CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatban álláspontunkat alapvetően az a konstruktív magatartás határozza meg, hogy az idei költségvetésben a helyi önkormányzatok céltámogatására biztosított 6,2 milliárd forint minél hamarabb eljusson azokra a helyekre, amelyekre a már ismert módon pályázati alapon a munkabizottság tulajdonképpen felosztotta, ugyanakkor az Országgyűlés bizottsága is ezt a munkát jóváhagyva a plenáris ülés elé terjesztette. Ez az alapvető magatartásunk, és ezért nagyon örülünk annak, hogy ez a gyorsított eljárás keretében történik, habár ennek van egy visszaütője is, amelyre később még rá szeretnék mutatni. Álláspontunk többi eleme nálunk is inkább a kényszerűség. Ez viszont megítélésem szerint abból a helyzetből folyik, amely általában a költségvetéssel kapcsolatban kialakult. Ismeretes az az időbeni szorítás, amelyben a múlt évben a költségvetést a Parlament elfogadta, és ismeretes mindenki előtt a költségvetés pénzügyi szorítása is. Az időbeni szorítással kapcsolatban ígérettel rendelkezünk, hogy az idén ez nem fog így megtörténni, tehát időben, megfelelő módon előkészített költségvetési tárgyalásban lesz részünk, mert abban bízunk, hogy akkor ennek a keretében ez a kérdés is megoldódik. Az összegszerű szorítással kapcsolatban még most igazi információnk nincs, azonban arra is ígérettel rendelkezünk, hogy rövidesen ezt is meg fogjuk kapni, és igazában ezt a kérdést véleményünk szerint nem lehet önmagában is kiemelten kezelni, csak az általános költségvetési helyzet függvényében. Márpedig ha ez az állításom igaz, akkor helyes a törvényjavaslatnak az a része, amely kilátásba helyezi, hogy az idei költségvetésből még a nem biztosított összeg felhasználásra kerülhet, illetve kiutalásra kerülhet azon önkormányzatok részére, akik most ebben a 6,2 milliárdos keretben nincsenek benne. Említettem, hogy minden más hozzáállásunk, azon kívül, hogy megkapják a pénzt az önkormányzatok - már aki megkapja -, kényszerűség. Kényszerűségből mi el tudjuk fogadni azt a két ütemet, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz, hogy a második ütem későbbi kiutalás és későbbi elosztás, azonban mi is hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez lehetőleg majdnem teljes mértékben vagy lehetőleg teljes mértékben 91-ben történjen meg. Nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat szándéka, és a 92-es utalás az csak egy szelep, hogyha az egyéb gazdasági körülmények ezt nem teszik lehetővé, akkor előfordulhat a 92 is, de bízunk abban, hogy mégis ezek a jogos igények - amelyek ugye normatív alapon meghatározásra kerültek - még az idei, 91-es évben kielégítést nyerjenek. S ebben az esetben már nem érezzük olyan feszítő módon azt a problémát, amit az előbb hallottunk, amennyiben egy alanyi jog kilégítése szembekerül egy keretösszeg felosztásával. A keretösszeg és a normativitás feszítése nyilvánvalóan itt van. Ez viszont következik abból a szorító helyzetből, amiben egyáltalán a költségvetés van. Mi is értékeljük a pályázatok felülbírálásával kapcsolatban végzett igen komoly munkát, és ezért a kormánykoalíció nevében is engedjék meg, hogy ez megemlítésre kerüljön, és köszönetet mondjunk érte. Nyilvánvaló, hogy tökéletes munkát nem lehetett végezni, ezért üdvözöljük azt az elhatározást, illetve a költségvetési bizottság javaslata alapján azt a szándékot, illetőleg most már feladatot, amit az Állami Számvevőszék kapott, hogy augusztus 30-áig vizsgálja felül azokat a pályázatokat, amelyek nem megfelelőnek találtattak, tehát egy ilyen pályázati kontrollt iktassunk be, és nyilván ebbe a második etapba belekerülhetnek azok a pályázatok is, amelyek nemcsak ilyen okból, hanem valami egyéb más technikai okból esetleg kiestek a szűrőn, illetőleg amelyek most rövidesen még a plénum elé kerülnek, de lehet, hogy nem fogják elnyerni a szükséges szavazatot ahhoz, hogy ebbe a keretbe belekerüljenek, illetve a kereten kívül is a Parlament most biztosítsa azt az összeget. És itt jutottam el ahhoz a problémához, amely igen jelentős. Tudniillik a gyorsított eljárásnak van egy fonákja, amennyiben a bizottságban nem kapja meg az egyharmados többséget egy módosító indítvány, akkor nem is kerül a plénum elé. Most maga a bizottság, mint már hallottuk, úgy döntött, hogy a 6,2 milliárdos kereten felüli kielégítést nem teszi lehetővé, hiszen nem akar hozzányúlni a költségvetés általános tartalékához. Viszont azok a módosító indítványok, amelyek megkapták a bizottságban a legalább egyharmados szavazati arányt, ide fognak kerülni rövidesen a plénum elé, és nyilvánvaló akkor, hogy ezek mögött nincs forrásfedezet! Tehát ha mégis megszavazza a tisztelt Ház, akkor itt forrásfedezet nélküli megszavazás történik, amiről akkor majd külön dönteni kell, hogy forrás teremtődjön. Ez a hátulütője ennek a fajta eljárásnak, de hátulütője mindenfajta - hogy úgy mondjam - pénzosztásnak, amiben már volt itt nem olyan túl régen részünk, amikor is egyes tételekről való döntés felborítja az általános pénzügyi egyensúlyt, illetőleg a keretbe nem fér bele. Éppen ezért mi is támogatjuk azt a törekvést, hogy itt mindenképpen egy konstrukciós változtatást kell végrehajtani, és amennyiben a jövő évi költségvetésnek az idei előkészítésének a munkája megfelelő módon fog történni, akkor abban már a végső szavazásnál, a költségvetés elfogadásánál olyan keretösszegnek kell szerepelnie, amely megfelel a normativitásnak is. Tehát úgy véljük, hogy még egyszer a Parlament nem kerülhet ilyen helyzetbe, hogy a keret és a normativitás közti feszültség miatt ilyen probléma legyen. A mi véleményünket ezzel én röviden összefoglaltam. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, nagyon lényegesnek tartjuk azt, hogy eme problémák ellenére ez a törvényjavaslat még a mai napon elfogadásra kerüljön, hogy legalább azok az önkormányzatok, akik ebbe a költségvetési keretbe belefértek, minél hamarabb a pénzüknél legyenek. Befejezésképpen még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy mi is, a kimaradt pályázatok, tehát akik normativitás alapján jogosultak, azok is még lehetőleg a 91-es költségvetésből megkapják az őket illető pénzt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)