DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt be kell jelentenem, hogy az én lelkemben béke honol. (Taps.) A miniszterelnök úr nevében és képviseletében az alábbiakat válaszolom Szigethy István képviselő úr interpellációjára. Németh Zsolt képviselő úr interpellációjára Andrásfalvy Bertalan miniszter úr válaszolt az Országgyűlés plénuma előtt 1991. május 14-én. A választ a tisztelt Ház 131 "igen" szavazattal 90 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta. (Az SZDSZ padsoraiból szórványos taps.) A Kormány az Alkotmány, valamint a Házszabály rendelkezéseire figyelemmel ezt úgy értelmezte, hogy az Országgyűlés egyetértett a válaszban foglaltakkal. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) Az egyetértést kifejező szavazáskor minden bizonnyal alaposan mérlegelték a tisztelt képviselők a miniszter úr által elmondottakat. Ezek közül most különösen hangsúlyoznám az Alkotmány 59. §-ában foglaltakat, nevezetesen "A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog" Ezeket a jogokat a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának 17. cikke is biztosítani rendeli, amikor így rendelkezik: "Senkit sem lehet alávetni magánéletével, családjával, lakás vagy levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak+ (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) +, sem pedig a becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. - Idézek! - Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére." A rendelkezésre álló információk alapján joggal feltételezhető, hogy a hajdan volt Állami Egyházügyi Hivatal azóta hatályon kívül helyezett jogszabályokban, illetőleg más formában kapott felhatalmazás alapján olyan tevékenységet is folytatott, amely törvénytelen beavatkozásnak minősül, és jogtalan támadás volt egyesek személyét, jó hírnevét illetően. Ilyen körülmények között nem csupán joga a miniszternek a kellő mértékű óvatossággal történő eljárás, hanem mind az Egységokmányban, mind pedig az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint kötelessége védeni az alkotmányos rendet és biztosítani az állampolgárok jogait, akiknek sérelmére törvénytelen eszközökkel jogtalan támadásokat intézhettek. Senkinek nem lehet alkotmányos indokokkal alátámasztható célja, hogy egy másik alkotmányos jogot megsértsen. Senkinek nem lehet alkotmányosan magyarázható olyan szándéka, hogy a Magyar Köztársaság polgárait vagy azok egy csoportját, esetlegesen egyes egyházak képviselőit bizonytalanságban tartsa afelől, hogy az állam eleget tesz-e személyhez fűződő jogai védelmére vonatkozó kötelezettségének. Ha a Kormány figyelmen kívül hagyná a kötelezettségét, számolnia kellene azzal is, hogy a személyiségi jogaikban megsértettek az Alkotmánybírósághoz fordulnának jogaik biztosítása érdekében. A személyes adatok védelméhez fűződő jogok különös fontosságát húzza alá az Alkotmánybíróság 15/1991. számú határozata, amelyet a közelmúltban hozott, de irányadó módon érintette a problémát a 2/1990., illetve a 20/1990. számú határozat is. Ezért, válaszolva képviselő úrnak az interpellációjában feltett kérdésére, a miniszterelnök úr nem lát indokot arra, hogy az ügyben a minisztert érintő személyi konzekvenciákat vonjon le. Kérem a válasz elfogadását. (Taps a jobb oldalon és középen.)