútvonalat, amely egyszerre volt a gazdasági vérkeringés és az igen élénk hegyközi, zempléni-hegységi túristaforgalom fő hordozója.
A kisvonat felszámolása a letűnt vagy inkább csak a felszín mögé húzódott kommunizmus egyik nagyon jellemzően értelmetlen, ostoba és vandál cselekedete volt. A lakossági tiltakozások, kérelmek, a közvélemény egységes kiállása a vasútvonal vagy egyelőre legalább a vágányok meghagyása mellett, ha már a menetrendszerű közlekedés megszüntetését semmiképpen sem lehetett megakadályozni, szóval a környékbeliek, mintegy 50-60 ezer ember megnyilvánuló igénye 1980-ban semmit sem ért, és pénz is akadt még a sínek azonnali feltépésére is.
Kérdés: felderíthetők-e az akkori felelősök és felelősségre vonhatók-e igazolatlan tettükért, antidemokratikus döntésükért?
A lakossági vélemény és követelés egyértelmű: I 989-ben csaknem 20 000 ember aláírásával nyomatékosítva kérte a vasútvonal mielőbbi visszaállítását. Egy újabb keletű nyílt levél vagy röplap így fogalmaz: "Barbár kezek miatt ez a vidék halott. Béna lett és életképtelen. Segítségért kiállt Sátoraljaújhely város és a Hegyköz lakossága." S nemcsak a civil polgárok, hanem a gyárak, üzemek, erdőgazdaságok, ipari, kereskedelmi szövetkezetek, valamint Észak- és Kelet-Magyarország, a Felső-Tisza-vidék turistáinak, kirándulóinak ezrei érdekében kérdezem most: visszakaphatja-e ez a környék azt, amitől megfosztatott?
A kérdésem jóindulatú, hiszen tudom, a 40 évi kommunista uralom pusztítását nem lehet helyrehozni. Pénz, elegendő anyagi erőforrás nincs. Mégis, reménykedhet-e ez a vidék, mondjuk, a teher- és személyszállításra egyaránt alkalmas állami erdei vasúthálózat bővítésének részeként a kisvasút helyreállításában, vagy az esetleges világkiállításra szánt állami kiadásból ez a költség nem lenne-e fedezhető? Csak a remény indokoltsága vagy ellenkezőleg, illuzórikus volta után érdeklődöm ezúttal, s az egyértelmű választ kérve arra, hogy egyáltalán, tervezik-e valaha is e rombolás helyreigazítását, jól érzékeltetve ezzel a régi és az új rendszer közötti, kétségtelenül az utóbbi javára bizalmat nyerő különbséget is.
A választ előre is megköszönöm. (Kis taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszol.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi, miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi, miniszter: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
Röviden visszatekintve azokra a körülményekre, amelyek keretében az említett kisvasút felszámolása is megtörtént, megállapítható, hogy az az 1960-as években, közlekedési miniszter által előterjesztve, az Országgyűlés által elfogadott közlekedéspolitikai koncepció alapján történt. Az akkori kormányzat úgynevezett hálózatracionálási programjának célkitűzése; a gyenge forgalmú, gazdaságtalanul üzemelő vasútvonalak áru- és személyforgalmának közútra terelése és a vasúti áruforgalom körzetesítése volt.
Az 1960-as évek végéig Nyugat-Európa több országában is a hazaihoz hasonló közlekedéspolitika és ezen belül vasútegyszerűsítési, vasút-racionalizálási programok készültek.
A magyarországi programban mintegy 2300 kilométer vasútvonal megszüntetése szerepelt. A program végrehajtásának megkezdése után már nem sokkal egyre több olyan változás következett be, amelyek miatt a közlekedéspolitika és ezen belül a vasútépítési programok hazánkban és külföldön egyaránt átértékelésre kerültek. A változások: olajárrobbanás, környezetvédelmi, településfejlesztési szempontok felértékelődése következtében a program Magyarországon is csak részben került végrehajtásra.
18 vasútvonal, 603 km hosszban, forgalmának közútra terelése nem történt meg. A program végrehajtását értékelve megállapítható, hogy az a gazdaság akkori helyzetében is, beleértve az energiaárakat és az infrastruktúra fejlesztésének költségeit, csak részben volt indokolt. Még inkább bírálandó a végrehajtás mechanikus módja miatt. Megfelelő differenciálással a magam részéről minden bizonnyal nem kezdeményeztem volna a hegyközi kisvasút megszüntetését. Ezzel együtt most a hegyközi kisvasút visszaépítésre a gazdaság jelen helyzetében felelősséggel nem vállalkozhatom.
Az újjáépítéshez szükséges pénzeszközökkel ugyanis sem a tárca, sem pedig a MÁV nem rendelkezik. A realitások alapján arra vállalkozhatom, hogy a térségi infrastruktúra fejlesztése keretében a közúti közlekedésszolgáltatások feltételeinek javítását, a cigándi híd megépítését a gazdaság teherbíró képességének függvényében feladatomnak tekintsem. Természetesen nem zárom ki a hegyközi kisvasút visszaépítésének lehetőségét, vállalkozási alapon. Ezt bizonyítandó a múlt évben felhívást tettünk közzé olyan gazdálkodó szervezetek, magánszemélyek részére, akik jelenlegi vagy jövőben tervezett gazdasági vagy egyéb tevékenységük folytán érdekeltek a vasútvonal visszaállításában, és érdekeltségük arányában vállalnák az építés költségeit. Ez jelenleg mintegy 2,7 milliárd forint. Egyúttal jelzem, hogy a hegyközi és a bodrogközi vasutak újjáépítési feltételeinek és alternatíváinak társadalmi-gazdasági vizsgálatára megbízást adtunk a Budapesti Műszaki Egyetemnek. A vizsgálat a Világbank által alkalmazott beruházási, gazdasági mutatók felhasználásával megtörtént. A vizsgálati anyagot a Magyar Tudományos Akadémia közlekedéstudományi bizottsága megtárgyalta, és állásfoglalását ez év áprilisi ülésén fogja véglegesíteni. A vizsgálat eredményéről a térség valamennyi érintett képviselőjének ezt követően tájékoztatást fogunk adni.
Tájékoztatásul jelezném azt is, hogy dolgozunk az új közlekedéspolitikai koncepción, melyben korszerű alapokra helyezzük a közlekedési ágak közötti munkamegosztást, újraértékeljük a vasúti közlekedés helyét, szerepét a gazdaságban. Még ebben az évben szándékozom a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot előterjeszteni, amelyben szeretnénk az állami szerepvállalást a pályainfrastruktúra létesítésfenntartása kérdésében meghatározni. A koncesszióról szóló törvény elfog követően koncessziós jogot kívánunk biztosítani a vasút létesítésére és üzemben tartására. Mindezek realizálása jelentősen befolyásolhatja a vasúti közlekedésről kialakított képet, és az sem zárható ki, hogy új megvilágításba helyezi a hegyközi kisvasút újjáépítésében az állam szerepvállalását. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Az el nem mondott kérdésekre a jövő heti ülésünkön kerül sor.
Most szünetet rendelek el, 16 óra 20 perckor folytatjuk a munkánkat.
(Szünet: 16 óra 4 perctől 16 óra 27 percig. Az elnöki széket Szabad György foglalja el. Jegyzők: dr. Kóródi Mária és Tóth Sándor)
Az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló Országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. (.)
Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tárgyalásainkat. Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. (.)
Soron következik az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása. A külügyi és a honvédelmi bizottság indítványát az 1787. számon kapták meg képviselőtársaim.
Felkérem Tóth Sándor jegyzőt, ismertesse az országgyűlési határozati javaslatot.
Az országgyűlési határozati javaslat ismertetése: Tóth Sándor jegyző
TÓTH SÁNDOR jegyző:
TÓTH SÁNDOR jegyző: (olvassa:) A honvédelmi és a külügyi bizottság önálló bizottsági indítványa az 1990. december I 8-i zárt üléssel kapcsolatos intézkedésekről.
1. Az Országgyűlés - tekintettel arra, hogy az 1990. december 18-ai zárt ülésére a Kormány által benyújtott határozati javaslat alapjául szolgáló kormányelőterjesztés államtitokká minősítését a miniszterelnök megszüntette - megállapítja, hogy az Ország által elfogadott határozat nem mindsül titkosnak.
2. Felkéri az Országgyűlés elnökét, hogy a zárt ülésen hozott, az Öböl-válsággal kapcsolatos honvédelmi kérdésekről szóló - 88/1990. 12. törvénycikkely 29. pont - országgyűlési határozat szövegének e határozat mellékleteként történő közzétételére a szükséges intézkedéseket tegye meg.
Budapest, 1991. február 12-én. Dr. Balogh György, a honvédelmi bizottság elnöke és Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke, a két bizottság előadója.
Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója
HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke:
HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: Köszönöm elnök úr. Tisztelt Ház!
Mint ismeretes, a Kormány úgy tájékoztatta a külügyi és a honvédelmi bizottságot, hogy elhárultak azok a nemzetközi jogi és politikai akadályok, amelyek a zártság további fenntartását indokolták korábban. Elhárultak, és ezért a két bizottság egyhangúlag döntött úgy, hogy javasolja a tisztelt Háznak a december 18-ai határozat nyilvánossá tételét. Köszönöm szépen.
Határozathozatal ügyrendi kérdésben
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a december 18-ai zárt ülés témakörében két önálló indítványt is benyújtottak képviselőtársaink, melyek napirendre tűzéséről a határozati javaslat tárgyalását követően döntünk.
Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság legutóbbi ülésén állást foglalt az országgyűlési határozati javaslat tárgyalásával kapcsolatos kérdésekről. Mivel a most ismertetett önálló indítvány arra irányul, hogy az Országgyűlés egy korábbi, zárt ülésén hozott határozatát nyilvánossá tegye, a házbizottság a születendő döntést lényegében eljárási jellegűnek ítéli. Ezért azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az országgyűlési határozati javaslat - a most hallott javaslat - elfogadásáról nyílt ülésen, vita nélkül határozzon.
Megkérdezem az országgyűlést, egyetért-e ezzel a javaslattal. Határozathozatal következik - most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés három államtitkári szavazattal 207 "igen"-nel 4 ellenében, 3 tartózkodás mellett egyetértett a házbizottság eljárási javaslatával.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Akkor most az érdemi kérdésben következik határozathozatal. Felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy az országgyűlési határozati javaslatról - mint előterjesztésemben erről szóltam - eljárási kérdésként kell döntenünk, egyszerű többséggel.
Határozathozatal következik - most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 4 államtitkári szavazattal, 209 "igen"-nel 5 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta a két Országgyűlési bizottság határozati javaslatát.
Ennek értelmében, tisztelt Országgyűlés, ismertetem az Országgyűlés december 18-ai zárt ülésén hozott 88/1990. december 18-ai határozatát, az Öbölválsággal kapcsolatos honvédelmi intézkedésekről.
" 1. Az Országgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy az Öböl-válságban érintett amerikai és európai országok fegyveres erőinek kötelékébe tartozó légi járművek (repülőgépek és személyzetük) az Öböl-válság rendezésével összefüggő nemzetközi kötelezettségvállalás körében a Magyar Köztársaság légterét igénybe vegyék, illetve szükség esetén magyar repülőtereken le- és felszállhassanak.
2. Az Országgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a magyar fegyveres erők kötelékébe tartozó, önként jelentkezőkből álló jelképes egészségügyi kontingens kerüljön kiküldésre az érintett térségbe, a nemzetközi haderő elé tűzött feladatok megvalósítása elősegítésére.
3. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a határozatban foglaltakról tájékoztassa a szomszédos államok kormányait.
Aláírások: Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Bossányi Katalin, az Országgyűlés jegyzője, Dr. Horváth József, az Országgyűlés jegyzője."
Eddig tart a zárt ülésen hozott határozatok sora. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés döntése alapján megteszem a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a határozat közzététele mielőbb megtörténjen a Magyar Közlönyben.
Döntés képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az Országgyűlés 1990. december 18.-ai zárt ülésével kapcsolatosan Szabó Miklós képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről önálló indítványt nyújtott be 1870-es számon, sürgős tárgyalást kérve, továbbá tájékoztatom arról, hogy Kósa Ferenc, a Magyar Szocialista Párt részéről, Király Zoltán független képviselő és Vitányi Iván, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt részéről együttesen képviselői önálló indítványt nyújtottak be e tárgykörben 1875-ös számon.
Megkérdezem Szabó Miklós képviselőtársunkat, kíván-e szólni előterjesztése indoklásául. (Szabó Miklós Igen.) Szabó Miklóst illeti a szó.
Felszólaló: Szabó Miklós (SZDSZ)
SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ)
SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés zárt ülése a közvéleményt megütközéssel és gyanakvással, bizonytalansággal töltötte el. Nem hiszem, hogy túlzok, amikor ezt így fogalmazom meg. A megütközést különös mértékben keltette az, hogy a következő napon már lényegében az egész ország pontosan tudta, hogy mi történt a zárt ülésen, amely pedig államtitok tárgyát képezte. Tudta, mert a sajtóban megjelentek olyan közlemények, amelyekből pontosan kikövetkeztethető volt mindaz, ami történt. Hazánk légtere fantom világgá változott, hogy a levegőben, amit hallani lehet, vagy aminek a villogását látni lehet az ufó vagy - álljunk meg egy pillanatra, hiszen államtitok az, amit (közbeszólás jobb oldalról: Már nem!) ki kellene mondanom, de milyen államtitok az, amit mindenki tud?
Ami történt a zárt ülés óta, az az államtitok kezelésének a paródiája. A Kormánynak az a tárca nélküli minisztere, akit a titkosszolgálatok felügyeletével bízott meg a Kormány, abba a lehetetlen gyanúba került, hogy kibeszélt államtitkokat, hogy kibeszélte azt, amit mindenki tudott.
A Szabad Demokraták már terjesztettek be javaslatot, amiben követelték az egész ülés tárgyalási anyagának a nyilvánosságra hozatalát, a Kormány akkor ezt elutasította. A Kormány megindokolta az elutasítást, de az indoklás államtitok. Néhány nap múlva majd sor került erre a döntésre, a Kormány feloldotta a tilalmat és most már a határozattal megismerkedhetett a közvélemény.
Azt indítványozom, hogy az egész ülés tárgyalási anyagát hozza nyilvánosságra az Országgyűlés, nem történt semmi olyan, nem hangzott el semmi olyan, ami az ország politikai érdekeit érdemlegesen sérthetné, ami ne kerülhetne nyilvánosságra.
A nyilvánosság gyanakszik, a nyilvánosság bizalmatlan, hogy kiskorúként kezelik, megint valamit eltitkolnak előle. Amit eltitkolni lehet, egyedül az, hogy néhányunk azon az ülésen felszólalásában talán nem szerepelt helyzete magaslatán, ezt azonban mégsem kellene államútoknak védenie. Az ülésen fontos külpolitikai vélemények hangzottak el.
Olyan vélemények, amelyek eddig nem kaptak nyilvánosságot, ha az újságban valamilyen formában meg is jelentek, oly módon mosódtak bele más problémákba, hogy a közvélemény nem tájékozódhatott róluk. Melyek voltak ezek? Államtitok. Az államtitkot úgy vélem, nem lehet ilyen módon kezelni, a közvéleménynek joga van a teljes körű tájékoztatásra. Nem vagyok feltétlenül és minden esetben ellene, hogy zárt ülést lehessen tartani, habár a nyilvánosság híve vagyok, a minél nagyobb és minél szélesebb körű nyilvánosságé, és úgy vélem, hogy zárt ülésre lehetőleg ne kerüljön sor, de ha mégis, akkor ezt gondosabban előkészítve és meggondoltabban kell kezelnünk, mint eddig történt.
Kérem javaslatom napirendre tűzését és támogatását. (Taps a bal oldalon.),
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság korábbi, általános érvényű állásfoglalása alapján javaslom a tisztelt Országgyűlésnek az önálló indítvány napirendre tűzését. Határozathozatal következik. (Mozgás.) Most kérem szavazatukat! (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 105 igen" szavazattal, 102 "nem" szavazattal, 25 tartózkodással az önálló indítványt elutasította. (Mozgás.)
Döntés képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Ahogy már az előzőekben szóltam róla, Kósa Ferenc a Magyar Szocialista Párt részéről, Király Zoltán független képviselő és Vitányi Iván ugyancsak a Magyar Szocialista Párt részéről önálló indítványt nyújtottak be, sürgős tárgyalást kérve a zárt ülés témakörében, 1875-ös számon, amit a mai napon kaptak kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem Kósa Ferencet, Király Zoltánt és Vitányi Ivánt, melyikük kíván szólni. (Kósa Ferenc jelentkezik.) Kósa Ferenc! Tessék!
Felszólaló: Kósa Ferenc (MSZP)
KÓSA FERENC (MSZP)
KÓSA FERENC (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim !
Mint ismeretes, az Országgyűlés 1990. december 18-ai zárt ülésével kapcsolatos határozattervezethez Király Zoltán és Vitányi Iván képviselőtársammal együtt módosító javaslatot nyújtottunk be. Ennek lényege hogy ne csak a határozatok kerüljenek nyilvánosságra, hanem a tárgyalás jegyzőkönyve is váljon hozzáférhetővé.
Javasoltuk továbbá, hogy a Kormány tájékoztassa a Parlamentet külpolitikai tevékenységének alapelveiről és gyakorlatáról, különös tekintettel a háború és béke kérdéseire, valamint az Öböl-háború eseményeire. Természetesen nyílt ülésre, nyílt és felelős eszmecsere lehetőségére gondoltunk.
Időközben a házbizottság ajánlotta, hogy módosító javaslatunkat eredeti tartalommal önálló indítványként terjesszük elő.
Mivel javallatunk három egymástól elkülöníthető kérdésben igényel döntést, kérem elnök urat, hogy indítványunk egyes pontjairól külön-külön rendelje majd el a szavazást.
És most engedjék meg, hogy néhány szót szóljak indítványunk céljáról és indítékairól.
Azok közé tartozom, akik a Parlament decemberi zárt ülésén a felvetett határozati javaslatokra "nem"-mel szavaztak. Ha jól emlékszem, 50 valahány képviselőtársammal együtt kisebbségben maradtunk. Az ismert határozat megszületett.
A parlamenti demokrácia játékszabályai szerint ilyenkor az ember tudomásul veszi, hogy egy döntésben a többség akarata érvényesült. hasonló eset a világ bármely parlamentjében bárkivel előfordulhat, egyszóval az ilyesmit utólag nem illik, és jogilag talán nem is lehetséges szóvá tenni. A pénztártól való távozás után nincs helye a reklamációnak.
Jól tudom tehát: a zárt üléshez való visszatérés nemcsak az illendőség, hanem bizonyos értelemben a logikai képtelenség határait súroló cselekedet. Ennek ellenére Király Zoltán és Vitányi Iván képviselőtársammal együtt egyik kezdeményezője voltam annak a levélnek, amelyet 67 képviselőtársunk aláírásával pár nappal a zárt ülés után a tisztelt Ház elnökéhez eljuttattunk.
Levelünkben nem a szóban forgó határozat érvényességét vontuk kétségbe, csupán a zárt ülésen tapasztalt előterjesztési, tárgyalási és döntési mozzanatokhoz fűztünk kritikai megjegyzéseket, ám nem hagytunk kétséget afelől, hogy véleményünk szerint az emlékezetes zárt ülés szabadon választott Országgyűlésünk sajnálatos mélypontja, sőt erkölcsi értelemben szégyene volt.
Mivel nem akartuk megsérteni a zárt ülés titkosságra vonatkozó határozatát, levelünket nem tárhattuk a nyilvánosság elé, de arra kértük Szabad György elnök urat, hogy nyilatkozatunkat szíveskedjék az Országgyűlés tagjainak a tudomására hozni. E kérésünk azonban a mai napig nem teljesült. Őszintén szólva nem értjük, mi akadálya volt kérésünk teljesítésének.
Időközben, január 21-én dr. Eörsi Mátyás képviselőtársunk indítványt nyújtott be, amelyben javasolta a zárt ülésen megvitatott kérdések, felszólalások és az ott elfogadott határozatok titkosságának feloldását.
Az Országgyűlés, mint valamennyien emlékszünk rá, a javaslatot 127 "nem" szavazattal, 91 "igen" és 17 tartózkodás ellenében elutasította. Sokan sajnálattal tapasztaltuk, hogy MDF-es és Kereszténydemokrata képviselőtársaink közül senki, a Kisgazdák közül ketten és a FIDESZ-től is csak ketten vélték úgy, hogy a titkosságot fel kell oldani.
Csupán a Szabad Demokraták és mi, Szocialisták szavaztunk egységesen a nyilvánosságra hozatal mellett.
Ilyen előzmények után csak örvendhetünk, hogy immár a Kormány is, és a bizottságok is a nyilvánosságra hozatal mellett foglaltak állást.
Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a hozzászólásomat, de mivel szeretnék békében élni a lelkiismeretemmel, emberi és állampolgári kötelességemnek érzem, hogy néhány közérdekű megjegyzést tegyek a történtekkel és főként a történtek tanulságaival kapcsolatosan.
Mindenekelőtt elismerem: bizonyos körülmények között szükség lehet nemcsak a Kormány, hanem a Parlament zárt ülésére is. Úgy vélem azonban, a decemberi zárt ülés elrendelése nem volt indokolt. Képviselőtársaim emlékezhetnek, a zárt ülésen is említettem, most is hangsúlyozni szeretném, hogy az Öböl-válsághoz való lehetséges és szükséges viszonyulását a japán parlament napokig tartó nyílt vitában vajúdta ki, mégpedig a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt. Mivel október közepe táján éppen Tokióban voltam, mindezt a japán televízióban láttam és hallottam, tehát joggal tanúsíthatom.
Azóta valamennyien tanúi lehettünk annak is, hogy az Egyesült Államok képviselőtestületei személy szerinti szavazással súlyosbított nyilvános ülésen alakították ki végső álláspontjukat. Nyílt ülésen döntött a francia és az olasz parlament is.
Sorolhatnám a példákat, de azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az említett országok valóban szuverén és valóban demokratikus országok és ennek megfelelően cselekedtek.
Mármost ha igaz az, hogy mi itt valamennyien szuverén és demokratikus Magyarországot akarunk, akkor nem értem, miért nem követtük e tekintetben is az említett országok példáját, miért zártuk magunkra az ajtót és miért titkolóztunk ország-világ előtt. Az eltitkolt szuverenitás éppoly fából vaskarika, mint a zárt ajtók mögötti demokrácia.
Az a határozott véleményem, hogy az efféle nyakatekert hókusz-pókuszok jogos viszolygást válthatnak ki a Parlamenttel szemben. A magyar népnek elege volt már abból, hogy a feje fölött és a háta mögött döntsenek a sorsáról. Ha csak a XX. századi történelmünket nézzük, így kényszerültek nagyapáink az első, apáink a második világháborúba, így szakadt a nyakunkba a trianoni trancsírozás, Auschwitz és a Don-kanyar, így hatalmasodtak el fölöttünk a fehér és a vörös diktatúrák, és ne szépítsük a dolgot, akaratunk és tudtunk nélkül, a fejünk fölött és a hátunk mögött így tereltek be minket egy olyan adósságcsapdába, amelynek következményeit még az unokáink is nyögni fogják.
S most, amikor végre Úszta vizet önthetnénk a pohárba, amikor szabadon választott Országgyűlésünk van, amikor végre-valahára az alkotmányos legitimáción túlmenően erkölcsileg is legitimálhatnánk a hatalom és a nép viszonyát, oktalanul titkolózni kezdünk, mégpedig olyan kérdésekben, amelyek alapvetően érintik országunk és népünk sorsát, lehetséges jövőjét.
Ha az államközi kapcsolatok bonyolult rendszerében léteztek olyan valóságos okok, amelyek legalábbis átmenetileg indokolták a zárt ülés titkosságát, akkor ez úton is elnézést kérek az illetékesektől. Kérem azonban a beavatottakat, legyenek megértők, legyenek nyitottak a hozzám hasonló, enyhén szólva hézagosan tájékoztatott képviselőtársaim aggodalmai iránt. Távol álljon tőlem a zárt ülésen hozott döntésünk jelentőségének és várható következményeinek túldimenzionálása is. Inkább csak azt mondanám: egy sajátos határhelyzethez érkeztünk, mint már annyiszor a történelmünk során ezúttal is döntenünk kellett, miközben nem voltunk döntési helyzetben, sem elegendő információnk, sem elegendő mozgásterünk, sem elegendő időnk nem volt az optimális döntés meghozatalához.
Természetesen nem az iraki agressziót elítélő ENSZ-határozathoz való csatlakozással van gondom. Megéltem a háborút, a forradalmat, volt alkalmam megtapasztalni, milyen az, ha egy kis ország szuverenitását földbe tiporják az ilyen, olyan nagyhatalmak tankjai. A saját szememmel láttam, amint egy önfeledt T-34-es úgy gázolt át az egyik évfolyamtársam koponyáján, hogy még csak meg sem döccent.
Mindezt láttam, és nem feledhetem. Számomra tehát magától értetődő, sőt kizárólag az az egyetlen elfogadható magatartás, ha a mindenkori letiportak mellé állunk a mindenkori eltiprók ellenében.
A csekély létszámú egészségügyi alakulat kiküldését erkölcsi értelemben inkább keveslem is, mintsem sokallanám. Egy olyan háborúban, amelyben egyetlen hónap alatt hatszor annyi pusztító erőt vetettek be, mint amennyi Hirosimát elpusztította, és amelynek máris több mint 100 000 áldozata van, ez a maroknyi magyar alakulat valóban csak afféle humanitárius gesztus, mintsem háborús tényező.
A gond, sokunk gondja abból ered, hogy ez a százezernyi embertársunk valóban embertársunk, férfiak, nők, gyermekek, akiknek éppúgy egyetlen életük volt, mint nekünk.
Azonkívül elgondolkodtató, hogy a szövetséges erők nem ENSZ-zászlók alatt harcolnak, ilyenformán Magyarország még oly szerény és jelképes részvétele is hadiállapotnak minősíthető.
A kérdés tehát így merül föl: vajon mi magyarok helyesen cselekszünk-e, ha valamely hatalmi tömb oldalán háborúba bocsátkozunk? Vajon nincs-e abban némi abszurditás, ha az Isonzo és a Don folyó környékén szerzett keserves tapasztalataink után a Tigris és az Eufrátesz folyók környékén próbálunk szerencsét? (Zaj.) Nem volna-e ésszerűbb és célszerűbb, ha két világháborúval az emlékezetünkben, és a velejáró irdatlan vérveszteségünk tudatában azt mondanánk, mi magyarok túlságosan kevesen maradtunk már ahhoz, hogy akár önmagunkkal, akár másokkal háborúba bocsátkozzunk. Minket már annyiszor megtévesztettek a legkülönfélébb magasztos célokkal és igazságos háború jelszavaival, Ferencz Jóskától Hitler Adolfig, Sztálintól Brezsnyevig, hogy egyelőre hagyjanak minket békén, és mi is békén hagyunk másokat. Egyszóval Magyarország békéjéről, lehetséges katonai semlegességéről, vagyis a magyarság megmaradásának esélyeiről kéne elgondolkodnunk. Nem többről, de nem is kevesebbről.
Lám, a történelem egyik pillanatról a másikra homlokunknak szögezi a kérdést: akarunk háborúzni, vagy sem? És miként a zárt ülésen is tapasztalhattuk, eléggé készületlenek vagyunk az efféle kérdések megválaszolására.
Ahelyett, hogy mélyen belegondolnánk, mit is akarunk tulajdonképpen, magunkra zárjuk az ajtókat, kikapcsoljuk a mikrofonokat, aztán döntünk, döntünk, döntögetünk.
A helyzet fonákságára akkor döbbentem rá, amikor a zárt ülésen kértem az elnöklő Dornbach Alajos urat, tegye föl a szavazásra a semlegesség alternatíváját is. Ám, ó ezt egy udvarias kézmozdulattal fölöslegesnek ítélte. Jó szándékát, elnöki bölcsességét, jogi szakértelmét nem vitatom. Nyilván nem akart bonyodalmakat okozni a tisztelt Ház ügyrendi procedúrájában. Meglehet, tévesen ítélem meg a helyzetet, de tény, hogy azóta is belém sajdul: csakugyan ennyire el vagyok tévedve, csakugyan ennyire fölösleges volna, hogy az Országgyűlés. (Zaj.) Köszönöm. Csakugyan ennyire fölösleges volna, hogy az Országgyűlés eltűnődjön a háború és a béke kérdéseiről, a magyarság megmaradási esélyeiről.
Bocsánatot kérek, de nem értem (zaj) , miért ne lehetne ebben a már-már eszelős törvénygyártási rohammunkában egy pillanatra megállni, venni egy nagy lélegzetet, és normális emberi érvekkel megvitatni, majd tisztán és világosan megfogalmazni önmagunk és választóink számára, hogyan is értelmezzük Alkotmányunk idevágó passzusát, amely így hangzik - szó szerint idézem a magyar Alkotmány I. fejezet 6.§-ának (1) bekezdését: A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét.
Úgy gondolom, ezt az alaptörvényt kötelességünk tiszteletben tartani, és amennyire erőnkből telik, maradéktalanul érvényesíteni. Vajon megtettünk-e mindent...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem képviselőtársunkat, hogy korlátozódjék önálló indítványa indoklására.
KÓSA FERENC (MSZP)
KÓSA FERENC (MSZP) Igen. Arról beszélek. Vajon megtettünk-e minden tőlünk telhetőt ennek érdekében? Talán igen, de talán mégsem.
Tisztelettel javaslom, szánjunk rá egy napot, és nyugtassuk meg a lelkiismeretünket. (Zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerve a pártelvű parlament történelmi jogosultságát, úgy gondolom, a háború és a béke kérdésében fölül kell emelkednünk a pártszempontokon, és el kell jutnunk egy nemzetelvű, sőt egyetemes világtörténelmi, és erkölcsi értelemben az emberelvű parlament megteremtéséhez. Az az érzésem, ha ezt elmulasztjuk, hiába is próbálnánk áltatni magunkat a Himnuszunkkal, mert bárkiben föltámadhat a kétely, hogy talán mégsem bűnhődtük meg eléggé sem az olyan, amilyen múltat, sem pedig a lehetséges jövendőt. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Ismét a házbizottság korábban hozott, általános érvényű állásfoglalása alapján kell javasolnom a tisztelt Országgyűlésnek az önálló indítvány napirendre tűzését.
Határozathozatal következik. (Dr Kónya Imre szólásra jelentkezik.)
Kónya Imre nagyon jól tudja, hogy önálló indítvány...
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Kónya Imre (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Ügyrendi kérdésben.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) .napirendre tűzése kérdésében vitának nincs helye. Ügyrendi kérdésben sem. (Taps a balközépen.)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Ügyrendi kérdésben.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Nem adhatom meg.
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Ügyrendi kérdésben.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Nem adhatom meg. (Taps a balközépen.) Tehát az előterjesztett indítvánnyal kapcsolatban határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. Aki igennel szavaz, támogatja, aki nemmel, ellene foglal állást. Köszönöm. (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 110 szavazattal 91 ellenében, 33 tartózkodás mellett az önálló indítványt elutasította. Most megadom a szót Kónya Imrének.
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr, hogy most megadta a szót.
Valóban ügyrendi kérdésben szerettem volna hozzászólni, tekintettel arra, hogy az indoklásban amit hallottunk, két olyan kitétel is elhangzott, ami a zárt ülés jegyzőkönyvének megelőlegezett nyilvánosságra hozatalát jelentette.
Először nem tettem volna szóvá, de amikor Dornbach Alajos alelnök úr személyiségi jogait érintő módon történt hivatkozás arra, hogy Dornbach Alajos alelnök úr hogy és miként foglalt állást a zárt ülés alkalmával, az a véleményem, hogy alapvető jogait sérti az alelnök úrnak ez az eljárás, ugyanis az olyan tevékenység, amit abban a tudatban tesz az Országgyűlés bármely képviselője, hogy zárt ülésre tekintettel titkos iratként kezelendő az a nyilatkozat, amit ott megtesz, az ő hozzájárulása nélkül senki által nem hozható nyilvánosságra. (Taps.) Legjobb tudomásom szerint az alelnök úr nem volt abban a helyzetben, hogy nyilatkozhasson, hogy engedélyt ad a fölszólaló képviselőnek, hogy elmondja, hogy ő mit tett a zárt ülés alkalmával. Ezért voltam kénytelen szót kérni ügyrendi kérdésben. Kémi kívántam az elnök urat, hogy figyelmeztesse erre a kötelességére a képviselőt, hogy figyelembe kell venni másoknak a jogait is, és nemcsak a saját jogi érdekében vindikálni magának a jogot, hogy fölszólalhasson.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sokunknak lenne hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz; én sem akarok elnöki tisztemmel, lehetőségeimmel visszaélni. Egyetlenegy ténymegállapításra kell reflektálnom, mert ténykérdés.
Kósa Ferenc indoklásában azt említette, hogy néhány nappal a zárt ülés után egy levelet juttatott el hozzám. Valóban, jó néhány nappal, december 30-án éjjel történt, ez tehát megfelel a valóságnak.
A levélben foglaltakra vonatkozóan azonban egy pontatlan utalása volt. A levélben az aláírók azt kérték, hogy a levelet juttassam el Göncz Árpád köztársasági elnök úrhoz - megtörtént; Antall József miniszterelnök úrhoz - megtörtént; és csatoljam a zárt ülés jegyzőkönyvéhez - megtörtént. A levél nem tartalmazza egyértelműen az országgyűlési képviselőkhöz való eljuttatását a szövegnek, egy feltételes mód szerepel benne - nagyon jól emlékszem -, amelyik felveti az egész kérdéskör újratárgyalásának kérdését.
Úgyhogy ezt szeretném most tényszerűen leszögezni, másra most nem kívánok visszatérni. Egyetlenegyre azonban igen, ami már nem az indítványt, hanem az egész kérdéskört érinti. Az előterjesztés alkalmával nem egyszerűen titkolódzási, hanem biztonsági szempontok messzemenően szerepel játszottak. (Taps a jobb oldalon.) Ennek jelzése tudniillik azért lehetséges számomra, mert a zárt ülés összehívása alkalmával nem az én számból, de erre vonatkozó figyelmeztetés a nyilvánosság előtt már akkor elhangzott. Köszönöm a figyelmüket.
Az 1990. évi Ideiglenes Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló 20/1990. (III.12.) országgyűlési határozatot módosító 92/1990. (XII. 29.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az 1990. évi ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása. Az előterjesztést 1842. számon kapták meg képviselőtársaim.
Megadom a szót Szabó Tamás államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.
Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mádl Ferenc miniszter úr távollétében a pénzügyminiszter helyettesíti a tárca nélküli minisztert, és az ő távollétében tőlem kell, hogy meghallgassák az országgyűlési határozat módosításáról szóló javaslatot.
Az Országgyűlés a költségvetési vita során módosította a korábbi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozatot annak hatályát érintve. Ez a határozat azt célozta meg, hogy február 28-ig kitolja ennek az Országgyűlési határozatnak eredményeképpen a vagyonpolitikai irányelvek hatályát, mert költségvetési vitában nem volt mód végigtárgyalni a vagyonpolitikai irányelveket.
Most, mivel a kárpótlási törvény vitája ma is tart, és nagyon komolyan kihat a vagyonpolitikai irányelvekre a kárpótlási törvény és ennek következményei, azt javasoljuk az Országgyűlésnek, változtassa meg a vagyonpolitikai irányelveknek azt a szakaszát, amely a hatályra vonatkozik. Az a javaslatunk, hogy azt az országgyűlési határozatot amit 92/1990. XII. 29. dátummal meghozott az Országgyűlés, változtassa meg úgy, hogy ez az időbeli hatály 1991. április 30-ig hosszabbodjon meg. Ez az időszak várhatóan elegendő lesz arra, hogy a kár pótlási törvény elfogadása után az új vagyonpolitikai irányelvek elfogadhatóvá legyenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megadom a szót Tardos Márton képviselőtársunknak, a gazdasági bizottság előadójának.
Felszólaló: Tardos Márton, a gazdasági bizottság előadója
TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság előadója:
TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság előadója: A gazdasági bizottság az előterjesztés visszavonását, illetve ezt a meghosszabbításra vonatkozó javaslatok többséggel elfogadta.
Megbízott azonban azzal, hogy elmondjam a plenáris ülésen a véleményünket. Nevezetesen, hogy a vagyonpolitikai irányelvek idejemúlt formája a privatizálás kézben tartásának. Ez egy olyan törvénykezési mód, amely abban az időszakban alakult ki, amikor a privatizálás irányítása közvetlenül a Parlament hatáskörébe tartozott. Ma ez a Kormány feladata, és a Kormány privatizálási politikáját kellene tárgyalnunk.
Másodsorban amennyiben mégis ez a privatizálási irányelv a mérvadó, akkor egy zavaros helyzet adódik azáltal, hogy ezt időről időre meghosszabbítjuk anélkül, hogy érdemi módon változtatnánk rajta. Sajnos, az áprilisi határidővel való módosítás sem látszik megnyugtatónak, mert számtalan kérdése a privatizálásnak, például maga a privatizálási törvény és több más, a privatizálás szempontjából hasonló módon fontos törvény áprilisig nem fog a tisztelt Ház elé kerülni, és ennek következtében az új törvények kialakításakor az irányelveket folyamatosan változtatni kell.
Azt a javaslatot tesszük, hogy ezen törvények tehát a privatizálással kapcsolatos törvények - változtatásakor, megszavazásakor automatikusan foglalkozzunk a vagyonpolitikai irányelvekkel, és a vagyonpolitikai irányelveket minden egyes ilyen törvény kiadásakor automatikusan módosítsuk az újtörvény követelményeinek megfelelően. Köszönöm a szót. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik a költségvetési bizottság előadója, Becker Pál.
Felszólaló: Dr. Becker Pál, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke
BECKER PÁL, DR. a költségvetési bizottság alelnöke:
BECKER PÁL, DR. a költségvetési bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság támogatja a beterjesztett országgyűlési határozati javaslatot.
Ezzel kapcsolatban még elmondom, hogy az ehhez benyújtott Gaál Gyula-féle módosító indítványt a költségvetési bizottság nem támogatja. Köszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amint éppen most hallottuk, az Országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtott be Gaál Gyula képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az 1863-as számon.
Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. A jegyzőknél nem jelentkezett senki. Kérem, aki felszólalni kíván, jelezze a gomb megnyomásával.
Soós Károly Attila, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről következik.
Felszólaló: Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gaál Gyula módosító indítványát szeretném indokolni, annak leszögezése mellett, hogy most nem bizottsági elnökként beszélek, tekintettel arra, hogy a bizottság ezt a javaslatot nem támogatja.
A vagyonpolitikai irányelveket tavaly februárban fogadta el még a régi Parlament, és akkor szeptember végéig voltak ezek hatályosak. Harmadszor hosszabbítjuk most meg ezeket a vagyonpolitikai irányelveket és most a miniszteri javaslat szerint április 30-ig hosszabbítjuk meg. A miniszter úr föltételezése szerint addigra a kárpótlási törvény jóváhagyásra kerül, és így mód lesz arra, hogy akkor új vagyonpolitikai irányelveket fogadhasson el az Országgyűlés azok nélkül a bonyodalmak nélkül, amikre az államtitkár úr itt utalt.
Most egyrészt maga a kárpótlási törvény meghozatala nem láthatd még előre, hogy mikor fog megtörténni, másrészt a vagyonpolitikai irányelvekkel összefüggésben más törvények is elfogadásra kerültek, és hát tulajdonképpen kellene is hogy kerüljenek még a tavasz folyamán. És maguk a vagyonpolitikai irányelvek meghozatala sem egy túlságosan könnyen és gyorsan elintézhető dolog.
Ennek alapján javasolja Gaál Gyula képviselőtársam azt, hogy a vagyonpolitikai irányelvek mostani meghosszabbítása ne csak április 30-ig történjék hanem szeptember 30-ig. Ami természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy az Országgyűlés ' ezeket - hogyha mégis hoz egy határozatot az új vagyonpolitikai irányelvekről azt megelőzően - tehát akkor ezeket a vagyonpolitikai irányelveket nem helyezheti hatályon kívül. Abban a pillanatban, amikor meghozzuk az új vagyonpolitikai irányelveket, a régiek automatikusan a hatályukat vesztik.
De el kellene kerülni azt, hogy a Parlament negyedszer is meghosszabbítani kényszerüljön ezeket a vagyonpolitikai irányelveket, és ezért lenne célszerűbb ezt a hosszabb határidőt elfogadni. Köszönöm a figyelmet.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszöntöm szépen. Kíván-e még képviselőtársaim közül valaki felszólalni? (Nem jelentkezik senki.) Ha nem, akkor határozathozatal következik.
A Kormány által benyújtott országgyűlési határozati javaslat, valamint Gaál Gyula 1863-as számú módosító javaslata alternatívát tartalmaz az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek időbeli hatályát illetően. Gaál Gyula módosító javaslatában - mint az imént hallottuk - 1991. szeptember 30-ig javasolja meghosszabbítani az Országgyűlési határozat hatályát, míg a Kormány 1991. április 30-i hatályt javasol.
Először Gaál Gyula módosító javaslatát teszem fel szavazásra. Tekintettel ama, hogy a határozati javaslat egyéb rendelkezést nem tartalmaz, a módosító javaslat egyben a határozat meghozatalát is jelenti.
A módosító javaslat elfogadását egyik bizottság sem támogatja. Kérdezem államtitkár urat, egyetért-e a módosító javaslat elfogadásával.
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel rövid általános vita zajlott az országgyűlési határozatról, egy mondatot hadd mondjak, mintegy válaszként erre.
Elfogadom azokat az indokokat, amelyek miatt azt javasolta Gaál Gyula képviselőtársam, hogy hosszabbítsuk meg a hatályát a beterjesztésnek, és éppen ezért támogatom a szeptember 30-i határidőt. (Szórványos taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tehát a minisztérium támogatja Gaál Gyula módosító javaslatát. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 152 szavazattal 22 ellenében, 29 tartózkodás mellett elfogadta Gaál Gyula módosító javaslatát, s ezzel egyben a vagyonpolitikai irányelvekről szóló, tudniillik módosításokról szóló országgyűlési határozati javaslatot ebben a módosított formájában. Köszönöm szépen.
A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Soron következik a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításáról szóló javaslat megtárgyalása. A gazdasági bizottság önálló indítványát 1848. számon kapták meg képviselőtársaim.
Elsőként a gazdasági bizottság előadóját, Katona Kálmán képviselő urat illeti a szó.
Katona Kálmán, a gazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1990 decemberében az Országgyűlés egy korábbi időpontban tárgyalta a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvényt mint a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt. Sajnálatos módon a későbbi időpontban tárgyalt ványa-törvénynél elfogadott 40%-os egységes vállalkozási nyereségadó nem került átvezetésre a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvénybe, és ez azt a furcsa helyzetet hozta, hogy ma ugyanarra a vállalkozói körre kétféle adózási mérték van érvényben. Ennek az ellentmondásnak feloldására adta be a gazdasági bizottság ezt az indítványt.
Kérem a tisztelt Házat, hogy indítványunkat támogassák. Köszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságok elnökeit, kívánnak-e előadót állítani. Salamon László!
Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előadót nem állítunk.
Az alkotmányügyi bizottság a mai napon megtárgyalta a törvényjavaslatot, és támogatja annak elfogadását.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy őrizzük meg a Ház nehezen biztosított határozatképességét.
Szólásra következik Soós Károly Attila.
Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúttal a bizottság nevében szólok.
A költségvetési bizottság megtárgyalta a gazdasági bizottság önálló indítványát és természetesen támogatja. A költségvetési bizottság ugyanúgy, mint minden más érintett személy és szerv ebben a kérdésben rendkívül sajnálja, hogy a decemberi hajrában ezt a hibát elkövettük, és magától értetődik, hogy ezt a hibát most ki kell küszöbölni. Köszönöm.
Határozathozatal az általános és részletes vita együttes lefolytatására
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz sem bizottság, sem egyes képviselők módosító javaslatot nem nyújtottak be, az általános és a részletes vitát együtt folytathatjuk le. Ehhez azonban szükséges a tisztelt Országgyűlés állásfoglalása.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e az együttes vitával. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 208 szavazattal egyhangúan úgy döntött, hogy a vitát együttesen bonyolíthatjuk le.
A felszólalások következnek. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván felszólalni. (Nem jelentkezik senki.) Felszólalás híján határozathozatal következik.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításával foglalkozó javaslatot. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 212 szavazattal 2 tartózkodás mellett a törvény módosításáról szóló javaslatot elfogadta.
A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetésével foglalkozó 1990. évi LXX. törvény módosításáról szóló javaslat általános vitája. A törvényjavaslatot az 1403-as számon kapták meg képviselőtársaim. Szólásra következik Isépy Tamás államtitkár úr, a napirendi pont előadója.
Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim !
Ismét rövidséggel tudom megörvendeztetni a Házat, mert lényegében egy formális jogszabály-módosításról van szó, ugyanis az 1990 évi LXX. törvény szüntette meg ezeknek az ingatlanoknak a tulajdoni használati viszonyainak rendezése céljából a kezelői jogát a társadalmi szervezeteknek.
Eddig kétezer társadalmi szervezet tett eleget a volt kezelői jog alá tartozó ingatlanokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségnek. A bejelentésekből azonban kiderült, hogy ezeknek a szervezeteknek a nyilvántartásai erősen hiányosak, pontatlanok, és be kell ismerni, hogy ezeknek nem létezett az ingatlanokról pontos állami nyilvántartás sem. Most ezért a törvény hatálya alá tartozó ingatlanok hasznosításának rendjéről szóló törvényjavaslat elkészítéséhez; amelyre éppen a kezelői jog megszüntetésével kapcsolatos rendelet kötelezte a Kormányt, külön részletes felmérésre van szükség.
Most a felméréshez természetszerűen nélkülözhetetlen ezeknek a szervezeteknek az adatszolgáltatása, s ennek az adatszolgáltatásnak a tartalmát a törvényjavaslat a pénzügyminiszterre kívánja bízni mert nyilvánvalóan a felméréshez olyan adatokra van szükség, amit a pénzügyminiszter megkíván. Az adatszolgáltatás illeszkedni fog a Pénzügyminisztérium intézményéhez, a volt ZAVKI-hoz, január óta a kincstári vagyonkezelői szervezet által kezelt zárolt állami vagyon, illetőleg a közigazgatási vagyon felmérésének a módszeréhez.
Tehát az eddigi hiányos és megbízhatatlan nyilvántartás miatt, a társadalmi szervezeteknek mellékelniök kell majd az adatszolgáltatáshoz az érintett ingatlan tulajdoni lapjának a másolatát. Most a részletes felméréshez és az ennek alapján elkészítendő hasznosítási javaslat benyújtásához, az előbb már elmondott okok miatt., a korábban előírt határidőnél hosszabb időre lesz szükség, és ezért a Kormány a törvényben új határidő megállapítását javasolja. Mondom: formális, kizárólag e miatt a hiányosságok miatt, a pontos felméréshez szükséges adatoknak a pontatlansága miatt van szükség a törvény módosítására. Én ezért tisztelettel kérem a beterjesztett törvényjavaslatnak az elfogadását. Köszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságok tisztelt elnökeit, kívánnak-e előadót állítani. Igen, Soós Károly Attila kíván szólni.
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Bizottságunk nem kíván eladót állítani. Bizottságunk megtárgyalta a törvényjavaslatot és támogatja.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kíván-e még más a bizottságok részéről felszólalni? Nem jelentkeztek.
Szólásra következik Varga Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szíves türelmüket kérném egy rövid hozzászólás erejéig. Egy történetet kell közzétennem. A történet tárgya a Magyar Szocialista Párt kezelői jogának mondható, volt MSZMP-székház Tótkomlóson, Orosháza város mellett.
A történetet azért kell közzétennem, mert bizonyságát szeretném adni annak, hogy minden késlekedés csak a zűrzavart okozza, minden késlekedés, elmaradt intézkedés a közhangulatban okoz súlyos feszültségeket, és nemcsak a földosztás, nemcsak a kárpótlási törvény, hanem ilyesfajta ügyek miatt is kerülhet egy-egy társadalom nehéz helyzetbe.
A történet lényege a következő. Az elmúlt év július 5-én a Magyar Szocialista Párt tótkomlósi szervezete...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Bocsánatot kérek egy percre, kérem képviselőtársaimat, őrizzük meg a Ház határozatképességét. Elnézést kérek. Igen, tessék!
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) ...szerződést kötött a "Lila nyulak" betéti társasággal. A szerződés érdekessége, hogy több mint 5 évre bérbe adták a Magyar Szocialista Munkáspárt kezelésében volt 360 négyzetméter területű épületet, és több mint 5 éven keresztül semmiféle térítést, semmiféle bért ezen az épület hasznosításáért, használatáért nem kértek. A történet érdekessége még az is, hogy szóbeli közlések alapján azért lett volna erre lehetőség, mert a betéti társaság, a "Lila Nyulak" nevű társaság azt ígérte, hogy menedzserképzést, jogi tanácsadást és egyéb közhasznú feladatokat fog szolgáltatni Tótkomlós község lakóinak érdekében.
A történet innentől kezdve azonban váratlan fordulatot vesz. Ez a társaság nem közhasznú, hanem, közönséges szóval élve, kaszinó jellegű szórakoztató mulatóhelyet nyit Tótkomlóson, és a mai napig is üzemelteti egyetlen fillér, egyetlen forint haszon, átutalás nélkül. Természetesen elképzelhető, hogy még öt éven keresztül ez az állapot fönntartható, amennyiben a Magyar Szocialista Párt azon védekezése, miszerint ő jóhiszeműen kötött szerződést egy társasággal, aki nem tartotta be szóbeli ígéretét, bár az írásos szerződésben ennek nyoma sem lelhető fel, tehát úgy gondolja, hogy a helyi önkormányzat igazát keresse meg annál a társaságnál, akivel ő törvénytelenül szerződést kötött.
A helyi önkormányzat 1990. november 7-én pert indított a "Lila Nyulak" nevű betéti társaság ellen. A per azóta is folyamatban van és többen Tótkomlós községben és a környéken aláírásokat gyűjtenek, mert úgy gondolják, hogy miközben az önkormányzat, a falu lakossága nem rendelkezik megfelelő oktatási intézményekkel, miközben nincs zeneiskolája Tótkomlósnak, addig a kaszinó jól menő üzletként üzemel.
Tisztelt Ház! Szeretném hangsúlyozni kormánypárti képviselőként is, hogy úgy gondolom, hogy minden kormányzati késlekedés olyan súlyos következményekkel járhat, minden elmaradásunk a törvényhozásban jól tapinthatóan, érzékelhetően súlyos, komoly feszültségek forrása lehet szerte ebben a hazában.
Éppen ezért tisztelettel kérném, hogy a továbbiakban az elodázásokat, a kivárásokat semmiképpen nem szabad meghonosítani ebben a Házban. Nem mehetünk el szó nélkül ilyenfajta jelenségek mellett, mert úgy gondolom, hogy az aláírásgyűjtéseket, a helybéli társadalom tiltakozási akcióit megelőzhetnénk, ha időben és jól törvénykeznénk.
A másik tanúsága ennek az ügynek véleményem szerint, hogy sürgősen felül kell vizsgálni még egyszer nemcsak a tulajdonlapokat, hanem azokat a körülményeket, amelyeket esetleg nem méltóan, nem megfelelően ellenőriztünk le ilyenfajta szerződéskötések következtében.
Még egy dolgot: korábban, az elmúlt évben említést nyert ebben a Házban, hogy a volt megyei lapok ingatlanának tulajdonjogi kérdései nincsenek tisztázva. Ma is van olyan ingatlan, például Békéscsabán a Békés megyei Népújság épülete, amelynek tulajdonosaként a mai napig a Magyar Szocialista Munkáspárt van bejegyezve kezelői jogaként.
Úgy gondolom, hogy az ingatlanlapok átnézése egy más törvénnyel összefüggésben sem lesz haszontalan. A korábban említett tótkomlósi példa esetében például a tulajdonosok ma is élnek. A kárpótlási törvény keretében azonban lemondanak az őket megillető kárpótlásról is abban az esetben, ha végre nem a "Lila Nyulak", hanem a zeneiskola céljára fogják igénybe venni ezt az épületet. Köszönöm a figyelmet. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Szigethy István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdem, hogy Varga Zoltán felvetésének a lényegét folytatom. Az alkotmányügyi bizottságban, amikor ez a törvényjavaslat bekerült, az alkotmányügyi bizottság annak ellenére nem támogatta az első szavazáskor a törvényjavaslatot, hogy az alkotmányügyi bizottság összetételében akkor kormánypártiak voltak többségben. Nem vitás, hogy amikor később az alkotmányügyi bizottság ezzel a törvényjavaslattal ismételten foglalkozott, a módosító indítványok kapcsán, és amikor a módosító indítványokkal foglalkozott, azt követően már támogatta a törvény előterjesztését. Tény azonban, hogy az általános problémák akkor nem vetődtek föl ismételten.
Isépy Tamás államtitkár úr úgy közelítette meg a mostani módosítással fölvetett kérdést, hogy ez egy egyszerű határidő hosszabbítás. Álláspontom szerint nem az. Ez a javaslat tulajdonképpen két kérdéssel foglalkozik. Az egyik az, hogy az érintett szervezetek az ingatlanok tulajdoni lapjának a másolatát csatolják be. A másik, és ez a sokkal lényegesebb, hogy a törvényben megállapított 1990. november 30-i határidőt 1991. június 30-ig hosszabbítsa meg az Országgyűlés, és eddig az időpontig tegyen javaslatot az Országgyűlésnek az e törvény alapján megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításának módjáról a Kormány.
Teljes mértékben értetlenül állok e határidő hosszabbítás előtt. Az ingatlan-nyilvántartási szemlék beszerzése - elnézést kérek a hasonlatért, de - arra emlékeztetett első reflexióként, hogy amikor egy lusta bíró nem tud mit csinálni egy sokszorosan elmulasztott tárgyaláskitűzésnél, akkor kitalálja, hogy a felet dörgedelmesen fölhívja egy telekkönyvi szemle beszerzésére.
Az az igazság, hogy ez a módszer valahogy nagyon furcsa egy törvényben. A törvény első módosító rendelkezései viszont ezt tartalmazzák. Az a helyzet, hogy a Kormány tagja, a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartoznak a földhivatalok, a földhivatalokban ezek a tulajdoni lapok bármikor rendelkezésre állnak. Amennyire ismerem a földhivatalok szervezettségét és rendjét, ha nagyon meg akarom sérteni őket, akkor néhány nap, de amennyire ismerem a tényleges helyzetet, akár néhány óra alatt ezeket a szükséges információkat biztosítani tudják. Számomra ezért érthetetlen, hogy miért kell ezt a határidőt ennyire meghosszabbítani. Ha visszatérünk ennek a törvénynek az eredeti vitájára, eredetileg a törvényjavaslat október 31-i határidőt tartalmazott. Ezt egy módosító indítvány november 30-ra emelte meg. A törvény részletes vitájának végén Isépy Tamás államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy a Kormány bármelyik határidőt teljesíteni tudja.
Számomra érthetetlen, hogy most, február végén ezt a határidőt mért kellene június 30-ig meghosszabbítani. Ami az ügy tartalmi részét illeti: ezeknek a szervezeteknek a kezelői joga nagyon sok tekintetben azt jelenti, hogy a pártállam által létrehozott, támogatott társadalmi szervezetek, illetőleg azok utódszervezetei ingyenes használati joghoz jutottak a szeptemberben meghozott törvény alapján a korábbi kezelői jogukkal szemben. Augusztus 28.-án Orbán Viktor, szeptember 10-én Áder János nagyon élesen kifogásolta, hogy ezek a szervezetek miért élveznek privilégiumot a frissen alakult demokratikus pártokkal és a frissen alakult hasonló társadalmi szervezetekkel szemben. Akkor az volt a válasz - ez különösen a bizottságban vetődött fel -, hogy rövid időről van szó, tulajdonképpen néhány hét, legfeljebb egy-két hónap, és a végső soron meghatározott november 30-ig ez a kérdés mindenképpen rendeződik, és ez az ingyenesség megszűnik. Nos, mi a helyzet? Itt vagyunk februárban, az országban többfelé sajtókampány folyik azért, hogy a demokratikusan választott pártok nem tudják kifizetni a bérleti díjakat, mert nincs rá fedezetük. Ugyanakkor a kormányzati rendszerből megmaradt szervezetek a korábbi jogszabály értelmében a november 30-i határidő indokolatlan elmulasztása miatt változatlanul ingyenesen használják az állami tulajdont. Ez az állapot a törvényjavaslat teljesítése esetében meghosszabbodna június 30-ig.
Meg vagyok róla győződve, hogy a Kormánynak nem az a szándéka, hogy a korábbi rendszerből visszamaradt szervezeteket így támogassa, azonban a törvényjavaslat ezt a hatást magában hordozza. Teljes egészében ezért a magam részéről és a bizottságban részt vett ellenzéki képviselők részéről ezzel nem tudok egyetérteni. Indokolatlan ez a halogatás, indokolatlan a Varga Zoltán által fölvetett okokból is, és egészen egyszerűen azt szeretném itt most elmondani, hogy az újonnan megalakult társadalmi szervezeteknek, az újonnan alakult demokratikus pártoknak legalábbis esélyegyenlőséget szeretnék ezen a területen elérni. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Vastagh Pál a Magyar Szocialista Párt részéről.
Felszólaló: Dr. Vastagh Pál (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is a Varga képviselő úr által elmondott példához szeretnék némi kommentárt fűzni. Magam is ismerem az esetet, jártam ott, de nem tartom szerencsésnek a példát előhozni akkor, amikor az ügyben még nincs jogerős bírói határozat, nincs jogerősen elbírálva. Kétségtelen, hogy a Parlament és az ország nyilvánossága előtt ebben a szakaszban példaként felhozni nem helyes, mert befolyásolhatja az ügy eldöntését. Ezért nem tartom célszerűnek és nem tartom szerencsésnek.
Ha szót kaptam, szeretném a módosító javaslatomat is összekapcsolni azzal, amit Varga képviselő úr elmondott éppen azért, hogy ebben az ügyben végre legyen egységes rend az országban, azért, hogy valamennyi párt azonos feltételekkel használhasson ingatlanokat, azért terjesztettem be ezt a rövid módosító javaslatot, hogy az ingatlanok hasznosításának módjáról történő kormányzati előterjesztéssel egy időben a Kormány terjesszen elő a pártok elhelyezésének jogszabályi feltételeirőI is törvényjavaslatot. Ebben az esetben egyszer és mindenkorra azonos feltételekkel, normatív alapon, valamennyi párt számára megoldódik ez a sokak által már eléggé bonyolultnak és követhetetlennek minősített helyzet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Varga Zoltán kíván kétperces reflexióval élni. Közben megkérem, hogy legyenek szívesek beszólítani a folyosón, netán a büfében tartózkodó képviselőket, mert határozathozatal következik.
Felszólaló: Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszólíttattam dr. Vastagh Pál képviselő által, és úgy gondolom, hogy nagyon röviden még egyszer szeretném nyomatékosítani: nem foglaltam állást oly módon, hogy bármilyen módon is befolyásolni kívántam volna a búóságot, amely ezzel a perrel sajnálatos módon foglalkozik. Úgy gondolom azonban, hogy kötelességem választott körzetem polgárainak érdekét képviselni, és nem kevesebbről van szó, mint azt bizonyára Vastagh Pál képviselő úr is tudja, hogy több mint ezer aláírás gyűlt össze Tótkomlós községben. Az aláírók között többek közölt a Magyar Szocialista Párt tagjai is jó néhányan megtalálhatók.
Úgy gondolom, az ő kérésüket - értem ez alatt Tótkomlós község társadalmát - itt tolmácsolni, és egy ilyen példa keretében is - amit nagyon sajnálatosnak tartok - kötelességem, mert erre többek között képviselői hivatásom is kötelez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Felszólalásra nem jelentkezett további képviselőtársunk. Pusztai Erzsébet igen.
Felszólaló: Dr. Pusztai Erzsébet (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Elnök Úr! Ügyrendi kérdésben kérnék szót. (Elnök: Tessék!) Tudomásom szerint elnök úr asztalán ott van a folyosói csengő. Meg lehetne azt tenni, hogy az ilyen délutáni tárgyalások során, mikor határozathozatal következik, egy rövid csengetéssel a folyosón tárgyaló képviselőtársainkat behívnánk? Talán gyorsabb lenne és egyszerűbb.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Nagyon köszönöm. Közölni szerelném, hogy ennél hatékonyabbnak látszó és ismételten alkalmazott módszer: megkértem a Ház tisztelt alkalmazottait, akiknek feladatkörébe tanozik ez is, hogy hívják föl - és be - tisztelt képviselőinket, hívják föl a figyelmüket - sajnos, nem mindig hatékonyan. (Zaj.) Kérem szépen, a csengő alkalmazása nem egyértelmű eredményekkel jár. (Derültség.)
Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatal következik, illetve... bocsánatot kérek! Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra.
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár: Amennyiben ebben még részletes vitára sor kerül, akkor csak a részletes vita lezárásakor. (Közbeszólások.) Ha nem lesz benne külön részletes vita, akkor csak az itt elhangzott felszólalásokra kell válaszolni...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Most csak az itteniekre, mert most értesülök, hogy vannak olyan módosító javaslatok, amelyekkel kapcsolatban egyes bizottságoktól még nem érkezett be állásfoglalás, úgyhogy határozathozatalként csak az általános vitát tudjuk lezárni. Így államtitkár úr, ha nem kíván reflektálni...
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár: Nem. Akkor csak a részletes vita után.
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Csak a részletes vita végén. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! További felszólaló híján az általános vitát lezárom. Kérem a Házat, bocsássa a javaslatot részletes vitára. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 218 szavazattal 6 ellenében, 1 tartózkodás mellett a javaslatot részletes vitára bocsátotta.
Tisztelt Országgyűlés! Az idő előrehaladott, így, mielőtt... Király Zoltán napirend utáni felszólalásra kér lehetőséget. (Derültség.)
Felszólaló: Király Zoltán (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Köszönöm a szót - és csak egy vitás kérdést szeretnék tisztázni, ami még a december 18-ai zárt ülésről szóló önálló indítvány nyomán fölmerült. Akkor Kósa Ferenc képviselőtársam azt mondta fölszólalásában - szó szerint -, hogy "Mivel nem akartuk megsérteni a zárt ülés titkosságára vonatkozó határozatát, levelünket nem tárhattuk a nyilvánosság elé, de arra kértük Szabad György elnök urat, hogy nyilatkozatunkat szíveskedjék az Országgyűlés tagjainak a tudomására hozni." Ön azt mondta, hogy ezt mi nem tettük meg, hiszen csak a köztársasági elnök urat és a miniszterelnök ural kértük tájékoztatni. A kísérő levél valóban így szól. Én most lementem, az elzárt anyagot előettem és megnéztem. A levél végén, a mi nyilatkozatunk végén szó szerint ez áll: "Kérjük Elnök urat, szíveskedjék ezen nyilatkozatunkat az Országgyűlés tagjainak tudomására hozni, az államútokra vonatkozó szabályok szerint."
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérem szépen, emlékezetből idéztem, de én úgy érzem, nem idéztem rosszul. (Derültség.) Képviselő úr most két elemet idézett, hogy a köztársasági elnök úrnak és miniszterelnök úrnak. Az én emlékezetem úgy őrizte meg, hogy egy harmadik elem is volt: csatoljam ezt a megőrzésben lévő jegyzőkönyvhöz. Ez volt a harmadik elem. És hozzátettem azt is, hogy emlékezetem szerint volt ott feltételes jelzés. A feltételességet pontosan már nem tudtam fejből idézni. Ez: a titkosság megtartásával hozzam a képviselők tudomására. Ez volt az a feltételesség, amit a mondott módon őrzött meg az emlékezetem.
A kísérő levél - amelyik utasítást tartalmazott csak az általam idézetteket tartalmazta. Erre emlékeztem, nem volt egyértelmű a szöveg.
Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt ülésünket befejeznénk, ismertetem következő heti ülésünk várható napirendjét.
Folytatjuk - és ha lehetséges, lezárjuk - a kárpótlási törvény általános vitáját. Hasonlóképpen folytatódik, és valószínűleg lezárul az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítéseknek megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Sor kerül a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat részletes vitájára. Ugyancsak sor kerül a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak hatásköréről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására. Ha az idő lehetővé teszi, elkezdődik a koncesszióról szóló törvényjavaslat vitája, továbbá a polgári törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Valószínűleg dönthet az Országgyűlés a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról is.
Jegyzői bejelentések következnek.
Bejelentés: Tóth Sándor jegyző
TÓTH SÁNDOR jegyző:
TÓTH SÁNDOR jegyző: Most, az ülés után, a Magyar Demokrata Fórum képviselői frakcióülést tartanak a képviselői irodaházban, a szokásos helyen.
Az ülésnap bezárása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Minden jól kívánok!
(Az ülésnap 17 óra 47 perckor ért véget.)
Hitelesítették: Balogh Gábor Dr. Pásztor Gyula Tóth Sándor Boros László Glattfelder Béla Dr. Kóródi Mária soros jegyzők