BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ön előtt is ismertek azok az élénk viták, melyek a kötelező gépjármű-biztosítás szerződéssel történő bevezetését övezték. Mostanság, a szerződéskötések időszakában és a Kormány 58/1991. IV. 13. kormányrendeletének ismeretében az autós társadalom tagjaiban számos kérdés fogalmazódott meg, melyek közül néhány megválaszolását várom tisztelt miniszter úrtól. Ön szerint az új rendszerre való átállás mennyivel drágább a benzinárba való beépítésnél, és ezt a többletköltséget ki fizeti? Lehetségesnek tartja-e, hogy a biztosítótársaságok költségelhatárolása nem teljesen megalapozott a casco és a kötelező biztosítás között, ugyanakkor lehet-e garantálni azon állítólagos visszaélések sorozatának megszüntetését, melyek során a biztosítás terhére újíttatnak fel egyébként karambolos, koruk miatt lerobbant állapotú gépkocsikat? Lát-e egyértelmű garanciákat - a rendelet 12. szakasz (5) bekezdésében foglaltak szerint a gépjármű-felelősségbiztosítási díj nyereséget nem tartalmazhat - kétséget kizáró ellenőrizhetőségére? Előbbi kérdéseimet is figyelembe véve tud-e ön a közzétett díjszabást megbízható módon alátámasztó számadatokat felsorolni? Igazságosnak tartja-e, hogy a kisnyugdíjasok és a nagycsaládosok ugyanolyan összegű biztosítást fizessenek, mint azok, akik a gépkocsijukat naponta és folyamatosan használják, holott azok az említettek - mármint a kisnyugdíjasok és a nagycsaládosok - a magas benzinár miatt csak alig használják járműveiket. És végezetül, tekintettel a kisnyugdíjasokra és a nagycsaládosokra, elképzelhetőnek tartja-e a kötelező biztosítás díjának havi részletekben történő megfizetését? Érdeklődéssel várom tisztázó válaszait.