DR. VONA FERENC (MDF): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, az elmúlt negyven év bebizonyította, hogy mindnyájunk közül az állam gazdálkodott a legrosszabbul. Azt hiszem, elég, ha ebben a helyzetben csak arra gondolunk, hogy milyen helyzetben van az állami költségvetés. Elég az elhibázott bel- és külföldi beruházásokra utalni; elég a rosszul gazdálkodó állami vállalatokra, állami gazdaságokra utalni. Természetesen a régi tanácsok is inkább pénzköltői, mint gazdái voltak településeiknek. Úgy gondolom, ez a helyzet most már nem tartható fenn. Ezért várják a tulajdont az önkormányzatok oly nagy várakozással, mert végre igazi gazdái szeretnének lenni településeiknek. A tulajdon az igazi garancia az önállósághoz, a feladatok ellátásához, a saját lábra álláshoz, hiszen a használati jognál - a tulajdonjoggal ellentétben - nincsenek törvényi garanciák. Az önkormányzatok a humán szférát már megkapták, de az csak viszi a pénzt. Gazdálkodási alapjaik lerakásához nagyon várják a termelővagyon átadását is. Természetesen olyan szabatosan, egyértelműen fogalmazott törvény kell, amely félreérthetetlenül utal majd a tulajdonjogukra. Ezért nyújtottuk be dr. Török Gábor képviselőtársammal módosító javaslatainkat, amelyek közül most kettőhöz kérem az önök támogatását, és a figyelmüket szeretném ezzel kapcsolatban felkelteni. "A vizek, közcélú vízügyi létesítmények és vízügyi közművek" fejezet 17. §- ának (2) és (3) bekezdéséhez 2522-es számon nyújtottunk be módosító javaslatot, amelynek a lényege a következő. "A települési önkormányzatok tulajdonába kell adni a közigazgatási területükön levő, a tervezet szerinti természetes állóvizeket, amennyiben nincsenek+", és akkor jön tovább a tervezet. Véleményünk szerint mind a (2), mind a (3) bekezdésben a "természetes" szót el kellene hagyni, ugyanis bizonyos esetekben komoly vitát válthatna ki az, hogy természetes vagy mesterséges eredetű állóvizekről van-e szó. A törvény a tulajdonjoggal foglalkozik, amiről a bekezdések világosan beszélnek. Véleményünk szerint tehát nem lenne célszerű, ha a fejezetek túl szűk megfogalmazása szakmai vitát indukálna. A törvény 38. §-a 4. fejezetének (1) bekezdéséhez azért nyújtottunk be módosító javaslatot, mert ha ezt érintetlenül hagynók, akkor az az eset állna elő, hogy a téves telekkönyvi bejegyzést szinte szentesítené ez az (1) bekezdés a jelenlegi megfogalmazás szerint. Éppen ezért a mi megfogalmazásunk szerint "az önkormányzat tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan- nyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jogokat", így van a tervezetben, és a mi kiegészítésünkkel így lenne: "+kivéve, ha az az államosítást megelőzően az önkormányzat jogelődjének a tulajdonát képezte." Miért lenne ez lényeges? Azért, mert számtalan olyan tulajdon van, amely korábban a települések tulajdonát képezte. Gondolok itt például egy városi malomra. A tulajdon már átkerült államosításra vagy más tulajdonosok kezére. Indokolt tehát, hogy az a közösség kapja vissza a tulajdont, amelyik azt létrehozta. Ez természetesen nem lenne reprivatizáció, mivel a közösség, az önkormányzat kapná vissza így eredeti tulajdonát. Úgy gondolom, hogy ez nagyon lényeges, és nagyon sok önkormányzatot érint, mert nem egyedi esetről van szó. Ezért ajánlom fenti módosító indítványunkat is tisztelt képviselőtársaim figyelmébe. Befejezésül azt mondanám képviselőtársaimnak, hogy ebben az esetben az általam nagyra becsült Deák Ferencnek, a haza bölcsének azt a mondását ne tartsuk szem előtt a törvény elfogadását illetően, amely szerint a házasság olyan komoly dolog, hogy az embernek érdemes rajta élete végéig gondolkozni. Úgy gondolom, hogy ez a törvény annyira komoly, hogy mielőbb el kell fogadnunk, hiszen nagyon várják tőlünk az önkormányzatok. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)