KÁLLAY KRISTÓF (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kétségtelenül szerencsésebb lett volna, hogyha ez a törvényjavaslat még valamikor a januári, februári időszak során az asztalunkra kerül, és akkor tudtuk volna tárgyalni, nem pont itt a nyári szünet előtt ennek a törvényhozási káosznak a közepén. Ha már így adódott, akkor próbáljuk meg átnézni, hogyan tehetjük a lehető legjobbá ezt a kitüntetési törvényjavaslatot. Először is én úgy gondolom, szemben az előttem szólóval, hogy egy érdemrend, egy kitüntetés akkor a legértékesebb, ha a lehető legrégebbi elődjéhez nyúlik vissza. Tehát nem különböző politikai indokokat kell keresni egy ilyen érdemrend létrehozásában, hanem, ha végignézzük a nyugat-európai országokat, ott is igen régi, sok esetben évszázados múltra visszatekintő érdemrendeket használnak, és nem kritizálják azt, hogy ez valami feudális állapotokat tükröz. Én úgy gondolom, hogy az 1946-os Magyar Köztársasági Érdemrendnek is végső soron a 22-ben alapított Magyar Érdemkereszt volt a jogelődje, hiszen a középmezőben elhelyezett ábrát leszámítva a többi része - egy-két színeltéréssel - azonos volt, hiszen ugyanazokat a sablonokat használták föl. Ha már erről beszélek, akkor eléggé furcsállom, hogy az előterjesztők végső soron a 46-ban használt középmezőhöz kívánnak visszatérni, hiszen ma, amikor az úgynevezett koronás kiscímer lett a Magyar Köztársaság hivatalos államcímere, úgy gondolom, hogy a legfontosabb, a leginkább elterjeszteni szándékozott állami kitüntetésnek a közepén is szerintem a Magyar Köztársaság államcímere vagy esetleg annak része kell, hogy megjelenjen. A korábban, a 22- ben alapított Érdemkeresztnél a címer kettőskeresztje a koronából kinőve volt ábrázolva. Úgy gondolom, a legszerencsésebb ma az lenne, ha a mai államcímerünket tennénk a középmezőbe, piros mezőben elhelyezve. Ezt azért is szerencsésnek találnám, hiszen a javaslatban szereplő piros-fehér-zöld pajzs igencsak emlékeztet az 1957-es magyar államcímerben szereplő piros-fehér-zöld pajzshoz, s azt hiszem, ha valaki visszanéz, hogy milyen is volt ez, nem lenne túl szerencsés ugyanazt alkalmazni a későbbiekben is. Ehhez csak egy megjegyzés: ha a 46-os Érdemkeresztet állítanánk vissza, erről érdemes tudni, hogy az 1947-es első adományozottak között Rákosi Mátyás is szerepel. Úgyhogy nem hiszem, hogy öröm lenne annak az államfőnek, esetleg koronás uralkodónak, akinek esetleg szándékozik a következőkben a Kormány, illetve a köztársasági elnök úr átadni egy ilyen érdemrendet, hogy ugyanazt kapná, amit például Rákosi Mátyás vagy Gerő Ernő is, vagy Farkas Mihály kapott. Ehhez csatlakozva még azt is megjegyzem, hogy szerencsés volna, ha az Érdemkereszt középmezőjének hátoldalán a megújítás dátuma, 1991 szerepelne, szemben az 1946-os javaslattal. A következő pont, amin vitatom az előterjesztést: én úgy gondolom, hogy békeidőben, egy visszafejlesztés alatt álló haderővel rendelkező kis ország külön katonai tagozatot ne hozzon létre a kitüntetési rendszerében. Ha valaki utánanéz a 20-as, 30-as években, akkor sem volt katonai tagozata az Érdemkeresztnek, csak a háborús időkben hozták ezt létre. Úgy gondolom, hogy békeidőben nem szükséges a katonákat ilyen nagy mennyiségű külön katonai Érdemkereszttel kitüntetni, megkaphatják néhány esetben a polgári tagozati Keresztet is véleményem szerint. Ha pedig háborúra kerülne sor - amit nem szeretnék -, akkor még mindig létrehozható katonai tagozat erre a célra. A következő felvetésem, miután véleményem szerint csak egyetlenegy tagozatra lenne szükség - amit nevezhetünk polgári tagozatnak is -, ennek a szalagja szerintem legyen az eredeti, ami egy zöld szalag volt, és semmiféle egyéb csíkozás az oldalán nem szükséges. A következő, amit lényegesnek tartok a módosító indítványaim között is megemlíteni, hogy a legtöbb országban szerepel egy úgynevezett alkalmi fokozata a kitüntetésrendszernek, tehát egy olyan típusú kitüntetés, amit uralkodóknak, államfőknek nyújtanak át, tehát egy kifejezetten ritka alkalmakkal átadható ordó lenne ez. Úgy gondolom, ennek van jogelődje is, hiszen a 45 előtti időszakban egy, a Szent Koronával ékesített rendet adtak át, mégpedig a 46-os időszakban egy Nagykereszt lánccal, illetve babérágas Nagykereszt-fokozatok szerepeltek, és ilyet adtak át a legfontosabbnak ítélt személyeknek. Nyilván ezek száma igen csekély kell, hogy legyen. Úgy gondolom, hogy ebben az általánosnak tartandó kitüntetéssorozatba jól beilleszkedne egy ilyen alkalmi fokozat is. A következő pont, amit vitatnék, hogy nem tartom szerencsésnek, szerepel a törvényjavaslatban egy létszámmaximum, ami első hallásra jól hangzik, hiszen valóban nem lenne szerencsés, ha elburjánozna a kitüntetések kiadása. Csak hozzá kell tennem, a korábbi évek tapasztalata is azt mutatja, hogy előbb- utóbb eljutnánk addig, hogy minden évben kitöltenék az adott létszámkeret- maximumot, és ezáltal válna értéktelenné ez a kétféle kitüntetés. Ezért úgy gondolom, hogy maximumra nincs szükség, hiszen ez ingerelné az előterjesztőket arra, hogy növekvő számú kitüntetést osszanak ki az évek során. Éppen ezért javaslom, hogy ezt hagyjuk ki. Bízzunk abban, hogy ha nincs szám, akkor talán jóval korlátozottabb mennyiség kerül kiosztásra. Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem, hogy fogadják el indítványaimat a jövő heti szavazás során. (Taps.)