DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: (Hangosítás nélkül:) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm az interpelláló képviselő úrnak+ (Közbeszólások: Nem halljuk. - Elnök: Kérném a belügyminiszter úr gépét beigazítani. Derültség.- Még mindig hangosítás nélkül:) Képviselő úr tehát egyszerűvé tette számomra+ (Közbeszólások: Még mindig nem halljuk.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Eörsi Mátyás: Elfogadjuk a választ! - Derültség. - Elnök: Még mindig nincs hang. Kérném a mikrofont beigazítani - Boross Péter emelt hangon folytatja:) Elnök Úr! El is üvölthetem a választ. (Derültség) Most jó? (Eörsi Mátyás: Egy tiszta hang. - Derültség.) Most nem tudom, elnök úr, hogy mi a teendő, azonkívül, hogy állok itt. (Elnök - az emelvényre mutatva -: Kérném talán ide fáradni a mikrofonhoz.) Az túlzás. (Derültség. - Rövid szünet; egy technikus megpróbálja bekapcsolni a miniszter körül lévő mikrofonok valamelyikét, eredménytelenül.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd adjam meg hangosabban a választ, mert úgy vélem, hogy egy viszonylag röviden feltett kérdésre és rövid válaszra nem célszerű és nem méltó ama tekintélyes emelvényt elfoglalni. Az első kérdés úgy hangzott, hogy miként kívánja a Belügyminisztérium vagy jómagam feloldani azt az ellentmondást, amely az önkormányzati törvény jogosultságot biztosító előírásai és a költségvetési törvény forintkeretet meghatározó előírásai között van. Úgy vélem, hogy 1991. tapasztalat abból a szempontból, hogy olyan törvényi előírások szülessenek, amelyek egymással összhangban vannak mindnyájunk számára figyelmeztető módon. A Kormány, amikor a céltámogatások ügyét vizsgálta, és előtte a Belügyminisztérium, amikor a részletes elemzést, akkor világos volt, hogy a jogosnak elismert 8,5 millió forintot nem lehet kielégíteni a költségvetési törvényben előirányzott 6,2 millió forintos keretből+ (Közbeszólások: Milliárd.) Igen, milliárd+ Ebből adódóan el kellett érni, hogy mindkét törvény követelményének a Kormány az előterjesztésben eleget tudjon tenni. Csak úgy lehetett, ha egyszer tiszteletben tartotta a költségvetési előirányzatot mint költségvetési törvényt, és ugyanakkor jogosnak deklarálta az ezt meghaladó igényt is. Így született az a javaslat, amit a tisztelt Ház elfogadott, hogy a különbözetként jelentkező 2,3 milliárd forintot jogosnak elismervén vagy ez év második felében felszabaduló források, vagy garantáltan az 1992. évi költségvetés terhére ki kell elégíteni. Én úgy vélem, az adott körülmények között ennél célszerűbb és jobb megoldást nehéz lett volna találni. Most arra a kérdésre válaszolva, hogy valamivel több forint kell és több előirányzat kell, az egy más kérdés. Az egy más kérdés, mindenesetre úgy gondolom, törvényi szabályozásban nem szerencsés olyan szabályozási elem alkalmazása, amely a jogosultságot jelenti meg mércének akkor, ha egy országban költségvetési tervezés folyik. Hisz e pillanatban számtalan egyéb természetű jogos igény kielégítésére e honnak nincs lehetősége, mert a helyzet olyan, amilyen. Úgy vélem, hogy ennek a konzekvenciáját kell a következő esztendőre vonatkozóan levonni. Ami a támogatási rendszert illeti. A támogatási rendszernek van egy olyan eleme, amely számol azzal, hogy az élet, és ennek következtében a beruházások is folyamatosak. Korábban, 1991-et megelőzően, e céltámogatási rendszer lényegében megyei céltámogatási rendszer volt. Ezzel a megyei céltámogatási rendszerrel természetesen beindultak különböző beruházások, s ezek a beruházások 1991-re még nem fejeződtek be. Emiatt, és pontosan emiatt szerepel az 1991. évi költségvetésben, a megyei önkormányzatoknál a 400 forint/fő állandó lakosra számított előirányzat, hogy a megkezdett beruházások 1991. évi szükségletét továbbra is kvázi megyei forrásokból kielégíteni lehessen. Itt jegyzem meg, hogy viszonylag jól felmérhetők voltak a már megkezdett megyei céltámogatású beruházások révén, hogy a még működő megyei tanácsoktól megközelítő pontossággal be lehetett gyűjteni az igényeket: bizonyítja, hogy a megkezdett 3,6 milliárd forint megkezdett beruházással nagyjából azonos igény érkezett be. A költségvetési törvény 1. § (3) bekezdése felhatalmazta a Kormányt, hogy közleményben adjon tájékoztatást a 400 forint/fő megyei támogatás elosztási rendszeréről. Én úgy vélem, hogy ezen kívül az a költségvetési céltámogatási keret, amely körülbelül azokat az igényeket fedezni tudta az említett különbözettel, amelyek a legszükségesebbek - és ezek között új induló beruházások is nagy számban szerepeltek -, körülbelül az 1991. évi igényeket illetően, és más jellegű célok kielégítési arányait tekintve nem tekinthetők méltánytalannak. Abban igaza van a képviselő úrnak - legalábbis gondolom, erre is utal interpellációja -, hogy 1991 tapasztalat abból a szempontból is, hogy az 1992. esztendőre az állami költségvetés és az önkormányzatok kapcsolatrendszerét újra kell gondolni. Talán más prioritásokat kell megjelölni, talán kevésbé osztott rendszereket kell alkalmazni. A Belügyminisztérium ezen dolgozik, és készséggel vár és fogad a Parlament bármely oldaláról minden olyan javaslatot, amely az 1991. évi tapasztalatok felhasználásával 1992-re egy könnyebben kezelhető, kevesebb konfliktust okozó szabályt vezet be. Köszönöm szépen. (Taps.)