KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném szegedi professzortársamat, Vastagh Pált megkövetni, hogy ilyen csúnyán rákiabáltam. Annyira megbántottam, hogy nem is jött vissza az ülésterembe. Nyilván nem volt igazam ebben az indulatban. Azt hiszem viszont, igazam volt tényszerűen. Hadd mondjam el, hogy két általánosan adományozható kitüntetést óhajtott az a bizonyos, sokat kárhoztatott javaslat visszahozni: a Magyar Köztársasági Érdemrendet - alapítási évszáma 1946 - és a Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúját - alapítási évszám 1948. Egyik sem esik semmilyen számítás szerint a két háború közötti Magyarország gondolatvilágába vagy szimbolikájába - tehát ennyit, mondjuk, a tényszerűségről. Legyen szabad azt mondanom, hogy az 1946-os alapszabály tartalmazta a külön polgári és külön katonai tagozatot. Ezen nem óhajtottunk változtatni, de az Országgyűlés döntésétől függ ez. Ami a rossz társaságot illeti, amelybe kitüntetéseket megkapó emberek kerülhetnek, ezt alighanem minden kitüntetésre elmondhatjuk. A Francia Becsületrend értékét nem csorbította az, hogy csak 1789 után jött létre, vagy pláne, Napóleon 1802-ben hozta létre, és hogy sokan megkapták olyanok a legkülönbözőbb időkben, akikkel nem feltétlenül vállalnánk eszmei közösséget. Aki kitüntetést kap, eleve kockáztatja azt, hogy rossz társaságba keveredik. Szeretnék arra reagálni mindenképpen viszont, ami 1956-tal kapcsolatban elhangzott Mécs Imre szájából. Tökéletesen igazat adok neki. Azt hiszem, nemrég még egy elnöki megrovást is kockáztatva beszéltem arról, hogy ez a kormányzat - de úgy gondolom, mondhatom - ez az Országgyűlés igenis, '56 örökösének tartja magát, fontosnak tartja és vállalja ezt az örökséget. 1956 azonban nem hozott létre rendjelet. A történelem velocitása megnőtt, Rákóczinál még 8 évig tartott a szabadságharc másfél évig, a '18-as forradalmak hónapokig és 1956 már csak hetekig. Zsugorodik a világ ebből a szempontból is. Nem volt idő, hogy egy kitüntetést létrehozzunk. Talán jobb is így. Valami, aminek a szellemét kell örökítenünk, azt hiszem aprópénzre váltanánk 1956-ot, ha '56-os rendjelet csinálnánk. Az ellen pedig váltig tiltakoznék, hogy 1956-os emlékérmet csináljunk. Ne csináljunk ellenkező előjellel munkás-paraszt hatalomért emlékérmet 35 év után, amikor már nincs mód megállapítani, hogy ki mit is tett pontosan. A szívünkben, igen, ott van a helye 1956-nak. Ott nagyon is helye van. Úgy gondolom, egyetlen pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk. Kérem tehát, hogy ebben az értelemben támogassák a Magyar Köztársasági Érdemrendre vonatkozó előterjesztést. (Taps.)