DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Ígérhetem, hogy bizottságban már elhangzott kisebbségi véleményt fogok röviden ismertetni. Ez a kisebbségi vélemény a szocialista frakció véleménye, amelynek lényege az, hogy nem értünk egyet az ügyrendi és az alkotmányügyi bizottságnak a többségi szavazással, Kónya Imre által ismertetett állásfoglalásával. Véleményünk szerint ugyanis az úgynevezett kárpótlási törvényt teljes egészében újra kell tárgyalnia az Országgyűlésnek. Álláspontunkat az Alkotmány 26. §-ára alapozzuk. Az szabályozza ugyanis azokat az eseteket, amikor a már elfogadott törvény kihirdetés helyett visszakerül az Országgyűléshez. Erre két okból kerülhet sor. Egyszer akkor, amikor a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak egyes rendelkezéseivel nem ért egyet. Másodszor pedig a szóban forgó esetben, vagyis ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványára a törvény alkotmányellenességét megállapította. Az Alkotmány hivatkozott paragrafusa az első esetben, vagyis amikor a köztársasági elnök bármilyen okból - azaz akár célszerűségi okból - visszaküldi a törvényt az Országgyűlésnek, akkor a 26. § (3) bekezdése szerint az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az e rendelkezéshez fűzött miniszteri indoklás világossá teszi a dolgot, mert azt mondja, hogy az újratárgyalásnak és az elfogadásnak az eredeti eljárási rendnek megfelelően kell történnie. A második eset kapcsán - vagyis amiről most szó van - az Alkotmány annyit mond, hogyha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi. Nem szól tehát az eljárási kérdésekről. Azért nem szól, mert azonos paragrafuson belül rendelkezik a lényegét tekintve ugyanazon esetről. Ebben az összefüggésben ugyanis közömbös, hogy miért került vissza a törvény az Országgyűléshez. Azt hiszem könnyű belátni, ha a köztársasági elnök a törvény valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, és ilyenkor az elfogadott törvényt az Országgyűlésnek újra kell tárgyalnia, akkor ugyanez a helyzet a - mondhatni - súlyosabb esetben, vagyis alkotmánysértés esetén. Úgy gondolom, hogy az analógia egyértelmű. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg nekem is, hogy az alkotmányjogi indokok mellett nagyon röviden célszerűségi szempontokat is felhozzak akkor, amikor azt javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az úgynevezett kárpótlási törvényt újratárgyalja. Nevezetesen azt az indokot, hogy az Országgyűlés és a Kormány számára itt lenne az alkalom, hogy ezt a rossz törvényt és vele az egész kárpótlási ügyet újra végiggondolja. Végiggondolja annak összes gazdasági, alkotmányjogi és politikai következményeit. Tudom az ellenérvet, nevezetesen azt, hogy ebben az ügyben gyorsan kell dönteni. Ezzel mi egyetértünk. A kérdés azonban úgy vetődik fel, hogy mi a jobb, az-e, hogy egy viszonylag szűk réteg érdekeit gyorsan kielégítjük, vagy pedig az, hogy e hallatlan bonyolult kérdést a maga összetettségében tisztességesen, hosszú távra szólóan és a társadalom nagy többsége számára is elfogadhatóan rendezzük-e vagy sem. Úgy gondolom, hogy a helyes válasz csak az utóbbi lehet. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)