NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy hónapja tartó kárpótlási törvény vitájában többször megszólíttattunk, nem éppen kedvező, hízelgő hangnemben. Hát elnézést kérek az ellenzéktől, hogy itt vagyunk és létezünk a magunk kis 12ával, és szeretnénk egyszer és mindenkorra tisztázni azt a kérdést, amit mindig a fejünkhöz vagdostak, hogy a kortesfogásokat most már hagyjuk abba, és a választóinkat félrevezetve térjünk a realitásokhoz, sőt, a jó tanácsokat is adták a legnagyobb pártnak a koalíción belül, hogy miért tűrik meg, hogy ez a kisebbség rákényszerítse az akaratát. Hát elgondolkoztató, miért van az az ellenszenv, hát miért kell ettől a 12tól annyira... Valójában annyira rossz? Vagy a mögött a nézet mögött, amit képvisel, nagyon valós érdekek húzódnak meg, mint a föld, a tulajdon; és ebből az aspektusból esetleg más értelmezést nyer ez a kérdés. Szeretném egyszer s mindenkorra kijelenteni itt, ebben a politikai Házban, a széles plénum előtt: ez nálunk nem kortesfogás volt, hanem hatvanéves múltunkból adódik. Itt elmondotta Faddi képviselőtársam a hármas eszménket: a keresztény világnézet, a magántulajdon szentsége és a polgári demokrácia. Nekünk ezt az örökséget hagyták ránk nagynevű elődeink, mi ezt képviseljük, nem kellett újat kitalálnunk. Ezt képviseltük a harmincas években, a nagyon nehéz ellenzéki időkben, a Gömbös-, Darányi-, majd a jobbra tolódó Imrédy- és a többi kormányzat alatt, és akkor is ezért a földért harcolt a Kisgazdapárt, amiért most folyik ez a hosszú vita. Azért harcolt, hogy a Móricz Zsigmond-i Avar Janiknak a két hold földjük, a saját sírjuk helyett több legyen, és ezért nyújtottak be két földreformjavaslatot Bajcsy-Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor, amit az arisztokrata főúri osztály elutasított, pedig ötszáz holdat hagytak volna meg nekik. Ezt békésen nem fogadták el, a történelem ítéletet mondott felettük, és ez úgy került be a történelembe, hogy az ezeréves per eldőlt. 1945. 600-as törvény március 15-én, akkor is a földért, a kis magántulajdonért harcoltunk, és olyan fejlődésnek indult a nagyon nehéz küzdelmek közötti élet, az emberek magukat fogták a borona elé, tehenet fogtak össze lóval, de a szívós, áldozatos munkának két év múlva olyan eredményei voltak, hogy az ország újjáépítése beindult, a mezőgazdaság nagyon kiemelkedett, már mezőgazdasági kiállítások is voltak. Miért beszélek erről? Azért, mert a múlt ismerete szükséges a jelennek a megértéséhez. Aztán olyan folyamatok következtek be, amiket józan emberi ésszel el se lehetett volna képzelni. Hetven-nyolcvan éves, tisztességben megőszült embereket zártak börtönbe, jött a padlássöprés, jött az internálás, jött a deportálás, és ezeknek a természetes reakciója volt 1956. De örömmel hallottam Mécs Imre képviselőtársamtól, hogy Mécs László - akiről most tudtam meg, hogy - a nagybátyja, a vadócban rózsát oltó költő, hogy szebb legyen a föld; ezt az időszakot, ezt a Rákosi-érát én is egy Mécs László nevéhez kötött verssel hadd fejezzem ki. A panoptikumból. "Ma szörnyek történelme tombol, kijöttek mind a panoptikumból. A hét főbűnt fék nélkül élők, szadisták, pokolgép-merénylők, liliomtiprók, gyilkosok fajtája immár milliószám új hőstípusként él, mozog." Azt hiszem, ez a verse - nem túlzás - kifejezte azokat az állapotokat, s azoknak, akik átélték, nem kell, hogy itt ezt külön bizonygassuk. Na most, kötelességünk-e a megváltozott politikai rendszerben ezt az állapotot megszüntetni, vagy pedig a negyven évnek a status quóját, a diktatúrát, az abból származó következményeket fenntartani? Gondolom, itt a különböző felszólalások ezt eléggé megvilágították, az ENSZ emberi jogi nyilatkozatával, a jognak a fórumáról különböző jogtudorok érveltek itt pró és kontra pontosan a római jogra hivatkozva, és elhangzottak itt morális, erkölcsi kérdések is, amelyek mind ezeknek a sérelmeknek a jóvátételét, a sérelmek gyógyítását tűzték ki célul. Na most, a vallási erkölcsnek és a mindenkori társadalmi rendszerben, hatalomtól függően kialakuló ideológiának, változásoknak a kitevője - ez természetesen módosul; a vallási erkölcsöket akkor félredobták, és 1948-49-től kezdve a fakultatív hitoktatással a tudományos ateizmusnak, a marxista közgondolkozásnak, közgazdászi szemléletnek és a nemzeti gondolkozás helyett az internacionalizmusnak adtak helyet. És ez is egy történelmi tény, hogy a most jelenlévő negyvenöt évnél fiatalabbak sok kérdést nem úgy látnak, mint mi, de ezt tudomásul kell venni. Ez is egy tény. Diktatúrával diktatúrát nem lehet megváltoztatni, de biztos vagyok benne, hogy ez a fiatal értelmiség - ha más szellemben is nevelték őket, adott volt, erről ők nem tehetnek - felismeri azt a tényt, hogy a negyvenéves diktatúra hova vezetett: zsákutcába kerültünk, gazdasági romlás következett be. Ezt felismerve ez csak egyik része a kérdésnek. Nyilván ebből levonva a következtetéseket meg kell találni a módozatot az ebből való kilábalásra. Én nagon meglepődtem és megdöbbentem, amikor a bemutatkozó beszédemmel elmondtam a Kisgazdapárt programját, hogy igenis, a földtulajdont vissza kell adni, a sérelmeket be kell gyógyítani, mert másfél millió sértett emberrel nem lehet új társadalmat építeni, kiemelkedni erről a gazdasági mélypontról, nos, akkor megkaptam, hogy ez egy agyrém, ez egy utópia, ez egy nosztalgia. És ma is megkaptam a fiatal Kövér László képviselőtársamtól, hogy a Kisgazdapárt programja kielégíthetetlen, teljesíthetetlen, agyrémült program. Kérem, ez az ő álláspontjuk. Én úgy gondolom, hogy egy felszólaló nemcsak az ellenfelét, hanem önmagát is minősíti a felszólalással. Mindenki úgy beszél, ahogyan tanulta, vagy ahogyan a képessége erre feljogosítja. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Én ezt tudomásul veszem. Szomorú vagyok kicsit azért, mert én mindig fiatalpárti voltam, világéletemben, ifjúsági vezető voltam, és a példaképeim mindig a 48-as fiatalok voltak. Csak azt is látni kellett, hogy a 48-as fiatalok azért nagyon jól együtt tudtak dolgozni az agg Táncsiccsal. Na most az a kérdés, az évezredes per eldőlt. Hogy alakul most a következő évszázados per? Ezt nekünk kell megoldani, kedves Képviselőtársaim, még hogyha a képviselőháznak körülbelül a negyven százaléka nem is ért velünk egyet. Mert ez a vélemény azért a közvéleményben, és ez a különböző kérdéseknél - mint a taxis, a fegyverügy stb. - körülbelül kikristályosodott. Kérem szépen, azt hiszem, amit a Kisgazdapárt ígért, betartotta, és nagyon jó lenne, ha a többi párt is betartaná választási ígéreteit. Ezt nekünk kell együtt megoldani, nekünk kell együtt kiemelkedni erről a mélypontról. Ez képviselői felelősség. Mert tessék elhinni, hogy önöket is nézik a nézők. Én nem tudom, hogy a fogadóórákon a választópolgároknak majd hogy fogunk elszámolni, hogy az ígéreteinket, a tulajdonnak a kérdését hogyan értelmezzük, esetleg fenntartva a magunk álláspontját. Én úgy érzem, ilyen nagy kérdésben mégis össze kell fognunk. Egy nemzeti konszenzusban félre kell tenni az érdekeket. Úgy érezzük, hogy ez itt képzelhető el legkönnyebben, a mezőgazdasági vonalon. Úgy érzem, hogy a téesztagsággal, a kívülállókkal sikerül megértetni magunkat és végrehajtani ezt a közös érdeket. Nagyon egyetértek Nyers Rezsőnek a felszólalásával, hogy a földnek és a téesztagoknak a kérdését szem előtt kell tartani, ezt tiszteletben tartom. Az SZDSZ-nek a húszezer forintos álláspontjával, hogy mondjuk, mindenkinek adni valamit, ezt a 200 millió forintot én nem tartom helyesnek, mert akkor végeredményben a bűnösök az áldozatokkal egyenlő elbánásban részesülnek. Én mégis úgy gondolom, hogy Nagyatádi Szabó Istvánnak a szavát lehetne itt ugyancsak ismételni: nem azért jöttünk a Parlamentbe, hogy sebeket ejtsünk, hanem hogy sebeket gyógyítsunk. A magyar mezőgazdaságnak a felemelkedése tart még - mutatja az elmúlt év -, a 26 milliárdos megvonás ellenére még mindig produkál. Én attól félek, hogy az iparunkról ez nem mondható el, és annak a nehézségei nagyon rövid időn belül sokkal nagyobb problémát fognak jelenteni a magyar népgazdaságban. Teljes meggyőződéssel kijelentem tisztelt képviselőtársaim előtt, hogy ez a föld, a magyar föld mezőgazdaságra van predesztinálva a maga 500s szántó, 700s mezőgazdaságra alkalmas területével. És nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az ipar és a kereskedelem terén is a magángazdálkodásra kell ráállni. Majd az az egyéni érdek, az az érdekvédelem olyan hatékonyságot produkál, olyan felelősséget, ami ezt a nehéz gazdasági helyzetet a felemelkedés útjára vezeti. Kérem önöket, hogy a szavazásnál gondolják meg jól, hogy hogyan döntenek, mert hiszen nincs titok, minden szavazatot visszakérnek, le is hoznak, ugye, és nekünk egyszer ezért el kell számolni a választópolgáraink előtt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)