RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Az ipari és kereskedelmi miniszter úrhoz és hozzám, illetve a Minisztériumhoz intézett interpellációban feltett kérdésekre - bár nem elsősorban az általunk képviselt minisztériumok hatáskörében tartoznánk válaszolni - az érintett tárcákkal történt egyeztetés alapján a következőket kívánom ismertetni. Amint az képviselőtársaim előtt is ismert, az örökségként ránk maradt, elhanyagolt bérlakásállomány - de ugyanezt mondhatnám az újonnan épített panelházakkal kapcsolatban felvetett kérdésekre is -, a korszerűtlenül vagy nem a kor technikájának megfelelő épületgépészeti rendszerek okozzák ezeket az anomáliákat, a mérhetetlenséget, illetve az ön által is igazságtalannak nevezett átalánydíjas fogyasztást. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam, ezidáig az átalánydíjas fizetés igen kedvező volt a lakossági fogyasztás számára, s ennek következtében megfelelően magas volt a pazarló, rosszul hasznosított vízhasználatok száma is. Miután az árak a termelői, fogyasztói ár közeledtével reálisabb képet mutatnak, illetve elvonásra került az állami támogatás egy része, vetődött fel ilyen élesen a fogyasztói díjak emelésének a kérdése. A szomorú helyzeten - már, ami az országot illető műszaki megoldásokat illeti - csak milliárdokban mérhető berendezésekkel lehetne módosítani, s ezért ez igen nagy terhet róna a lakosságra is. Nem csekély azoknak a településeknek a száma sem, ahol a lakás-vízművek felszerelése miatt a szolgáltatások díját is növelni kellene. A számítások azt mutatják, hogy így a fogyasztók jelentős hányada anyagilag rosszabbul járna, bármilyen furcsán is hangzik ez. Ha figyelembe vesszük, hogy némely lakásban négy-öt fogyasztásmérő felszerelése válik szükségessé, ezenkívül különböző bontási, átalakítási munkákat is kellene csinálni, ez nyilvánvalóan nem terheli a kormányzatot, mert ennek a beépítése, a beépítésnek az elmaradása sem terhelte eredményében a fogyasztót, tehát ezt csak fogyasztói költségként lehetne értékelni vagy felvetni. A legolcsóbb berendezéseket figyelembe véve 30-40 ezer forintba kerülne egy lakás teljes vízmérősítése. Külön szólni kell a melegvíz-ellátásról, amely nemcsak a víz mennyiségét, de az átfolyó víz hőmérsékletét is kell hogy mérje, s ez jelentős többletköltséget jelentene a fogyasztóknak. Azokban az esetekben viszont, ahol a vízfogyasztás egyedi mérése nem ütközik építészeti, műszaki és gazdasági akadályokba, a mérés technikai feltételei - s most az első kérdésre adnám a konkrét választ - ma már adottak. 1500-2000 forint/darabként beszerezhetők az exportliberalizáció következtében a vízmérő órák, sőt a kormányzat támogatta a magyar vízműórák szerkesztésének és forgalomba hozásának a lehetőségét, és így lehetőség van már arra, hogy minden fogyasztó önmaga - a vízműórák költségét figyelembe véve - végül is nem nagy költséggel, esetenként egyetlen vízmérő órával, ahol csak a hideg és meleg vizet kell mérni, már megoldható a vízfogyasztás mérése, amely nyilvánvaló, hogy sokkal racionálisabb megoldás, mint az átalánydíjas fizetés. Egy modernnek nevezett, a legutóbbi években épített panellakásokban, ahol a vizes blokk strangjában legtöbbnyire három-három, de inkább két-két meleg- és hidegvizes cső húzódik, négy vízmérő óra felszerelése szükséges, ha ez könnyűszerrel megoldható, maximum tízezer forintot jelentene, amely nyilván visszatérülne. Érzékelve azonban a lakosság vízdíj-emelésből adódó, növekvő terheit, tárcám az érintett minisztériumok bevonásával megkezdte egy új koncepció kidolgozását is. Ez a jogi feltételeknek a kérdésére adott válaszom lenne. Új koncepciót akarunk kidolgozni. Ahogy ön is a kérdésében felvetette, itt nemcsak Budapestről van szó - egyébként Budapestről el kell mondani, hogy Budapesten az országban a legkedvezőbb a hidegvízdíj, a 10 forintot alig haladja meg -, míg vannak olyan területek, ahol 50 forintos köbméterenkénti díjat fizetnek. A csatornadíjat nem számítom ide, csak a fogyasztói díjat. Ilyen lehetőséget mindenféleképpen ki akarunk dolgozni. Teljesen új és regionális rendszereket szeretnénk figyelembe venni, illetve ennek alapján megállapítani az árakat. A díjbeszedés jelenlegi módjával és annak várható változásával kapcsolatban a helyzet a következő. A jelenleg hatályos rendeletek és az általános szabály szerint a víz- és csatornadíjakat a szolgáltatók szedik be valójában, de kitől? Nem közvetlenül a fogyasztótól, hanem a tulajdonostól, mert a rendelkezés szerint a tulajdonos tartozik fizetni a vízfogyasztás díjait, és tulajdonosnak minősül ez esetben az IKV is a korábbi rendelkezések szerint mint kezelői tulajdonos, tehát az IKV jogosan szedi be. Arra a kérdésre viszont, hogy többet szed be, mint amennyi a ténylegesen felmerült vízdíj, olyan ellenpéldát is tudok említeni, ahol kevesebbet szed be. Tehát mindenesetre országos szinten kiegyenlítődik, sőt felmerült ilyen kérdés, hogy az IKV többet fizet be és kevesebbet szed be, mint amennyi szükséges. Elnök Úr! Kérem, ebben az interpellációban négy kérdés hangzott el. Nem szeretnék négyszer annyi időt fordítani a válaszadásra, egy picikével többet+