DR. HACK PÉTER, az ügyrendi bizottság kisebbségi álláspontjának előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügyrendi bizottság előttünk levő határozata burkolt formában egy nagyon fontos döntést mondatna ki a magyar Országgyűléssel. Ez a döntés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében a Magyar Köztársaság Kormányának vezetőjét, a miniszterelnököt nem lehet interpellálni, csak akkor, amikor ő kívánja, amikor ő ezzel egyetért. Véleményünk szerint ez a döntés, ahogyan Kónya úr már hivatkozott rá, sérti a képviselők interpellációs jogát, nemcsak az ellenzéki képviselők interpellációs jogát -, bár a bizottságban csak az ellenzéki képviselők szavaztak ez ellen -, hanem a kormányzati képviselők interpellációs jogát is, mert bármikor elképzelhető, hogy önök közül a kormánypárti oldalról valaki interpellációval szeretne fordulni egy fontos kérdésben a miniszterelnökhöz, és a miniszterelnök erre külön indokolás nélkül, külön jogalap nélkül megtagadhatná a választ, illetőleg a válaszadás jogát valamelyik miniszterre ruháztatná át. Véleményünk szerint, amikor az ügyrendi bizottság azt a két kérdést vizsgálta, hogy válaszolhat-e az interpellált miniszterelnök helyett más személy, vagy az interpelláló képviselő ragaszkodhat a személyes válaszadáshoz, a kérdésre csak félig válaszolt, a kérdés lényegét nem érintette az ügyrendi bizottság döntése. A kisebbségben maradt képviselők egyetértenek azzal, hogy vannak olyan esetek, amikor a miniszterelnök helyett válaszolhat valamely más, általa kijelölt miniszter. De a mi álláspontunk az, hogy ezzel egyidejűleg az interpelláló képviselőnek is megvan az a joga, hogy kérje, hogy az interpellációjára a miniszterelnök személyesen válaszoljon, különösképpen akkor, hogyha az interpelláció nem tévesen címeztetett a miniszterelnökhöz, tehát nem azért szól a miniszterelnöknek, mert a képviselő nem tudta pontosan, hogy a kormányon belül ki foglalkozik az adott üggyel, hanem az interpelláció vagy a miniszterelnök személyes tevékenységéhez kapcsolódik, vagy a Kormány egészének politikai irányvonalát, a Kormány egészének politikáját érinti. Más országgyűlések házszabályai egyértelműen szólnak arról, hogy az interpelláció az részint egyes miniszterekhez, magához a miniszterelnökhöz, de a Kormány egészéhez is szólhat. Ez az interpellációs jog más országgyűlések házszabályaiban a mienkénél egyértelműbb módon a törvényhozás egyik legfontosabb feladatát testesíti meg, nevezetesen a végrehajtó hatalom ellenőrzésének feladatát. A francia nemzetgyűlés házszabályának III. rész 3. címe azt a címet viseli, hogy a parlamenti ellenőrzés, és ezen a címen belül szerepel az interpelláció. Teljesen nyilvánvaló, hogy a törvényhozásnak nemcsak az a feladata, hogy törvényeket alkosson naponta, hanem hogy ellássa a végrehajtó hatalomnak az ellenőrzését. A három hatalmi ágnak, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalomnak az elválasztása a demokrácia olyan alapelve, amelynek megkérdőjelezése a demokrácia megkérdőjelezését eredményezné. És ha ezek a hatalmi ágak az egymás kölcsönös ellenőrzésének fékjeivel és egyensúlyaival nem rendelkeznek, akkor ez végső soron a végrehajtó hatalom túlzott hatalmát eredményezi a másik két hatalmi ág rovására. A magyar Országgyűlés eddigi tevékenysége során a végrehajtó hatalmat ellenőrző feladatát nagyon visszafogottan látta el. Alig-alig volt lehetőség és idő arra a bizottságokban, hogy az egyes tárcák munkáját, az egyes tárcák költségvetési felhasználási tevékenységét ellenőrizzük, hogy ellenőrizze azt a Ház, hogy hogyan sáfárkodnak az egyes tárcák azokkal a pénzeszközökkel, amiket rábíznak. Az egyetlen fórum, az egyetlen lehetőség az interpelláció volt. De nem olyan régen Németh Zsolt a FIDESZ részéről interpellációval fordult a Kormány egyik tagjához, és abban azt szerette volna elérni, hogy az Országgyűlés egyik bizottsága, egy kormánytöbbségű bizottsága, az emberi jogi bizottság által felállított, kormánypárti képviselőket is magában foglaló bizottság elláthassa ezt az ellenőrzési feladatát. A miniszter akkor azt mondta, hogy ő nem engedi meg, hogy az Országgyűlés ezt az ellenőrző feladatát ellássa. Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretnék szólni a kormánypárti oldalon ülő képviselőkhöz is, hogy ebben az ügyben valóban ne csak azt nézzék, hogy egy - jelen pillanatban egy - ellenzéki képviselő interpellációja kapcsán vetődött fel az, hogy ellenőrizheti-e a Ház a miniszterelnök tevékenységét, intézhet-e interpellációt a miniszterelnökhöz. Holnap lehet, hogy önök közül akar valaki interpellálni a miniszterelnökhöz, holnapután lehet, hogy önök lesznek ellenzéki oldalon és az új miniszterelnökhöz akarnak interpellálni. (Derültség, zaj a jobb oldalon és jobb középen.) Ha önök erre nincsenek felkészülve, akkor a demokráciát tagadják. (Taps az SZDSZ, a FIDESZ padsoraiban. Derültség, zaj a jobb oldalon és jobb középen.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés álláspontunk szerint nem dönthet úgy, hogy a miniszterelnökhöz ne lehessen interpellációval fordulni (zaj a jobb oldalon) csak olyan esetben, amikor ő egyetért vele. Az a döntés, amit az ügyrendi bizottság elfogadott - ez a döntés - arról szól, hogy a miniszterelnök saját kénye-kedve szerint eldöntheti, hogy válaszol-e egy interpellációra, vagy sem személyesen, vagy csak üzen valamelyik minisztere révén. Ha az Országgyűlés így dönt, akkor szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy az Országgyűlés nem attól Országgyűlés, hogy ebben a Házban ülésezik, és ha ezt a folyamatot tovább folytatjuk, akkor pusztán egy átkeresztelési folyamat részesei vagyunk, amikor azt a testületet, amit egykor Központi Bizottságnak hívtak, azt most Országgyűlésre kereszteljük, amit Politikai Bizottságnak, azt Kormányra, és akit főtitkárnak neveztek, azt miniszterelnöknek fogják nevezni. (Zaj a jobb oldalon és jobb középen.)