DR. BOGDÁN EMIL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy örülnöm kellene-e annak, hogy itt ilyen reklámot kapott az én kisded írásom, aminek én nem szántam ekkora publicitást. (Dr. Kövér László közbeszólása: Próbanáci!) Az idő is rövid ahhoz, hogy itt érdemi tárgyalásba bocsátkozzam. Ez egy olyan összefoglaló volt, ami általában nem a saját véleményemet tartalmazta. Idéztem Mommsent, idéztem Huxley-t, idéztem ezeket a nézeteket, de ha valaki nem érti meg az általános mondanivalóját ennek, akkor én itt most hiába magyarázom. (Zúgolódás, többen kimennek.) Én egy mondatban szeretném elmondani azt, ami ennek a cikknek a mondandója. Az, hogy minél jobban kiterjesztjük a közösség határait, annál kevésbé érezzük azt a saját közösségünknek. (Bekiabálások.)