DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramban ígért és sokak által elég régen várt törvényjavaslat előterjesztése, a törvényjavaslat jellegére és tartalmára tekintettel úgy érzem, hogy a szokványostól eltérő előterjesztést és expozét kíván annak ellenére, hogy egy ilyen formabontó expozénak megvannak a maga elég sűrű csapdái és buktatói. Az első csapda, hogy erről a helyről ékes mondatokkal ecsetelem az egyházaknak a magyar történelemben betöltött szerepét, és ettől egyesekben azonnal feltámad és felrémlik a keresztény kurzus kísértete, holott a történeti tények hűséges felsorolása a racionális logika szabályai szerint ép lélekben nem okozhat szellemjárást. (Taps jobbról.) Miért jelenne meg a kísértet, ha felidézném a Kárpát-medencében letelepedett őseinket, a földművelésre megtanító szerzetesek jámbor képét, ha olyan iskolákat említenék, mint Pannonhalma, mint a piarista és a ciszter gimnáziumok, a debreceni, a sárospataki, a pápai kollégium, vagy a Fasori iskola, az Anna Frank gimnázium és a többiek, ha sorolnám a történelmünket formáló neveket, vagy egy Magyar Nemzetben megjelent vezércikk megfogalmazásában, onnan kölcsönözve a mondatot: a hitet és a hazát együtt és egyformán szerető, ezért a kettőért a kínszenvedést és a halált is vállalók, apostolkodók hosszú sorából, a Muhinál elesett Mátyás érseket, a Mohácsnál életét vesztő Szalkay Lászlót és a többieket? Vajon egyesek valóban komolyan gondolják a keresztény kurzus veszélyét, amikor az eseményeket tárgyilagosan és kívülről szemlélő Süddeutsche Zeitung Magyarországról szóló mellékletében a következő olvasható: "Tulajdonképpen a sors tragikus grimasza, hogy éppen akkor, amikor az országban a hatalmon olyan koalíció van, amelynek pártjai 40 év után először keresztény erkölcsi értékeket képviselnek, ezeket az értékeket oly kevés figyelemre méltatják, mint még soha." Profánul azt lehetne mondani, hogy a kommunisták idején a tízparancsolatot inkább betartották, mint most. (Közbeszólás a bal oldalról: Így van!) Hogy mennyire igaza van az idézetnek, arról csak annyit: tapasztalhatjuk, hogy a tömegtájékoztatásban bármilyen kitalált, úgynevezett antimegnyilvánulást mekkora és milyen méretű hangos felbolydulás kísér, viszont még egyetlen antikeresztény megnyilvánulás alkalmával sem sikerült találkoznom hasonló nagy méretű és zajos felzúdulással. (Taps jobbról.) Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy a Süddeutsche Zeitung szemleírója valószínűleg még nem ismerte a veszprémi történetet, ahol uram bocsá+, mire vetemedett az önkormányzat egyhangú szavazással. Képzeljék el, az egyértelmű igényre tekintettel - miután egyszerű templomi felhívásra 450 gyermek jelentkezett vallásos oktatást kérve - a 14 iskola közül egyet, nem is a legnagyobbat, megállapodás alapján - még a törvény hatályba lépése előtt - csak úgy odaadta az egyháznak. S mi ellen volt a nagy sajtófelzúdulás? Nehogy azt gondolják, hogy az ellen, hogy a gyermekeiket vallásos szellemben nevelni kívánó szülők a régi választási rendszernek megfelelően egy iskola közül egyet választhatnak, hanem az ellen, hogy a gyermekeiket nem vallásosan nevelő szülők számára mindössze 13 iskola jutott, 13 iskola közül választhatnak. Nyilván a bőség zavara késztette azt a megnyilatkozást, mégiscsak felháborító, hogy teljesíthetetlenné vált a nem katolikus szülőknek az a joga, hogy nem katolikus, hanem állami iskolába járathassák a gyereküket, 13-ba járathatják. Az már csak külön adalék, hogy a tegnapi sajtóban megjelent egyik jegyzet már ijesztő hangnemű iskolafoglalásnak nevezi az ellenszavazat nélküli önkormányzati döntésen alapuló megállapodást, mintha önkényesen karókat vertek volna le a szent és érinthetetlen tsz-földeken, és úgy állítja be a püspöki megnyilatkozást, mint hogyha egy iskolányi embertől féltené az egész hazai katolicizmust. Az már csak ráadás, hogy a jegyzetben az Egyetemi Színpad kivégzett intézményként jelenik meg, és a jegyzetírót mélységes aggodalom keríti hatalmába a keresztény szó metamorfózisai miatt, amely szerinte hovatovább mindent magában foglal, kivéve a türelmet, a megbocsátást és a felebaráti szeretetet. (Mozgás, zaj, közbekiáltások: A törvényre+) Kicsit tűzveszélyes a Parlament, úgyhogy a máglyát nem kell meggyújtani az expozé miatt. (Taps jobbról!) (Közbeszólás balról: A máglyát nem mi gyújtottuk meg!) Tessenek végighallgatni a szent liberalizmus jegyében. (Taps.) Én úgy hallottam, hogy a liberalizmus türelmes, megértő, a más véleményét meghallgatja, akkor tessenek meghallgatni, az expozénak a szerves része a törvény elvi hátterének a kifejtése. (Erőteljes taps jobbról. Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Nincs már tévéközvetítés!) Nem a földi hiúság késztet, hogy az ellenzéknek itt expozét tartsak, én tudom, hogy nincs tévéközvetítés. (Derültség és taps.)