SZŰCS M. SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt tévénézők és rádióhallgatók! A két utóbbit azért tettem hozzá, mert a tévére figyelőkhöz és a rádióhallgatókhoz is szeretnék szólni, egy számomra is fontos ügyben. Ma 9 órakor gyülekeztünk a megszokott helyen áhítatra, és egyik Kisgazda barátom jött oda hozzám, és azt kérdezte, hogy láttam-e az este a tévéhíradót; és mondtam, hogy láttam és számomra is kissé félelmetes volt a szabolcsi, újfehértói eset a földfoglalással kapcsolatban, ami hosszabb ideje húzódik. Félelmetes volt, ahogy a személygépkocsikkal elzárták elégedetlen, joggal elégedetlen emberek az utat a hatalmas Rába előtt. A kocsik teteje nem érte el a Rába-kerék magasságát. Óhatatlanul tovább gondolja az ember, hogy feszült időben egy piciny szikra robbanást okozhat, és esetleg a Rábák elindulnak vagy bármilyen más dolog történhet. Én nagy-nagy szeretettel és tisztelettel kérném mind a tisztelt Házat, mind az ország lakosságát, mind több évtizeden kizsarolt és kifosztott parasztjainkat, hogy adjanak még egy rövid időt nekünk. Egy, de legfeljebb két hetet. Én hiszem, hogy dűlőre fog jutni ez a történelmi vagy sorsfordító döntés, tanúi lehetünk annak a pillanatnak, amikor a gombnyomással jobbra vagy balra eldőlhet a dolog. Annál is inkább vállaltam ezt a felszólalást, mert 1990. március 21-én Lövőpetriben én is sokat munkálkodtam, hogy leüthessük az első karót, és én tudtam, hogy ezzel az első karóütéssel hihetetlen feszültséget fogok gerjeszteni: a régi és az új világ harcát; és számoltam ezzel, de tudtam és most is vallom, hogy nincs más út. Én azt hiszem, hogy nagyon kevés ember van a Házban, aki ne vallaná azt, hogy magántulajdon nélkül nincs piacgazdaság. Tehát én türelemre inteném mind a szabolcsiakat, békésieket, bárhol, ahol már földfoglalás van, hogy az alkotmányos jogokkal éljünk. Nem lehet egyetlen másodpercre felfüggeszteni az Alkotmányt, mert amiért küzdöttünk és harcoltunk, akkor az röpke pillanatok alatt semmivé lehet. Régebben kezdődött a harc. Emlékszem rá, Kisvárdán szerveztünk egy almaháborút, és egy rövid beszédben én azt mondottam, hogy a csatát el lehet veszteni, de a háborút meg fogjuk nyerni. S a háború végpontjához szerintem ebben a tekintetben is közel vagyunk. De nagyon a hatása alatt tart, hogy Csengey Dénes temetésére készülünk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből autóbusszal készülnek eljönni a temetésre. Én tudom, hogy nemcsak Csengey Dénes, hanem sokan, akik itt vagyunk e Házban, életünket tettük fel a nemes ügyre, úgyhogy az ország minden lakosát tisztelettel és szeretettel kérem: a földeken a tavasznyíláskor, a vetés és bármi - a jövőképzés - tekintetében legyünk türelemmel egymás iránt, fogjuk meg egymás kezét, hisz egy nép fiai vagyunk. Köszönöm szépen. (Nagy taps.)