KELEMEN JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő előrehaladtára nem tudok tekintettel lenni, azért, mert, amit most el lehet mondani, azt nem lehet a részletes vitában elmondani. Én nem akarok véleményt se alkotni a kárpótlási törvényről, nem akarok bírálni senkit, más szemszögből szeretnék rávilágítani dolgokra. Én Heves megyében Szilvásvárad, Pétervására és Parád térségében vagyok képviselő. Magam még másfél évvel ezelőtt egy kis farmergazdaságot üzemeltettem. Két hete lehet körülbelül, hogy egy harmincöt éve az NSZK-ba szakadt hazánkfia felhívott telefonon, egy bányamérnök, aki időközben nyugdíjas lett. Ő azt kérte, hogy tolmácsoljam már a Parlamentnek, hogy a nagyüzemektől, a mezőgazdaságtól egyáltalán ne vonjuk meg a szubvenciót. Kérem, nem tudom, mennyire ismerik a helyzetet, de szeretném önöket tájékoztatni, hogy 1200 mezőgazdasági nagyüzem közül négyszáz legalább a padlón van, de akik nyereséget könyvelhetnek el, vagy van vagy másfélmillió nyereségük, az ugyanaz, mert egy mezőgazdász tudja, hogy másfélmillió-kétmillió nyereséget egy nagyüzemben semmi módon elő lehet állítani a mezei leltár felértékelésével vagy más úton-módon. Állítom, hogy kétharmada a mezőgazdasági üzemeknek a földön van. Az állami gazdaságok sincsenek különb helyzetben. Rövidesen sor kerülhet arra, hogy ebben az országban eddig önellátóak voltunk mezőgazdasági termékekből, majd lehet, hogy a második félévben vagy egy év múlva nem lesz tejünk, nem lesz húsunk, úgy kell behozni. És ezt nem fogja megváltani az, hogy privatizáljuk a földet vagy nem privatizáljuk, illetve kárpótolunk vagy nem kárpótolunk. Tudniillik ha odaadjuk a földet valakinek, akkor világosítsuk fel, hogy mi jár azzal együtt. Mert ugye örömmel olvasom én, hogy Csongrád megyében, Apátfalván jelképes földfoglalás volt. Csongrád megyében! De kérem, senki se hallott róla, hogy Heves megyében, Borsod vagy Nógrád megyében földet foglaltak volna. Tudniillik ott találhatók a 3, 4, 5 és 6 aranykoronás földek. Na most, ha azt mondjuk, hogy szántani kéne a földet. Hát kérem, nem tudom, hogy milyen mezőgazdász az, aki tavasszal szántja a földet, mert egy középkötött talajon tavasszal szántani - hát abba csak bukfencet lehet utána legfeljebb vetni. Akkor tovább mondanám. Hogyha egy mezőgazdasági nagyüzem szántott területet fog átadni egy kárpótolt egyénnek, akkor meg fogja kérni a szántásnak a költségeit, amely költség legalább 3-4 ezer forint a jelen állapot szerint. S még akkor nincs meg a vetőmag ára, nincs meg a vetés ára, s még vagy két talajművelésnek nincs meg a költsége. Aztán a föld után a kárpótoltnak adót kell fizetni, mert ma egy hektár után 800 forint körüli adót kell fizetni. Akkor kérem szépen, még ezt le is kell aratni, közben elverheti a jég, közben még aszály lehet. Így egy hektár föld költsége nyolc vagy tízezer forintban is benne van, amíg nem aratta le az illető. Hogyha harminc hektárt visszakap, akkor lesz háromszázezer forint befektetés, s ezt ki fogja megelőlegezni neki? Erre fel kéne hívni a földet művelni szándékozók figyelmét. Mert természetesen visszaadhatjuk a földet Szentesen, meg abban a térségben, ahol az aranykorona érték 30 meg mit tudom én mennyi, ahol lehet fóliás kertészetet csinálni, ahol valóban pénzt hoz a föld. Például ha én most téeszelnök lennék, mit csinálnék? Azt mondanám, hogy emberek, vigyétek a földet. Itt a Felvidéken nem lenne gondom. Ami a veszteséget termeli, azt odaadnám annak, ki a kárpótlási igényt benyújtja. A téeszben ott maradna a géppark, ott maradna a jövedelmező ágazat, minden bent fog maradni. S ez egy lehetőség ebben a kárpótlási törvényben, hogy beléphet az illető téesztagnak. De hogyha a téesz nem fogja felvenni, akkor megszűnik a belépési lehetősége. Ez csak egy alternatíva. Én szerencsésebbnek tartottam volna, ha a földtörvény, a szövetkezeti törvény és a kárpótlási törvény egyszerre került volna megoldásra. Akkor meg lehetett volna találni az utat a háromnak az egyensúlyba hozására. Tudniillik akkor a földtulajdonos esetleg mint részvényes résztulajdonos is lehetett volna. És akkor szeretném még a figyelmükbe ajánlani a Népszabadság hétvégi mellékletét a január 26-i szombati számból: egy ország kft-kre bomlik. Ez eklatáns példája lesz annak, hogy a mezőgazdaságot az olyan téesz-elnökök hogy fogják szétszedni kft-be, mire a szövetkezeti törvény meg az egyéb törvény napvilágra, illetve elfogadásra kerül. Én úgy gondolom, hogy beszélünk arról itt, hogy másfélmillió sértett ember van ebben az országban a földkárpótlás kapcsán. Énszerintem egy év múlva ebből a másfélmillióból körülbelül egymillió ember majd becsapottnak érzi magát, mert ő nem ezt várta az egész földtörvénytől. Én nem akarok senkit megbántani, csak a veszélyeire szeretném felhívni a figyelmet. Köszönöm szépen a türelmüket; nem sok időt raboltam el. (Taps.)