Tartalom Előző Következő

DR. SCHIFFER JÁNOS, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kisebbségi vélemény lehet, hogy valamivel hosszabb lesz, mint a többség véleménye. A törvényjavaslat általános vitájának kezdetén ugyancsak kisebbségi vélemény hangzott el a bizottság részéről, a bizottság négy kérdést fogalmazott meg, négy kérdésben talált problémát. Egyik a kétharmadosság, a másik az, hogy a javaslat a vagyontárgyak körét az önkormányzati törvénnyel szemben szűkíteni akarja, a harmadik az, hogy az önkormányzati tulajdont korlátozni akarja, a negyedik az, hogy a javaslat több ponton ellenkezik az alkotmánynyal. Ezek a problémák, kérdésfelvetések sajnos a bizottsági vita során is megmaradtak, s máig sem került ezekre válasz, igazi, valós felelet. Annak ellenére, hogy e kérdéseket nemcsak a kisebbségi, nemcsak az ellenzéki képviselők érzékelték, s ezzel kapcsolatban nemcsak az ellenzéki képviselők tettek módosító javaslatot, hanem a kormánypártiak is, akik meg akartak felelni a pártjuk programjainak, tehát normatívvá akarták tenni, amit a pártok megfogalmaztak, illetve meg akartak felelni az őt küldő közösségek érdekének. Ezenkívül nem került figyelembevételre az a - már korábban is említett - többszáz, az önkormányzatoktól érkező és szakmailag alátámasztott vélemény sem. Ezek nem vertek visszhangot sem a Kormányt képviselő szakemberek, sem a kormányképviselők között. Az önkormányzati bizottság ülésének egyik legnagyobb vitatémája a kétharmadosság kérdése volt. Ez rendre visszakerült az egyes paragrafusok megvitatásakor. A vita második felében már csak azért tekintettek el az ellenzéki képviselők ennek a részletes vitájától, hogy a 268 módosító javaslat végére lehessen jutni. De ennek ellenére továbbra is vizsgálandónak tartjuk, s választ kell adnunk azokra a paragrafusokra, amelyeket az ellenzéki képviselők kétharmadosnak minősítettek, így a 2., 3., 4., 7., 9., 10., 11., 19., 21., 22., 25., 32., 41., 43., 44., 47., 48. és 50. paragrafusokra. Külön kérdés, s nem most először merül fel az a kérdés, hogyan kell állást foglalni a kétharmadosság kérdésében. Az önkormányzati bizottság ülésén az ellenzéki képviselők felvetették azt, ezt a kérdést általános érvényűen tisztázni kellene annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos viták ne az általános és részletes vitát terheljék, hanem ennek meglegyen jogilag a Házszabályban körülhatárolt módja. Sajnos ezt az ügyrendi javaslatot, amely csak ügyrendi javaslat volt, a bizottság kormánypárti képviselői nem támogatták. Pedig azt hiszem, hogy ennek tisztázása sok problémától óvhatná meg a Parlament ülését. Úgy hiszem, nemcsak azért fontos ennek a kérdésnek a tisztázása, s ez egyértelmű legyen, ne utólag merüljön fel a kétharmadosság problémái miatt az alkotmányossági kérdés. Ne vesse ez vissza a törvénykezés folyamatát, hanem azt is gondoljuk, a kétharmadosság kérdése biztosítja alapvető törvényeknél - az önkormányzatokat érintő törvényeket alapvető törvényeknek ítéljük meg - azt, hogy közös megállapodás és tárgyalás alapján szülessenek meg a törvények. Azt, hogy a törvény vitájakor az érvek csatázzanak, s ne gombnyomással dőljenek el a kérdések. Úgy gondoljuk, egy demokratikus társadalom sajátossága, hogy odafigyeljenek a jelen kisebbség véleményére, és a jelen kisebbség véleményének a beépítése biztosíthatja azt, hogy hosszú távú törvények szülessenek. A bizottság kisebbségi álláspontja úgy az épületek, mint az ingó vagyon vonatkozásában ellenzi azt, hogy az önkormányzati törvényhez képest csak úgynevezett célvagyont biztosítsanak az önkormányzatok részére. Ezzel a településeket elzárják attól, hogy a piac valódi szereplőivé váljanak. Utalni kell arra vitára, amely az általános vita során folyt, amikor is Nyugat- Európával próbálták a magyar településeket összehasonlítani, erről itt most nem lehet szó. Itt nem egy szerves fejlődés eredményeképpen jöttek létre az önkormányzatok, és annak vagyona nem annak alapján alakult ki, hanem most az állami vagyon lebontásáról van szó. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési támogatás jelenlegi formájában az önkormányzatok igenis igényelhetik azt, hogy ne csak a vegetálásukhoz szükséges vagyont kapják meg, hanem a gyarapodásukhoz szükséges vagyont is megszerezzék. Itt kell visszatérni arra az általános vitában és azóta a sajtóban is elhangzott kormánypárti képviselői véleményre, hogy az állami vagyonból a kormányzat az önkormányzatok részére adományokat, ajándékokat ad. Azt hiszem, hogy erről nincs szó, azt gondolom, hogy az önkormányzatok és az önkormányzatban élők is részesei az állami vagyonnak, ezek a polgárok is teremtették ezt az állami vagyont, tehát most elosztásról lehet csak szó és nem adományozásról. Egységes volt a kisebbség álláspontja abban, hogy a törvényjavaslat 3. §-át elhagyni javallta. Megítélésünk szernt az 1000 négyzetméter feletti irodaépületekkel kapcsolatos javaslat diszkriminatív. Ugyancsak javasoltuk elhagyni a 7. §-t, mert szűkítést tartalmaz a vagyonnal kapcsolatban. Egységes álláspont alakult ki az ellenzéki pártok között abban, hogy a belterületi földtulajdonra vonatkozó javaslattal kapcsolatban úgy ítéljük meg, hogy a javaslat ellentétes az önkormányzati törvénynyel, amely nem tett különbséget beépített és beépítetlen terület között. Az önkormányzatok vagyonával kapcsolatos szabályozás, úgy érezzük, hogy eléggé zűrös lesz, és a legtöbb vitára fog okot adni. Az a kisebbségi álláspont került megfogalmazásra, minden olyan módosítást támogatunk, amely a funkcionalitás elvét veszi figyelembe. Külön problémát jelentett az önkormányzatokkal kapcsolatban az ingó vagyon kérdése. A kisebbség elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a már önkormányzati tulajdonba került ingatlanok ingó vagyonát most utólagosan funkcióhoz kösse a törvény. Nem támogatja a kisebbség a törvényjavaslat 43. §-ának az elfogadását sem. Nem véletlen - és jelzi ezt a problémát -, hogy a Kormány egy sikertelen kísérletet tett az alkotmánymódosításra. A 43. § kiszolgáltatottá tenné az önkormányzatokat, utólagos államigazgatási eljárással lehetne az önkormányzati tulajdont megsérteni. A részletes kifejtést mellőzve szeretnék jelezni még három problémát, amely az egyházi tulajdonra és a szovjet csapatok használatában volt ingatlanokra vonatkozik. Javasoljuk az ezzel kapcsolatos paragrafusok elhagyását, mert az önkormányzatok részére megint csak a maradékelvet érvényesíthetné. Külön meg kell említeni, hogy a törvényjavaslatban olyan paragrafus is van, amely nem létező övezetre akar kimondani tilalmat, azaz a világkiállítás övezetét kívánja kivonni az önkormányzatoktól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)