DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr, akkor folytatom. (Derültség.) Mégpedig azzal folytatom, hogy illúzió azt képzelni, tisztelt Ház, illúzió azt képzelni, hogy politikai vita nélkül a kárpótlás ügye lezárható lenne. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy amikor az Alkotmánybíróság a döntését meghozta, a Kisgazdapárt képviselői nem a korábbi Ómolnár-vonal mellett álltak föl, hanem Torgyán József mellé csatlakoztak, és azt mondták, hogy lám, teljes reprivatizáció! Ezzel szemben Kupa Mihály pénzügyminiszter úr nyilatkozott, hogy a 100 milliárd forintot semmiképpen nem haladhatja meg a kárpótlás. (Moraj a jobb oldalon.) Mi következik ebből, tisztelt Ház? Ebből az következik, hogy mindenekelőtt a koalíciós pártoknak kell megállapodniuk abban, hogy milyen koalíciós elképzelést hoznak a Parlament elé. Koalíciós megállapodást pedig kizárólag politikai vitában lehet meghozni, tehát az az elképzelés, hogy a politikai vita itt nem megtűrhető, ilyen alapon tökéletesen téves. Felmerül a kérdés, hogy mi történjék, ha a politikai vitát nem folytatja le a tisztelt Ház. Olyan helyzet állhat elő, hogy a valamilyen módon létrejött előterjesztés - nem tudjuk még, ezt ki fogja megtenni - nem kap többséget. Mi lesz akkor a helyzet? Hogy nincsen kárpótlási törvény? Akkor Antall József miniszterelnök úr az ellenzéket kéri meg, hogy szavazzanak vele? Vagy mi fog történni? Megjegyzem egyébként, hogy a Kónya Imre által ismertetett állásfoglalás utolsó mondata tartalmaz egy utalást arra, mintha a koalíciós pártok felkészülnének arra, hogy esetleg nem kerül a törvény elfogadásra, erről Kónya Imre is beszélt. Úgy hangzik, hogy "Amennyiben a végső szavazásnál az Országgyűlés nem fogadná el a megváltoztatott törvényt, akkor az alkotmányellenesség megszüntetését célzó eljárásban meghozott valamennyi döntés hatályát veszti, és ugyanezt az eljárást még egyszer meg kell kezdeni." Most ezzel kapcsolatban hadd tegyek két megjegyzést, két kisebbségi megjegyzést. (Derültség.) Az egyik kisebbségi megjegyzés az, hogy ilyen állítás a bizottsági ülésen nem hangzott el. Úgyhogy nagyon szépen kérem elnök urat, vizsgáltassa ki, hogyan került bele a bizottsági jelentésbe egy olyan mondat, még ha indokolásban is van, de mégis rendelkezést tartalmaz, amely mondat a bizottsági ülésen egyáltalán el sem hangzott. (Taps a bal oldalon.) De tán még ennél is fontosabb az, hogy érdemben sem helyes ez a megállapítás, mert mint mondtam, a politikai vitát mindenféleképpen le kell folytatni. Hadd mondjak egy másik érvet, hogy miért szükséges az általános vitát megnyitni és a politikai vitát lefolytatni. Hadd utaljak itt arra, hogy MDF-es képviselők előterjesztésére a Kormány köteles szeptember végéig benyújtani a Parlamentnek a másik kárpótlási törvényt, azt a kárpótlási törvényt, amely nem a vagyoni sérelmet szenvedettek kárpótlását célozza meg, hanem másokét. Van-e értelme - kérdezzük mi -, van-e értelme annak, hogy két kárpótlási törvényt, amelynek a költségvetésre való kihatása egyelőre ismeretlen, a Parlament egymást követően, egymástól mégis teljesen elzártan vitasson meg? Úgy vélem, ennek nincsen értelme. Ha már egyszer a kárpótlási törvény első menetben a Kormány hibájából elbukott, akkor a kárpótlás ügyét lehetőleg egy törvény keretében, megnyugtatóan tudjuk lezárni. A következő kérdés, hogy mihez lehet benyújtani javaslatot. A bizottsági előterjesztés, többségi előterjesztés értelmében csak azokhoz, amelyek alkotmányellenesek, illetőleg azokhoz, amelyek ezzel, ezekkel közvetlen logikai összefüggésben állnak. Az első kérdés, ami fölmerül, hogy vajon mi minősül alkotmányellenesnek. Hadd hívjam föl a tisztelt Ház figyelmét, hogy a törvény általános vitája folyamán az SZDSZ - Török Ferenc képviselőtársam jegyezte - kérte az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg az előterjesztés alkotmányosságát. Ezt az Alkotmánybíróság megtagadta, arra hivatkozással, hogy nincsen még kész szöveg, amelynek az alkotmányosságát megvizsgálhatná. Ebből kormányzópárti képviselők azt a következtetést vonták le, hogy tehát a javaslat alkotmányos. Úgy vélem, tisztelt Ház, hogy ugyanezzel a veszéllyel állunk most szemben, hogy azért, mert az Alkotmánybíróság nem mondta ki az egész törvényről, hogy az alkotmányellenes, sokan itt azt gondolják, hogy csak azok alkotmányellenesek, amelyek az ítéletben kimondásra kerültek és mások pedig nem. Ez nem így van, az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy a köztársasági elnök által fel nem tett kérdésekkel kapcsolatban nem fejti ki az álláspontját, hogy egyes rendelkezések alkotmányellenesek vagy pedig sem. Hadd említsem meg a tisztelt Háznak, Kónya Imrének ezt a kérdést fölvetettem a bizottsági ülésen, és mondtam, hogy a kormánykoalíció azt a veszélyt idézi elő, hogy a törvény megint alkotmányellenes lesz. Tudják, hogy erre Kónya Imre mit vála2szolt? Kónya Imre azt válaszolta, hogy vettük a fenyegetést, és föltette szavazásra az előre megírt kérdéseit. Én úgy vélem, tisztelt Ház, hogy komolyabban kellene venni azt a feladatunkat, hogy itt az Alkotmánnyal konform törvényeket kellene meghozni, és nem szabad így lesöpörni ellenzéki véleményeket. Ami a közvetlen okozati összefüggés kérdéskörét illeti, az a vízió áll előttem, hogy ellenzéki képviselő benyújt egy módosító indítványt, majd a Ház elkezd azon vitatkozni, hogy ez összefüggésben áll vagy nem áll összefüggésben. Össze fogják hívni az ügyrendi bizottságot, és abban az esetben, hogyha a kormánykoalíciónak kényelmetlen lesz ez a javaslat, azt fogják mondani, hogy nincs összefüggésben, ha nekik tetsző javaslat lesz, akkor meg el fogják fogadni, hogy a Parlament megtárgyalja. Olyan helyzet fog tehát létrejönni, tisztelt Ház, ha elfogadjuk a bizottsági indítványokat, hogy a magyar Parlament többségi része dönteni fog arról, hogy ellenzéki javaslat egyáltalán megvitatásra kerülhet-e vagy pedig sem. Ezt pedig rendkívül aggályosnak tartom. Végezetül egy célszerűségi szempontot is hadd vessek fel a tisztelt Háznak, hogy célszerű-e az, hogy ha csak alkotmányellenes szakaszhoz lehet benyújtani indítványt. Hadd ismertessem önökkel az elfogadott törvény 17. §-ának (1) és (2) bekezdését. Ez azt mondja ki, hogy a szövetkezetben a tagoknak és az alkalmazottaknak földalapot kell képezni, majd a (2) bekezdés kimondja, hogyha a földalap után fennmaradó termőföldmennyiség nem elegendő valamennyi érvényesített jog teljes kielégítésére, akkor a termőföldeket arányosan kell kiadni. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ez nem alkotmányellenes. Ez csak csacsiság. Ez a rendelkezés azt mondja ki, hogy szövetkezeti földhöz Magyarországon az, aki meg akarja művelni, három éven belül nem fog hozzájutni. Meg is mondom, hogy miért van ez így. Hogyha igaz az, hogy meg kell várni, hogy mennyi érvényesített jogot, érvényesített vételi jogot kívánnak mezőgazdasági munkások érvényesíteni, az azt jelenti, hogy meg kell várni, míg minden vételi jogi igény kielégítést nyer. A törvény értelmében a kárrendezési hivatalnak az eljárása hat hónap, mely egyszer három hónappal meghosszabbítható. Miután az eljárás két fokozatú, ez másfél év. Ez ellen bírósághoz lehet fordulni - itt ülő jogászok tudják -, ez szintén másfél év. Ez azt jelenti, hogy három évbe telik az, amíg kiderül, hogy egy adott szövetkezet földjeire mennyi az érvényesített vételi jog. Addig azonban földet osztani itt nem lehetséges. Kérném szépen, önök döntsék el, hogy ez így vagyon-e a törvényben, elég-e, ha a magyar paraszt csak 1995-ben kap földet, vagy pedig önök úgy szeretnék, ha már az idén hozzájutnának. (Taps.) Befejezésképpen arra kérném önöket, hogy a mostani szavazásnál tegyék félre a presztízsszempontokat. Nekem meggyőződésem, hogy Önök között rengeteg képviselő ül, túlnyomórészt olyan képviselő ül, akinek a kárpótlási törvény mielőbbi alkotmányszerű és széles körű alapokon nyugvó elfogadásának az ügye rendkívül fontos ügy. Ehhez azonban az szükséges, hogy ezt a megítélésem szerint tehetségtelenül szűkkeblű javaslatot a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők ne támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)