BERECZKI VILMOS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban - részint saját szándékomból is - a sajtóban óriási méretű támadás indult ellenem. El kell mondanom itt a Ház nyilvánossága előtt, hogy ezt a támadást tudatosan provokáltam, és tudatosan vállaltam. Azt is ki kell jelentenem, hogy semmi közöm soha nem volt a III/III-as ügyosztályhoz. Ez országgyűlési képviselői kötelességem és emberi kötelességem is. Mivel igazolhatja az ember magát manapság, amikor minden olyan zavaros? Úgy gondoltam, hogy a tisztelt Ház figyelmét pár percre kérem, hogy átvilágíthassam magamat, utána elmondom, hogy miért. 1956-ban Mezőtúron 15 évesen a város ifjúsági nemzetőr-parancsnokhelyettese voltam. Ma is ismernek, cikk jelent meg a múlt héten erről. Egy ügynöknek kezdeményezni nem volt szabad, ezt tudjuk; egyéves nemzetbiztonsági bizottsági titkári munkámból ennyit megtanultam, és semmi olyat nem tehetett, ami kárt okozott a fennálló pártállamnak. 1987-ben az erdélyi tüntetés ötletadója voltam és az erdélyi világfelhívás fogalmazója. Létrehoztam az Erdélyt Védő Független Magyarországi Bizottságot azért, mert volt egy olyan célom, hogy a kétféle ellenzék irányzata - amelyik kezdett szétcsúszni - ebben az ügyben közösen tudjon fellépni. Itt vannak a tanúk a teremben. Ezután a független szakszervezetek első aláírója voltam, ez sem használt túlzottan a pártállamnak. Szegény Horváth Mihállyal ketten szerveztük meg többekkel együtt - Dragon Pállal - azt, hogy a Rakpart-klubban egy ál-címszó alatt ez a szakszervezet létrejöhetett. Ezután cseh és szlovák nyelvű szamizdatokat hordtunk át a határon, soha egy lebukás nem volt, ülnek itt a teremben olyanok, akikkel együtt csináltuk. Ezek a szamizdatok mindig eljutottak azokra a címekre Prágába, ahova ezeknek el kellett menni. Azok a CSEMADOK-osok, ahová átvittük, most látják ezt az adást. Ezután minden tiltakozási akcióban részt vettem. Pesthidegkúton, amikor a város sűrűjében akartak egy veszélyes hulladéklerakót csinálni, tüntetést szerveztünk 1986-ban egy képviselőtársammal. Tagja voltam a Russai- bizottságnak, és kezdeményezője, amikor Russai Lászlót elmeosztályra vitték, mert október 23-át egyedül megünnepelte. A brassói tüntetésen, amely november 15-én volt, a rendőrmotoros elütött. Az ügynököket ebből ki szokták vonni. Március 15-én '86-ban ott voltunk feleségemmel a Lánchídon, és kaptunk a dádából is. Ezenkívül ugye az Október 23. bizottságnak is koordinátora voltam, amiért bizony fenyegetéseket is kaptam, hogy meg fogunk mi ezért fizetni. Szeretnék rátérni még egy kérdésre a végén. Mi úgy gondoltuk 1988-ban, hogy itt nem szövetségesdi kell, itt nem fórumosdi kell, az egypártrendszert csak egy másik párttal lehet megtörni. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy pártot hozunk létre. Ezt május 27-én az általunk szervezett környezetvédelmi tüntetés után határoztuk el. Ezt a pártszervezést megkezdtük, és májustól szorgalmasan dolgoztunk rajta november 12-ig. Azt is el kell mondanom, hogy semmi mástól nem félt a volt rendszer, csak a második párttól! Mi történt? Három ember tudta, hogy az aláírás mikor fog megtörténni, és ez négy napig tartott. Ezalatt ezt nem tudta meg a magyar Belügyminisztérium. Így jött létre 1988. november 12-én a Független Kisgazdapárt. Azért voltam kénytelen ezt elmondani, hogy átvilágítsam magamat, volt még más is, ezek után a tisztelt Házra bízom, hogy elfogadja-e tőlem azt, hogy meg kell gondolni minden olyan lépést, amely a magyar demokráciát veszélyezteti, amely Európa előtt minket lejárat! Úgy gondolom, ennek az országnak ebben a pillanatban sokkal komolyabb és nagyobb gondjai vannak, mint egypár szerencsétlen ügynök. Úgy gondolom, hogy nincs arányban a lakosság állapota, szociális helyzete, a nép gondjai azzal, amit ez az ügy képvisel ebben a Házban. Ezért vállaltam azt szinte provokálva, hogy kitegyem magam annak, hogy kikiáltsanak a "nemzet árulójának"! Ez volt az életem. Titkolnivalóm nincs. Ismétlem, semmi közöm soha nem volt a III/III. osztályhoz, illetve volt, mert - mint ahogy megtudtam - más ellenzékiekhez hasonlóan nekem is célszemélyi fedőnevem volt, és ezt nem szégyellem, s amikor provokációt indítottak, zsarolni próbáltak, akkor felálltam és elmondtam, hogy kérem, tudok róla. (Zsiros Géza közbeszólása.) Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)