KÁLLAY KRISTÓF (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban több emberi jogi és kisebbségi szervezettől kerestek meg, mert igen nagy felháborodást keltett soraikban Bogdán Emil MDF-es országgyűlési képviselő "De ki az én felebarátom?" című jegyzete, mely a Vasárnapi újság című rádióműsorban hangzott el, majd a Ring május 14-i számában nyomtatásban is megjelent. Különösen fontos megemlíteni, hogy a rádióadást felkonferáló szöveg Bogdán Emilt nem magánemberként, hanem országgyűlési képviselőként mutatta be. A rádiójegyzet szövegét képviselőtársaim megtalálhatják a folyosói asztalon. A szöveg ironikus álca alatt uszít mindenfajta kisebbség és másság ellen. Legyen az akár etnikai, kulturális vagy politikai jellegű. Hadd idézzek néhány részletet: "Közönyös, individuált tömegben csak szexklubot, maffiát, rablóbandát lehet szervezni és persze liberális pártokat." Ezután az igen hatásosan megkomponált szövegben a szerző - képviselőtársam -, aki mellesleg az Országgyűlés kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottságnak tagja+ (Közbeszólás: Szégyen!) + áltudományos biológiai érveléssel próbálja bizonyítani a feketék alsóbbrendűségét. "Mit kezdjünk akkor Huxley, a biológus tételével, miszerint a pigmeus bennszülöttek törzsfejlődésileg sok szempontból közelebb állnak az emberszabású majmokhoz, mint az európai fehér emberhez? Mert ha következetesek akarunk lenni, vagy ki kell embertestvéri közösségünkből a pigmeusokat vennünk, vagy be kell vennünk az orángutánt. Én az utóbbira szavaznék, nehogy kirekesztőnek tűnjek." Majd ezt a gondolatot továbbvíve a következőket mondja: "És mennyivel kártékonyabb egy Aczél György vagy Péter Gábor, mint egy jámbor keresztespók vagy egy sarkköri pingvin, mégis a pókot öljük meg és a pingvinre vadászunk.+ Vagy pedig: "Hát még egy csöppnyi gennyben micsoda populációja, társadalma lehet az érző, élni vágyó lényeknek, és mi egy világegyetemi életek milliárdjait pusztítjuk el naponta tudatosan és cinikus módon fertőtlenítő holocaustjainkkal." Itt eltörpül az aggályoskodás, hogy hol húzzuk meg a határt, hogy testvérünk-e a vatrás és a kápó, vagy felebarátunk-e a pigmeus. Gondolatmenete betetőzéseként képviselőtársam a következőképpen ironizál: "Kiáltványt tehát az emberiségnek! Deklarációt nekik! Így. Minden élőlények, fehérjék és sok, különleges vegyületei, szabadköművesek és százlábúak, feketék, zöldek és barnák, kirekesztett pingvinek és bennfentesek, irokézek, madarak és hermafroditák egyesüljetek! Legyen vége a gyűlölködő kirekesztéseknek, tiltsuk be azonnal a fertőtlenítést, keblünkre mindenki, aki mozog, ezt követeli a szabadelvű progresszió szent eszméje." Gondolatmenete végén képviselőtársam történelmi párhuzamot használt kirekesztő jogi gyakorlat hiánya okozta katasztrofális következmények ecsetelésére. A római birodalom végzetét az a dekadens, ma haladónak mondanánk, tolerancia okozta, amely kiterjesztette a római polgárjogot az addig kirekesztett idegenekre, a barbárokra is. Befogadta a nemzetbe azokat, akik nem éreztek a nemzettel, nem álmodtak rómaiul. Ezzel szűnt meg Róma létezni. Többé nem tudott szembeszállni ellenségeivel. Szétrágcsálták, elkótyavetyélték, feladták a befogadott barbárok, akiknek idegen, ezért gyűlölt volt a város vallása, silányságukat nyomasztotta hatalmas történelme, kultúrája. S itt most már hadd idézzek egy igazán hiteles forrásból, nevezetesen Szent István királyunk Imre fiához írt intelmeiből: "Róma bizony még ma is szolga volna, ha Éneás sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként külön-külön tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy külön-külön nyelvet és szokást, külön-külön példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." Úgy gondolom, nincs szükség annak hosszadalmas bizonyítására, hogy a jegyzetben foglaltak szöges ellentétben állnak a Magyar Köztársaság Alkotmányában és más törvényeiben, valamint a köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben foglalt emberi és kisebbségjogi normákkal. Bízom abban, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja meg fogja találni annak a módját, hogy mindenki számára félreérthetetlen választ adjon erre a magyar Országgyűlést és az egész ország jóhírét veszélyeztető megnyilvánulásra. Ezzel is egyértelművé téve azt a különbséget, ami egyes szélsőjobboldali, rasszista megnyilvánulások s a legnagyobb magyar parlamenti párt frakciója által követett politika között húzódik. Őszintén remélem, az ilyen nézeteknek a továbbiakban nem lesz helye a magyar Országgyűlésben. (Taps balról.)