DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! A hozzászólásom első részében jelzett és úgyszintén az általam is válságosnak megítélt helyzet miatt a Parlament munkarendjére vonatkozó elképzelésem ismertetésétől elállok. Azonban tekintettel arra, hogy Balás István képviselőtársammal a hozzászólásunk találkozott, ezért a második részét, amely az alkotmányügyi bizottság működésére vonatkozik, elmondom. Áttekintettem azt a jelentést, amelyet legutóbb kaptunk az Országgyűléstől, s arról szólt, hogy a tárgyalásba vont törvényjavaslatok hol tartanak a különböző bizottságokban. Nem voltam rest és megszámoltam: 17 olyan törvényjavaslat van, amelyiknek a további tárgyalása az alkotmányügyi bizottság miatt nem folytatható, mert vagy az általános vitát nem zárta le, vagy a részletes vitát nem zárta le, vagy meg sem kezdte valamelyiket. Ez elgondolkoztatott, és arra a következtetésre jutottam, hogy így megtehetjük ugyan azt, hogy időnként egy-egy hét szünet legyen a plenáris ülésben, és intenzív bizottsági munkával ezt kompenzálni tudjuk, de tartósan ellehetetlenül a Parlament munkája, ha azt gondoljuk, hogy az összes törvényjavaslatot egy bizottságon kell átengedni. Úgy vélem, hogy az országgyűlési képviselők nem helyettesíthetnek jogi szakértői munkát. Ezért az a javaslatom, hogy egy jogi szakértőcsoportot hozzanak létre, mely az összes törvényt kodifikációs szempontból megvizsgálja, és csak az ilyen szempontból problémás ügyekben fordul az alkotmányügyi bizottsághoz, illetve a problémákat felvázolva, a módosító indítványokkal kapcsolatos problémákat felvázolva leteszi az alkotmányügyi bizottság elé. Így az alkotmányügyi bizottság nem kényszerülhetne arra, hogy profiljába nem tartozó, általa időnként nem is egészen értett szakmai törvényekben pontról pontra állást foglaljon. Úgy vélem, a megoldás nélkül teljesen lehetetlenné válik a Parlament munkája. Köszönöm szépen. (Taps.)