FODOR TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Elnézést, hogyha kicsit kriminalisztikai módon foglalom össze az elmúlt két hét drámai történéseit, de képviselőtársaimnak szeretném felidézni, hogy mi történt. Két héttel ezelőtt, szerda este 5 órára ön, ismerős gyakorlattal, magához rendelte a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Csiszár Imrét és lemondásra szólította föl. Ő természetesen ezzel nem élt. Másnap délelőtt 10 órakor próbája lett volna, de ez a próba elmaradt. A titkárnőjétől tudta meg, hogy a társulatot összehívták 1 órára; és fél 1-kor még senki nem tudta, hogy ki lesz az új igazgató. Mindenki meglepetésére aztán 1 órakor bemutatták az új igazgatót, ahogy egy, a Kormányhoz közelálló napilapunk újságírója, aki civilben fiatal drámaíró, és remélhetjük, hogy nevét hamarosan ott olvassuk az új Nemzeti Színház szerzőinek sorában, úgy jellemzett, hogy a döntés elképesztő sebességgel született meg. Én nem kívánok most a színház vezetésével tartalmilag foglalkozni, azokkal a kifogásokkal sem - ez nem az Országgyűlésnek a dolga. Nem kívánok munkajogi szempontból sem foglalkozni - ez majd az ügyvédek dolga lesz. S a jogszerűségét sem vonom kétségbe, hiszen teljesen természetes, hogy akadhatnak minden országban olyan reprezentatív színházak, amelyek különösen kiemelt szerepben vannak, hiszen műsorrendjük, az ott dolgozó művészek javadalmazása, a létrehozott darabok, előadások műgondja, művészi színvonala mintegy kirakatba helyezi az államnak a művészettel szemben alkalmazott politikáját. Tehát ilyen nemzeti színházak léteznek. Természetesen nem kötelező, hogy létezzenek. És ha vannak, akkor a mindenkori kulturális miniszter feladata az, hogy ide kinevezze a neki megfelelő igazgatót. Tehát a jogszerűségét egyáltalán nem vonom kétségbe, hiszen ön majd felelni fog a nemzet előtt, hiszen a Nemzeti Színházról van szó, és az utókor előtt is. Természetesen szerényebb leszek, csak a színháztörténet előtt fog felelni, hogy ez a döntés jó volt-e. Az viszont - és itt térnék rá - már az Országgyűlésre tartozik, hogy felfigyelve arra a nem először tapasztalható - többek által bizáncinak aposztrofált - módszerre, amely a kinevezéseket, a felmentéseket kíséri, a határokon túl is visszhangoznak ezek a botrányok, tehát felfigyelve ezekre, ellenőrizze a kormányzatnak a személyzeti politikáját. Ezért kérdezem a miniszter urat, hogy milyen technikákat alkalmazott a Nemzeti Színház kétéves eredményeinek, illetve eredménytelenségeinek a felmérésére. Mennyire pontos, konkrét és mennyire nyilvános vagy a nyilvánosság elé tárható volt ez a vizsgálat, kitől kapott ön vagy a területért felelős államtitkár-helyettes olyan szakmailag megbízható értékelést, amelyre számítani lehet? Volt-e olyan vizsgálat, amelyik visszaélésre derített volna fényt, hogy ez a rapid megoldás - ahogy ezt Fekete államtitkár úr szereti mondani - megszülessen? Én úgy tudom, hogy a színházi szakma választott képviselői önt - miközben a felmentéssel kapcsolatban felhívták Fekete államtitkár-helyettes úr figyelmét, hogy a döntés kizárólag az ön hatáskörébe tartozik - óva intették a sokkszerű beavatkozástól, hiszen a szakmából jöttek. Értelmetlennek tartották az évad végén, a szerződtetések lejárása előtti párnapos drasztikus igazgatóváltást, amely árt a színháznak. Erre a lapok bőséges példával szolgálnak, és a következő hetek is. Árt a színháznak, és a tapasztalható gondok megoldásában egyáltalán nem segít. (Bekiabálások: Idő, idő.) Kapott-e ön a szakmaitól ellenkező értelmű tanácsot, és ha nem szakmai szervezettől, akkor milyen szervezettől kapta? Az ön által aláírt és többnyire csak általánosságokat tartalmazó felmondólevélből nem derül ki egyértelműen, de a sajtótájékoztatón valamiféle szakmai alkalmatlanságra hivatkoztak; az újonnan kinevezett igazgató, az azóta megszületett Film Színház Muzsika munkatársa... (Az elnök csenget.) Igen, köszönöm szépen elnök úr, befejezem a mondatot, pont jókor csengetett. (Derültség.) ...a Magyar Fórum című lapnak a mostani főmunkatársa (derültség az ellenzék soraiban) nemigen rendelkezik azzal a színházi gyakorlattal - és az a színházi gyakorlat a legkisebb vidéki színház esetében is kötelező -, amely alkalmassá tenné őt erre a posztra. Kért-e ön referenciát az új igazgató szakmai alkalmasságáról, és hogyha kért, akkor kitől, milyen szakvéleményt adott erről saját minisztériumának színházi főosztálya? És befejezésül, nem gondolja-e azt, hogy ez a döntési mechanizmus felkelti azt a halvány véleményt, hogy a kinevezésben erősebb a politikai motívum, mint a szakmai? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)