MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Sajátos ez a politika, tudniillik úgy tűnik, hogy nemcsak szakmai tudás, hanem szerencse is kell hozzá. Egy kicsit kihúzta tudniillik a válaszom felfedhető méregfogát az, hogy nem az ipari tárcától kaptam választ, mert akkor elég keményen számonkértem volna az e körül a szénhiány körüli anomáliákat, amelyek, úgy érzem, a Kormányt terhelik, de miután nem onnan kaptam, ettől most elállok, természetesen ígérem az ipari tárcának, hogy élni fogok az alkalommal, és megteszem. Az Ön válasza számomra korrekt, és tulajdonképpen elfogadom, de azt hiszem, számszakilag kisebb-nagyobb hibák vannak benne, szeretném hinni, hogy ezek csak a kapkodás eredményei. Elfogadom a választ, de szeretném hinni, hogy interpellációm ösztökéli egy kicsit az - úgy tűnik, lomha - bürokráciát, hogy a segély valóban segély legyen és időben legyen, segély. Elfogadom a választ, de eszembe jut a fiatal banktisztviselő, aki 6 hónapi munka után az igazgatóhoz behívattatik. Az igazgató megdícséri, és egy igen komoly összeget ír a csekkre, aztán mielőtt hálálkodna a beosztott, közli, hogy barátom, ha jól dologzik 6 hónap múlva is, akkor alá is írom a csekket. Tehát amikor elfogadom a választ, akkor tulajdonképpen a korrekt ígéreteket fogadom el, és ezért befejezésül tisztelt figyelmébe ajánlom nemzeti klasszikusunkat, Fazekas Mihályt. Kérem, államtitkár úr, vésse be a határidőnaplójába az ígéretét, és ne felejtse: Ludas Matyi októberben számonkéri. Köszönöm. (Derültség és taps.)