VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Tisztelt Ház! Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat hasonlóan a céltámogatásokról szóló törvényhez, jelentős időbeli késéssel került a tisztelt Ház elé. Nem hiszem, hogy vitatkoznunk kellene azon, hogy mennyire írható ez a Kormány számlájára, mert bár megszokottá vált a költségvetési törvény késedelmes elfogadása miatti csúszásra való hivatkozás, azonban ne felejtsük el, hogy az ebben szereplő határidőket maga a Kormány határozta meg. Ezen határidők pontos betartását magára nézve elfogadhatónak találta. A közel kéthónapos csúszásra tehát szerintem sovány magyarázat a szűk határidő és a pályázatok nagy száma. Ugyancsak nehéz megérteni, mi indokolta a költségvetési törvény 1. §-ának (5) bekezdésétől való eltérést. A törvény szövege feketén-fehéren kimondja, hogy a Kormány 1991. március 31-ig tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a támogatási keret 75%-ának felosztására. Ez 3,75 `milliárd forint felosztását jelenti, ám a javaslat mindössze 2,6 milliárdról szól. Értetlenül állunk a dolog előtt annál is inkább, mivel a beérkezett 1469 önkormányzati kérelem által kimutatott forráshiány összege meghaladta a 9,4 milliárd forintot. Igencsak szigorú szempontok kellettek ahhoz, hogy a bírálók ne találják megalapozottnak 1274 önkormányzat 6,4 milliárdos forráshiányát. A javaslat indoklása felsorolja ugyan e szigorú szempontokat, de az elutasított önkormányzatok visszajelzéseiből kiderül, hogy az elutasításnak lehettek a felsoroltakon kívül is szempontjai, mivel jó néhány kérelem úgy lett elutasítva, hogy nem esett a meghatározott szempontok alá. Különösen a jelen helyzetben tartjuk ezt az eljárást elfogadhatatlannak, amikor a hátrányos helyzetű önkormányzatok elemi problémáival naponta találkozunk. Nem teljesen érthetőek tehát a támogatások jogosságának megítélései. Mi indokolja pl. a pécsi magasház miatti kamattörlesztés itt szerepeltetését, amikor az önkormányzatnak volt lehetősége pályázni, továbbá a Kormánynak lehetősége lett volna máshonnan finanszírozni a város erejét többszörösen meghaladó problémát. Nem a támogatás jogosságával van baj, hanem az elosztási elvektől való eltéréssel. Vagy például mi indokolja a Kormány által Budapest számára kitalált népességarányos elosztást, amikor máshol nem érvényesül ez az elv. Itt sem a kérelem jogosságát, hanem a szubjektív szempontok érvényesülését vitatom. Csak ismételni tudom tehát a céltámogatásnál kifejtett véleményünket. A pályázatok elbírálásához a jelenleginél sokkal gyorsabban működő mechanizmusokra van szükség, az egy igazságosabb támogatási rendszer nem épület a bírálók szubjektív szempontjaira, s végül, hogy a Kormány olyan törvényjavaslatot terjesszen a Parlament elé, amely szinkronban van a költségvetési törvénnyel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a FIDESZ részéről.)