DR. MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt a kérdésre lényegében válaszolnék, egy bővebb helyzetismertetést kell tartanom annak érdekében, hogy valójában a kérdés minden körben a jelenlévők számára ismert legyen. A képviselői kérdés által érintett magyar-román határszakaszon a tiltott határátlépéssel párosuló vám- vagy devizajogsértő cselekmények közül napjainkban az élőállatokkal kapcsolatos csempésztevékenység, konkrétan a lócsempészés a leggyakoribb. Nem kívánom önöket statisztikai adatokkal terhelni, de a tendencia érzékeltetésére engedjék meg, hogy a kérdéssel összefüggésben néhány számadatot is megemlítsek. 1990-ben a magyar-román közös határszakaszunkon csupán a Berettyó folyótól délre eső szakaszon 22 esetben 43 fő román, illetve magyar, főleg határközelben lakó állampolgárt értünk tetten befelé vagy kifelé irányuló tiltott határátlépés szabálysértésén, akik a cselekmény elkövetésekor összesen 74 darab lovat s majd egy tucat lovaskocsit vagy szekeret hoztak magukkal. A reális képhez hozzá kell még tenni azt is, hogy legalább ekkora, vagy még nagyobb nagyságrendű a látens, illetve fel sem derített csempésztevékenység. 1991-ben ezidáig a román szervek 55 darab élőállat, 39 darab ló, 15 darab juh, 1 darab szarvasmarha és 3 darab lovaskocsi határon történő illegális áthozását jelezték. Az állatok eredetét és tulajdonjogát a tetten ért elkövetők igazolni nem tudták. Feltételezhető, hogy azokat román területen jogtalanul eltulajdonították, hogy azokat Magyarországon, általában közvetlenül a határterületen értékesítsék. Az értékesítés különösebb nehézséget nem jelent számukra, hiszen a jelenlegi jogi szabályozás eltekint az élőállatok elidegenítése esetében a tulajdonjogot igazoló járlatlevél meglététől. Többek között ez a körülmény képezi jelenleg a bizonyítási eljárás sikerének a legnagyobb akadályát. Nem egy bűnismétlővel későbbi időpontban újra meg újra találkoztunk a zöldhatáron; volt, aki 5-12 lovat is értékesített már határmenti községeinkben. Egy állat jelenlegi forgalmi értéke általában 80-tól 200 ezer forintig tehető. A fentiekben vázolt körülmények azt támasztják alá, hogy a zöldhatáron egyre terjedő és jelenleg még - mondhatjuk - virágzó üzletággá vált csempészet visszaszorítására irányuló tevékenység nem eléggé hatékony, a kezdeményezett, illetve a foganatosított intézkedéseknek a jogi szabályozottság részbeni hiánya és színvonala miatt a visszatartó ereje úgyszólván minimális, a cselekmény megelőzésének és csupán nyílt nyomozati eszközökkel történő felderítésének, illetőleg következetes visszaszorításának több vonatkozásban több akadálya van. A cselekmény megelőzésében, felderítésében és visszaszorításában érintett határainkon szolgálatot teljesítő állomány jóval átlagon felüli leterheltsége mellett csupán a nyílt nyomozati eszközökkel fizikailag képtelen magasabb felderítési eredményeket produkálni, hiszen - mint már említettem - szervezett és mélyen konspirált csempésztevékenységgel szemben csakis operatív eszközökkel, ilyen pozíciók létesítésével és foglalkoztatásával lehet eredményesen küzdeni. A határőrizeti szerveknél az operatív felderítés 1990 januárjától fel lett függesztve, jelenleg is szüneteltetve van. Az ide vonatkozó hatályos jogszabályok a határőrizeti szervek e tevékenységre is felkészített állományát ilyen jogosítványokkal nem ruházták fel. Tekintettel arra, hogy a csempésztevékenység a határmenti lakosság bevonására épül, ilyen kompetencia hiánya nélkül a cselekmény bizonyítására, illetve a tettenérésre éppen abból adódóan, hogy a helyi lakosság a járőrözési rendszerünket kiválóan ismeri, minimális az esély. Célszerűségi és takarékossági szempontok azt indokolnák, hogy a zöldhatáron csempész-tevékenységen tetten értek ügyeinek rendezése a határ-vámhivatalok illetékességébe tartozzon. Tekintettel viszont arra, hogy ezen hivatalok illetékessége csakis a határátkelőhelyekre korlátozódott, a zöldhatáron tettenért elkövetők a területi, megyei vámszervek illetékességébe tartoztak. Ekkor viszont már felmerül a szállítás, előállítás, élőállat egészségügyi vizsgálata, elhelyezése, gondozása, őrzése stb. kérdése is, melynek személyi és technikai feltételei úgy a határőrizeti, mint a vámszerveknél hiányoztak. 1990 január 1-jétől megváltozott több államhatárral kapcsolatos jogsértő cselekmény jogi szabályozása. Többek között a tiltott határátlépés is - ha az elkövető a cselekményt nem fegyveresen követte el - ma már szabálysértésnek minősül csupán. A határőrizeti szervek viszont, akik nap mint nap ilyen esetekkel találkoznak, mivel a szabálysértési kódex szerint a határőrség nem minősül eljáró hatóságnak, semmilyen ezzel kapcsolatos jogkörrel, még az előállítás jogával sem lettek felruházva. Ilyen jogilag ellentmondásos helyzetben tehát a vonatkozó jogszabályok a határőrséget vámszabálysértésen történő tettenérés esetén sem ruházzák fel előállítási jogkörrel. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekben előadott kérdéshez kapcsolódó gondok és problémák jól érzékeltetik azt, hogy a zöldhatáron virágzó csempészet visszaszorítása az ellentmondásos és jelenleg még bizonyos mértékig jogilag is szabályozatlan viszonyok közepette elodázhatatlan és sürgős megoldást, összefogást igényelne. A kérdéssel érintett probléma átmeneti megoldása érdekében a határőrség országos parancsnoka a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával közösen együttes intézkedést adott ki a határőrizeti és vámszervek ilyen irányú tevékenységének egységes értelmezése és végrehajtása érdekében. A belső szabályozó, a zöldhatáron való csempészettel összefüggő korábbi eljárási problémák jelentős részét megoldotta, de nem adott és nem is adhatott zöld utat a cselekmény megelőzésére irányuló operatív felderítő munka folytatására, illetve az említett járatlevél visszaállítására. Végleges és megnyugtató megoldást azonban az egyre sürgetőbbé váló határőrizeti törvényi szabályozás parlamenti elfogadása jelentene, mely egyértelműen rendezni fogja többek között az eljáró szervek hatáskörét, illetékességi szabályait, illetve az állampolgárok e témával kapcsolatos alapvető jogait és kötelezettségeit is. Tisztelt Képviselőház, Tisztelt Képviselő Úr! Kérem a kérdésre adott válasz elfogadását.