PESTI FERENC (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel elég sok hozzászóló van hátra, 5 percre redukálom a hozzászólásomat. Borsod megye olyan területének vagyok képviselője, ahol a legtöbb helyen egyedüli munkalehetőség a tsz, illetve az állami gazdaság, és a lakosok közül szinte mindenki foglalkozik valamilyen mezőgazdasági tevékenységgel. Várják ezt a törvényt a nagyüzemek vezetői, dolgozói, de ugyanígy várják a földet visszaigénylők is. Tsz-vezetők mondják: még egy gyenge törvény is jobb, mint egy bizonytalanság. Hogy jó törvényt alkossunk, és a bizonytalanság is megszűnjön, ez mindannyiunk célja. Most itt a lehetőség, hogy a tsz-ek a földekért cserébe kapott kárpótlási jegyekért ipari lehetőségeket szerezzenek, így több lábon álló, többszektorú gazdálkodást végezzenek. A jól működő mezőgazdasági nagyüzemeknek nem ellensége sem a Kormány, sem a Parlament, de előnyös, ha ezek mellett velük és egymással is konkuráló, a termelést a piacnak megfelelően gyorsan átalakító magántulajdonú kisüzemek is létrejönnek. Választópolgárokkal beszélgetve többen megjegyezték, hogy igazságosnak tartják azt, hogy a kár mértékének nagyságával arányosan csökken a kárpótlás mértéke, de sokan túlzásnak érzik, ha a teljes körű kárpótlás mértéke az iparnál összességében 100s, házingatlanoknál 2035156s, akkor a földeknél miért 900s. Meg vagyok győződve, hogy ez a 9035156s földkárpótlás csak látszólag magas, hiszen ha levonjuk belőle a parasztságtól több éven keresztül elrabolt ingóságokat is, nem sokkal több a kárpótlás mértéke a többinél. Elméletben levonhatjuk belőle a többéves padlássöprést is, ami folytatólagosan elkövetett, az állampolgárok tulajdonában igazságtalan károkozás volt. Az állami vállalatok privatizációja leginkább a városokat hozza nyerő helyzetbe. A részleges kárpótlásról szóló törvénynek elsősorban a falut, a falusi embereket kell segítenie, annak ellenére, hogy a kárpótlási jegyért visszavásárolt termőföld egy-két éven belül nem lesz gazdagodási forrás - inkább az új magyar mezőgazdasági termelés érdekében hozott áldozatvállalás. A kárpótlási jegy kapcsán felmerült aggályát szeretném eloszlatni azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt vallják, hogy a kárpótlási jegyek zömét idős emberek kapják, ők ezt eladják, nem vállalkoznak vele, tehát inflálódni fog. Azt javaslom, hogy a döntést bízzuk a piacra. Az üzlethez két fél kell: eladó és vevő. Ha mind a két fél saját érdekeit figyelembe véve cselekszik, mindketten jól járnak. Nem hiszem, hogy bármelyik vevő lenne olyan balga, hogy olyanba fektessen, ami nem profitál, vagy bármelyik kárpótlásijegy-tulajdonos áron alul - mert, ugye, erről van szó - eladná azt a jegyet, amelyért esetleg a tanácsi bérlakását is megvásárolhatná, amelyet esetleg életjáradékra is lehetne felhasználni, melyet felhasználhat hitelek felvételénél is saját részként, melyet gyermekeinek, unokáinak átadhat. Még lehetne sorolni ezeket a lehetőségeket, de majd inkább a részletes vitában fogok erről szólni. Szakmai ismeretségi körömben sok olyan idős gyógyszerész van, aki kárpótlási jegyét, koránál fogva, felhasználni nem tudja, de át akarja adni a családban felnőtt gyógyszerész gyermekeinek és unokáinak. Nagyon sok vagyonjegy nem a piacra kerül, hanem a családban talál gazdára: a család vállalkozó korú vagy vállalkozó kedvű tagjainál. Tisztelt Képviselőtársaim! Az igaz, hogy legtöbbünket, akik a szocializmusban éltünk, sérelem ért, hiszen össze sem lehetett hasonlítani a nyugati lehetőséget az itteniekkel. De ne felejtsük el, hogy azokat az embereket többszörösen érte kár, akiket előbb megfosztottak a házuktól, földjüktől, kisüzemüktől, majd második csapásként őket ugyanúgy érintette a szocializmus átka, mint azokat, akiktől nem vettek el semmit. A részleges kárpótlás közvetve több embert érint, mint közvetlenül, hiszen az a körülbelül 800 ezer ember, aki a nagyüzemekben marad, birtokolja ez után a kárpótlási jegyért földet vett volt tulajdonosoknak a tsz-ben, állami gazdaságokban benn hagyott javait. Kedvezően érinti a 400 ezer volt háztulajdonost is - de ez körülbelül kétszer-háromszor ennyi családot jelent. Ez eddig körülbelül 3 millió érintett ember, de még nem beszéltünk a kis- és középüzemekről, patikákról, boltokról, kocsmákról és sorolhatnám. A földkárpótlás csaknem másfél millió embert érint. Nyugodtan állíthatom, hogy a vállalkozói korosztály több mint háromnegyed része - ha nem egésze - kap kisebb vagy nagyobb lehetőséget. Befejezésül kívánom kedves Képviselőtársaimnak, hogy sikerüljön olyan törvényt alkotnunk, amely egy nemzeti megnyugvást, megbékélést eredményez, és végre kapja vissza a magyar ember a tulajdona mellé a jobb jövőbe vetett hitét is, a külföldi befektető pedig a tulajdona biztonságát. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)