DR. MIZSEI BÉLA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában én az egyház gazdasági tevékenységéről szeretnék néhány szót szólni. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, hogy az 1930-as évek közepén akadt egy lánglelkű jezsuita páter, aki a gazdasági nehézségekből akarta az országot kihúzni. Ennek a derék embernek a becsületes neve: páter Kerkai Jenő. Aki a börtönben vesztette el szeme világát, s később meghalt már. Ez a lánglelkű ember a parasztfiatalságot erősen mozgósította a népfőiskolák irányába, és az ő szavára a parasztfiatalság tömegei jelentkeztek a népfőiskolákra, és rácáfoltak arra a korábbi ostoba hiedelemre, hogy a paraszt buta és a paraszt nem akar művelődni. Közel 32 ezer falusi fiatalt képeztek ki a népfőiskolákon. A húsz népfőiskolából nyolcban szerveztek tíz hónapos kertészeti tanfolyamokat 20-40 holdas kertészeti gyakorló területen, sőt, telepesképző főiskolákon is dolgoztak. Százötven ügynököt, menedzsert képeztek ki, akinek a működése során pékségek, tésztafeldolgozó üzemek, textilboltok létesültek, és már a parasztbank megszervezésén dolgoztak, de a háború azt meghiúsította. Most itt állunk mi, parasztfőiskolások. Kezemben van a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Népfőiskolai Szövetség levele, amelyben arról panaszkodnak, hogy nem tudják visszaszerezni népfőiskoláikat. Ennek a derék páter Kerkainak minden szavát valósággal ittuk az egyetemen a negyvenes évek elején, és nem hiábavaló volt, illetve nagyon helyénvaló volt az egyik népi írónak a mondása - (Dr. Fekete Gyulához:) Mondjad már légy szíves apád nevét! (Dr. Fekete Gyula: Fekete Gyula - derültség) -, Fekete Gyulának, aki azt mondotta ezelőtt körülbelül tíz évvel, hogy az akkori fiatalság tiszta forrásvizet ivott, a mostani meg posványos vizet iszik. Nos, ebből a posványos vízből ma is itatják a fiatalokat bőven, azok, akik nem akarják a rendszerváltást tudomásul venni; úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy amenynyiben az egyházi iskolák visszakerülnek az egyház felügyelete alá, akkor ezek a posványos vizet itató pedagógusok nyugodtan vehetik a vándorbotot, és mehetnek oda, ahol még szabad ilyenről beszélni. Tudniillik tudomásom van arról, hogy vannak még az országban pedagógusok, akik a leninizmust lelkesedéssel tanítják, akik az 1956-os forradalmunkról és szabadságharcunkról azt mondják, hogy ellenforradalom volt. Nem az én kerületemben történt ez. Sajnos a szülők nem merik aláírni a nyilatkozatot, mert félnek attól, hogy a gyermekük rosszabb jegyet kap. Most azt mondom, hogy a népfőiskolás mozgalom emberei készen állnak arra, hogy az egyháznak segítségére legyenek, és amennyiben az egyház visszakapja az épületeit, amit kér, akkor ez úgy lenne szerencsés, hogy a népfőiskolás mozgalom jelenlévő, illetve ma még élő tagjai, akik készek az egyház segítségére, készek a népfőiskolás mozgalom további folytatására, helyet kapjanak majd azokban az épületekben, amit az egyház ennek a törvénynek az alapján visszakérhet majd. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)