DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly körülbelül ilyenkor, amikor az Országgyűlés összeült, az ország attól volt hangos, hogy a múlt rendszer gazdasági vezetői utolsó esélyüket megragadva a volt politikai hatalmukat átmentik egy újfajta gazdasági hatalomba, a vállalatokat, a szövetkezeteket, az állam tulajdonában álló vagyontárgyakat átjátsszák, és ezzel az országnak mérhetetlen károkat okoznak. Azt hiszem, hogy egy rendszerváltás során a politikai rendszerváltással a gazdasági rendszerváltás nemigen tud lépést tartani. Ez tulajdonképpen természetes dolog is. A politikai rendszerváltás egy szavazással, egy választással lényegében keresztül tud menni, azonban a gazdasági rendszerváltáshoz sokkal hosszabb időre van szükség. Abban az esetben, hogyha a gazdaságban súlyos anomáliák mutatkoznak, akkor az új politikai rezsim erre azzal tud reagálni, hogy mielőtt elkezdené a saját maga kívánalmainak megfelelőnek tartott új gazdasági rendet felépíteni, azt megelőzően rombol. Rombol abban az értelemben, hogy annak érdekében, hogy a rossznak, hibásnak tartott gazdasági folyamatokat megakadályozza, különböző korlátozásokat léptet életbe. 1990 májusában az Országgyűlés majdnem egyhangúan elfogadott egy törvényt, amely arra volt hivatott, hogy megakadályozza a földeknek az úgynevezett átjátszását, és a földtörvény módosításával a föld forgalmát jelentősen korlátozta oly módon, hogy a szerződéseket jóváhagyó bizottságokat hozott létre, mely bizottságok engedélye nélkül nem volt lehetséges a földekkel való rendelkezés. Nagyon nehéz egy év távlatából eldönteni azt, hogy az intézkedés mennyiben volt jó, és mennyiben volt rossz. Énnekem az az érzésem, hogy az Országgyűlés annak idején kicsit elsiette ezt a törvényt. Azt hiszem, hogy bár nyilván voltak neki kétségtelenül előnyei is, azonban hátrányai is voltak, hiszen a föld forgalmát olyan mértékig korlátozta, amely legalább annyi, ha nem több kárral járt, mint amennyi előnynyel a másik oldalon. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy bár az SZDSZ annak idején megszavazta ezt a törvényt, azt már akkor is elveinkkel ellentétesnek tartottuk, hiszen nem tartozik gazdasági filozófiánkhoz az, ha egy gazdaságban valamiféle probléma merül fel, akkor ezt korlátozásokkal és tilalmakkal kellene megoldani, hanem mi másképpen gondolkodunk. Ezzel együtt arra a gazdasági problémára, amely egy évvel ezelőtt jelentkezett rövid távon - hangsúlyozom: rövid távon - megoldást jelenthetett az a törvény, amelyet a Parlament 1990 májusában elfogadott. Szeretném a Parlament figyelmét felhívni a törvény indoklására. Felolvasom az indoklás első mondatát: "Alapvető társadalmi érdek fűződik ahhoz - mondja ki a törvény indoklása -, hogy az állami tulajdonban lévő ingatlanok felett a leendő önkormányzatok érdekeivel összhangban rendelkezzenek. Ennek érdekében átmeneti időre, az önkormányzati törvény hatályba lépéséig indokolt fokozott védelemben részesíteni ezt a vagyoni kört." Mit jelent ez tisztelt Országgyűlés, hogy "átmeneti időre", mit jelent az, hogy az önkormányzati törvény hatályba lépéséig kellett ezt a törvényt megalkotni. Úgy vélem, hogy a logika legelemibb szabályaiból az következik, arra a következtetésre jussunk, hogy mihelyt ez az átmeneti időszak lezárul, az önkormányzati törvény hatályba lépett, a választások megtörténtek, erre a törvényre a továbbiakban semmilyen szükség nincs. Ha komolyan vesszük azt, amit annak idején ennek a törvénynek az indokolásához fűztünk, akkor ennek megfelelően kell eljárni és ezeket a korlátozásokat, amelyeket annak idején bevezettünk, mindenképpen meg kell szüntetnünk. Szeretném egyébként a rend kedvéért megemlíteni, hogy ezt a törvényjavaslatomat, amely a 706-os számot viseli, már 1991 novemberében, tehát a választások után benyújtottam a Parlamentnek, ismeretes okok miatt csak most tudja a Parlament tárgyalni. Ha megvizsgáljuk a mai helyzetet, azt látjuk, hogy a volt állami tulajdonban álló ingatlanok nagy része ma már önkormányzati tulajdonban van, tehát ezen vagyontárgyak vonatkozásában ezeknek a korlátozásoknak már nincs is igazából relevanciájuk. Ha nincs még önkormányzati tulajdonban, akkor hamarosan odakerül, tehát ez a törvény, ezek a korlátozások erre már nem lesznek alkalmazhatóak. Fennmaradnak az egyéb állami tulajdonban lévő ingatlanok, azonban úgy érzem, hogy ezekre sem indokolt fenntartani ezt a korlátozást, hiszen az államnak a feladata és felelőssége, hogy ezekkel a földekkel hogyan gazdálkodjék és bár a magam részéről nagyon sok tekintetben vitatkozom a Kormány privatizációs stratégiájával, mégis úgy gondolom, hogy ezt neki kell végrehajtania, neki kell viselnie a felelősséget és ezen túlmenően azt gondolom, hogy ezek a bizottságok, amelyek ezeket a szerződéseket felügyelnék, amúgy sem tudnának ezeken a jelenlegi privatizációs anomáliákon segíteni. Végül fennmaradnak a szövetkezetek - és itt egy kis kitérőt kell tennem -, kicsit furcsa, hogy ezt a törvényt már 1990 májusában beterjesztettem és a Parlament pontosan akkor kezdi el tárgyalni, amikor az Országgyűlés már elfogadta a kárpótlási törvény szövegét, ez a törvény azonban még nem lépett hatályba. Úgy látom, hogy a Kormánynak már nagyon-nagyon régen el kellett volna készítenie a kárpótlási törvényjavaslatát, azt a Parlamentnek már nagyon régen el kellett volna fogadni. Ha a kárpótlás logikáján belül kell maradni, akkor ezen a logikán belül el tudnám fogadni azt, hogy ezeknek a korlátozásoknak az eltörlése talán nem a legidőszerűbb pont most. Hogy a kárpótlásnak a kormánykoalíció által elképzelt módja teljesítésre kerüljön, ennek érdekében képtelenség az, hogy az ország a földeknek a forgalmát hónapokig, adott esetben évekig korlátozza, ne tegye lehetővé, hogy a földeken gazdálkodók a vagyonukkal rendelkezhessenek és a gazdasági életnek megfelelő szerződéseket megkössék. Úgy érzem, ha ezt a dolgot fenntartjuk, akkor ezzel a gazdaság elé tornyosuló akadályokat csak tovább súlyosbítjuk, ahelyett hogy könnyítenénk a gazdasági élet szereplőinek, hogy a normális tevékenységet folytassák, ott akadályokat gördítsünk. Ha igaz az, amit mondtam, hogy az állami tulajdon területén ez a törvény, ezek a korlátozások lassan kiürülnek, akkor azzal szeretném befejezni, hogy az általam hatályon kívül helyezni javasolt törvényjavaslatnak az esetleges hatályban maradásával pusztán egyetlen egy dolog maradna, egy újabb hatóság, egy néhány tagú bizottság, amit az országnak fenn kell tartania, aki korlátokat szab, megszabja, hogy hogyan kell a gazdasági élet szereplőinek viselkedniük. Azt hiszem, hogy mindenki vagy majdnem mindenki, aki ebben a teremben ül, a politikai rendszerváltás idején komolyan gondolta azt, hogy a gazdaságot liberalizálni kell és nem a korlátokat kell szaporítani vagy fenntartani. Ennek jegyében kérem az Országgyűlést, hogy az indítványomat megtárgyalni és végül elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Bal oldalon taps.)