DR. KŐRÖSI IMRE (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos megkésve érkeztem, és csak egy épületes vitát hallgattam. Miután részletes vitáról van szó, egypár gondolatot hadd mondjak el. Nagyon rövid leszek. Én nagyon rossz példának tartanám a jövőre nézve, hogyha bármelyik párt magára nézve jelentős törvény megalkotása előtt összehívná a nagyválasztmányát, vagy mi az országos ülésünket vagy bármilyen kongresszusunkat. Kicsit magunkat minősítjük vele, hisz végeredményben akkor valahol egy minősítésen múlik az, hogy melyik a jelentős törvény. Szent meggyőződésem ennek ellenére, hogy a tulajdonrendezési törvény mérföldkő a magyar törvényalkotásban. Ettől függetlenül azonban úgy érzem, hogy az eltelt fél év alatt azért tisztázódtak a viszonyok még párton belül is, még hogyha itt-ott hatalmi harc látszik is ki belőle. Én azért voltam egy kicsit megdöbbenve, mert visszaemlékszem tisztelt Képviselőtársamnak, Torgyán Józsefnek a megnyilatkozására az alkotmányjogi és az ügyrendi bizottság közös ülésén, ahol ő még véletlenül sem ejtette ki a reprivatizációt, hanem kifejezetten az alkotmánybírósági határozat által megjelölt körben kívánta ő is a törvényt módosíttatni, kifejezetten az alkotmányos keretek között. Érzésem szerint vagy az nem szólt a nyilvánosságnak, vagy ez csak a nyilvánosságnak szólt, tehát végeredményben nem értem, hogy felelős politikus miért beszél zárt körben így, és miért beszél a nyilvánosság előtt másképp. A koalíciós tárgyalásokon, megbeszéléseken úgy éreztem, s úgy érzem, én voltam a naiv, hiszen valamit azért az MDF módosító javaslatának a lényegéből tisztelt képviselőtársunk is megértett, tudniillik pontosan nem pár százezer vagy pár ezer embert kívánunk helyzetbe hozni, hanem a több mint 1 millió 600 ezer tulajdonost. Az árverés szó bennem is mint parasztemberben - és nemcsak vallott parasztemberben - nyilvánvalóan bizonyos ellenérzést kelt. De találjunk ki egy olyan műszót, hogy a volt tulajdonosok részére, a volt tulajdonosok igénye alapján a tsz-tulajdont árverezzük el. Sokkal jobb szájízt ad ez az embernek. Nyilvánvaló, hogy egyúttal piaci viszonyokat is teremtünk vele. Nem hiszem, hogy a mi parasztságunk ne volna olyan kristálytiszta gondolkodású, hogy a licitnél túl magas áron ugrik be, mert akkor arra - ha én is így csinálnék - azt mondanám, én egy buta paraszt vagyok. Azt viszont tényként mondanám el, ha valaki a módosító javaslatunkat átolvasta, akkor az tudja, hogy csak saját jogán jelenhet meg a volt földtulajdonos. A kárpótlási jegyeket tekintve a már elfogadott és az Alkotmánybíróság által meg nem támadott határozat is elismerte, hogy át nem ruházandó vagyonjegyet, igényt adunk gyakorlatilag. Úgy érzem, ennek a vitának tényszerű légkörben kellene lezajlania, mert egyébként ez csak részletes vitának csúfolható így. Véleményem szerint a módosító javaslatokra, illetve véleményünk szerint a módosító javaslatunkra várunk olyan alternatív megoldást, amelyet a kollektív bölcsesség talán még jobbá tud tenni. Erre bárkinek lehetősége van, de ne hozzuk be a pártpolitikai csatározásokat a Parlament keretei közé. (Taps a kormánypárt részéről.)