DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Salamon László beszédében a legváltozatosabb módon kívánta a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket az önkormányzatok ellen hangolni. Bizonyítás nélküli eseti jelenségeket sorolt fel, és ezeket a jelenségeket általánosította, és ettől talán azt reméli, hogy a gonosz önkormányzatok helyett az emberek az elmúlt negyven évben megszokott módon ismét majd csak a jóságos államhoz fordulnak, és a jóságos államtól várják a megoldást. Én azonban ennek ellenére remélem, hogy ezek a nem éppen önkormányzatbarát szavak az emberekhez megfelelő módon jutnak el, és megfelelő módon fogják értékelni. Hiszen azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy az önkormányzatok működésének tényleges megkezdését éppen azoknak a törvényeknek a hiánya okozta, amely törvények nem az önkormányzatok hibájából nem születtek meg még mind a mai napig. Az önkormányzati törvény tavaly júliusi vitájában már elmondtuk, az önkormányzati jelleg kinyilvánítása semmire sem elég, ha nem teremtjük meg a működtetéshez szükséges gazdasági alapokat. Elmondtuk azt is tavaly a vitában, hogy nem érzékelhető a Kormány koncepciója arról, hogy a rendszerváltás leglényegesebb kérdését, az állami tulajdon lebontását milyen elvek szerint szándékozik megvalósítani. Akkor még azt mondtuk, hogy koncepcióval lehetne vitatkozni, a koncepciótlansággal nem. Mára megfordult a helyzet. Láthatóvá vált a kormányzati erők koncepciója, de már nem lehet vitatkozni. Pontosabban, a vitának nincs értelme. Érvek és ellenérvek üresen hullanak a semmibe. Mi, akik itt ülünk, ha más-más szemmel nézzük is a világot, a társadalmi jelenségeket, valamennyien a társadalom bizonyos szeleteit és azok érdekeit képviseljük. Jó lett volna, hogyha ennek tudatában politikai és szakmai vitákon kiérlelten alkotjuk meg azokat a törvényeket, amelyek átrajzolják jövőnket. Sajnos, nem ez történt. Már-már nevetséges, ami a Házban a kétharmados ügyekben történik. Hiszen egyszerű szótöbbségel szavazza le az alkotmányügyi bizottság az ilyen felvetéseket, szóljon bármilyen jogi vagy politikai érv a konszenzus keresése mellett. A Szabad Demokraták Szövetsége szükségesnek látja ismét leszögezni, hogy a törvényjavaslat - a vagyoni törvényjavaslat - számos rendelkezését kétharmados többséggel megalkotandónak tartja, és azt gondoljuk, hogy álláspontunk ebben egybeesik a többi ellenzéki párttal is. Az önkormányzati vagyoni törvényhez a szabad demokraták által benyújtott módosító indítványok olyan eltéréseket tartalmaznak a benyújtott törvényjavaslathoz képest, mely eltérések valódi és valóságos tulajdonnal rendelkező önkormányzatok létrehozását célozták meg, szemben a Kormány javaslatával, mely a feladatok ellátásához csak oly módon juttatna vagyont, hogy a tényleges működéshez szükséges eszközöket nem biztosította az önkormányzatok számára. Magyarán szólva a vagyon, amihez az önkormányzatok jutnak, jórészt csak ráfordítást, költséget termel, ami esetleg hozna is valamit a konyhára, azt ez a törvényjavaslat nem adja át az önkormányzatoknak. Benyújtott módosító indítványaink ezen kívántak változtatni. Módosító indítványunk az önkormányzati törvény 107. § (5) bekezdésével teljesen összhangban valamennyi állami tulajdonú belterületi földet - kivéve a kizárólagos állami tulajdont - az önkormányzatok tulajdonába kívánja adni. Módosító indítványunk kapcsán valójában lehetett volna azon vitatkozni, hogy ez a tulajdoni változás milyen hatással lehet a gazdaság működésére vagy a privatizációra. Lehetett volna megoldást találni arra, hogy a vagyonátadási eljárás során az önkormányzatok milyen korlátozással jutnak a belterületi föld tulajdonához, azt milyen feltételekkel hasznosíthatják, vagy miként kötelesek részt venni a privatizációs folyamatban. Gyanítható, hogy ezen megoldások nem hogy nem akadályozták volna, hanem éppenséggel felgyorsították volna a privatizációt. De hát mi nem ezen vitatkoztunk. Azon vitatkoztunk, hogy mi a belterületi föld fogalma. Hogy föld alatt csak a beépítetlen föld értendő-e, hiszen ha épület van rajta vagy egy kerítés, akkor a továbbiakban együtt ingatlannak neveztetik. Vitatkoztunk még azon is, hogy mennyire szigorú jogelv, hogy az építmény osztja a telek sorsát, és hogy ez ellen lehetnek-e és milyen körben kivételek. És azon is vitatkoztunk jó sokáig, hogy szerencsés konstrukció-e a vegyes tulajdonú konstrukció vagy nem. Egyszóval mindenről vitatkoztunk, csak a lényegről nem esett szó. Módosító indítványaink másik része érvényre kívánta juttatni az önkormányzati törvény azon rendelkezését, mely szerint az állami bérlakások már az önkormányzati törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerültek. Azon lakások esetében, melyek technikai kezelését ingatlankezelő vállalatokra bízta a tulajdonosi rendelkezői jogokkal felruházott tanács, csak birtokba adásra kerülhet sor a vagyonátadási eljárás során. Álláspontunk az önkormányzati törvényből egyértelműen következik - de hát enélkül is: lehet-e különbséget tenni önkormányzat és önkormányzat között pusztán azért, mert jogelődje - a felsőbb direktívákkal összhangban - egy vállalatra bízta az adminisztrációt, és mondjuk éppen a tetőnek a kijavítását? Persze tudjuk, hogy a kárpótlási törvény rendelkezései az önkormányzati törvény értelmezését jogi síkról politikai szintre emelték. Azt gondolom, a Kormány szívesebben finanszíroztatja a kárpótlást az önkormányzatokkal, mint költségvetésből, így azon túl, hogy jogi érveinket hitelt érdemlően cáfolni nem tudták, arra a kérdésünkre sem kaptunk választ: ha a lakások kárpótlási kötelezettséggel kerülnek az önkormányzatok tulajdonába, miből fogják megoldani a szociális, lakásgazdálkodási feladataikat. Módosító indítványaink harmadik csoportja azt a folyamatot kívánja megakadályozni, hogy a dekoncentrált államigazgatási szervek és a köztársasági megbízotti hivatalok az önkormányzatok terhére rendezkedjenek be. A költségvetési törvény 13 milliárd forintot tartalékolt e hivatalokra. Kétszer annyit, mint amennyi céltámogatást az önkormányzatok kaptak. Most mégis erősebb joguk lesz az önkormányzati tulajdonú épületeken, mint az önkormányzatoknak, ráadásul méltatlan vitákba lehet bonyolódni - mint egy házassági bontópernél - néhány írógép, szék és asztal további tulajdonosáról. Sajnos el kell mondanom azt a már megszokott körülményt, hogy a módosító indítványaink a bizottsági üléseken nem aratták a kormánypárti igeneket annak ellenére sem, hogy az önkormányzatok peticiókban jelezték: nem fogadható el a Kormány e törvényben tükröződő álláspontja; annak ellenére sem, hogy a miniszteri expozéval szemben nem ez a törvényjavaslat, nem az előterjesztés, hanem az ellenzéki képviselők módosító indítványai tükrözik az önkormányzati érdekszövetségek álláspontját; annak ellenére sem, hogy mára talán már tényleg látni kellene, igazán jól csak akkor tud működni egy Kormány, ha az önkormányzatokban partnerre talál. Nem kényszer szülte, hanem közös érdek diktálta partnerre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)