SOLT OTTILIA (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Először a legfőbb ügyész úr válaszára viszont válaszolnék néhány szóban. Részben elfogadom, és köszönettel veszem ezt a választ, azonban - hogy csak az utolsó mondatba kapaszkodjam - azt mondja a legfőbb ügyész úr, hogy a rendőr esetében is az ártatlanság vélelméből kell kiindulni. Ez igaz, biztos, hogy így méltányos, de az eljárások minden ilyen esetben dupla eljárások. Az eljárás nem a rendőr ellen folyik, hanem a kivégzett fiú ellen hatóság elleni erőszak címén, s ennek mellékkörülményeként vizsgálják a rendőrség fegyverhasználatát, és nem állt fenn és általában nem áll fenn az ártatlanság vélelme a hatóság elleni erőszakkal gyanúsított későbbi áldozatok esetében. Ebben a balmazújvárosi esetben is - ez a válaszom már a belügyminiszter úrnak is szól - bizony nagyon súlyosak azok a körülmények, amik kiderültek. Ellentétben a feltételezésével, én igyekeztem a végére járni ennek a dolognak; természetesen sem magánnyomozó, sem rendőr nem vagyok, tehát ez a dolog nem lehetett szakszerű, de amennyire egy állampolgárnak és egy képviselőnek erre módja van, igyekeztem körültekintő lenni. Így bukkantam arra a két ügyvédre, akik a vizsgálattal kapcsolatos kifogásokat összegyűjtötték - nálam sokkal szakszerűbb módon -, és az ő véleményük erősített meg abban, hogy bizony, itt helye van az interpellációnak. A vizsgálat olyan alapvető dolgokat nem tisztázott, mint hogy vajon nem az éjszaka folyamán, órákkal korábban töltötte-e csőre a pisztolyát a végül is lövést leadó rendőr, ami alaposan megkérdőjelezi, hogy milyen mérlegelési kompetenciája is volt neki, és nem akarnám tovább részletezni+ S itt a belügyminiszter úrhoz fordulnék: azért tettem a sajtóban közzé, méghozzá eredetileg olyan időzítésben a részletesebb leírását az esetnek, hogy mire az interpelláció itt elhangzik, addig viszonylag széles körben ismert lehessen minden, ami nem fér bele három percbe. Sajnos, az időzítés rosszul sikerült, mert közbejött a két hét szünet. Ott tehát elolvasható minden olyan körülmény, amire fény derült, és az bizony egyáltalán nem megnyugtató. És nem megnyugtató általában ilyen esetekben, hogy hónapokkal később a tényállás egyáltalán felderíthető lesz-e. Éppen ezért nekem vérmesebb reményeim lennének a legfőbb ügyész lehetőségeivel kapcsolatban, hogy ezekben a kényes helyzetekben, kényes esetekben, amikor - ahogy a belügyminiszter úr is mondotta - jogintézmények tekintélyéről van szó, vajon nem lenne-e célszerű, ha a hatóság és az állampolgár egyenlőtlen viszonyában bekövetkezett eseményekben a Legfőbb Ügyészség hivatalból felülvizsgálná az ügyeket, méghozzá rögtön. A belügyminiszter úr válaszával kapcsolatban, amit köszönettel veszek, s nagy megnyugvásomra szolgál, hogy szintén aggasztónak találja az eseteket, amelyekre hivatkoztam, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Balmazújvárosban ez a viszony az állampolgárok és a rendőrség között nem most kezdődött. A birtokomban van egy levél, amit 1989-ben írt egy magas rangú rendőrtiszt, nevezetesen Túrós vezérőrnagy úr egy balmazújvárosi apukának, akinek félig agyonverték a gyerekét, és ebben Túrós vezérőrnagy úr, aki akkor országos rendőrfőkapitány volt, ma szakmai helyettes, azt írja, személyes ígéretet tesz arra, hogy az erőszakoskodó rendőröket el fogja távolítani a pályáról. Az az erőszakoskodó rendőr, akiről abban az ügyben szó van, azóta Balmazújvárosban elő lett léptetve. Köszönöm szépen. Ennek következtében ez az ígéret még nem volt eléggé megnyugtató nekem ahhoz, hogy a választ el tudjam fogadni. A válasz akkor lesz elfogadható, ha a rendőrség szakmai színvonalában olyan változást lehet felfedezni, ami garanciát nyújt arra, hogy az erős és határozott rendőrség nem önkényeskedő rendőrség lesz. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)