DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Én még azt sem feltételezem - a nagyon kimerítő válasz ellenére -, hogy az én helyemben ön el tudná fogadni ezt a választ. Megmondom, miért. A Vagyonügynökség vezetője a mai napon a következőt mondta: "Kudarcként érzékelem, hogy az előprivatizáció keretében 7-8 ezer kiskereskedelmi egységből alig nyolcvanat sikerült magánkézbe adni. Én egy olyan tisztázatlan helyzetnek látom ezt - nemcsak számok miatt, mert én egész más számot kaptam néhány nappal ezelőtt hivatalosan a Számvevőszéktől -, amelyben egyszerűen nem látni a reményt, hiszen olyan különbség van a tervek és a valóság között, ami egyszerűen képtelenné és lehetetlenné teszi a jelen helyzetet. Hadd idézzek itt csak két-három mondatot, hogy az alapvető probléma itt az a bizonyos bérletijog-kérdés volt. Eörsi Mátyás, 1990. augusztus 27-én: "Itt valójában nem is történik privatizáció. A törvényjavaslat értelmében erről szó sincs, kizárólag bérleti jog privatizációjáról esik szó, ez pedig megítélésünk szerint értelmetlen." Rott Nándor, 1990. augusztus 17.: "Két jogi kifejezést nem találtam a törvényben: tulajdont és adásvételt. A törvény olyan körmönfont módon kerüli az +adásvétel+-t mint ördög a tömjénfüstöt." (Derültség.) Schamschula György, 1990. szeptember 17-én, amikor már a törvény elfogadása előtt voltunk: "Ebből a törvényből nekem mindig visszaötlik, miszerint a vállalkozó egy veszélyes ember, akit állandóan ellenőrizni, sőt fegyelmezni kell. E törvénytervezet tipikusan annak a gondolkodásnak jegyében született, amikor ezt itt tárgyaljuk, szerintem Marx Károly szelleme köztünk van, és lompos szakállával vigyorog." (Derültség.) "Minden párt, amely az ellenzékben, kormányzó pártok között foglal helyet, privatizációt ígért a lakosságnak - ami most történik, hogy bérleti jogot adunk el, az a privatizációnak csak a kísérlete. Amikor az MDF "nyugodt erő"-ként privatizációt ígért, akkor nemcsak azt ígértük, hogy nyugodtan, ellenőrizve fogunk privatizálni, hanem azt ígértük, hogy erősen, és én ezt az erőt hiányolom ebből a törvényből." Tulajdonképpen minden előrelátó közgazdász annak idején - sorolhatnám Kósa Lajost, Pál Lászlót, Palotás Jánost, Dragon Pált -, mindenki, aki ezt nézte, azt mondta, ebből nem lehet egy jó eredmény. Akkor tudtuk már, hogy sajnos, mégis keresztülment ilyen formában ez a törvény. Ilyen szempontból annak idején láttuk ezt a helyzetet, előre láttuk, hogy ez nem is történhet jól. A Számvevőszék egy meglepő dolgot írt még le a jelentésében, mely szerint e tisztázatlan kérdések jogszabályi rendezésére vonatkozó vagyonügynökségi kezdeményezést a Belügyminisztérium mint megkeresett illetékes, nem támogatta. Ez most volt, az elmúlt napokban. Én úgy tudom, hogy a Belügyminisztérium, az Állami Vagyonügynökség is ennek a Kormánynak a szervei, tehát tulajdonképpen valahol meg kellene egyezni ebben, ha ők is látják, a Vagyonügynökség nap mint nap érzékeli, hogy nem mennek itt a dolgok, és szeretne egy jogszabálymódosítást kezdeményezni. A másik: nem segítette az üzletek eladását, hogy az októbertől meglévő MNB privatizációs hitelkonstrukció nem élvezett elég nyilvánosságot, az 1991. januári indítással tervezett egzisztenciaalap bevezetése lehetetlenült el. Tulajdonképpen sorozatban itt vannak a hivatalos jelentések, amelyek lehetetlenné teszik ezt a helyzetet. Ha hozzáteszem, hogy a hét végén tárgyaltunk Strasbourgban a lengyel és a csehszlovák illetékesekkel, akik ismerik az ottani helyzetet: Lengyelországban 40 ezer üzlet privatizálása van előkészítés alatt, nagy részben megtörtént, Csehszlovákiában pedig 10 ezer körül jár pillanatnyilag az eladott üzletek száma. Azt az előnyt, amit mi nyertünk valahol - vagy azt hittük, hogy nyertük -, messze elvesztettük, és ebben a tekintetben az utolsó helyen kullogunk. (Az elnök jelzi az idő lejártát.) Szeretnék még annyit mondani, hogy lebonyolítástechnikailag a lengyelek a teljes előprivatizációt az önkormányzatok kezébe adták, és ennek következtében sikerült ezt viszonylag hamar megoldani. Éppen ezért én a következőt szeretném kérni a kormánypárti és az ellenzéki képviselőktől: most ne fogadjuk el ezt a választ, mert akkor semmi sem fog történni, legalábbis nagyon kevés. Három dolgot szeretnék kérni: - Tegye le a Kormány 30 napon belül, hogy milyen jogszabály-módosításra van szükség, ne iszapbirkózás folyjon a Belügyminisztérium és az ÁVÜ között - tudjuk, hogy miről van szó. - Másodszor: lebonyolítástechnikailag mit javasol? A Vagyonügynökség vezetője közölte velem két héttel ezelőtt, hogy nagyon reálisnak tartaná sürgősen átadni a privatizációt az önkormányzatok számára. - Harmadszor: milyen pénzügyi, financiális háttere lesz ennek a közeli jövőben? Enélkül ez nem fog menni. Akkor fogadjuk el, ha erre megfelelő választ kapunk - és erre a kormányzatnak megvan a lehetősége 30 napon belül. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon, szórványos taps a jobb oldalról.)