DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Polgári Törvénykönyv nem túl átfogó módosításával kapcsolatban lefolytatott általános és részletes vita, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem ezt, hogy igazolta azt, hogy valóban felkészült, szakmailag mindenképpen kompetens tagjai vannak az Országgyűlésnek, és úgy érzem, hogy a most elfogadásra kerülő, illetőleg elfogadásra ajánlott törvényjavaslat minden szempontból olyan szakmai előkészítést mondhat magáénak, ami mindenképpen az elfogadását megnyugtatóan elősegíti. Picit módosítva az előterjesztéskor elmondottakat, amely a bizottsági vitával kapcsolatos bizottsági állásfoglalás kritikája kívánt lenni, úgy látom, hogy sikerült a javaslat bizottsági és plenáris vitája során is a pártpolitikától mentesen, valóban szakmai érveket felsorakoztatni a javaslat vitatott pontjai mellett, illetőleg ellen. Ezzel kapcsolatban tehát meg lehet azt jegyezni, és engedjék meg, hogy egy kicsit elfogult legyek a Polgári Törvénykönyv javára, hogy tulajdonképpen a Ptk.-val foglalkozni szakmai szempontból itt a Parlamentben is hálás feladat, és talán a kevésbé politikus jogalkotási témák közé tartozik. Ezt mindenképpen üdvözölnöm kell. Ebből következik az is, hogy a szellemi pezsgést és szakmai aktivitást jelentő momentumok nem feltétlenül a módosító indítványok nagy számában vagy a hozzászólások mérhetetlen számában foglalhatók össze, inkább azok jellege és elmélyültsége az, ami minősíti ezeket. Meg kell állapítani a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy kétségtelenül az 1977. évi IV. törvénnyel felmerült szabályozásmódosítást követő legszélesebb, legátfogóbb, de mégsem valóban az egész rendszert illető javaslatról van szó, hiszen ez a módosítás - mint ahogy ezt már kifejtettük - az alkotmány módosítása által már végrehajtott változtatásoknak a Ptk.-ba való beépítését teszi lehetővé. Tulajdonképpen egy megbomlott összhangot állít helyre, amely az alaptörvénynek tekinthető Alkotmány és a Ptk. között az előbbi, tehát az Alkotmány jelentős módosítása folytán keletkezett. Ezt a feladatot, természetesen elsősorban a tulajdonjogi szabályozást illetően, szerintem következetesen végrehajtja a javaslat. Ennek ellenére, és ezt az általános vita és a részletes vita is igazolta, és a módosító javaslatok száma, már az említett kisebb számszerűségen belül mégis túlnyomó száma azt igazolta, hogy a javaslattól tulajdonképpen annak következetességét kérik számon, és ezzel kapcsolatban merülnek fel aggályok. Elsősorban itt a vélemények közül Szájer József és Tölgyessy Péter képviselőtársaim felszólalására utalok, és az ezzel kapcsolatos és általuk kifejtettekre kívánnék tulajdonképpen itt reagálni. E szerint a vélemény szerint nem teljes következetességgel valósítja meg a javaslat azt az alkotmányos alapelvet, miszerint a köz- és a magántulajdon egyenjogú, és ennek megfelelően egyenlő védelemben is részesül, hiszen - ahogy ők mondják - széles körben elismeri, mármint a javaslat az állam kizárólagos tulajdonát. Ugyanakkor ők sem vitatják, ezen álláspontot képviselők sem vitatkoznak azzal, hogy alkotmányjogi értelemben természetesen meg kell különböztetni nem diszkriminatív, de disztinkciót illető módon a köz- és a magántulajdont, de a magánjog szempontjából nem tartják szükségesnek, vagyis szükségtelennek tartják, mivel a polgári jog alapvetően árutulajdonjogot szabályoz, hogy az állami tulajdon kizárólagos tárgyai körébe ez a felsorolásszerű és a módosításban is érintett kör a Ptk. módosítása után benne maradjon, vagy olyan mértékben maradjon benne, mint ahogyan azt javasoljuk. Tisztelt Képviselőtársaim! A felhozott érvekkel szemben az alábbiakat szeretném kifejteni. Nem kétséges az, hogy az állami tulajdon, tehát ami köztulajdon, jelentős részét illetően természetesen árutulajdonjog. Ez nyilvánvalóan teljes mértékben érvényes az állam úgynevezett vállalkozói tulajdonára, arra a körre, amely most az állami vállalatokra és egyéb gazdálkodó szervekre van bízva. Ez kétségtelen, és ez a javaslatból is leszűrhető álláspontunk. Az sem kérdéses, hogy az úgynevezett kincstári vagyonnak nevezett vagyontömeg döntő hányada ilyen árutulajdonnak minősül. Mégis meg tudjuk adni az indokát - elméleti és gyakorlati indokát is - annak, hogy miért tekintjük az állami tulajdon bizonyos részét olyannak, amely eltérő szabályozást igényel, és abban a körben igényel eltérő szabályozást, ahogyan azt a javaslat tartalmazza. Szerintünk ugyanis az állami tulajdonnak van olyan speciális köre, amit az előbb említett vélemények megfogalmazói szerintünk szem elől tévesztenek. A szűkebb értelemben vett köztulajdon tárgyai ezek, amelyekre gondolunk, és ezekre a legjobb akarattal sem erőszakolhatóak az árutulajdon jellemzői. Ez a tulajdoni kör ugyanis javarészt közjogi vagy igazgatási szabályok uralma alatt áll, tehát a gazdasági forgalom jellegéből adódóan nem tárgya, és nem is jellemzi az, hogy harmadik személyekkel szemben kizárólagos a birtoklás, illetőleg a használat joga ezeknél a tulajdoni tárgyaknál. Ezek a tulajdoni tárgyak, és most nem kívánom ezeket felsorolni, csak példaszerűen utalok az országos közutakra, folyóvizekre, a nemzetközi közforgalmú repülőterekre, tulajdonlását tekintve a lényegük abban áll, hogy a tulajdonosnak, az államnak e dolgok használatát, éppen a közfunkciók kielégítése miatt ennek az igényét követve, bármikor bárkinek rendelkezésre kell bocsátania. Ebben az utóbbi körben feltételeket ugyan szabhat, de ezt nem tulajdonosként teszi, hanem a közhatalom birtokosaként. Így ebben az értelemben, az előbb jelzett szűkebb értelemben vett köztulajdon valójában nem igazi tulajdon, a valóságos árutulajdonnak egy negatív kópiája. Ez az oka annak, hogy ezek a tulajdoni tárgyak a javasolt módon nem birtokolhatóak el, nem kerülhet sor zálogba adásukra, elidegenítésükre sem kerülhet sor. Tisztán magánjogi szerződéssel sem a birtoklásuk, sem a hasznosításuk nem ruházható át. Az ellentétes álláspontok közül sokan hivatkoztak arra, hogy a mostani jogszabályozás a modern jogállamokban alkalmazott szabályokkal ellentétes. Engedjék meg, hogy a hivatkozásokkal szemben én is hivatkozzam három fontos példára, talán elegendő lesz: A francia polgári törvénykönyv, az osztrák és az olasz polgári törvénykönyv lényegében azonos módon és majdnem azonos körben szabályozza ezeket a tulajdoni tárgyakat, és ezeket az állam kizárólagos tulajdonú tárgyaként tartja nyilván. Kétségtelen tény - ebben igazuk volt a felszólalóknak -, hogy a német polgári törvénykönyv nem ismer ilyen jellegű különbségtételt, de ez nem jelenti azt, hogy a német polgári törvénykönyvben ennek a hiánya egyrészt ne okozna problémát a német jogalkalmazásban, másrészt más helyeken, akár a közigazgatási jogi szabályozásban, akár a polgári törvénykönyvhöz fűzött nagyszámú kommentárban ez a kérdés ne merülne fel, és ne kerülne megnyugtató módon bírói gyakorlatként vagy más jogi szabályozásként megoldásra. Tisztelt Országgyűlés! Amikor mi azt a megoldást választottuk, amely a francia, az olasz és az osztrák példát követi, de megfelel a Ptk. jelenlegi szerkezetének is, arra gondoltunk, hogy nem egy új rendszerű Polgári Törvénykönyvet kívánunk most ezzel a kis módosítással bevezetni és azt ajánlani - erre nincs is lehetőségem, erre utaltam a szakaszos módosításból eredő helyzetre, megköti a jogalkotó, illetőleg a törvényelőkészítő kézt -, ugyanakkor célszerűnek látszott, hogy az alkotmányosság követelményeinek így, ilyen módon feleljünk meg, és egész egyszerűen az Alkotmány előírja, hogy az állam kizárólagos tulajdonának meghatározott körét törvényi szinten kell szabályozni. Az alkotmányos végrehajtási kötelezettség is ezt indokolja. Figyelmet érdemel az is, hogy a tisztelt Országgyűlés előtt álló, tárgyalás alatt lévő koncesszióról szóló törvényjavaslat koncepciójával teljesen egyezően ez a megoldás szinkronban van, és nyilvánvalóan a kétféle jogalkotási tárgy egymáshoz képest nyilván nem tartalmazhat eltérő megoldásokat. A leglényegesebb kérdésként azt tartom fontosnak kiemelni a vita során felvetett és a legtöbb kritikát ért javaslatban foglalt rendelkezésekkel szemben, egy kis időre azonban szeretnék én is kapcsolódni, nem megismételve Salamon László elnök úr által elmondottakat, mindazt, amit elmondott, magam is osztva, a Kormány képviselőjeként is osztva, arra szeretném még a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni, hogy nemcsak a magyar Alkotmánnyal kerülnénk ellentétbe a Gyurkó János-féle javaslatnak a Ptk. itt szabályozandó javaslatba történő beemelésével, hanem - mint azt önök nagyon jól tudják - Magyarország néhány hónapja teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak, és az erre vonatkozó legfontosabb egyezményt aláírta. Ennek az egyezménynek az aláírásából szereplő kötelezettségek gyakorlatilag azt eredményezik, és erre az Emberi Jogi Bíróság számos példája ad magyarázatot, hogy tulajdonjogot illető semmilyen olyan korlátozást nem ismer el törvényesnek ennek a bíróságnak a joggyakorlata, amely nem tenné a másik oldalon mellé a korlátozások megfelelő kompenzálását. Az emberi jogi bíróság gyakorlatát ismerve szó sem lehet olyan megoldásról, amely egy jelentős tulajdoni korlátozást kompenzálatlanul hagyna, és a tulajdonos legfontosabb jogát, a rendelkezési jogot illetően bizonytalan és korlátozott helyzetet eredményezne. Kérem figyelembe venni, amikor döntenek, nemcsak a hazai jogunknak, nemcsak az Alkotmányunknak, amely világosan fogalmaz a kisajátítással egyenértékű korlátozások tekintetében alkalmazandó azonnali és teljes körű kártalanítás kérdésében, hanem az említett emberi jogi egyezménynek a magyar jogalkalmazás és a magyar jogalkotás irányát is megszabó követelményeiről is szó van itt. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretnék egy derűsebb példát a szíves figyelmükbe ajánlani. Amikor az itt is hivatkozott és a vitában is többször felemlített német polgári törvénykönyvet 91 évvel ezelőtt, 1900-ban az akkori német parlament elfogadta, olyan nagy jelentőségűnek tekintették ezt a korabeli sajtóban, hogy még verset is írtak, és a másnapi újságokban verssel köszöntötték a törvényhozás döntését. Mi erre nem tartunk igényt, ezzel szemben azt kérnénk, hogy minden különösebb feltűnés nélkül ezt a módosítást szíveskedjenek elfogadni. (Taps.)