DR. KÓNYA IMRE, az ügyrendi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Szigethy István országgyűlési képviselő 1991. május 28-ára bejelentett interpellációjának elhalasztását kérte arra hivatkozással, hogy ragaszkodik az interpellált miniszterelnök személyes válaszadásához. Ennek kapcsán az ügyrendi bizottság megvizsgálta azt a kérdést, hogy a miniszterelnökhöz intézett interpellációra válaszolhat-e az interpellált miniszterelnök helyett más személy, vagy az interpelláló képviselő ragaszkodhat a személyes válaszadáshoz. A Házszabály 6. fejezete számos rendelkezést tartalmaz az interpellációra vonatkozóan, olyant azonban egyet sem, amely úgy lenne értelmezhető, hogy az interpelláló képviselő meghatározhatná a válaszadó személyét. Ugyanakkor olyan rendelkezés sincs, amely kifejezetten lehetővé tenné az interpellációra adandó válasz során az interpellált személy helyettesítését, azonban az Országgyűlés állandó gyakorlata szerint megengedett, sőt szokásos az interpellált személy helyettesítése. A minisztereket például a politikai államtitkár, a legfőbb ügyészt annak helyettese, a miniszterelnököt pedig az általa kijelölt miniszter szokta helyettesíteni. A miniszterelnök által az ügyrendi bizottság elnökéhez május 28-án intézett levelében foglalt tájékoztatás alapján megállapítható, hogy a miniszterelnökhöz intézett interpellációk esetén az interpellációk előkészítésének és megválaszolásának körében az alábbi gyakorlat alakult ki. Egyszer: a miniszterelnökhöz érkező interpellációt a téma szerint feladatkörrel rendelkező miniszter válaszolja meg. A második eset: a miniszterelnökhöz érkező interpellációt maga a miniszterelnök válaszolja meg. A harmadik eset pedig az, amikor a miniszterelnökhöz érkező interpellációra a válasz elmondásával a miniszterelnök a minisztert bízza meg, de a válasz tervezetét a miniszterelnök előzetesen jóváhagyja. Az Alkotmány 33. §-a (2) bekezdése szerint a miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesítheti. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Országgyűlés által kialakított gyakorlat összhangban áll az Alkotmánnyal, és nem ellenkezik a Házszabállyal. Ennek alapján az ügyrendi bizottság az alábbi állásfoglalást hozta. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az interpellálltnak személyesen kellene válaszolnia az interpellációra. A kialakult gyakorlat szerint a miniszterelnökhöz intézett interpellációra vagy a miniszterelnök személyesen, vagy az általa kijelölt miniszter adja meg a választ. Ez a gyakorlat összhangban van az Alkotmány 33. § (2) bekezdésében foglaltakkal, amelynek értelmében a miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. A bizottság ülésén ellenzéki oldalról felmerült az az aggály, hogy ez az országgyűlési gyakorlat ellentétben állna a képviselőket az Alkotmány alapján megillető interpellációs jog gyakorlásával, annak korlátozását jelentené. Mivel ebben a kérdésben kisebbségi vélemény fogalmazódik meg az előzetes tájékoztatás szerint, kérem a tisztelt Házat, hogy engedje meg, hogy egészen röviden kitérjek erre a kérdésre. Az interpelláció célja az interpellált személy közfeladata teljesítésének ellenőrzése, nem pedig az interpellált személy közszereplésének biztosítása, és végképp nem az interpelláció ürügyén folytatott személyeskedés. Az Alkotmány 27. §-a értelmében ugyanis a képviselő interpellációval többek között a miniszterelnökhöz annak feladatkörébe tartozó kérdésekben fordulhat. Az interpelláció tehát csak közvetve irányul az interpellált személyre, elsősorban ugyanis az általa ellátott közfeladat teljesítésének ellenőrzésére vonatkozik. Az interpellált személyének helyettesítésére vonatkozó országgyűlési gyakorlat tehát nem sérti a képviselők Alkotmányban biztosított interpellációs jogát sem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)