DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára ismeretes, hogy a Kormány az elmúlt hónapokban ismételten foglalkozott a vízlépcsőrendszer problémáival, feloldási gondjaival. Az is ismeretes, hogy a közeli napokban tárgyalásra kerül sor a Cseh és Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság tárgyaló delegációja között. Ennek a tárgyaló delegációnak a vezetésére - erre a nem könnyű feladatra, biztosan senki sem irigyel - én kaptam megbízást. Mint a Kormány tagja, és ebben a minőségemben is szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy amikor a Kormány a kérdéssel foglalkozott, kialakította a maga állásfoglalását, ami lényegileg harmonizál - nem százszázalékosan azonos, de mondat szerint azonos -, tartalmában azonos az országgyűlési határozattervezettel. Azért is nyugodtan mondhatom a Kormány nevében, hogy a Kormány támogatja a határozati javaslatot, és az elfogadását is javasolja az Országgyűlésnek. Nem kívánok a részletekbe bocsátkozni Pap János felszólalását illetően. Egyébként minden felszólalónál érződik a felelősségtudat, biztosan sok tanácsot adhatnának, szükség is lesz rájuk ezen a héten és azt követően is. Pap János néhány megjegyzésére reagálnom kell. Az egyik az osztrákokkal folytatott tárgyalások kimenetele, a nagymarosi munkálatok elszámolásának mikéntje. Talán ismeretes, hogy azokban is volt már megbízatásom a Kormány részéről, így valóban elég közelről ismerem, hogy mi történt. Hosszú időt töltöttem vele. Az volt a magyar fél koncepciója, hogy amilyen pontosan csak lehet, közelítsük meg, hogy ténylegesen mit végzett el az osztrák fél forintosítva és schillingesítve. Ennek megítélésével kell majd számolnunk, ha perre kerül a sor, amivel megfenyegettek bennünket. Amennyire emberileg lehet, meggyőződtem arról, hogy azokat az információkat, amiket - ahogyan ők mondják - a fizikális felmérést illetően kaptam, ennek forintosítását és schillingesítését illetően, akik ezeket az információkat adták, mélyen elemezték a helyzetet, számoltak, osztottak és szoroztak. Ennek alapján az az érzésem, hogy az a megállapodás a végén fair volt. Valóságos tartozásainkat ismertük el, megúsztuk ennek folytán azt a terhet, amit a két ország viszonyában a per jelentett volna, valamint megúsztunk volna még több száz millió schillingköltséget. Ezt szerettem volna elmondani Pap János felszólalásának egyik elemét illetően. A másik a Bős-Nagymaros, most már csehszlovák és magyar relációk tekintetében tett megállapításainak egyike, miszerint a Kormány komolyan foglalkozott volna bármelyik, ún. köztes variánssal, amilyen a C és más változatok. Ehhez azt kell elmondanom, hogy a Kormány soha nem kapott semmilyen változatot a másik féltől. Ezek informálisan terjedtek el, váltak ismertté Magyarországon. A másik fél részéről egyértelműen meghatározott variációt, hogy akkor ezt vagy azt elfogadna-e Magyarország, nem kaptunk. Hogy most mit fognak mondani, nem lehet pontosan tudni. Ezek informálisan elterjedt elképzelések, amikről ők maguk többször mondták, hogy azok igazából nem tekinthetők hivatalos változatnak. Azokat állandóan átírták még ebben a nem hivatalos formájukban is, visszavonták, és különböző más variációkban tették valahogy ismertté a közvélemény számára és a magyar szakértők számára is. Végezetül harmadik megjegyzésként azt mondanám el, hogy e variációkat illetően ezeknek az előadására most sor kerül: nem készülünk variációk tárgyalására, minket kötelez majd a Parlament most várható döntése, amire még egyszer azt mondom, hogy a Kormány állásfoglalásával harmonizál, azonos. Tisztességes kötelességem, hogy a tárgyalásoknál ezt képviseljem. Ezt is fogom tenni. Köszönöm szépen. (Taps.)