GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Úgy tűnik, igazolódni látszik Szabó Tamás államtitkár úr azon reménye, hogy hasonlóan a számviteli törvényhez, itt is viszonylag gyorsan és konszenzussal tudunk döntést hozni az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat kapcsán. Én is eredetileg két egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdéskörről kívántam szólni. Az egyik az, hogy mit is jelent a jelen törvény értelmezésében a hátrányos pénzügyi helyzet, a második pedig az, hogy miért elfogadhatatlan számunkra az a módosító indítvány, amely a főváros kiegészítő támogatását akarja a 40%-ára csökkenteni. Előttem szóló képviselőtársaim jelentősen megkönnyítették a dolgomat, hogy az itteni érvelések kapcsán időt spóroljak meg számunkra. Örömmel látom, hogy a konszenzus valóban kialakulni látszik az előterjesztő államtitkár úr és az egyes pártok képviselői között. Az első kérdésről - hogy mit jelent a törvény keretein belül a hátrányos helyzet - azért fontos beszélni, mert létezik a hátrányos helyzetnek egy köznapi értelmezése is, amely eltér a jelen törvényben meghatározott fogalomtól. Ez az eltérés az eddigiekben már sok félreértés forrása lett. Ha hátrányos helyzetű településekről hallunk, akkor gondolatainkban megjelenik egy aprófalvas vidék, elöregedett lakossággal, távol a főbb közlekedési útvonalaktól, minimális közösségi infrastruktúra híján, egészséges ivóvíz-, csatorna-, telefonhálózat stb. nélkül, betölthető munkahelyek nélkül, a felhalmozódott szociális problémák sokaságával. Miközben teljesen természetes ez az asszociáció, döntés előtt újra szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy a törvényjavaslat nem a köznapi értelemben használja a hátrányos helyzet fogalmát, hanem egy sajátos pénzügyi kategóriának tekinti. Eszerint önhibáján kívül hátrányos helyzetű településnek az tekinthető, amelynek a rendelkezésre álló forrásai nem érik el az 1990. évi működési kiadásai szintre hozással korrigált bázisának az idei költségvetési törvényben meghatározott automatizmusokkal növelt összegét. Ebben az értelemben tehát az a hátrányos helyzetű település, amelyik a már létező intézményeinek működtetéséhez nem rendelkezik a norma szerinti pénzügyi forrással, s nem pedig az, amelyik esetleg még ki sem tudta építeni ezeket a szükséges intézményeit, közszolgáltatásait. De nagyon szeretném kérni önöket, hogy ezeknek a településeknek a gondját ne ebből az 5 milliárd forintos keretből próbáljuk megoldani. Erre a célra elsősorban a már múlt héten eldöntött céltámogatások szolgálnak vagy szolgáltak volna. Itt már csak sajnálattal tudom emlékeztetni önöket arra, hogy mivel ott egy 2,3 milliárdos forráshiány volt, amit a Kormány is elismert; ennek az orvoslására, a hiány betömésére tett költségvetési törvénymódosító indítványunkat tegnap tárgyalásra méltatlannak ítélték. Abban az értelemben tehát, ahogy most szóltam a hátrányos pénzügyi helyzetről - és itt térnék át a mondandóm második gondolatmenetére -, Budapest is hátrányos helyzetű településnek számít abban a pénzügyi technikai értelemben, ahogy itt ezt a fogalmat próbáltam leírni. Az előttünk lévő törvényjavaslat indoklása azt mondja, hogy a főváros esetében a hiány elérte a most felosztható teljes összeget, nem szólva még a helyi közlekedés támogatásáról. Tehát ebben a törvényértelmezésben egy olyan jelentős hiány van a budapesti közintézmények, közszolgáltatások működtetésében, ami akár ezt az egész 5 milliárd forintot felemészthette volna. A Kormány terjesztette elő azt a kompromisszumos javaslatát, hogy legyen csak lakosságarányosan az összes keret egyötöde a főváros javára felhasználható. Ezt kifogásolják Komor Sándor és Sápi József módosító indítványukban. Azt mondják, hogy diszkriminál a törvényjavaslat, meg az indoklási részben is, hiszen a főváros már most megkapja az őt megillető hányadot, tehát lakosságarányosan ezt a bizonyos 40%-ot, míg a vidéki önkormányzatok majd egy később kiírandó pályázat során részesülnek további támogatásban. Hangsúlyozni szeretném, hogyha itt diszkriminációról van szó, akkor az a főváros hátrányára történő diszkrimináció, nem pedig előnyére történő diszkrimináció. Hátrányára azért, mert a normatívában meghatározott pénzügyi igényekhez képest az elismert igényeket a törvény kielégíti, egyedül a főváros esetében nem, hiszen akkora lenne a normatívák szerint elismert jogos igény, hogy elvinné a teljes összeget. Tehát lefelé tér el és lefelé diszkriminál a főváros esetében ez a törvényjavaslat kompromisszumos megoldásként. Dupla diszkrimináció lenne az, hogyha elfogadnánk Komor Sándor és Sápi József módosító indítványát. Összefoglalóan tehát azt szeretném önöktől kérni - ahogy az előttem szóló képviselőtársam is kérte -, hogy ennek a módosító indítványnak a kivételével szavazzuk meg ezt a törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)