BEJCZY SÁNDOR (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk van a 2757- es számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről. A törvényjavaslat első paragrafusát idézem: "A Magyar Köztársaság nagyra becsüli a nemzet szolgálatában, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységet. Ezek elismerésére az Országgyűlés Magyar Köztársasági Érdemrendet és Érdemkeresztet alapít." Tisztelt Ház! Sajnos az elmúlt évtizedekben kitüntetések létrehozásában, azok adományozásában nem volt hiány. Azt hiszem, az úgynevezett szocialista béketábor országai egymást múlták felül a kitüntetések gyártásában. Pártunk és kormányunk - ahogyan ezt a megnevezést akkor szajkózták -, nem maradt le a kitüntetésgyártás és -adományozás versenyében. E megállapításom hangsúlyozásával teljesen egyetértek a törvényjavaslat általános indokolásában megfogalmazottakkal, és azt hiszem, azt megismételni felesleges. Tisztelt Ház! Törvényileg kimondott legnagyobb nemzeti ünnepünk, augusztus 20-ának közelsége teszi szükségessé, hogy a múlt év tavaszán a valóban szabadon választott Országgyűlés járuljon hozzá, illetve szavazza meg a felhozott indokok alapján a Magyar Köztársasági Érdemrend és a Magyar Köztársasági Érdemkereszt alapítását. Ha beszédem elején érintettem is a béketábor kitüntetésgyártási rendszerét, azt is el kell mondani, hogy ennek a magyar népnek nemcsak az elmúlt 40 évben voltak kiválóságai, legyen az a tudomány, a művészet, az alkotás területe, olyan kiválóságok, akiket ország-világ ismert, alkotásaik eredményesek voltak, az egyetemes emberiség közkincsévé váltak. És ahogy a pártállam idején voltak, akik a rendszernek nem odaadó híveiként szerepeltek, de kimagasló alkotásaik dacára méltó elismerésben nem részesültek, legjobb esetben külföldre távozva akár legálisan, akár disszidálva idegen ország karolta fel őket, úgy az ezt megelőző időben is voltak olyan kiválóságaink, akik itthoni megbecsülés helyett faji, vallási hovatartozás megbélyegzése miatt kénytelenek voltak, ha sikerült, külföldre távozni vagy menekülni.