DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Az áramszolgáltató vállalatok által igénybe vett helyiségek bérleti díjáról szóló kérdése kétségkívül indokolt. A villamos energiáról szóló 62-es VI. számú törvény alapján az ármaszolgáltató vállalatok jogosultak más tulajdonában álló ingatlant használni, természetesen csak az indokolt mértékben és formában, de a használati jog gyakorlásáért a tulajdonosnak a vállalat díjat köteles fizetni. A használati díj mértékét egy korábbi rendelet állapította meg, amelyik valóban most már nevetségesen alacsony, s úgy is maradt éveken keresztül: 30 forint/m2. Ezt a korábbi díjmértéket az Ipari Minisztérium rendelete hatályon kívül helyezte tavaly májusban. A hatósági ár megszüntetésével tulajdonképpen a jogalkotási intézkedés megtörtént, ezen túl a jogszabályok előírásainak érvényesítése a tulajdonos ügye, vita esetén pedig a bíróság kérdése. A rendelkezés a következő módon szól: Miután május 24. a határnap, ezért az az előtti ingatlanhasználatért a tulajdonos 1990. május 24. előtt nem kapott térítést, ez esetben az ötéves elévülési időn belül követelheti a 63-as NIM- rendelet szerinti 30 forint/m2 térítési díjat, ami meglehetősen csekély összeg. Ha erre az áramszolgáltató vállalat nem mutat készséget, akkor a tulajdonigényét bírósági úton érvényesíti. Ha az 1990. május 24. után sem fizet a vállalat, az áramszolgáltató, akkor ismét bírósági üggyé válhat a dolog, hiszen most már a két fél közötti szabad megállapodás kérdése, az ingatlan tulajdonosa, tulajdonosai és az áramszolgáltató vállalat között kell egyezséget elérni. Ha a megállapodástól az áramszolgáltató vállalat elzárkózik, vagy a tulajdonos által kért térítési díjat nem hajlandó megfizetni, akkor a díj megfizetése érdekében a tulajdonos a bíróságtól kérhet intézkedést. Itt nem mindig van szó nagy összegről, ezért ritkán fordulnak bírósághoz a tulajdonosok, és új rendeletről lévén szó, miután megismerkedtem azzal a konkrét üggyel, amire hivatkozott a kérdésében a képviselőtársam - személyesen volt alkalmam foglalkozni ezzel a kérdéssel -, felszólítottam a Magyar Villamos Művek Tröszt vezetését és felügyelő bizottságát azzal az ajánlással, hogy a Tröszt vezetése, a Budapesti Villamos Művek igazgatósága és más egységek az ügy rendezését jóindulattal fogadják, és ne késlekedjenek tudatosítani a különböző áramszolgáltatókat, hogy a jogi helyzet megváltozott, hiszen a sok jogszabályváltozás közben hajlandók esetleg elfeledkezni erről. Itt tehát tiszta a jogi helyzet. Remélem, hogy az áramszolgáltatók készen állnak, és nem kell bírósági perek sorozatával kényszeríteni őket a kulturált megállapodásra. Ez a rövid távú helyzet. Hosszabb távon, azt hiszem, az jelent nagyon lényeges megoldást, ha az áramszolgáltató vállalatok a jövőben, esetleg nem állami vállalatok is, hiszen erre alkalmat nyújt az új törvényi fölhatalmazás, esetleg résztulajdonosként magukban foglalják a helyhatóságokat. Tulajdonképpen gondolkodásmódjukban, üzleti filozófiájukban közelebb állnak a polgárhoz, a polgársághoz, és ezért ilyen típusú erővisszaélésre nem kerülhet sor. Végső esetben természetesen ez esetben is a bíróságé a szó. Ezt tudom erről az ügyről mondani, és kérem a képviselő urat, hogy válaszomat vegye tudomásul; amennyiben továbbra is fönnállnak ezek a konkrét késlekedések, visszaélések, akkor oda fogok hatni, hogy igazság tétessék.