TÓTH SÁNDOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Miniszter Úr! Egyre sápadtabban csillognak a fekete gyémántok és Jókai Berend Ivánja ma másféle tűzoltásról gondolkodnék. Kétségtelen, hogy a hazai szénbányászat területén az értékesítési problémák az egyik legsúlyosabb terület. Az energiahordozók áremeléséről különben már több szó esett ebben a Házban is, és egyetértés kezd kialakulni abban, hogy az energiahordozók árai fejezzék ki az egymáshoz viszonyított használati értéküket, és hogy ezt mind jobban megközelítsük, az egyes energiahordozók árát más mértékben kell emelni. Köztük a szén, a brikett és a koksz áremelése a legnagyobb arányú. A múltkor a szénbányászok gondjait kitűnően ismerő képviselőtársam, a Szabad Demokraták padsoraiban Szalay Gábor kifejtette véleményét, amely szerint egy liberális piacgazdaságban a különféle energiahordozók fogyasztói árai nem lehetnek a szociális gondoskodás eszközei. Később ezt fűzte hozzá igen találóan: A szociális piacgazdaság kategóriájába a melegedéshez való jog alapvetően beletartozik. Ez utóbbit egy pici gondolattal még kiegészíteném. Figyelembe kell vennünk ugyanis a legszegényebb 400 ezer magyar család fűtéshez való jogainak védelmén túl a háztartási szenet termelő 70 ezer hazai szénbányász munkahelyeinek és környezetünknek védelmét is. A 70 ezer bányász közé tartozik az én nógrádi bányászaimnak sokasága: Kányás bányatelepre gondolok, Ménkesre gondolok, Kisterenye, Nagybátony térségére gondolok. És amikor legutóbb egy mélyműveléses bányában, éppen Ménkesen lent voltam, és 30 éves bányászokkal beszélgettem, akkor a létbizonytalanságuk kapcsán nem költői sorok jutottak eszembe, hanem egy nagyon is mély költői sor, a zsoltár egyik szava: De profundis clamavi - a mélységből kiáltok. A mélységből kiáltunk valamennyien, és úgy érzem, képviselőtársaim teljesen egyet éreznek ezzel a 70 ezer magyar bányásszal. Ha ármegállapításról beszélünk a jövőben, a szén kéntartalma sem elhanyagolható már. Félő, hogy a szén fogyasztói árának elkerülhetetlen, de igen jelentős emelése a háztartási szénigények drasztikus csökkenéséhez vezet, és már az ősszel nem lesz vevő arra a 4-5 millió tonna szénre, aminek még megvan a termelési háttere. És számolni kell azzal, hogy a lakosság igényelte fogyasztás, illetve széntermelő kapacitás is a felére fog csökkenni. Kérdéseim ezek után a következők: lehet-e ezt legalább három esztendőre elnyújtani, hogy ne érje sokkterápia sem a szénbányászatot, sem pedig a lakosságot? Másodszor: milyen módon lehet évente csökkenő mértékben valamilyen árvisszatérítést adni kizárólag a lakásfűtési célra vásárolt hazai szén után, függetlenül a dr. Kelemen András államtitkár úr által bejelentett 2-3 milliárd forint értékű szociálpolitikai kedvezménytől, azon felül talán az ÁFA-hoz hasonlóan, a fűtési idényt követően? A kérdésemre kérem miniszter úrtól a választ.