DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló, most benyújtott törvényjavaslat nem az első lépés a helyi önkormányzatok tulajdoni viszonyai rendezése sorában. A közvagyon tulajdonlásában az Alkotmány módosítása hajtott végre a múlt évben gyökeres fordulatot, amikor szakítva az egységes állami tulajdon elvével, elismerte az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, a helyi önkormányzatokról megalkotott törvény pedig lehetővé tette, hogy az állam tulajdonából ingyenesen az önkormányzatok tulajdonába kerüljenek vagyontárgyak. E törvény szerint a tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében lévő állami ingatlanok, kivéve a műemlékeket és a védett természeti területeket, a jogutód önkormányzatok tulajdonába kerültek. Az elmúlt év szeptember 30-án mintegy 26 000 helyi intézmény működési feltételeit biztosító épületvagyon, minden tanácsi kezelésű föld, közterület, épület átkerült az önkormányzatok tulajdonába. Ez a törvény az önkormányzatoknak átadandó többi vagyontárgy meghatározását külön törvényre bízta. A most benyújtott javaslat ennek végrehajtását szolgálja. A törvény elfogadásával az önkormányzatok tulajdonába menne át 270 000 bérlakás, közel 100 000 nem lakás céljára szolgáló helyiség - ezek értéke meghaladja az 1000 milliárd forintot -, az összes bel- és külterületi föld, amelyet az ingatlankezelő és városgazdálkodási vállalatok kezelnek. Az önkormányzatok tulajdonába kerül mintegy 200, önkormányzatok által felügyelt közüzemi vállalat teljes vagyona, a lakosság ellátását szolgáló vízi közművek és vízi létesítmények jelentős hányada, Budapesten a gázellátást és közlekedést biztosító vállalatok is. A javaslat szerint az önkormányzatok térítésmentesen kapják tulajdonukba az állami vagyont, az államadósság arányos részét nem kell átvenniök. Természetes azonban, hogy az egyes vagyontárgyakat terhelő, a polgári jogi kapcsolatokban keletkezett tartozásokért a vagyon értékének erejéig helyt kell állniuk. Itt szeretnék utalni arra, hogy a Kormányt a törvényjavaslat előkészítése során az a szándék vezérelte: az önkormányzatok kapjanak meg minden olyan vagyontárgyat, amely működésükhöz, valamint intézményeik és közszolgáltatást végző vállalataik feladatainak ellátáshoz szükséges. Ebben a vagyoni körben az önkormányzatok érdekeinek kell feltétlen elsőbbséget biztosítani. E törvényjavaslat ilyen felfogásban készült. Az önkormányzatok tulajdoni viszonyait kialakító törvénykezés azonban ezzel a javaslattal nem zárul le. Számos olyan vagyontárgy van, amelyek önkormányzati tulajdonba adására a Kormány később kíván javaslatot tenni. Ezek a vagyontárgyak már nem tartoznak abba a körbe, amely az önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásához szükséges. Az ebből a vagyonkörből való részesedés során ide sorolhatók például a külterületi földek, más szervezetek jogos igényeit is mérlegelve kell majd dönteni. Javaslatainkat ezekre az összefüggésekre figyelemmel fogjuk a későbbiekben előterjeszteni. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat előkészítése során fokozott figyelmet fordítottunk arra, hogy a Kormány elképzeléseit az önkormányzatok és érdekszövetségeik megismerjék, továbbá megértsék és elfogadják a vagyonátadás rendező elveit és szempontjait. A vélemények és érdekek egyeztetése során számos kérdésben sikerült egyetértésre jutni. Néhány túlzó és egyoldalú igénnyel azonban a Kormány nem tudott azonosulni, és ezek elfogadását az Országgyűlésnek sem javasolja. Ilyen igény volt például a tanácsi felügyelet alatt állt termelő, szolgáltató, kereskedelmi és vendéglátó vállalatok önkormányzatok tulajdonába adása. A Kormány ezt nem támogatja, mert a javaslat nincs tekintettel az önkormányzatok funkcióira, az állam terheire, és arra sem, hogy az e körben megvalósuló privatizáció során a hatályos törvények szerint az önkormányzatok jelentős részesedéshez jutnak, amint ismeretes, 50 oshoz. Az önkormányzatok több képviselője az országos összefüggéseket is figyelmen kívül hagyva, a területükön lévő állami vagyon egy részének átadását is kérte. Kezdeményezték továbbá, hogy az egészben, vagy részben tanácsi pénzeszközökből megvalósult beruházások tulajdonából részesedhessenek akkor is, ha az ingatlan nem tanácsi szerv, vagy tanácsi közüzemi vállalat kezelésébe kerül. A Kormány nem ért egyet azzal, hogy az önkormányzatok tulajdonának rendezése együtt járjon a gazdálkodó szervezetek vagyonának átadásával. E két szférát nem szabad összekeverni. A gazdálkodó szervezeteknek éppen úgy rendelkezniük kell a működésükhöz szükséges vagyonnal, mint az önkormányzatoknak. A vállalati körben megvalósuló üzleti szándékokat rendkívüli módon zavarná, ha valamely külső részérdek minden tárgyalásnál szerepet kapna. Ugyanez a helyzet vagyoni ügyek visszamenőleges rendezésénél is. Beláthatatlan vitákat eredményezne, ha több évre visszamenőleg azon a címen lehetne a vállalatoktól vagyont, vagy vagyonrészt elvonni, hogy azt valamikor részben tanácsi pénzeszközökből létesítették. Emlékezhetünk rá, hogy milyen volt fejlesztési eszközök elosztásának rendje. Jórészt a véletlenen múlott, hogy az állami forrást a központi költségvetés közvetlenül vagy a tanácsokon keresztül juttatta el a vállalatokhoz. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 107. szakaszának (5) bekezdése értelmében a vagyonátadó bizottság a helyi önkormányzat tulajdonába adja azt az állami tulajdonú földet, amely a törvény hatályba lépésekor belterülethez tartozott, kivéve a kizárólagos állami tulajdonba kerülő földeket. Az előkészítés során e rendelkezés körül folyt a legnagyobb vita. E szabályt sokan kiterjesztően kívánták értelmezni, vagyis úgy, hogy minden állami tulajdonú belterületi földet az önkormányzatoknak kell átadni, függetlenül attól, hogy építménnyel, épülettel beépített, vagy sem. Az önkormányzatok számára a beépített földek holt tőkét jelentenek. Bérleti vagy használati díjat szedhetnének ugyan, ez azonban a termék árában inflációs hatást keltene, és csökkentené a vállalatok üzleti pozícióit. A vállalati kezelésű beépített földek esetén azért is célszerűtlen a tulajdon átadása, mert a vállalat átalakulása esetén a belterületi föld értékének megfelelő üzletrész vagy részvény egyébként is az önkormányzatot illeti meg. A földek vállalatoktól való elvételével a gazdálkodás normális menetébe avatkoznánk be, és a vállalati terveket, számításokat kereszteznénk indokolatlanul. Kérem a tisztelt Országgyűlést, azt is vegye figyelembe, hogy ez idő szerint fent idézett jogszabályhely csak korlátozottan hajtható végre, mert még nem alakult ki a kizárólagos állami tulajdont képező földek köre. A javaslatban szereplőkön túl, akkor adhatók újabb beépítetlen földek az önkormányzatok tulajdonába, ha a kincstári vagyontörvény megalkotásával tisztázódik, melyek kerülhetnek e körön kívül. Annak érdekében, hogy a tisztelt Országgyűlés megfelelő áttekintéssel rendelkezzen a törvényjavaslat előkészítése során felmerült vitás kérdésekről, az önkormányzati érdekszövetségek álláspontját tartalmazó összeállítást a Ház tisztelt elnökének és az érintett bizottságok elnökeinek átadjuk. Tisztelt Ház! Tavaly december óta az Országgyűlés napirendjén szerepelnek az önkormányzatok és a centrális alárendeltségű államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló, valamint fővárosi és kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok. Elfogadásuk esetén e törvények a közigazgatásra háruló feladatokat megosztják az önkormányzatok és az állami szervek között. A közigazgatás megfelelő vagyoni feltételek birtokában képes funkcióit teljesíteni. Ezért ha az említett munkamegosztáson változás történik, annak az állami szervnek vagy önkormányzatnak, amely jövőben a feladatot végzi, a szükséges vagyont is át kell adni. Ez kétféleképpen oldható meg, vagy a tulajdonjog átadására kerül sor, vagy a tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett a vagyon használatát kell biztosítani annak a szervnek, amelyik a feladatot kapta. Az említett törvényjavaslatok az utóbbi megoldást követik. Tavaly december óta azonban több kormánykoalícióhoz és főleg az ellenzékhez tartozó képviselő olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyek a használatra való átadás helyett a tulajdon átadását indítványozták. Ilyen tartalmú Budapesten a főpolgármester és a kerületi polgármesterek között létrejött megállapodás is. Ilyen igény az Alkotmány kiegészítése nélkül csak úgy volna érvényesíthető, ha az önkormányzatoktól feladatokat átvevő állam, illetőleg az államtól feladatokat átvevő önkormányzat, ha tulajdoni kártalanítást fizet. Természetesen a kártalanításra akkor is szükség volna, ha a feladat- és tulajdonmozgás az önkormányzatok között történne. Ez a megoldás nemcsak az anyagi eszközök hiánya miatt, hanem elvi okokból sem fogadható el. Aligha lehet ugyanis érvelni amellett, hogy a jogszabályban kötelezően előírt feladatok ellátásáért a hatáskör címzettjének még fizetnie is kelljen. Az ellentmondás feloldása és a képviselői indítványok elfogadása érdekében a Kormány alkotmánykiegészítő törvényjavaslatot terjesztett elő, és ennek szellemében épített be szabályokat a törvénytervezetébe is. Az alkotmánykiegészítő törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál azonban tapasztalnunk kellett, hogy az alkotmánymódosítást - erre nem számíthattunk - az ellenzéki pártfrakciók nem támogatták. A Kormány ezért, ahogy elnök úr szólt róla, az alkotmánymódosító javaslatát a múlt héten visszavonta. Ennek megfelelően módosítani szükséges a jelen törvényjavaslat 43. §-ának az (1) bekezdését is. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítésével párhuzamosan zajlott a fővárosi önkormányzatok tulajdonát érintő vita. Ennek egyik sarkalatos pontja volt, hogy a fővárosi önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályok melyik törvénybe kerüljenek, a fővárosi törvénybe, vagy az önkormányzati vagyontörvénybe. Kérdéses volt az is, hogy a főváros és a kerületek közötti vagyonmegosztást törvény határozza meg, vagy a főváros közgyűlése. A Kormány álláspontja, hogy az állami vagyon önkormányzatoknak való átadásánál a fővárosi és a többi önkormányzat nem kezelhető külön. A fővárosi önkormányzatoknak ugyanolyan szempontok alapján kell részesedniük az állami vagyonból, mint az összes többi önkormányzatnak. Ismeretes, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a főváros főpolgármestere és a kerületi polgármesterek között megállapodás jött létre, amelynek vannak a vagyont érintő pontjai is. Ezek közül a Kormány mindazokat beépítette a javaslatba, amelyek összhangban vannak az országosan érvényesítendő elvekkel. Egyetért a Kormány azzal is, hogy bizonyos vagyontárgyak ne a kerületek, hanem a főváros tulajdonába kerüljenek az egységes városjelleg erősítése érdekében. Ezzel a megoldással a fővárosi törvénybe csak a speciális szabályozást igénylő kérdések kerülnének, míg az összes többi vagyoni rendelkezést valamennyi önkormányzatra érvényesen a jelen vagyontörvény- javaslat tartalmazza. Itt kell megjegyeznem, hogy a fővárossal kapcsolatos ügyek intézése okot ad némi aggodalomra is. Úgy vélem, hogy egy világváros vagyoni és egyéb ügyeinek az intézése a résztvevők részéről több komolyságot, több szakszerűséget és főleg egymás iránti lojalitást igényel. (Az SZDSZ padsoraiból közbeszólás: Ez a Kormánynak szól.) Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok érthetően sürgették és sürgetik a törvény mielőbbi megalkotását. Szeretném kijelenteni, hogy a törvény megszületése nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a Kormánynak is érdeke. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy sokféle rendeltetésű és nagy volumenű vagyontárgy sorsáról kellett dönteni, s ennek során többféle, gyakran homlokegyenest eltérő érdekeket kellett egymáshoz közelíteni. A törvényjavaslatot ezért csak hosszadalmas érdekegyeztetés után lehetett előterjeszteni. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Kormány a jelen törvényjavaslat államigazgatási végrehajtását időben előkészítette. Már az elmúlt évben rendeletet adott ki a megyei és fővárosi vagyonátadó bizottság létrehozásáról, valamint a tevékenységüket segítő munkacsoportok megszervezéséről. A Kormány megbízásából kinevezésre kerültek a vagyonátadó bizottságok vezetői és tagjai is. A bizottságok eseti feladatra létrehozott államigazgatási szervként dolgoznak, hatósági jogkört gyakorolnak. Döntésük alapján kerül az önkormányzatok tulajdonába a javaslatban meghatározott állami vagyon. Tisztelt Ház! Nem találunk arra példát, hogy önkormányzatok olyan széles körben jutottak volna térítésmentesen vagyonhoz, mint most Magyarországon. Bízom abban, hogy ez a vagyon jó gazdák kezébe kerül. Ehhez az intézményi és a politikai feltételek adottak. De még inkább garancia az az elszántság és tenniakarás, amiről az önkormányzatok képviselői, a képviselő testületek és vezetőik nagy része már eddig is tanúságot tettek, példaként említhetném több vidéki városunk rendkívül konstruktív ténykedését. A tisztelt Országgyűlést arra kérem, hogy elutasítva a szélsőséges felfogásokat, tárgyszerű vita után a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.)