FADDI JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak pár szóval kívánok hozzászólni a témához, tekintve, hogy már előttem nagyon sokan kijelentették, hogy eléggé el van csépelve, másrészt az idő is sürget bennünket. Ebben a törvényjavaslatban van egy pozitívum, mégpedig az, hogy felszínre hozta a tulajdonrendezés témáját. Ez a pozitívum benne. És az a rossz benne, hogy 9 hónap után hozta terítékre ezt a problémakört, holott az első lépésként kellett volna, hogy az Országgyűlés elé kerüljön, miután az Országgyűlés megkezdte munkáját. Tisztelt Országgyűlés! A választások előtt mi azt mondtuk, ugye mindnyájan ellenzékiek, hogy rendszerváltást kívánunk. Mert tarthatatlan az előző rendszer. Mert csődbe jutott az előző rendszer gazdaságilag, társadalmilag és egyéb szinten. Ezt írtuk a zászlónkra. Most elérkezett az idő ennek a kérdésnek a kapcsán, hogy ezt a gyakorlatban be is bizonyítsuk, hogy tényleg rendszerváltást akarunk. A zászlónkra az volt írva, hogy demokrácia. Az volt írva, hogy magántulajdon. Hogy keresztény demokrácia, hogy piacgazdaság. Tisztelt Országgyűlés! Hát itt az alkalom. Nagy késéssel is, de itt az alkalom, hogy ezt valóra is váltsuk, mert a kárpótlási törvénynek nevezett, énszerintem inkább erkölcsi és anyagi jóvátétel címet illető törvény erre lehetőséget ad, hogy hitvallást tegyünk, hogy tényleg a magántulajdon hívei vagyunk. Ez világnézeti kérdés. Tisztelt Országgyűlés! Ez világnézeti kérdés. És ez fogja eldönteni, hogy hová szavazunk. Itt a részleteken lehet vitatkozni jobbra, balra. Itt az a kérdés, hogy mi egy társadalmi tulajdon hívei vagyunk, és még az eszméink, a gondolataink között még annak a maradványai ülnek, és visszahúznak bennünket, vagy pedig tényleg a magántulajdon hívei vagyunk. Mert ha az előző rendszer hívei vagyunk, akkor természetesen ellenezzük a kárpótlást és a jóvátételt, mert azok szerint az elvek szerint a társadalmi tulajdon az a jó, az a helyes, és azt kell csinálni. Mivel az csődöt mondott, ezért kerültünk mi szembe egymással, a két rendszer, és ezt hirdettük mindmáig, de a gyakorlatban még kilenc hónap után nem tettünk ebben egy lépést sem. Tisztelt Országgyűlés! Ez volna az első lépés abba az irányba, hogy megvalósítsuk azt, amit hirdetünk. Mert ha ezt nem tesszük, az ország népe vásári kikiáltónak fog minősíteni bennünket. Mert egy politikus, ha nem tudja azt megtenni, amit hirdetett, és nem is akarja őszintén, akkor lehet, hogy leminősíti az állampolgárság sok tízezres, százezres, milliós tömege, és mi pedig az ő megbízottjai vagyunk itt, és nekünk az ő kívánságuk szerint kell itt törvényeket alkotnunk, és nem pedig a saját elképzelésünk szerint. És ha ezt nem tesszük, akkor nem vagyunk alkalmasak arra, amiért minket ide beküldtek. Tisztelt Országgyűlés! Ez a bizonyos kárpótlási törvénynek nevezett valami nemigen szolgálja a címben megjelölt célt, mert inkább egy kényszeredett valami, egy kényszeredett olyan dolog, mint mikor egy ember, a fösvény ember a mostohafiának akar valami zsebpénzt adni, mert hát csak kell neki adni valamit, ugye. Valami ilyen világlik ki ebből a törvényből, ilyen szellem. És még más is eszembe jut. Rákosi Mátyás beadási rendszere, az is eszembe jut erről. Ott voltak kategorizálva az emberek, különböző osztályokba sorolva, különböző módon. Hát bírságolva. Hát mi ugyan most nem bírságolva vagyunk, csak megrövidítve különböző osztályokba soroltan. Hát kérem, ez egy elképesztő gondolat, és fölháborítja az egész ország lakosságát, ezt nyugodtan állíthatom. És ezért nem tudjuk ezt elfogadni. Nem akarok a részleteibe belemenni, fölösleges, abszolút alkalmatlan arra, hogy tárgyalási alap is legyen. A degresszió stb., stb. Az a kifogás, hogy az anyagi helyzete az országnak nem engedi meg ennek a kárpótlási törvénynek a mi elképzeléseink szerint való végrehajtását, alaptalan. Én részt vettem az egyik ilyen tárgyaláson. A tárgyalást vezető államtitkár saját szavait idézem, mikor azt kérdeztük, hogy a kárpótlás felső határát képező ötmillió forint hogyan származott, honnan származott, hogy számolták ki, hasára mutatott, és azt mondta, hogy hasból. Tisztelt Országgyűlés! Ez nagyon szomorú dolog. Egy kormánytisztviselő a hasára üt, és azt mondja, hogy úgy számította ki másfélmillió ember, kárvallott ember jóvátételi igényét, ez nagyon szomorú dolog. Rendkívül szomorú dolog. Hát ezért én fölháborítónak tartom, és elfogadhatatlannak ezt a törvényt. De viszont a jóvátételből nem engedhetünk, és a javaslatok alapján gyökeresen megváltoztatva egy új törvényt kell hozni, amely a magyar népnek végre visszaadja legalább a meglévő tulajdonát, megmaradt tulajdonát. Mert teljes jóvátételt nem tud adni, mert 42 évig használták a tulajdonát, és azért nem fizettek neki semmit. És az az összeg, amiért használták, az nagyon kifutná, ha többe is kerülne ez a törvény, mint amennyibe kerül. Nagyon kifutná. Ezért - tisztelt Országgyűlés - azt javaslom, hogy adjuk vissza a magyar népnek ezt a hazát, adjuk vissza a földjét, a tulajdonát, és legyen gazdája újra a sajátjának, és gazdaként kormányozza önmagát: és ez lesz a demokrácia. És a demokráciában a magántulajdonra fölépített gazdaság, ez lesz a jövő útja, ami kivezeti ezt a szerencsétlen országot ebből a kátyúból, ebből a mocsárból. Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)