DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Igyekszem nagyon rövid lenni. Engedjék meg, hogy a jelenségre reagáljak. Azok után, hogy Tamás Gáspár Miklós képviselőtársamat fölkerestem, és gratuláltam a magas szintű, egyetemi nívót elérő előadásához, egyre felhívtam a figyelmét, hogy elfelejtette azt, hogy hol mondja el ezt a beszédet, arról a tábláról feledkezett el, ami velünk szemben van, ami a szavazatokat számlálja. Tehát akkor, amikor az igazságot szenvedélyesen két oldalon, ki-ki a maga módja szerint védelmezi és mondja, akkor ki-ki a saját egyéni vagy pártja igazságát mondja és vélelmezi. És ez realizálódik, amiért minket itt a Parlamentben e patkóba összeültetett az elmúlt olyan, amilyen választáson a magyar társadalom, a magyar nép, és szavazatunkban ez az igazság fölött alkotott vita - hogy úgy mondjam - realizálódik. És ezt kell tisztelettel a tisztelt Háznak, az Alkotmány értelmében az ország népének is tudomásul venni. Éppen ezért Gadó György képviselő úr sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy kinevezi magát rögtön történésznek (derültség), és kérem szépen, egyetlen mondattal, kérem szépen, ad acta teszi azt a 25 évet, ami Trianon után a magyarság sorsa volt, és aminek a következményeit még ma is "élvezzük". Magyarul: azt a jogot senki sem veheti magának, hogy egy mondatban 25 év vagy egy leintéssel szerény személyemet elintézze, mert a kérdés nem ilyen egyszerű, és Gadó úrnak nincs is módja, hogy engem egy leintéssel elintézzen, mert jelen esetben mintegy 60-80 ezer ember nevében beszélek, aki engem ideküldött. És akkor most már rendkívül rövid leszek, kérem szépen, és egy mondattal befejezem, hogy amikor Horthy Miklósnak a tetemét hazahozzák Magyarországra, akkor igenis el kell jusson a Parlament ahhoz, hogy szembenézzen azzal a 25 évvel, amely 25 évet eltorzított az a torzulás, ami nemcsak egy nemzet, egy nép, hanem egy emberiség arculatát eltorzította, pont úgy, mint Zatopekét, kérem szépen, a célszalag előtt. (Gyér taps.)