NYERS REZSŐ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt parlamenti csoportjában elemeztük a vita eddigi menetét. Figyelembe vettük azt a sok-sok véleményt, hozzászólást, amely a társadalom széles rétegeiben elhangzott a kérdésről. Feltettük magunknak a kérdést, hogy közelebb vagyunk-e ma egy társadalmi kompromisszumon alapuló jó törvény meghozatalához, mint a kezdetén voltunk. Azt a választ kellett kapnunk, hogy nem vagyunk, sajnos, közelebb. Alapvető koncepciózus kérdések tisztázatlanok maradtak. Meglehet, hogy ez az előkészítés hibája, de mindenképpen a mi parlamenti munkánk sem volt jeleskedő ebben a tekintetben. Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalomban szélesebben vetődik fel a kárpótlás kérdése, mint ahogy ezt a Kormány törvényjavaslata felvetette. A parlamenti vitában is ez figyelhető meg. Természetesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az első dolog az élet elvesztésével okozott kár, a második a szabadság elvesztése. Mégis azt gondolom, hogy ezeket szem előtt tartva a mi álláspontunk szerint ezt nem ebben a törvényben kell elrendezni, de rendezni kell. De amit ebben a törvényben elrendezhetünk, az sem teljesen világos. Nem világos ugyanis a privatizációval való összefüggése a kárpótlásnak - erről itt elhangzottak már érvek is. Nem világos a földtörvénnyel és a szövetkezeti törvénnyel való kapcsolata. És éppen ezek okozzák a legtöbb problémát, emiatt van a legtöbb részletes és részleges módosító javaslat. Végül is jogosnak ismerjük el mi, szocialista pártiak azt, hogy a kárpótlásban részesülők körét a törvényjavaslathoz képest kiszélesítsük. Mégpedig a zsidótörvények kárvallottjaira és a kitelepített németek által elszenvedett károk pótlására. Igazuk van azoknak - be kell látnunk -, akik ezt számon kérik tőlünk. Ha e nélkül döntünk, rosszul döntenénk. Ezekről dönteni, valamint más kérdésekben is állást foglalni, amelyek itt a módosítások során felvetődtek, például, hogy az egyházakat is kártalanítsuk ennek a törvénynek a keretében, vagy más természetes személyeket is kártalanítsunk, véleményünk szerint már nem lehet a törvényjavaslat részleteinek a módosításával. Ez már egy új tartalmú és új szerkezetű törvény révén lenne csak lehetséges. Ez az első lényeges megállapításunk. A második lényeges megállapításunk az, hogy a társadalmi elvárások egymással ellentétesek, ez maga nem újság, azonban a politikai álláspontok is összehangolatlanok maradtak a vita eddigi menetében. A kormánykoalíció menet közben egyeztette saját véleményét, és úgy tűnik, még ma sincs összeegyeztetve. Természetesen ez gátolja és lehetetlenné teszi az ellenzék és a kormánykoalíció közötti vita eredményes lebonyolítását. Ahogy a kormánypártok a részletekben közelednek egymáshoz, úgy tűnik, úgy távolodik a kormánykoalíció az ellenzéktől. Tehát munkánk ebből a szempontból nem volt eredményes. Az a véleményünk - tisztelt Parlament -, hogy kielégítő megoldást csak társadalmi és politikai kompromisszum hozhat, ha kompromisszumon gondolkodunk mindnyájan. Ez ma még nincs meg. Ezért az a véleményünk, az lenne a helyes, ha a Kormány a parlamenti vita és a társadalmi vita figyelembevételével új törvénytervezetet készítene, amely erre a kompromisszumra épülne, és azt sürgősen beterjesztené. A Szocialista Párt egy módosító komplex javaslatot még a mai nap beterjeszt, ebben összefoglaljuk a mi álláspontunkat, és ezt igyekszünk világossá tenni a többi párt számára és természetesen a Kormány számára. Az a javaslatunk, hogy a kárpótlásban részesülők körét bővítsük ki a zsidótörvények kárvallottjaival, a kitelepített németeknek okozott károk pótlásával, és bővítsük ki azzal, hogy a munkavállalók és a nyugdíjasok is kárpótlásban részesüljenek. Tehát kétfajta kárpótlási jegy legyen bevezetve, a tulajdoni kárpótlási jegy és a munkavállalói kárpótlási jegy. Az a véleményünk, hogy a kárpótlás két ütemben valósuljon meg. Az első ütemben határozza meg a Parlament a kárpótlás végső összegét: 80 milliárd forintban a tulajdoni kárpótlást, további 80 milliárd forintban a munkavállalói kárpótlást. Az a véleményünk, hogy miután minden erölcsileg jogosultat beveszünk a kárpótlási törvénybe, ezzel egy végleges kárpótlás valósuljon meg Magyarországon, ne legyen lázállapot a társadalomban, intézzünk el mindent, amit kötelességünk elintézni. Az első ütemben - véleményünk szerint - a kárpótlás végső összegének a megállapítása mellett kívánatos rendezni a földkérdést. Ezt az egyet az első ütemben javasoljuk rendezni. A második ütemben a széles körű igények felmérése után, annak ismeretében határozná meg az Országgyűlés degresszív százalékos kulcs alapján a kárpótlás mértékeit. Szeretnénk hangsúlyozni ismételten azt a véleményünket, hogy a törvény megalkotása során a mezőgazdasági termelőszövetkezetek esetében is biztosítani kell a tulajdonformák jogegyenlőségét, azaz a termelőszövetkezetek, szövetkezeti tagok nem lehetnek kárvallottjai ennek a törvénynek. A kárpótlási jegy vételi jogot adjon a birtokosának. A föld kijelölése az érintett gazdasági szervezet és a jogosult megállapodása alapján történjen. A vételi jegy kielégítésekor sorrendiséget javasolunk alkalmazni, elsőnek az állami földből kapjanak kárpótlást, másodiknak a termelőszövetkezet birtokában lévő állami földből, harmadiknak pedig a termelőszövetkezeti tulajdonból. Ezenkívül nagyon helyeseljük azt a felmerült elgondolást, hogy a föld nélküli tsz-tagok és alkalmazottak háztáji földigényének a biztosítására földalapot kell fenntartani. Tehát azt mondjuk, gondoljuk újra a dolgot, és utána véglegesen rendezzük le a kárpótlást. Részletes tárgyalás helyett, szavazási, leszavazási győzelmek és vereségek helyett - tisztelt Képviselőtársaim - az újragondolást javasoljuk, és ezt gyorsan meg lehet tenni. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps.)