PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy Palkovics képviselőtársam a törvénytervezet indoklásánál hivatkozott egy becsülebeli ügyre, tudniillik arra, hogy neki becsületbeli kötelessége ezt a törvénytervezetet előterjeszteni a saját szervezete felé. Szeretném én is a képviselőházat arról tájékoztatni, hogy nekem - mint a legnagyobb, sokak által különböző módon itt megbélyegzett ágazati szakszervezet első számú vezetőjének - becsületbeli kötelességem visszautasítani azokat a minősítéseket, azokat a megjegyzéseket, amelyek méltatlanok egy 114 éves szervezethez. (Zaj.) Az a 114 éves szervezet, amelyik megért már egynéhány rendszerváltást, de még egyetlen alkalommal sem merte senki megtenni, hogy megkérdezése nélkül, legalábbis a véleménye meghallgatása nélkül a belügyeibe beavatkoztak volna olyan módon és olyan mélységig, mint ahogy most ez a törvénytervezet ezt kívánja megtenni. A másik megjegyzésem ehhez kapcsolódik, tisztelt képviselőtársaim. Szíveskedjenek akkor azt is lapra tenni, és azt is megvizsgáltatni, hogy ez a vörös vagy kommunista szakszervezet - vagy nem tudom, miként kívánja megítélni a Kormány (zaj) - milyen módon jutott el a Szabad Szakszervezetek Európai Szövetségébe teljes taggal, és milyen jogon jutott el a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe teljes tagsági joggal ebben az évben. Becsaptuk őket, biztos, ugye? (Helyeslés, zaj.) Akkor ezt majd a Parlament magyarázza meg, mert egy évig itt volt ebben az országban ennek a két szervezetnek a képviselete, és megvizsgálta a szervezetek működését, és helyénvalónak találta. Ha ez nem helyes, akkor majd ez rájuk tartozik, hogy eldöntsék. Engedjék meg, és megteszem, mert ez is becsületbeli kötelességem, hogy visszautasítsam Schamschula államtitkár úrnak azokat a kijelentéseit, amelyeket tett azon a címen, hogy ő a Kormány nevében teszi ezt a kinyilatkozást. Én mélységesen sajnálom, és föl vagyok háborodva, hogy Magyarországon a rendszerváltás után egy évvel a Kormány nevében a magyar Parlamentben ilyen minősítést lehet tenni. Ez páratlan dolog. (Taps az MSZP padsoraiban.) Harmadszor, engedjék meg a képviselőtársaim, hogy azt is elmondjam, hogy ezekre a minősítésekre nem nekünk kell a választ megadni majd. Majd megadja az a tagság, amelyet ma itt minősítettek különböző módon, amelyik ilyen vagy olyan oknál fogva mindig azoknál a szervezeteknél van, amit önök ugyancsak különböző módon minősítettek. Mindezek után én szeretnék visszatérni azért a törvénytervezethez, és azzal kapcsolatban elmondani egynéhány gondolatot. Tisztelt Képviselőtársak! Mint ez itt már többször elhangzott, illetve voltak jelzések arra vonatkozóan, hogy Önök mindnyájan ismerik azt a június 25-ei öt, illetve hat szakszervezet által előzetesen kötött megállapodást a vagyonra vonatkozóan. Én ezt nem szeretném elmondani. De azt mindenféleképpen szeretném hangsúlyozni, hogy az a szakszervezeti tagok 95%-át tömörítő szakszervezeti szövetség által kötött megállapodás gyakorlatilag lezárhatóvá teszi a szakszervezetek közötti vagyonvitát minden külső beavatkozás nélkül. Az aláíró szervezetek, tehát az MSZOSZ mellett olyan, több százezres tagságú szakszervezeti szövetségek, mint a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, amelyekkel az itt ülő pártok, illetve frakciók nem egyszer tárgyaltak erről a kérdésről, az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja vagy az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, illetve a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség, és az aláírása visszavonásáig a Munkástanácsok Országos Szövetsége is együttesen kinyilatkozták, hogy a volt SZOT-vagyon megosztását szakszervezeti belső ügynek tekintik. Ez az írás most is megvan, képviselőtársaimnál vannak. Elismerték ezek a szervezetek e vagyonra minden létező szakszervezet jogát, és ezt senki nem vonta vissza a mai napig. Hozzákezdtek annak tényleges birtoklással járó megosztásához, elsősorban az újonnan alakult szakszervezetek működési feltételeinek megteremtése érdekében. Az egyes szakszervezetekre jutó tulajdoni hányadok birtoklását a kölcsönösen elfogadott taglétszámok alapján tartották elfogadhatónak, holott - mint azt képviselőtársaim már említették - igazán egynéhány szakszervezeti tömörülés taglétszámát nem is tudjuk megállapítani. Tehát sima bemondás alapján történt, mint ahogy ezt tette a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Liga is. Az aláírók gondoltak a taglétszámok változására is, mint ahogy erre az igény már itt több alkalommal megfogalmazódott. Ezért kifejezték, hogy a vagyonelosztás véglegesítésére egy meghatározott későbbi időpontban az akkori taglétszámok alapján kerüljön sor, például az üzemi tanácsok választása után. Elismerték ezek a szervezetek azt is, a volt SZOT-vagyon tekintetében a Liga vagyoni jogosultsága továbbra is fennmarad annak ellenére, hogy elhagyta a tárgyalást, és vagyonrészének elkülönítéséről rendelkeznek, amely vagyonrészhez bármikor hozzájuthat. Mint ahogy a szakszervezeti közös vagyonból a Liga és a szaktanácsok már eddig is részesültek, erről is kell, hogy tudjanak képviselőtársaim. Az aláírók eldöntötték végül, vagyis döntést hoztak arról, hogy a szakértői egyeztetések felgyorsításával ez év július 31-éig a vagyonfelosztást befejezik. Én itt szeretném megkérdezni azon képviselőtársaimtól, akik itt különböző kifogásokat hoztak föl a vagyonmegosztással kapcsolatban, de elsősorban azoktól, akik itt a Liga nevében, illetve a munkástanácsok nevében beszélnek, hogy tételesen szíveskedjenek fölsorolni, hogy melyek azok a pontok, amelyek a vagyonmegosztás kapcsán szakítópróbát jelentettek vagy jelentenek a jövőben is. Tudniillik ezt egy alkalommal sem tették meg, minden javaslatra nemmel válaszoltak. Tulajdonképpen szerintem az elfogadható talán az lenne számukra, ha a teljes vagyont birtokba veszik, és majd ők kezdenek el osztogatni belőle, holott a teljes tagság 5%-át alig haladja meg az ő szervezetük tagsága. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiket én itt elmondtam, ezek tények, én ezeket írásban, papírral tudom bizonyítani. A megállapodás szövege az önök birtokában is van, megjelent valamennyi újságban. Ettől kezdve már nemcsak jogi, de erkölcsi alapja sincs - megítélésem szerint - a Parlamentnek ahhoz, hogy arra való hivatkozással avatkozzon a szakszervezetek belső ügyébe, hogy az érintettek nem képesek egymással megállapodni. Természetesen nem képesek megállapodni abban az esetben, ha folyamatosan olyan ellenállásba ütköznek, hogy egyesek nem akarnak megállapodni a vagyonról. A vitában számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem is akar a vagyonról megállapodni, mert itt nem a vagyonról van végeredményben szó. Ha ennek ellenére a Parlament mégis beavatkozik ebbe a kérdésbe, arról ad bizonyságot, hogy valójában nem érdeke a vagyonvitának az érdekeltek által történő mielőbbi befejezése, hanem olyan kinyilvánított vagy ki nem nyilvánított törekvések szolgálatába áll, amelyek a tartós működőképtelenség állapotában kívánják tartani a szakszervezeteket, s erre volt is egyértelmű utalás. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat indoklása akkor is valótlant állít, amikor azt mondja, a vagyon veszélyben van, széthordását bürokratikus apparátusok vagy vezetők által történő felélését meg kell akadályozni. Ezzel szemben mi a tény? Én ezt is írással tudom bizonyítani a Parlament számára. Az, hogy a volt SZOT-vagyonból a még működő kerekasztal, a korábban működő mind a hét konföderáció által hozott döntés alapján történt egy 40 milliós értékű elidegenítés arra a célra, hogy a Liga és a munkástanácsok számára tudjanak készpénzt biztosítani. Ezzel szemben a tulajdonviszonyok rendezése folytán mintegy százmillió forinttal gyarapodott ez a vagyon az elmúlt egy évben. Képviselőtársaim! Valótlan az az állítás, s kérem, hogy ne üljenek fel ennek, hogy mi hagyjuk felélni a közös vagyont. Mi azért alkotjuk és működtetjük ezt a szervezetet, hogy senkinek ne legyen lehetősége sem apparátusra, sem semmilyen más célra ezt felélni, illetve elherdálni. Szeretném megjegyezni Surján képviselőtársamnak a fölszólalásával kapcsolatban, hogy téves az információja. Surján úr, az a bölcsőde, amelyről ön beszélt, nem állami tulajdon. Szíveskedjen ennek majd utánanézni. Amennyiben pedig valakinek kétségei vannak afelől, képviselőtársaim, hogy az MSZOSZ-nak van-e joga a volt SZOT vagyonügyeiben eljárni, annak szerintem válasz - ha nem is megnyugtató -, szerintem megnyugtató válasz a néhány képviselőtársam által kezdeményezett legfőbb ügyészi vizsgálat tanúsága, illetve megállapításai. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nincs ellenünkre, nekem személy szerint határozott igényem, ha úgy tetszik, megfogalmazható követelés, hogy igenis a Parlament és valamennyi arra illetékes szervezet mielőbb döntsön az állami vagyon sorsát illetően. Válassza le a szakszervezetekről az állami vagyont, s kezdjen vele belátása szerint azt, amit jónak lát! Ha úgy ítéli meg, hogy ezzel preferálni kell újonnan megalakult szervezeteket vagy még meg sem alakult szervezeteket, akkor preferálja ezeket. Mert milyen módon merjük kijelenteni, hogy mától befejeződött a szakszervezeti szerveződés Magyarországon? Milyen módon ne lehetne az, hogy jövőre vagy azután újabb legitim és mindenki által elfogadott szervezetek jönnek létre? Igenis létrejöhetnek. Azok számára adjunk lehetőséget az állami vagyonból való részesedésre, mert a fölött van döntési jogunk, de ne osszuk fel azt vagyont, amelyhez nincs közünk. Csak annak legyen osztási joga, akinek ahhoz köze van. Az elmondottak alapján is jól látható, hogy a szakszervezeti vagyonnak van törvényes kezelője, a vagyont nem herdálták el, hanem gyarapították, továbbá a vagyonmegosztás ügye is szakszervezeti megalapozás útján lezárulóban van, illetve lezárható lenne. Tisztelt Képviselőtársak! Már itt elhangzott, szeretném az általános vitában is megemlíteni, esetleg a részletes vitában még erre visszatérni, hogy azokról az elvett, korábban szakszervezeti tulajdonban lévő vagyontárgyakról, amelyek joggal megilletik valamennyi tömörülést, igenis intézkedjen a Parlament vagy az arra illetékes államhatalmi szerv, mert ugyanolyan joggal kéri vissza ez a tagság vagy bármely leendő tagság, vagy bárki más ezeket a vagyontárgyakat, aki a Parlamenthez fordul hasonló ügyekben. Tisztelt Képviselőtársak! Felvetődik a kérdés, hogy valójában mire való ez a törvénytervezet. Én úgy látom, nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy ennek célja megfogalmazható legyen. Ha a legnagyobb politikai pártokhoz kötődő Liga és munkástanács nem tudtak az elmúlt években jelentős tagságot gyűjteni, akkor a törvényjavaslattal biztosítja számukra a Parlament ezt a meghatározó szerepet, amelyre nem tudtak szert tenni. De akkor, tisztelt Képviselőtársaim, erről kell beszélni, nem kell a vagyonügy mögé bújtatni semmit, hanem ilyen törvénytervezetet kell a Parlament elé terjeszteni. Meggyőződésem, hogy ilyen feladatot azonban az Országgyűlés nem vállalhat fel, mint amilyenre most vállalkozott. Egyrészt az egyesülési jog alapján nem a Parlamentre, hanem a dolgozókra vagy a tulajdonosokra tartozik, mely szervezetet támogatnak, hova lépnek be tagként, s ezáltal mely szervezeteket juttatják befolyáshoz az érdekvédelemben. Végül is nem a Parlament fogja eldönteni, melyik munkavállaló melyik szervezetbe lép be, akármennyire szeretné néhány képviselőtársunk itt ezt eldönteni. Másrészt mind az Alkotmány, mind a hazánk által elfogadott nemzetközi egyezmények, a nyilatkozataink által már elfogadott európai normák kizárják, hogy a Parlament szakszervezetek belső ügyeibe, így vagyona ügyeibe is törvénnyel beleszóljon. A szakszervezetek tulajdonának állami ellenőrzése, tulajdonosi jogának elvonása vagy korlátozása mindamellett a tulajdon sérthetetlensége elvének megsértését is jelenti. Ez olyan alapvető törvényekkel ütközik, mint a Polgári törvénykönyv, a társasági törvény, az Állami Számvevőszékről szóló törvény vagy az egyesülési jogról szóló törvény. Összefoglalva befejezésül, tisztelt Képviselőtársaim, a törvénytervezet esetleges elfogadása méltatlan lenne az első szabadon választott Parlamenthez, mint azt már említettem. Szerintem méltatlan és megalázó azok számára, akik az utóbbi években hittek abban, hogy választott szervezetükben szabadon cselekedhetnek minden külső beavatkozás nélkül. Méltatlan, mert olyan konfliktusok forrásává válhat, amelyre semmi szükségünk, sőt mindenképpen el kellene kerülni. Méltatlan, mert olyan kisebbséget részesít előnyben, amelyet a többség semmiképpen nem tud elfogadni. Méltatlan azért, mert a törvénytervezet mögé bújtak olyan erők, amelyek ezen keresztül kívánnak már korábban kinyilvánított törekvéseiknek a Parlament által politikai hátteret adni. Méltatlan, mert azt az érzést sugallja, hogy a Parlament a súlyosabb érdekegyeztetési konfliktusok kapcsán a munkavállalók és szervezeteik hátrányára hoz meg döntéseket. Méltatlan, mert a Parlamentnek mindent megelőzően azokban a kérdésekben kellett volna, kellene dönteni, amelyekről a korábbi megállapodás folytán ma is folynak a Kormánnyal az érdekegyeztető tárgyalások, mint például a végkielégítés, a privatizáció, az érdekegyeztetési törvény, a társadalombiztosítás stb. Mindezek alapján nagyon kérem képviselőtársaimat, habár nagyon kevés a reménye e kérés teljesítésének, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot ne fogadják el, vagy mielőtt döntenének, megnyomják a gombot, szíveskedjenek a saját körzetükben, a saját helyi választóik körében meggyőződni arról, valóban mire van felhatalmazásuk ezen ügy kapcsán. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP részéről.)