BETHLEN ISTVÁN (MDF): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ellentétben az előkészített beszédekkel, én valóban megpróbálok a néhány következő percben az itt elhangzottakra előkészületlenül, fölírt koncepció nélkül reagálni. Mert azt hiszem, hogy nem folytathatjuk ebben a kérdésben azt, amit annyiszor teszünk e Házban, a süketek párbeszédét. Van ebben az országban néhány kérdés, amelyben kormánypártok és ellenzékek egyet kellett értsenek. Ehhez tartozik a külpolitika, ehhez tartozik a honvédelem kérdése, és azt hiszem, egy ilyen kérdés a világkiállítás kérdése. Természetesen nem lehet a világkiállítást megrendezni Budapest közgyűlésének többsége ellenében. Természetesen nem lehet a világkiállítást megszervezni és végrehajtani Budapest város önkormányzata ellen, és természetesen nem lehet ezt a világkiállítást megszervezni és végrehajtani Budapest főpolgármestere ellen. Tehát a legtermészetesebb dolog véleményem szerint az, hogy a magyar Kormány feje, a magyar Kormány és Budapest főpolgármestere és a budapesti önkormányzat újabb és konstruktív és kompromiszszumképes tárgyalásokba lépjenek egymással. Meggyőződésem, sőt biztos tudomásom, hogy erre a magyar Kormány elnöke kész, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy erre Budapest főpolgármestere éppúgy kész. És vegyük tudomásul azt is, hogy tuladjonképpen a közgyűlésből sem, a főpolgármester szájából sem hallottunk olyan mondatokat, amelyek arra engednének következtetni, hogy a polgármester vagy a budapesti közgyűlés többsége semmilyen körülmények között nem lenne hajlandó a világkiállításban részt venni. És ugyanez nem hangzott el itt a Házban sem azok részéről, akik többségükben érveiket fölvonultatva mégis azt mondták, túl nagy lenne a kockázat a világkiállítás megrendezésére, legalábbis úgy, ahogy jelen pillanatban ezt a Kormány javasolja. Tehát kompromisszumot kell kötni. Egy igazi, jó kompromisszumot. Nem tehénkereskedelmet. Hol lehetnek ennek az igazi jó kompromiszszumnak a legfőbb pontjai? A halhatatlan kabarettista Darvas Szilárd szavaival élve, miután a többiek szellemesek voltak, én rövid szeretnék lenni, tehát nem tudok minden pontra kitérni, a legfontosabbakra szeretnék csak. Kuncze Gábornak tökéletesen igaza van, hogy ezt a világkiállítást nem lehet mint egy központi nagyberuházást megrendezni. Tökéletesen igaza van. És tökéletesen igaza van neki és mindazoknak, akik azt mondják, hogy ezt a világkiállítást kizárólag vállalkozói alapon lehet megrendezni. Ebben igaza van Ungár Klárának, és ebben igaza van a főpolgármesternek és mindenkinek. De nagyon-nagyon sokan ugyanezt mondják hónapok óta a kormányzópártok részéről is. Tehát igenis lehet kompromisszumot kötni. Most személyes véleményemet kell mondjam, mert nem tudtam egyeztetni a pártommal, tekintettel arra, hogy valóban azokra reagálok, amelyek eddig elhangzottak, azokra az érvekre. Meggyőződésem - személyes meggyőződésem -, hogy egy állami hivatal képtelen egy világkiállítás levezénylésére. Már ez a csodálatos újmódi magyar szó mutatja: levezénylés és vállalkozás és piaci magatartás egymással teljesen összeegyeztethetetlen fogalmak. Tehát ne várjunk csodát. Amit ez a hivatal mostanáig nem tudott letenni a Parlament asztalára, azt sokkal jobban szeptember 30-áig sem fogja letenni a Parlament asztalára, az ország asztalára. Ne innen várjuk a csodát. Várjuk a csodát onnan, ahonnan lehet, ami ma többszörösen, Király Zoltántól, Parlamentünk elnökétől, Szabad Györgytől és másoktól kifejezésre juttattatott, a nemzeti összefogástól. Várjuk attól, hogyha amerikai példára, nyugat-európai példára létrehoznánk egy döntésjoggal nem rendelkező tanácsadó grémiumot, egy Proponenting Commitee-t az ország legjobbjaiból, mind a hat pártban vannak olyan emberek, akik ebben részt tudnának venni. A magyar bankéletben, a magyar gazdasági életben rengeteg kitűnő szakember van, aki ebben részt tudna venni. És, urambocsá+, bevonhatnánk a külföldi szakértőket, mert ilyenek is vannak. És hogy még tovább menjek, esetleg bevonhatnánk egy Peter Youberok-ot, aki az egész világ próféciálása ellenére a Los Angeles-i olimpiát eredményesen az olimpiák történetében először megrendezte. Gondoljuk meg, egy jól fizetett profi mindig sokkal olcsóbb végső fokon, mint egy rosszul fizetett vagy legalábbis relatívan rosszul fizetett államhivatalnok. Mert az államhivatalnok nem ért a piachoz, nem ért a vállalkozáshoz, nem ez a feladata. Ha vállalkozói alapon rendeznénk meg az expót, akkor az államháztartás megterhelése is lényegesen kisebb lenne. Természetesen kell egy lágymányosi hidat csinálni, de például az utak, az autópályák nagy részét természetesen lehetne koncesszióalapon külföldi cégekkel, és nem föltétlenül turn-paik - nem föltétlenül olasz, nem föltétlenül osztrák módra útvámmal, hanem esetleg azon az alapon finanszírozni, hogy egy bizonyos részt az út mindkét oldalán megkapjanak, és ott hoteleket és bevásárlócentrumokat létesíthessenek. Ezt is meg tudnánk tenni. Tehát lényegesen tudnánk az államháztartásra háruló nehézségeket csökkenteni. Most jön Juhász Pál nagyon fontos érve: nagyon-nagyon fontos. Ne legyen túl nagy a nyugati tőke beáramlása, ne legyen túl nagy a Nyugat gazdasági pozíciója Magyarországon. Nem akarom ezt az érvet nevetségessé tenni, nagyon komolyan veszem, de hadd mondjak egyet. Amikor Amerikában egyetemen tanítottam, diákjaim nagyon sokat kérdezték, hogy borzasztó, borzasztó, mi lesz az amerikai gazdasággal, 15a van már külföldi kézben. Én ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy a századfordulón, amikor az Egyesült Államok Angliát leelőzte mint a világ első gazdasági hatalma, akkor az amerikai gazdaság több mint 50a volt külföldi kézben, többek között osztrák-magyar tőke is volt ott, és kívánom az Egyesült Államoknak, hogy ismét elérjék ezt az arányt, mert akkor a deficitproblémák úgy az államháztartásban, mint a kereskedelemben könnyebben lehetnének megoldhatók. Nagyon fontos érv, de ne féljünk mi a nyugati tőkétől. Kuncze Gábornak abban is nagyon igaza volt, hogy tulajdonképpen mindazt, amit az expo címén akarunk megrendezni, megrendezhetjük az expo nélkül is, mindazokat az infrastrukturális beruházásokat. Ez tökéletesen igaz, csak egy baj van, hogy az expo tulajdonképpen nem Dél- Buda, az expo nem egy pár hónapos kiállítás, az expo tulajdonképpen semmi más, mint egy óriási PR-offenzíva, egy nyilvánossági akció, amelyet ha Magyarország megrendezne 100 millió dollárba kerülne, így pedig ingyen kapjuk meg, mert az expo megrendezése előtt legalább 3 évig és utána legalább 2 évig a világsajtó anélkül, hogy egy fillért is fizetnénk egyetlen ügynökségnek, állandóan Magyarországgal foglalkozik. A nyugati tőke sokkal inkább és sokkal kedvezőbb kondíciók mellett áramlik be Magyarországra, mint expo nélkül mindazoknak az invesztícióknak a létrehozatalára, amiről Kuncze Gábor beszélt. Természetes, és ez lenne egy tisztességes kompromisszum, hogy Budapest kezébe kell adni a budapesti expo megtervezését és végrehajtását, éppúgy mint a többi város és vidéki település kezébe kell adni az ottani világkiállítási akciók, rendezvények megtervezését és végrehajtását. A világkiállítás nem lehet egy centralizált, felülről, kormányhivatal által levezényelt akció, hanem egy alulról felfelé épülő decentralizált esemény, csak így lehet eredményes. Állami hivatal nem fog tudni koordinálni, nemzeti összefogás fog tudni koordinálni. Az utolsó érv, ami nem itt a házban, a közgyűlésen hangzott el és ami hihetetlenül fontos, Rajk László szájából jött. Hogy akarunk mi világkiállítást rendezni, hogy akarunk mi 30 milliárd forintot az államháztartásból erre fordítani, ha arra sincs pénzünk, hogy gyerekeknek egészséges ivóvizet tudjunk biztosítani. Ez nagyon igaz és nagyon sok-sok más példát tudnék erre felhozni, hogy mi mindenre nincs pénzünk. Nem tudunk a nyugdíjasainknak tisztességes nyugdíjat fizetni, hogy a sokcsaládosok a legnagyobb nyomorban vannak stb. stb. Ez mind igaz, de éppen azért, hogy ezt valamikor meg tudjuk tenni, hogy a "szociális piacgazdaság" első részét, a "szociális"-t létre tudjuk hozni, a szociális hálózatot meg tudjuk teremteni, ehhez nagyon nagy szükség van egy ilyenfajta világkiállításra, amely mint eladható feltétele lehet a magyar gazdasági fellendülésnek. Ezért végezetül nagyon-nagyon szépen kérem minden képviselőtársamat itt a Parlamentben, még egyszer gondolja végig, tudnának-e esetleg "igen"-t mondani egy olyan világkiállításra, amelyik decentralizált, alulról felfelé építkező, ahol mindenki a maga felelősségét vállalja, ahol nem egy centrális, központi hatalom mondja meg, hogy mi jó és mi rossz, hanem amelyik a nemzeti összefogásra épül fel, és ahol az ország legjobb szakembereit fogjuk össze a legjobb szakemberekkel a világból, akik már ezt csinálták, akik ehhez értenek, akik tudják, hogy a tőkét hogy kell befektetni, és akkor a rizikó nem nálunk van. A rizikó a nyugati befektetőknél van, de ők tudják, hogy jó kezekben van a pénzük. Az eredmény az viszont a mi kezünkben van, nemcsak a gazdasági, hanem az is, hogy egy ilyen fontos kérdésben megvalósítottuk a nemzeti összefogást. Köszönöm szépen. (Jobb oldalon taps.)