DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívesen tájékoztatom az Országgyűlést a genfi kisebbségi szakértői értekezlettel kapcsolatos magyar álláspont néhány alapelvéről, annál is inkább, mivel a magyar diplomácia sokat tett azért, hogy erre az értekezletre sor kerüljön. Magam is pontokban adom meg a választ képviselő úr kérdéseire. A múlt év novemberi párizsi csúcstalálkozón aláírt charta alapján került sor a szóban forgó kisebbségügyi szakértői találkozó összehívására. Ennek megfelelően a Magyar Külügyminisztérium a párizsi csúcs óta foglalkozik a genfi kisebbségi szakértői találkozóra való felkészüléssel. E felkészülési folyamat során rendszeresen információt cserélünk számos résztvevő állammal. Több kétoldalú találkozóra került sor, és továbbiakat tervezünk, többek között Romániával is. A felkészülés egyik legfontosabb elemeként a hazai előkészületekkel párhuzamosan a Pentagonale államai, magyar koordinátor irányításával, közös javaslat benyújtását készítik elő. Ennek szövegéről még tárgyalunk. Ha a tisztelt képviselő urat érdeklik a nyilvánosság elé még nem tartozó részletek, munkatársaimmal együtt szívesen tájékoztatom ezekről. Eddigi információink arra mutatnak, hogy a koppenhágai dokumentumban, illetve a Párizsi Chartában elért eddigi eredményekhez képest, amelyek több állam esetében a kompromisszumlehetőségek végső határát jelentik, rendkívül nehéz továbblépni, minőségi fejlődést elérni a 34 államra vonatkozó újabb ajánlások kidolgozásában. Második: Pontatlan az a kérdés, hogy milyen jogi megfogalmazásokban látunk elmozdulási lehetőséget a koppenhágai és a párizsi pozíciókhoz képest, hiszen az EBEÉ-ben részt vevő államok nem jogi, hanem politikai kötelezettségek teljesítésére vállalkoznak. Mindenesetre a hangsúlyt inkább az eddigi vállalások teljesítésének felmérésére, a végrehajtásukat elősegítő gyakorlati, kooperatív lehetőségek feltárására fogjuk helyezni. Egyidejűleg célszerűnek tartjuk, hogy felmérjük más európai szervezetek, például az Európa Tanács kapcsolódási, szerepvállalási lehetőségeit is a kisebbségi jogok biztosításában, illetve a nemzeti kisebbségek életét érintő határmenti, helyi és regionális együttműködésben. Harmadsorban: Az EBEÉ-ben részt vevő államok jogrendje általában nem ismeri el a kollektív jogokat, ami nem jelenti azt, hogy ezek az államok ne ismernék el a nemzeti kisebbségek mint közösségek létét, azaz ne lennének partnereink, amikor a kisebbségek eredendően hátrányos helyzetéről, illetve az ennek kompenzálása végett szükséges speciális intézkedésekről szóló koncepciónkat felvetjük. Számos állam azonban politikai alapon nem hajlandó elfogadni a kollektív jogok elvét, félve, hogy annak megvalósulása valamiféle elkülönüléshez vezetne. Így a kollektív jogok nemzetközi normaként való megfogalmazásának ügyében továbbra sem tudunk jobb fogódzót találni, mint a koppenhágai dokumentumban foglalt, Ön által is említett kifejezést. A kisebbségi jogok védelmével kapcsolatban a legnagyobb eredményt abban látjuk, hogy a kérdés nemzetközi téren is a politika napirendjére került, és bár az egyes államok eltérő álláspontokkal és megoldási tervekkel rendelkeznek, a kérdést mindenki alapvető fontosságúnak tartja nemcsak a jog, de a biztonság szempontjából is. A közösségekkel szembeni kollektív diszkrimináció fogalmából logikailag következik a közösségek kollektív védelme is. A kollektív diszkrimináció tiltásából tehát levezethető a kollektív jogok artikulálása. Mi a magunk részéről saját kisebbségeinkkel szemben a pozitív diszkrimináció, azaz a kisebbséget megillető többletjogok elve alapján állunk, azt készülünk érvényesíteni mind a kisebbségi törvényben, mind pedig a mindennapi gyakorlatban. Negyedszer:. Magyarország konstruktív kezdeményező szerepre fog törekedni a genfi kisebbségvédelmi szakértői találkozón. Be fogjuk mutatni, hogy itthon hogyan hajtjuk végre az EBEÉ keretében vállalt kötelezettségeket. Ebben az összefüggésben ismertetni kívánjuk a magyar-ukrán kisebbségi nyilatkozat és a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezet előkészítését. Javaslatot teszünk olyan módszer alkalmazására is, miszerint az egyes államok önkéntes alapon adnának számot a többi résztvevőnek saját végrehajtási gyakorlatukról, illetve javaslatokat tennének az erre irányuló közös gyakorlati tevékenységre. Előkészületeinkről természetesen szívesen tájékoztatjuk az Országgyűlés külügyi bizottságát is. Az emberi jogok ügye az 1970-es években kulcskérdéssé vált és elfogadást nyert, hogy nem kizárólagos belügy és a Helsinkiben meginduló folyamatnak óriási szerepe volt egy jobb Európa létrejöttében. A 90-es években hasonló szerepet kell játszania a nemzeti kisebbségek kérdésének. Úgy tűnik, hogy Európában ma mind többen látják ezt, ugyanúgy ahogy ezt mi a kormánypárti és ellenzéki padsorokban, illetve a társadalom legszélesebb köreiben látjuk. Köszönöm. (Jobb oldalon taps.)